Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-14 / 243. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 14. Gromiko Romániában Kommentárunk Római rejtélyek C saknem hét hónappal az olasz Keresztényde­mokrata Párt volt el­nökének elrablása után Itália közvéleményét még mindig a Moro-ügy foglalkoztatja. Ért­hető okokból: a terroristák felgöngyölítésére indított nagyszabású akció ellenére újabb és újabb sortüzek dör­dülnek, s a nyílt utcán, fé­nyes nappal végrehajtott po­litikai merényietek rettegés­ben tartják az országot. Ami korábban legföljebb találgatások tárgya volt, ma már egyértelműen világos: az álbaloldali színben föltűnt terroristák valójában a tény­leges baloldalt vették célba, s az olasz válságból kivezető egyetlen megoldást, az öt- párti parlamenti többséget kívánják szétzúzni. Ezért kel­lett meghalnia Aldo Moré­nak, a kommunistákat is ma­gában foglaló, s az egyszínű kereszténydemokrata kabine­tet támogató többség egyik kezdeményezőjének. Persze nemcsak géppisztolyokkal és automatafegyverekkel tüzel­nék a többségre. Bizonyos körökből — majdhogynem összehangoltnak tekinthető — általános támadás bonta­kozott ki az Olasz Kommu­nista Párt ellenzékbe kény­szerítésére a szavak mérge­ző fegyverével sajtóban, rá­dióban, szónoki emelvényed­ről, a televízió képernyőjé­ről. Nem tartozik ránk annak boncolgatása, hogy a fegy­veres terroristák és az olasz jobboldal támadása között milyen mérvű az okozati ösz- szefüggés. Annyi azonban bizonyos, hogy Moro meg­gyilkolása nem cél volt, csu­pán eszköz azok számára, akik Itália szekerét a mosta­nitól gyökeresen eltérő irány­ba óhajtják irányítani. A legfrisebb római hírek szerint a Moro-ügyről, ennek kapcsán a terrorizmus hátte­réről október 10-ére tervezett parlamenti vitát öt nappal el­halasztották. Kézenfekvő az indoklás: a nyomozóhatósá­gok az újabb letartóztatások és a talált fontos iratok alap­ján szeretnék a korábban készült jelentést kiegészíteni. T isztázatlan ugyanis, hogy a terroristákat milyen kapcsolatok fűzik be­folyásos olasz körökhöz. Számtalan jel erre utalt a Moro-ügy nyomozása során, s a vizsgálat legutóbbi szakasza is ért látszik igazolni. Ha pe­dig így van, akkor nemcsak a március 16-án reggel Ró­mában végrehajtott véres ak­ció: a Moro elrablása és öt testőrének hidegvérű meg­gyilkolása színhelyén készült filmtekercs tűnhet el nyom­talanul, hanem sok más, en­nél is lényegesebb bizonyí­ték. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására pénteken Bukarest­be érkezett az SZKP küldött­sége Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Szovjetunió külügyminiszterének vezeté­sével. ENSZ-közgyülés ülésszakán csütörtökön befe­jeződött az általános politi­kai vita. A vita utolsó szó­nokai közül Libanon, Algé­ria, Etiópia, a Seychelles Köztársaság, Kolumbia és Málta képviselői egybehang­zóan az ülésszak egyik leg­fontosabb feladatának minő­sítették a világ feszültséggó­cainak mielőbbi felszámolá­sát, illetve ilyen tűzfészkek keletkezésének megelőzését. Washington az egyiptomi— izraeli különtárgyalások út­ján is növelni akarja az ame­rikai befolyást a Közel-Kele­ten. Ez azonban nem közöm­bös a Szovjetunió számára — állapítja meg P. Gyem- csenko a Pravda pénteki számában a most kezdődő egyiptomi—izraeli különbé- ke-tárgyalásokat és a liba­noni helyzetet kommentál­va. „A Szovjetunió szempont­jából ez a térség nem az Atlanti óceán túlsó oldalán fekszik, hanem határai és a Varsói Szerződés más orszá­gai határainak közvetlen kö­zelében. Sok barátja van a Közel-Keleten és számukra sem közömbös, hogy milyen A küldöttség tagjai Borisz Ponomarjov, a PB póttagja, a KB titkára, Konsztantyin Ru- szakov, a KB titkára és V. Drozgyenko, a KB tagja, a Szovjetunió bukaresti nagy­követe. Abdelaziz Buteflika, algé­riai külügyminiszter a Camp David-i megállapodásra utal­va kijelentette: a megállapo­dás létrehozói szánt szán­dékkal figyelmen kívül hagyták „a kérdés gyöke­rét, a palesztin nép nemzeti jogainak helyreállítását”. Az algériai külügyminiszter fel­szólalásának második felé­ben felszólította Marokkót, hogy ismerje el Nyugat-Sza- hara népének elidegeníthe­tetlen jogait. események mennek ott vég­be” — hangoztatja a cikk. A washingtoni tárgyalásokról a lap véleménye az, hogy eze­ket egyrészt igyekeztek mi­nél távolabbra vinni az olyan helyszíntől, ahol az arab né­pek felháborodása közvetle­nül kihatna rájuk, másrészt a helyszín megválasztásával azt is biztosítani akarták, hogy az Egyesült Államok közvetlen ellenőrzése' alatt tarthassa a tárgyalást. A kü- lönutas béke lehetővé teszi Izrael számára, hogy megszi­lárdítsa hatalmát a többi megszállt arab területen, és a béke ára Egyiptom szá­mára az, hogy lemond a pa­lesztin nép, a PFSZ támo­gatásáról. BEJRÜT Eliasz Szárkisz libanoni el­nök arab országokban tett körútja és Hafez Asszad Szí­riái elnökkel folytatott tár­gyalássorozata után csütör­tökön este a libanoni regulá­ris hadsereg mintegy 500— 1000 katonája bevonult Bej­rút Hadasz és Baabda nevű negyedeibe és állásokat fog­lalt el a jobboldali fegyve­resek és az Arabközi Béke- fenntartó Erők szíriai egysé­gei között. Ez a fejlemény annak jele, hogy a szíriai és a libanoni államfőnek sike­rült a tűzszünet fenntartását és megerősítését célzó kom­promisszumos formulában megállapodnia. HANOI Kuala Lumpurban pénte­ken megkezdődtek a hivata­los tárgyalások a Pham Van Dong kormányfő vezette Vi­etnami és a Husszein Onn miniszterelnök vezette ma- laysiai küldöttség között. SZÓFIA Szófiában bolgár—NDK közös közleményt tettek köz­zé Willi Stophnak, az NDK kormányfőjének bulgáriai lá­togatásáról. Fogadta Todor Zsivkov, a BKP KB első tit­kára, a bolgár Államtanács elnöke. Sztanko Todorov bol­gár miniszterelnökkel foly­tatott tárgyalásain Willi Stoph áttekintette a két or­szág gazdasági együttműkö­désének legfontosabb terüle­teit és megvitatta a nemzet­közi helyzet néhány időszerű kérdését. WASHINGTON Az amerikai törvényhozás rekordösszegű — 117,3 mil­liárd dolláros — költségvetést szavazott meg a pentagon számára az október 1-vel kez­dődő pénzügyi évre. Mind a képviselőház, mind pedig a szenátus által jóváhagyott összeg több, mint hét milli­árd dollárral haladja meg az előző év hasonló előirányza­tát. * * * Paul Wamke, az amerikai SALT-kül döttség vezetője csütörtöki tv-nyilatkozatában kijelentette: a SALT-megál- lapodás az Egyesült Államok nemzeti érdeke, mert — ha­dászati fölényre nem lévén lehetőség — biztosítja a két nagyhatalom stratégiai egyensúlyát. Véget ért az általános vita Az ENSZ-közgyűlés 33. A kis liberális párt vezetője Óla Ullsten (jobb oldalt) ala­kított kormányt Svédországban (Telefotó - KS) Pravda-kommentár Hz egyiptomi—izraeli kiilöntárgyalásokrél Dél-Jemen ünnepén Magyar vezetők üdvözlő távirata A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban köszön­tötte Ali Nasszer Mohamed Al-Hasszanit, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, minisz­terelnököt. Losonczi Pál fogadta a norvég küldöttséget Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tegnap az Or­szágházban fogadta Guttorm Hasennek, a norvég törvény- hozás, a storting elnökének vezetésével hivatalos látoga­táson hazánkban tartózkodó norvég parlamenti küldött­séget. A szívélyes légkörű ta­lálkozón részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés al- elnöke, és Rolf Jerving, a Norvég Királyság budapesti nagykövete. KGST Befejeződött a belkereskedelmi miniszterek jubileumi tanácskozása Záró plenáris üléssel, a jegyzőkönyv ünnepélyes j aláírásával tegnap befeje­ződöd a KGST-országok belkereskedelmi miniszte­reinek 10, jubileumi ülése a Duna Intercontinental Szállóban. A tagországok — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba. Len­gyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Vietnam — küldöttségvezetőinek kézje­gyével ellátott dokumentum megállapítja, hogy a minisz­teri tanácskozó testület és munkacsoportjai az elmúlt 10 esztendőben eredményesen munkálkodtak a KGST-tag- országok közötti sokoldalú kapcsolatok szervezésében és elmélyítésében, a lakosság áruellátásával kapcsolatos problémák együttes megoldá­sában. A miniszteri tanácskozás jegyzőkönyve hangsúlyozta, hogy továbbra is a fogyasz­tási cikkek kiskereskedelmi forgalmának növelését, a korszerű szocialista kereske­delem fejlesztését tartják elsőrendű feladatnak. Igen fontos az is, hogy a belke­reskedelem még tevékenyeb­ben vegyen részt a nemzet­közi munkamegosztásban. A két- és többoldalú együttmű­ködés kiszélesítése egyaránt fokozottan segítheti a piac­kutatást és e termékek cse­réjét. Előírták, hogy a fo­gyasztási cikkek, a kereske­delmi, vendéglátóipari gépek, berendezések termelésének további szakosítása és koope­rációja érdekében tökéletesí­teni kell az együttműködés formáit, módszereit a külke­reskedelmi szervekkel, az iparral és az illetékes KGST- szervekkel. * * * Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese teg­nap a Parlamentben fogadta a KGST-országok belkereske­delmi minisztereinek tanács­kozásán részt vevő küldött­ségek vezetőit. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen egyebek között a tanácsko­zás eredményeiről, a tagor­szágok belkereskedelmének időszerű kérdéseiről esett szó. 120 napja a világűrben B visszatérésre készülnek a Szaljut—6 utasai A 120. napot töltik a világ­űrben a Szaljut—6 jelenleg' személyzetének tagjai és a szovjet rádió jelentése sze­rint most már megkezdődik visszatérésük előkészítése. A legutóbbi orvosi vizsgálat tanúsága szerint Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov jó egészségi ál­lapotban van, mostantól fog­va azonban az orvosok na­gyon szigorúan fogják őket: a visszatérés előkészítése kü­lönleges feladatokat ró az űr­hajósokra, főként azt, hogy izmaikat különleges öltözék viselésével és speciális tor­nával felkészítsék a várható változásra. Luis Corvalán visszaemlékezései Tanítani és tanulni Az ismét állás nélkül maradt fia- tál tanító visszatért Concepción­MUt ba, a szülői házba. Egész idejét a párt által rábízott feladatoknak szentelte, az ifjúkommunisták szövetségében tevé­kenykedett. A nagy vasutassztrájk idején kényszerült először illegalitásba. Corvalán — néhány társával együtt — röpcédulá­kat osztogatott a városi villamos társaság dolgozói között, ahol erős volt a chilei fasiszták befolyása és akig elkergették a „vörös agitátorokat”. Az ifjúkommunisták­nak egy társukat kivéve sikerült elmene­külniük. Akit elfogtak, megtört a kegyet­len kínzások alatt a rendőrségen. A „har­madfokú vallatás” során Corvalán neve is elhangzott. így az ifjú tanító egy időre illegalitásba vonult. A városi villamosvasútnál történt esemé­nyeket a párt és a kommunista ifjúsági szövetség behatóan elemezte. Arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy az események azért zajlottak le így, mert a párt az ott dolgozó^ körében nem rendelkezett sem­miféle bázissal. Határozat született arról, hogy minden üzemben kommunista sejte­ket alakítanak és nagyobb fontosságot tu­lajdonítanak a szakszervezeti egység meg­teremtésének. Mindez értelemszerűen vo­natkozott az ifjúsági szövetségre is. Cor­valán azt a feladatot kapta, hogy a gyer­tyagyárban, a városi malomban és a ken­dőgyárban alakítsa meg a kommunista if­júsági szövetség alapszervezeteit, és ezt sikerrel teljesítette: egyenként győzte meg az ifjúmunkásokat arról, hogy hol a he­lyük. Tanította őket és tanult is tőlük. A kendőgyárban például a szakszervezeti el­nök kérésére az analfabétáknak tanfolya­mot is szerveztek, ahol a fiatal munkanél­küli tanító oktatta a betűvetésre azokat a munkásokat, akik a rendszer hibájából nem járhattak iskolába. Egy ifjú textil­munkást nemcsak írni-olvasni sikerült megtanítania, hanem a társadalom tör­vényszerűségeinek alapigazságaira is. Né­hány hónap múlva ö szervezte meg a ken­dőgyárban az ifjúkommunista csoportot. Nagy szeretettel ír Luis Corvalán ottani barátairól és a munkások között szerzett tapasztalatokat nélkülözhetetlennek, gon­dolkozását mindmáig meghatárözónak tart­ja. Melegen, de nem minden irónia nélkül emlékezik meg a területi párttitkárság üléseiről, amelyeket rendszerint szombat délután tartottak, és amelyekre egyre sű­rűbben hívták meg az ifjú, de nagyon te­vékeny és sikeres pártmunkást. Amint a visszaemlékezésekben olvasható, ezek a .tanácskozásom rendszerint egy-két-három óra hosszat tartó beszámolóval kezdődtek. „Azok között, amelyeket módom volt meg­hallgatni. nem voltak nagy eltérések. Vál­tozatlanul a nemzetközi helyzet áttekin­tésével kezdődtek, különösen sokat foglal­koztak a francia és a spanyol dolgozók harcaival. Aztán Latin-Amerikával, és amikor eljött az ideje a chilei helyzet ér­tékelésének, az előadónak már alig volt hangja és hallgatóinak ereje a figyelésre.” Amint Corvalán írja, ezek a beszámolók a társadalmi harcról nagyon derűlátó ké­pet nyújtottak. Úgy tűnt, mintha küszöbön állna a proletárforradalom az országban. A pártban azonban rövidesen felismerték a valós helyzetet, és elindultak azon az úton, amely a Népfront megalakításához veze­tett. Ennek a politikának eredményeként Aguirre Cerda, a Népfront jelöltje győ­zött az 1938-as választásokon. A baloldali kormányzat a haladó tevé­kenységük miatt elbocsátott tanítókat, így Luis Corvalánt is visszahelyezte állásaik­ba. A párt későbbi főtitkára — aki idő­közben néhány hónapig a párt akkori ve­zetőjének, Carlos Contreras Labarcának titkáraként is dolgozott — visszament Iquiguebe. Nemcsak a gyermekeket taní­totta, hanem a felnőtteket is. Rendkívül tevékeny pártmunkát folytatott, ö szer­kesztette a helyi Népfront-lapot, és mi­után egy fasiszta tábornok puccsot kísé­reli meg Chilében, át kellett vennie a he­lyi rádióállomás vezetését is. Ebből az időből származik „A Szovjetunió és a má­sodik világháború'’ című kiadvány, Cor­valán első, hosszabb írásbeli munkája. „Ahogy tintát szagoltam, vonzott az új­ságírói munka” — írja több mint három évtizeddel később, beszámolva róla, mi­lyen örömmel tett eleget az ajánlatnak, amikor a párt központi lapjához, az El Siglóhoz hívták. Corvalánt először egy cikkéért tartóztat­ták le. Igaz. akkor mindössze tíz napot töltött börtönben — „egy olyan ország ál­lamfőjének megsértéséért, amellyel Chile diplomáciai kapcsolatokat tart fenn”. Hit­lerről volt szó, akiről az El Siglo megírta az igazságot. A lapot akkor már felelős szerkesztőként Corvalán irányította. Az El Siglo kérlelhetetlenül harcolt a fasiszták ellen, akiknek nem jelentéktelen befolyá­suk volt Chilében. Ebből az időből szár­mazik az anekdota, amelyet Corvalan el­mesél Történt, hogy a szerkesztőségnek tudo­mására jutott: egy istállótulajdonos Zsu- kovnak nevezi egyik lovát és ilyen néven indítja a lóversenyeken. Corvalán azonnal csípős glosszát eresztett meg Hitler cinko­sairól, a hazáért és a népek szabadságáért harcoló Szovjetunió ellenségeiről, akik ilyen módon gúnyolják a neves szovjet hadvezért. Másnap egy idősebb úr jelent meg. a szerkesztőségben. Az istállótulajdo­nos, s nem annyira felháborodottan, mint mély fájdalommal jelentette ki: — Jugoszláv vagyok, aki hazám felsza­badulását. kívánom. Csodálom Zsukovot és ezért adtam az ő nevét a legjobb lovam­nak! 1946-ban lett Corvalán az El Siglo igaz­gatója. azaz főszerkesztője. Ugyanennek az évnek decemberében házasodott meg. Tit­kárnőjét, Lilyt vette feleségül. P. I. (Következik: 3. Illegalitás, kínzás, börtön)

Next

/
Oldalképek
Tartalom