Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-14 / 243. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 14. A honvédelmi munkában fokozottabban számítanak a nőkre Az MHSZ női aktivaértekezlete Szolnokon Beszélgetés az ágazat fejlődéséről A Magyar .Honvédelmi Szövetség Szolnok megyei vezetősége az országban el-' sóként női aktívaértekezletet rendezett tegnap Szolnokon, a helyőrségi művelődési házban. Több mint háromszáz résztvevőt köszöntött Vass Lajos ezredes, az MHSZ megyei titkára, köztük Kiss Lajos vezérőrnagyot, a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkárát, Majoros Károlyt, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Pivarnyik Jánosnét, a Magyar Nők Országos Tanácsának osztályvezetőjét és dr. Komoróczki Sándornét, az Oktatási Minisztérium középiskolai főosztályának vezetőjét. Vitaindító előadást Varga Viktória, az MHSZ megyei tanácsadó testületének tagja tartott. Megemlékezett a fel- szabadulás előtti évek küzdelmeiről, azokról a nőkről, akik élő tanúi és szenvedői voltak a nagy világégésnek, s arról a generációról is, akinek már csak történelem a háború és az újjáépítés. — Különböző korosztályt képviselünk, foglalkozásunk is más-más, mégis van benJ nünk ami közös, ami idehozott bennünket — hangsúlyozta az előadó, majd folytatta. — Ez a más az az elhatározás, hogy őszinte szóval, sokszemközt beszélgessünk arról, mit tettünk és mit tehetünk mi nők magunk és szeretteink a hazafias, honvédelmi nevelésért, és hogy e nagy feladat végrehajtásában mit várunk a Magyar Honvédelmi Szövetségtől — amelynek aktivistái vagyunk — és milyen segítséget kérünk ehhez a pártszervektől, a társadalmi és a tömegszervezetektől, moz-' galmaktól. Az előadó ezután felidézte azokat a határozatokat, amelyek az utóbbi években születtek a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének további javítására. Ugyanakkor szólt azokról a tényezőkről is, amelyek gátolják a nők közéleti tevékenységét, akadályozzák munkahelyi előmenetelüket. Majd a nők szövetségen belüli lehetőségeiről beszélt. A nők részére rendkívül tágak a lehetőségek, hogy bekapcsolódjanak a szövetség munkájába: nyitva áll előttük az út ahhoz, hogy elsajátítsák a gépjárművezetést, hogy rádiótávírászok, operátorok legyenek, részt vehetnek rádióelektronikai, könnyűbúvár, modellező, repülőgép vezető, ejtőernyős képzésben. Jól felszerelt tantermek, műhelyek, technikai és szemléltető eszközök állnak a rendelkezésükre. Ugyanakkor a honvédelmi klubokban nagyszerű prog-' ramok rendezhetők számukra: országjáró kirándulásokat, találkozókat, eszmecseréket szervezhetnek részükre. A családos anyáknak is segítségükre lehet egy Jegy jó előadás a honvédelmi ismeretekről, ahol tanácsot kaphatnak gyermekeik neveléséhez. Majd arról szólt, milyen sok feladat hárul az 'iskolákra, a nevelőkre, a KISZ-szerJ vezetekre, mindenkire, aki gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozik. A vitaindító előadás után hozzászólások következtek. Tóth Imréné, a karcagi Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet adminiszt-1 rátora, a téesz klubjának lőj vészetvezetője elmondta, hogy a nemrégiben megrendezett KISZ-alapszervezetek és szocialista brigádok lövészversenye jó alkalom volt arra, hogy egymást emberileg is jobban megismerjék, segítsék. Lipka Józsefné, törökszentmiklósi MHSZ-aktíva a városi tanács és a honvédelmi szövetség helyi tagjai között kialakult kölcsönös, jó kapcsolatról adott számot. Juhász Imréné dr. személyes élményeiről beszélt: fegyverrel a kezében vett részt több ízben a haza védelmében. Szenvedélyes hozzászólása, eszmei elkötelezettsége példa lehet a mai fiataloknak. _ÜH HBIüJHi Czakó Jánosné, a megyei mű-1 velődési központ igazgatója, a közművelődési intézmények és a szövetség közös feladatairól szólt, amely egymás munkájának kiegészítése mellett új formákra is ad alkalmat. Földvári Katalin, a túrke- vei tanárnő a honvédelmi ne-* velést végző nők gondjairól beszélt, Duhaj Istvánná a Május 1. Ruhagyár szolnoki gyárának párttitkára mintegy ötszáz gyári munkásnő helyzetéről, közéleti tevékenységéről szólt. Krasznai Károlyné országgyűlési képviselő, az országgyűlés honvédelmi bizottságának tagja elmondta, hogy az új hon-' védelmi törvény bevezetése óta hatékonyabbá vált az iskolákban, az intézményeknél a honvédelmi nevelés. A család szerepére, a szülők példamutatására hívta fel ezután a figyelmet. Kaszab András százados, a szolnoki repülős és ejtőernyősklub tit-> kára a klub tevékenységét mutatta be. Pádárné Kiss Éva, a KISZ jászberényi' járási bizottságának titkára a területükön élő ifjúkommunisták és az MHSZ közötti jó kapcsolatot, az együttműködés formáit ecsetelte. Czakó Sándorné, a kenderesi Nagyközségi Tanács elnöke a tanács és a szövetség műn-* kakapcsolatáról számolt be. Andrási György, a jászberényi Tanítóképző Főiskola tanára a tantervi reform kapcsán bevezetett honvédelmi ismeretek óra hasznáról, elképzeléseikről tájékoztatta a hallgatóságot. Zsótér Erzsébet, a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium 4. osztályos tanulója, aki a jászjákóhal- mi rádiósklub tagja sikereiről beszélt. Nagy közönség- sikert aratott a fiatal lány, amikor elmondta, hogy nemrégiben Husszein jordániai királlyal „találkozott” az éterben. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára kért ezután szót. Kiemelte: leghelyesebb, ha ezt a tanácskozást úgy fogjuk fel, hogy számadás munka közben, hiszen nem most kezdjük ezt a munkát, hanem tovább f oly tájuk. Szép eredményekről adhatunk számot, de még több a tennivaló. És ebben a nők, az anyák legalább annyit tehetnek, mint a férfiak. Érezhetően nőtt a szülők érdeklődése a honvédelmi nevelés iránt az utóbbi időben. Ez nagyon hasznos, hiszen az elveket megérteni, érvényesíteni csak úgy lehet, ha szülő, nevelő egyazon célt kívánja elérni. A fejlett szocialista társadalom építésének feltétele: a munka, a fegyelem, az elvtársi segítség- nyújtás. Munkával teremtjük meg létünk alapját, és amit elértünk eredményeket, meg is kell védeni. Az építés és a honvédelem tártál-' mát adják a szocialista ha- zafiságnak, amely kibővül számunkra a proletár inter-1 nacionalizmussal — hangsúlyozta. Madarász Istvánná, a mezőtúri Áfész dolgozója, lövészklubtitkár otthoni tapasztalatairól számolt be, majd javasolta, hogy az aktíva résztvevői fogalmazzanak meg egy felhívást a megye minden nődolgozójához, szólítsak csatlakozásra, aktív munkára a lányokat, asz- szonyokat. Vass Lajos ezután javaslatot tett egy szerkesztőbizottság létrehozására, amelynek tagjai megfogalmazták a felhívás szövegét. A következő felszólaló Barta Pálné, a KPVDSZ megyebizottságának titkára volt, aki a szakszervezet és az MHSZ együttműködéséről, a család, a munkahely nevelő hatásáról beszélt. A Nagykunsági Állami Gazdaság küldötte, Farkas Béláné, eredményeikről, terveikről számolt be. Tömösközi Zsuzsanna, a karcagi 629. számú Ragó Antal Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója a leendő szakmunkások honvédelmi képzéséről beszélt. Kocsárdi Lászióné, kisújszállási városi úttörőelnök a legfiatalabbak hazafiságra való nevelésének fontosságát hangsúlyozta. Dr. Komoróczki Sándorné, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője az MHSZ segítségéről szólt, amelyet a nevelőmunkában minden pedagógus és szülő hasznosíthat, Horváth Ilona budapesti küldött — a 16 ezer dolgozót foglalkoztató Ganz-MÁVAG MHSZ-klub titkára huszonegy klubjuk életéről, az ott dolgozó aktivisták munkájáról beszélt, majd javasolta, szervezzenek találkozásokat, ismerjék meg egymást a Szolnok megyei és a fővárosi klubtagok. Győri Lajosné, a MEZŐGÉP törökszentmiklósi gyárának MHSZ-aktivistája a szocialista brigádok fokozódó érdeklődéséről szólt, elmondta, hogy már három olyan kol-' lektíva van a gyárukban, amelynek minden tagja MHSZ-tag. A hozzászólások után felolvasták azt a felhívást, amelyet az aktíva résztvevői intéztek a megye dolgozó nőihez — lányokhoz, asszonyokhoz —, kérve őket, hogy csatlakozzanak a szövetséghez, támogassák céljait. A nőaktíván eddig végzett munkájukért harminc nőnek az MHSZ elismerő oklevelét adta át Vass Lajos. A zárszót Kiss Lajos vezérőrnagy tartotta. Hangsúlyozta, hogy az első női aktívaülés tartalmas, gondolatgazdag, értékes volt, sok hasznos javaslatot, ötletet adott a honvédelmi szövetség további munkájához. Ezután a szövetségben végzett munkáért, illetve a honvédelmi nevelő munka támogatásáért Jubileumi Emlékérmet nyújtott át Juhász Imréné dr-nak. Varga Viktóriának. Madarász Istvánnénak és Majoros Károlynak. Majd befejezési)1 további sikereket kívánt az aktíván elfogadott célok, feladatok teljesítéséhez. — t. szűcs — Szarvason, a Haltenyésztési Kutató Intézetben, a közelmúltban fejeződött be egy több napos konferencia, amely témájául az ágazat fejlesztését választotta. A tanácskozáson —■ a magyarok mellett — négy ország, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK képviselői is részt vettek. Mi három kutatót kértünk fel beszélgetésre, M. Nowak az Édesvízi Haltenyésztési Kutató Intézet munkatársa Lengyelországot, N. V. Voro- pajev az Összszövetségi Tógazdasági és Haltenyésztési Kutató Intézet munkatársa a Szovjetunió, Bakos János tudományos főmunkatárs pedig a házigazdákat képviselte. — Olyan magas szintű kutatómunka — kezdte az eszmecserét M. Nowak — amilyennel a magyarok dicsekedhetnek, nálunk nincs. Az együttműködés számunkra tehát csak hasznos lehet, s ezt gyakorlati példával is alátámaszthatom. A közelmúltban fejlesztettük ki közösen egy olyan halfajtát, amely, ha az egész országban elterjed, a hozamok húsz százalékos emelkedését hozhatja. — Az eredmények átvételének, a közös munkának Nowak M. nagy jelentősége van, —kapcsolódott a beszélgetésbe N. V. Voropajev — hiszen például a halfajok cseréjével az összes KGST-országban tovább javíthatók a termelési eredmények. — A Szovjetunióban menynyire jelentős ágazat a haltenyésztés? — A mezőgazdaság termelési értékének mindössze egy százalékát adja, ám ezzel még nem mondtam semmit, hiszen a halhúst ennél sokkal többre tartjuk. A lakosság természetesen a tengerinél jobban kedveli az édesvízi halakat, de a 17,5 kilós átlag- fogyasztásból mindössze fél kiló kerül tavakból, folyókból az asztalra. Nos, én például Talán szokatlan, mégis jogos a talajt élő szervezetnek tekinteni. Ennek figyelembe vétele pedig különösen napjainkban nagyon fontos, amikor a talajfertőtlenítő, gyomirtó és tápanyag-szolgáltató vegyszerek bűvöletében könnyen abba a hibába esünk, hogy a talajt sokan a növénytermesztés mellékes és tetszés szerint kezelhető, alakítható közegének tekintik. Kétségtelen, hogy a talajban élő szervezetek mennyisége jóval kevesebb a talaj többi alkotórészének meny- nyiségénél, de a talajokba kerülő szerves anyagok el- bomlásában, a növények számára újra hasznosíthatóvá tételében a tevékenységük abban látom a konferencia jelentőségét, hogy az itteni tanácskozás nyomán, nem utolsósorban a magyaroktól szerzett tapasztalatok alapján, segíteni tudunk ezen a helyzeten. Ügy gondoljuk, hogy az előbbi átlagot 1980- ra húsz kilóra emelhetjük, s ezen belül a korábbinál jóN. V. Voropajev val nagyobb ütemben növeljük az édesvízi halászatot. Ehhez viszont az kell, hogy az említett fajtákból nagyon rövid időn belül két-három- szor annyi álljon a fogyasztók rendelkezésére, mint most, s ezt csak úgy tudjuk elérni, ha minden hasznos gondolatot meghallgatunk, és ebben itt, Szarvason, a rendezők jóvoltából nem volt hiány. — Mi a helyzet Lengyelországban? — Nálunk mintegy hét kiló az egy főre eső halfogyasztás, de ezt mi ugyanúgy kevesell- jük, mint a szovjet kolléga a 17,5 kilót. Éppen ezért 1990- ig meg akarjuk duplázni a termelést, s Lengyelországban is az édesvízi haltenyésztés növelésére esik a hangsúly, hiszen ez a könnyebben befolyásolható termelés. Ebben a munkánkban -számítunk a KGST és Magyarország segítségére, ahol —mint már említettem — a kutatás és a gyakorlat kapcsolata a legelőrehaladottabb. — Itt valami ellentét lappang. A külföldiek a legnagyobb elismerés hangján szólnak a hazai kutatás eredményeiről, a fogyasztás mégis nálunk a legalacsonyabb ... — Ez igaz — vélekedett Bakos János — viszont nálunk szinte csupán az édesvízi hal teszi ki az évente megvásárolt mintegy három kilót. Ez azonban ettől függetlenül kevés, hiszen az egészséges táplálkozáshoz jóval többet kellene fogyasztani a biológiailag értékes fehérjéket tartalmazó halhúsból. A nélkülözhetetlen. Nem túlzás, hogy nélkülük megállna a szén és a többi növényi tápanyag forgalma és végső soron megszűnne a Földön az élet. A talaj élővilágát növények és állatok alkotják. Testméretük szerint sok közülük mikroszkopikus méretű, amelyeket szabad szemmel ugyan nem lehet látni, de tevékenységük nagyon is elárulja jelenlétüket. A legfigyelemreméltóbb talajlakó növényi mikroszervezetek közé a baktériumok, moszatok és gombák tartoznak. A jó biológiai állapotban levő termőtalaj egy hektárnyi területén 30 cm-es termőréteg figyelembe vételével kereken tíz mázsa mikroorganizmussal, zömmel hazai átlagot 1980-ra négynégy és fél, 1985-re pedig hat kilóra akarjuk növelni. — Az eredmény mitől függ? — A termeléstől, a kereskedelemtől, a fogyasztóktól, és természetesen tőlünk, kutatóktól. Az mindenesetre megállapítható, hogy eddig a fejlesztés költséges módszereivel éltünk, hiszen például a polikultúra bevezetése, az intenzív takarmányozás vagy a gépesítés nem olcsó dolog. Nagyobb hozamokat ezek nélkül többnyire nem érhetünk el, azonban a fajták megváltoztatására is szükség van, mert enélkül lehetetlen előbbre lépni. S az egész munkában viszonylag ez a legolcsóbb befektetést igénylő tényező, ugyanis egy jó képességekkel rendelkező hal az mindenütt többet tud. — Az nem vitatható, hogy más fajta kell az intenzív és megint más az extenzív körülmények közé, ám a tudomány azért van. hogy mindkét kívánságnak eleget tegyen. A keresztezéseket, a hibrideket úgy fejlesztjük ki, hogy az adott esetben a korábbinál legalább 15—20 százalékkal nagyobb hozamot adjanak. Véleményem szerint — elismerve, hogy az egyre drágább beruházásokra is szükség van, — a fejlődésnek ez a leginkább járható útja, nem beszélve arról, hogy így a kutatómunka eredménye nagyon gyorsan lecsapódhat a gyakorlatban. — Gondolom a nemzetközi együttműködés számunkra is hasznos. — Feltétlenül! Vannak olyan országok, ahol inkább Bakos János az alapkutatás kerül előtérbe, másutt inkább a gyakorlat határozza meg a munkát. Mi amolyan koordinátorok vagyunk, akik ezzel is azzal is foglalkozunk, ám a „szerep- osztásból” az is látszik, hogy egymás nélkül igazán nem érvényesülhetünk. B. Á. baktériumokkal és emellett jelentős mennyiségű gombával, valamint állati szervezetekkel lehet számolni. Az életműködésük során keletkezett humusz mennyisége 3000, a termelt széndioxid 10 000, az ammónia- és nitrátmennyiség 800, az asszimilált — megkötött — légköri nitrogén 250 kilogramm, megkötött talajnitrogép fél mázsa és ugyanennyi a mozgósított foszfor valamint kálium mennyisége, egy hektárra számítva. A talaj élő szervezeteinek tevékenysége tehát már rövid idő alatt is meglepően nagy. szinte eltörpülnek mellette az egyéb, többek között az ember előnyös beavatkozásának hatásai. Parányi segítőtársak II haltenyésztés jövője Az aktíva résztvevőinek egy csoportja
