Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-14 / 243. szám

1978. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának 1978. október 12-i üléséről Őrjárat a jászberényi zöldségboltokban Kevés az előrecsomagolt zöldségáru (Folytatás az 1. oldalról.) ésszerűbb felhasználása. Az építőipar termelésének a nö­vekedése a jövőben is a mun. ka termelékenységének emel­kedéséből származzék. Ha­laszthatatlan teendő a mun­kaerő-gazdálkodás javítása, a tervszerű foglalkoztatás biz­tosítása. A szakmai képzés és továbbképzés, a közép- és felsőfokú szakoktatás iga­zodjék méginkább a gyakor­lati követelményekhez. Az anyagi és erkölcsi el­ismerés az eddigieknél job­ban fejezze ki az elvégzett munka minőségét, a kiemel­kedő teljesítményt. Szélesebb körben kell alkalmazni a tel­jesítménybérezés olyan for­máit, amelyek a szervezet­tebb, a jobb minőségű és a hatékonyabb munkára ösz­tönöznek. Lényegesen javí­tani kell a munkafegyelmet, a munkaidő kihasználását. A gazdasági és műszaki tervezésben, a kivitelezésben egyaránt szigorúan érvénye­síteni kell a takarékosságot. Az építőanyagipar fő fel­adata, hogy az építőipar és a lakosság igényeit egyenle­tesebben, javuló színvonalon elégítse ki. Hasznosítsa job­ban a hazai nyersanyagva- gyont, bővítse az építőanya­gok kínálatát, növelje a gaz­daságos exportot. Fejleszteni kell az építési ágazat ipari hátterét. A ko­hászat. a gép- és a vegyipar, a fa- és a textilipar gondos­kodjék az ehhez szükséges kapacitásokról. Az ipar, a kereskedelem és a szállítás magasabb színvonalon elégít­se ki az építőipar szükségle­teit. Tovább kell javítani az építő- és építőanyagipar dol­gozóinak élet. és munkakö­rülményeit, szociális, kultu­rális ellátását. A változó munkahelyből, a családtól való távollétből eredő hátrá­nyok ellensúlyozására intéz­kedések szükségesek. Folytat­ni kell a munkásszállók épí­tését és a meglevők korszerű­sítését. O Az építési igények, és az építőipar kapacitása közötti jobb összhang meg­teremtése megköveteli terve­ző- és irányítómunka szín­vonalának emelését. A nép- gazdasági terv jobban ala­pozza meg az építőiparnak a többi ágazattal arányos, ösz- szehangolt. a szükségletek­hez igazodó fejlesztését. A gazdasági szabályozó rend­szer segítse elő, hogy az épí­tőipar fejlődése és munkája szorosabban kapcsolódjék a népgazdasági tervben elő­irányzott feladatokhoz; szá­moljon az építési ágazat sa­játosságaival. Nagy figyelmet kell fordí­tani a beruházási folyamat szervezettségének javítására, a beruházók, a tervezők és a kivitelezők kölcsönös érde­keltségének fejlesztésére, együttműködésük erősítésére, a szerződések fegyelmezett teljesítésére. A beruházó, a tervező és a kivitelező közö­sen alakítsa ki a megvalósí­tás programját. Érdekeltsé­gük és felelősségük szorosan kapcsolódjék az elfogadott program végrehajtásához. Az építő- és építőanyag­ipar előtt álló feladatok ma­gasabb követelményeket tá­masztanak az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium irányító munkájával szemben is. A minisztérium fordítson megkülönböztetett figyelmet a műszaki-techni­kai fejlődés meggyorsításá­nak elősegítésére, az álla­mi, a szövetkezeti, a házila­gos építő szervezetek arányos fejlesztésére. Ösztönözze és támogassa a vállalatok kez­deményezéseit. A minisztérium erősítse kapcsolatait az egyes építő­ipari szervezeteket irányító, felügyelő főhatóságokkal és a tanácsokkal. Az építőipar országos vál­lalatai összpontosítsák tevé­kenységüket a népgazdaság legfontosabb beruházásainak megvalósítására. A területi állami építőipari vállalatok készüljenek fel növekvő és többirányú feladataik ellá­tására, fejlesszék az ehhez szükséges szerelő, szakipari és egyéb kapacitásaikat A mezőgazdasági építkezések jelentős részét ezután is a mezőgazdasági üzemek épí­tőszervezetei végezzék. Az építőipari szövetkezetek, a tanácsok irányítása alatt működő vállalatok továbbra is elsősorban a lakosság épí­tési igényeit elégítsék ki. Az építő- és építőanyag­ipari vállalatok az eddigiek­nél szélesebb körben alkal­mazzák a korszerű irányítási és vállalatszervezési módsze­reket. A szakosítás előnyei­nek kihasználása érdekében erősítsék és fejlesszék to­vább a vállalatközi együtt­működést. A A tudományos kutatás jobban kapcsolódjék az építőipar igényeihez, felada­taihoz, Az ágazati kutató­munka a rendelkezésre álló kapacitások ésszerűbb, kon­centráltabb felhasználásával segítse a korszerű gyártási eljárások megalapozását. A kutatóintézetek aktívabban vegyenek részt tudományos eredményeik gyakorlati be­vezetésében; fordítsanak fi­gyelmet a külföldi kutatási eredmények átvételére, al­kalmazására, továbbfejlesz­tésére. A műszaki tervezés fontos feladata: az új technológiák, az anyaggal és energiával ta­karékoskodó építészeti meg­oldások, a tipizált és szabvá­nyosított elemek széles körű alkalmazása, az anyagi lehe­tőségeinkkel arányban álló, rendeltetésüknek jól megfe­lelő létesítmények tervezése. A műszaki tervezők, az épL tőművészék mindezt figye­lembe véve törekedjenek esz­tétikus, változatos, a környe­zettel összhangban álló épí­tészeti megoldásokra. III. A Központi Bizottság meg­tárgyalta és jóváhagyta a lakásépítés és -gazdálkodás 1990-'ig szóló tervének irány­elveit. Megállapította, hogy a la­káshelyzetben fordulatot eredményezett az 1961—1975 közötti 15 éves lakásépítési terv sikeres befejezése, 1 mil­lió 50 ezer új lakás felépíté-1 se. Ebben az időszakban az ország lakosságának egyhar- mada, több mint egymillió család költözött új lakásba A lakásépítés az utóbbi években is lendületesen foly­tatódott: az idei várható tel­jesítéssel együtt az V. öt­éves terv első három évé­ben több mint 270 ezer lakás épült fel. A lakásviszonyok további javítása a jövőben is fontos feladat. Arra kell törekedni, hogy az állam és a lakosság együttes erőfeszítésével 1990- ig a lakásigények nagy része fokozatosan kielégíthető le­gyen. Az új lakások építésé­vel egyidejűleg meg kell gyorsítani a régi lakások fel­újítását és korszerűsítését; javítani kell a lakásgazdál­kodást. € A második 15 éves la­■■ kásépítési terv 1976— 1990 között 1 millió 200 ezer új lakás felépítését irányoz­za elő. A népgazdaság teherbíró képességével összhangban keli növelni a lakások átla­gos alapterületét, és javítani kell felszereltségüket, minő­ségüket. A sokrétű és válto­zó igények kielégítése vé­gett növelni szükséges mind a nagy családok elhelyezésé­re, a többgenerációs együtt­élésre alkalmas többszobás lakások, mind a gyermekte­len házaspárok és az egye­dülállók részére megfelelő kisebb lakások arányát. Folytatni kell a nyugdíjas­házak építését is. Az új lakások nagyobb ré­sze koncentráltan, korszerű kivitelezésben és mintegy 50—60 százaléka többszintes épületekben létesüljön. A nagyvárosok és általában a városok lakáshelyzetét gyor­sabb ütemben kell javítani. Az új lakásoknak mintegy kétharmada a városokban, ezen belül Budapesten 300 ezer lakás épüljön fel. A városi lakások növekvő hányadát városrész nagysá­gú negyedekben kell felépí­teni. Az oktatási, egészség- ügyi, kereskedelmi és más szolgáltató létesítmények az új lakásokkal egyidőben ké­szüljenek el. A községekben a jövőben is zömében egye­di családi házak épülnek, de elő kell segíteni a beépíthető területek ésszerűbb haszno­sítását. a telepszerű, több­lakásos családi házak számá­nak növelését. A lakások fenntartása. ■ felújítása, korszerűsí­tése az eddiginél több figyel­met tervszerűbb munkát igénylő fontos feladat. Gyor­sítani kell az elmaradt és az esedékes felújításokat. A folyamatos karbantar­tással egyidejűleg — 1990-ig — 100—120 ezer komfort nél­küli. állami tulajdonban le­vő lakásból mintegy 50—60 ezer fól felszerelt, nagyobb alapterületű lakást kell lét­rehozni, 70—80 ezer félkom­fortos lakást pedig komfor­tossá kell átalakítani. Elő kell segíteni, hogy a lakos­ság a saját munkájával is fokozottabban vegyen részt a lakások karbantartásában O A lakásépítés és -fenn- ^■ tartás olyan társadal­mi feladat, amelynek anyagi terheit az állam és a lakos­ság a jövőben is közösen vi­seli. A teherviselés aránvait gazdasági lehetőségeinkkel, életszínvonal-politika: célja­inkkal összhangban kell meg­állapítani. A lakásigények kielégíté­sében a továbbiakban is töbhféle formát kell alkal­mazni. Ezek ösztönöznek a lakosság, a vállalatok, szö­vetkezetek és intézmények erőforrásainak fokozottéba bevonására: segítsék elő a lakásépítési terv biztonságos teljesítését. Az állami bérlakások szá­ma fokozatosan emelkedjék. A VI. és a VII. ötéves terv éveiben — a jelenlegi 23 százalékkal szemben — a felépülő új lakásoknak mint­egy 30 százaléka állami bér­lakás legyen. A személyi tulajdonú laká­sok építésének formái a jö­vőben is a lakosság igényei­nek differenciált kielégíté­sét szolgálják. Jobban ki kell használni a szövetkezésben levő előnyöket. Növelni kell a lakásépítő szövetkezetek szerepét a személyi tulajdo­nú többszintes lakóházak és a családi házak építésében. A magánlakás-építést meg­felelő hitelekkel-, előkészített területek biztosításával. a hatósági eljárások egysze­rűsítésével, a típustervek választékának bővítésével, építőgépek kölcsönzésével to­vábbra is segíteni kell. Nö­vekvő mértékben kell tá­maszkodni a lakosság azon készségére, hogy saját esz­közeivel és munkájával is hozzájáruljon a lakásépítés­hez. A lakásigények gyorsab és differenciáltabb kielégítése érdekében a lakáscsere le­gyen intézményes, és váljék a lakásgazdálkodás szerves részévé. A tanácsok az új ál­lami lakások egy részét köz­vetlenül használják fel a la­káscserék ösztönzésére. A lakásépítésben és -gaz­dálkodásban a jövőben is biztosítani kell, hogy a több- gyermekes családok, a fiatal házasok és az ipari munká­sok az átlagosnál gyorsabban jussanak lakáshoz. A Az előirányzott lakás- építés, felújítás és kor­szerűsítés járuljon hozzá te­lepülésfejlesztési céljaink el­éréséhez, mérsékelje az alap­ellátásban meglevő különbsé­geket a települések között. Az V. ötéves terv lakásépí­tési- és gazdálkodási céljai­nak megvalósítása eredmé­nyesen folyik. A következő évtized lakásépítési és lakás­gazdálkodási feladatait az öt­éves népgazdasági tervekben kell konkrétan előirányozni. * * * Az építő- és az építőanyag­ipar, a lakásépítés eredmé­nyeihez nagy mértékben hoz­zájárultak a pártszervezetek, a tömegszervezetek, társadal­mi mozgalmak. A feladatok sikeres telje­sítése érdekében tovább kell erősíteni a párt gazdaságirá­nyító. politikai szervező és ellenőrző munkáját. Az épí­tő- és az építőanyagiparban dolgozó pártszervezetek tá­mogassák a vállalatok gazda­sági vezetését a tervszerűbb, hatékonyabb munka feltété­teleinek megteremtésében mozgósítsák a párttagságot és az egész kollektívát a hatá­rozatokban foglalt feladatok megvalósítására. A vállalatok vezetői iobban támaszkodja­nak az üzemi demokrácia in­tézményeire. igényeljék és hasznosítsák a dolgozók ész­revételeit, javaslatait. A szakszervezetek a ter­melést segítő tevékenységük­kel a munkaverseny-mozga- lom felkarolásával, érdekvé­delmi és nevelési feladataik jó ellátásával járuljanak hoz­zá az ágazat dolgozóinak eredményes munkájához. A Kommunista Ifjúsági Szövetség fokozza felvilágo­sító és szervező tevékenysé­gét. befolyását az énítő- és építőanyagiparban dolgozó fiatalok körében. Segítse a fiatalok beilleszkedését a munkába. Mozgósítsa tagsá­gát. az ifjúmunkásokat a vál­lalati tervek határidőre és jó minőségben való teljesítésére. A sajtó, a rádió és a televí­zió segítse elő a tervek meg­valósítását. az eredményeket és a gondokat reálisan ismer­tesse, a közvélemény formá­lásával járuljon hozzá az építő- és építőanyagipar dolgozóinak megérdemelt, na­gyabb társadalmi megbecsü­léséhez. A Központi Bizottság fel­hívja a kommunistákat, a társadalmi, az állami, gaz­dasági vezetőket, az építőipar és építőanyagipar dolgozóit, munkásosztályunkat, népün­ket, segítsék elő az ország gazdasági fejlődését, a dol­gozók életkörülményeinek további javulását biztosító építési feladatok sikeres meg­oldását. IV. A Központi Bizottság úgy határozott, hogy a magyar munkásosztály marxista—le­ninista forradalmi élcsapatá­nak, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának 60 év­vel ezelőtt történt megalaku­lásáról, a dolgozó magyar nép történetének e kiemelkedő eseményéről novemberben ünnepi ülésen emlékezik meg. (MTI) Jászberényben a Zöldért és az Áfész zöldségboltjai, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat huszonhárom bolt­jában és a Csemege Válla­lat két élelmiszerüzletében jártunk. A város központjában, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat önkiszolgáló boltjá­ban és a Csemege Vállalat élelmiszerüzletében olyan a választék zöldségfélékből, amilyen az idei termés volt. Az ököl nagyságú rózsa bur­gonyából gazdag a kínálat, kedvezményes áron adják és az 50 kilogrammos tételeket díjtalanul házhoz szállítják. Megfelelő a választék, ol­csóbb, mint tavaly ilyenkor volt a vöröshagyma a fejes és a kelkáposzta, a karalábé, a karfiol, és a sárgarépa. Annál szegényesebb az ellá­tás paprikából, paradicsom­ból és jó néhány gyümölcs- fajtából. Paprikából egész nyáron kevés volt. ezért a leggyengébb minőségű is tar­totta az árát. Utánanéztünk, mi a hely­zet a város központjától tá­vol eső, vagy a peremkerüle­ti, boltokban. A Hűtőgépgyár melletti „csemege” a Kos­suth Tsz volt húsboltjában árusítja a zöldséget, a gyü­mölcsöt, Az ellátás itt is megfelelő, bár a szép bolt, a kedvező körülmények in­dokolttá tennék, hogy gyak­rabban kínáljanak friss árut. Hasonló a helyzet a Jókai úton az Élelmiszer Kisker önkiszolgáló boltjában. Lényegesen gazdagabb a kínálat az áfész-zöldségbol- tokban. A kedvezményes burgonya- és hagymavásár itt is tart, a díjtalan házhoz­szállításról azonban nem tud­nak. Az eladók és a vásár­lók is kifogásolják, hogy a Zöldért az idén nem szállít kisebb csomagolásban — 2,5 és 10 kilogrammos tételekben —• burgonyát. Általában ke­vés az előrecsomagolt zöld­áru. Az Élelmiszer Kiskereske- delmi Vállalat peremkerületi boltjaiban elkeserítően sze­gényes a választék, néhány boltban egyáltalán nem tar­tanak zöldségárut. A boltve­zetők állítása szerint azért nem, mert a környéken sok )a házikert, ott megterem mindaz, amire a háziasszo­nyoknak szükségük van. Más a véleménye a vásár­lóknak. A házikertek több­sége akkora csupán, hogy néhány szál virág terem ben­ne. A konyhára való zöld­ségért ők több kilométert gyalogolnak a piacra, vagy egy-egy nagyobb boltba. Az igazi ok: kicsik és elavul­tak a peremkerületi boltok, a hiányos raktározási lehe­tőségek miatt még az alap­vető élelmiszerárukból sem mindig kielégítő az ellátás. Ezeket tapasztaltuk a jász­berényi zöldségboltokban, a zöldséget és gyümölcsöt is árusító élelmiszerüzletekben. A bolti és a piaci árak kö­zött nincs lényeges eltérés, néhány zöldáruféleségből gazdag, másokból viszont a korábbi éveknél is szegénye­sebb a választék. Bevált a a módszer, hogy a boltok közvetlenül a termelőktől is vásárolhatnak zöldárut, a minőség rovására megy vi­szont, hogy még mindig sok kézen át jut el az áru a vá­sárlókhoz. Pecsenyekacsa külföldre és belföldre A pecsenyekacsa mindig exportcikkünk volt, a ka­csatenyésztés eredményeinek növelése jelenleg is fontos népgazdasági érdek. A ki­lenc nagyüzemi partnerrel és négy baromfifeldolgozó vállalattal kacsatenyésztési rendszerben, gesztorgazda­ként 1975 óta együttműködő Palotási Állami Gazdaság rugalmasan igazodik a piac igényeihez. Napjainkban a rendszer eredményei már fe­lülmúlják a hazai átlagot. Most a kis testű egyedeket keresik és a palotási rend­szeren belül elérték már, hogy az M—1-es angol fajta súlya 45 napos korában — ideális takarmányértékesí­téssel — nem több 2 kiló 40 dekánál. A tervek szerint 1980-ra 3 millió kacsánál tart majd a rendszer termelése, és elő­térbe kerül a háztáji neve­lés. A nagyüzemi tartástech­nológiában környezetvédelmi szempontból a legelőn hiz­lalást részesítik előnyben, mivel a halastavakon és a mesterséges víztározókon tar­tás vízszennyeződést idéz elő. Nyolcezer köbméter faragott gerendát és 45 ezer méter ill- ványlétrát állítanak elő az idén a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szajoli telepén. Termékeik TUZÉP- telepeken keresztül jutnak el a fogyasztókhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom