Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-05 / 209. szám

1978. szeptember 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Mezőtúron ma kezdődő, a mezőgazdasági szakemberek továbbképzésének témáját fel­ölelő nemzetközi gépészeti tanácskozás külföldi résztvevői tegnap megérkeztek Szolnok­ra, ahol a megyei tanácson megbeszélésen vettek részt REHABILITÁCIÓ Csökkent vagy megváltozott munkaképesség? Csak papíron hétezer igénylő Felülvizsgálják a szolnoki lakáskérelmeket példa, amit említek, A meglehetősen egyedi, mégis számos tanul­sággal szolgálhat. Egy hegedűművész valami­lyen baleset kapcsán elve­szíti bal mutatóujjának első percét. Hány százalékos a rokkantsága? Hát ha azt te­kintjük, hogy pódiummű­vész már soha nem lehet belőle, az esetben száz: jo­gosult a járadékra s egész hátralevő életében álmodoz­hat a régi dicsőségről. És ha egy könyvelővel történik ha­sonló baleset? Nos, ő a mun­kaképességének mindössze az 5 százalékát veszítette el. Ugye, hogy valami nem síimmel? Éspedig az nehi, hogy valójában nincs — csak a sajnálatosan meglévő társadalmi gyakorlatban — szakmai rokkantság. A mű­vészetét felad,ni kényszerülő hegedűművész számos más területen, anélkül, hogy el­hagyná a zene világát, hasz­nosíthatja magát, hiszen ha nehéz is tudomásul venni, rendelkezik a munkaképes­sége 95 százalékával. A ma még gyakori félre­értést egy sajnálatosan pol­gárjogot nyert, valójában ártalmas kifejezés okozza, ez pedig a csökkent munka- képesség, amely ráadásul még előítéletek forrása is lehet. Pedig az idő múlásá­val a nemfogyatékosok mun­kaképessége is csökken. Vagyis, ha egy főfoglalko­zású futballista szögre akaszt­ja a csukát, mert nem bír lépést tartani harminc éves fejjel a húszévesekkel, az nem jelenti azt, hogy már nyugdíjas — jóllehet futbal­listának „csökkent munka- képességű”, s legfeljebb — munka mellett —ideig-óráig alsóbb osztályú csapatban, vagy később az öregfiúk kö­zött kergetheti a labdát szó­rakozásból. Valójában tehát — s egyet kel értenünk e nem csupán nyelvújítási tö­rekvéssel — megváltozott munkaképességről kell be­szélni. Egy csonkulásos bal­esetet szenvedett esztergá­lyosból lehet csoportvezető, meós, vagy akár művezető is, és nem kizárólag éjjeliőr vagy portás. Egy kézen meg lehetne számolni, hogy hány rehabilitációs munkakör kristályosodott ki az el­múlt évtized,ekben vállalata­inknál. Pedig rendelet sza­bályozza, hogy minden év­ben jelenteni kell a válla­latoknak: hol mindenhol tudják foglalkoztatni a re­habilitált akat. Amennyiben az üzem nem rendelkezik ilyen lehetőségekkel, az ille­tékes tanács köteles gondos­kodni a megváltozott mun­kaképességű dolgozó megfe­lelő elhelyezéséről. Ez lenne a lecke, a valóság pedig az — amit éppen a közelmúlt- v ban summázott az ország- gyűlés rehabilitációs albi­zottsága —, hogy az e pil­lanatban rehabilitációra szo­ruló 600 ezer honfitársunk­nak mindössze a 10 százalé­ka tevékenykedik a szakmá­jában vagy azonos értékű munkakörben, 20 százalékuk alacsonyabb szintű munkát lát el. A többiek — 70 szá­zalék! — nem dolgozik, s kisebb-nagyobb járadékát osztja be, ahogy tudja. Ál­lamunk évente 4,5 milliárd forintot fizet ki a különbö­ző leszázalékoltaknak. A teljes rehabilitáció arra való, hogy a baleset, vagy foglalkozási betegség miatt megváltozott munkaképessé­gű embert egészségügyi, pénzügyi, szociológiai, pszi­chológiai szempontok figye­lembevételével visszaállít­sák eredeti jogaiba. Vagyis el kell érni, hogy még a súlyos fogyatékosok is a le­hetőségükhöz képest teljes életet éljenek, s ne csak va­laki mellett — ha egyálta­lán van ilyen — kölöncként, világtól, közösségtől elzárva éljék le hátralevő életüket. Statisztika bizonyitja, hogy az előítéletek nélküli mun­kahelyi légkörben a megfe­lelően rehabilitáltak kéthar­mada teljesen egyenértékű munkát végez az azonos be­osztású egészségesekkel, ne­gyedrészük magasabb telje­sítményt produkál, s csupán tíz százalékuk marad kevés­sel az átlagszínvonal alatt. Emellett a rehabilitáltak hűségesebbek munkaadójuk­hoz, nemigen változtatnak munkahelyet. z említett szociális A szempontokon túl a népgazdaság munka­erőhelyzete is szüksé­gessé teszi a leszázalékol­tak munkában tartását. Hangsúlyozta azonban a re­habilitációs bizottság, hogy a társadalombiztosítás je­lenlegi rendszere nem teszi érdekeltté a rokkantakat abban, hogy munkát vállal­janak és ehhez bizonyos át­képzésben vegyenek részt. Ráadásul a munkáltatók is alig érdekeltek a megválto­zott munkaképességűek fog­lalkoztatásában. ördögi kör lenne? Aligha. A szomszé­dos szocialista országokban, Csehszlovákiában, Bulgáriá­ban és a Szovjetunióban a 67 százalékos rokkantak kö­telesek dolgozni. Beszéltem az Orvosszakértő Intézet fő­orvosával, aki Moszkvában tanulmányozta a foglalkozá­si rehabilitációt. A rokkant­ság mértékének megállapí­tása után az orvosnő közöl­te páciensével, hogy melyik három munkalehetőség kö­zül választhat. Mondani sem kell, Ijogy mindenki kapva kap az alkalmon, hogy to­vábbra is hasznos tagja ma­radhasson a társadalomnak. És még valami: negyedik al­ternatíva nincs! — aki a fel­kínált lehetőségek egyikét sem tartja megfelelőnek, az nem kap rokkant járadékot. Az ipari-technikai forra­dalomban a fizikai munka mindjobban átalakul. Elvileg az is lehetséges, hogy a ko­rábban 100 százalékos rok­kantnak minősített munkás, akinek néhány mozgató iz­ma maradt, megfelelő át­képzés után, bizonyos hang­vagy fényimpulzust követően egy gombot megnyomva mű­ködésbe hozzon egy rend­szert. z elektronika a szá­A mi tógépek., az auto­matizálás számos hasonló lehetőséget biztosít elfekvő — csodára vagy már arra sem váró embereknek. Arról nem be­szélve, hogy a tisztességgel véghezvitt rehabilitáció —i túl a humánumon, — jól ki is fizetődik, hiszen a nép­gazdaság szempontjából egy­általán nem mindegy, hogy az állam tartja-e el a rehabi- litálandókat, vagy azok já­rulnak hozzá az állam fenn­tartásához. Tanácskozás a vállalati szociálpolitikáról A lakosság jövedelmének 29 százaléka ma már szociá­lis juttatás — mondotta Szi­geti István munkaügyi mi­niszterhelyettes a SZOT- székházban a vállalati szo­ciális igazgatók tegnapi ta­nácskozásán. Az állami költ­ségvetésből származó jutta­tásokon kívül vállalati for­rásból is mind többet kap­nak a dolgozók. Az V. ötéves terv időszakában első ízben készült középtávú komplex vállalati szociális tervek vég­rehajtása jó ütemben halad. Mind az 1976-os, mind az 1977-es évre előirányzott fel­adatok szinte teljes egészé­ben teljesültek. Tavaly pél­dául csaknem 6 milliárd forintot használtak fel a jó­léti-kulturális alapból, ennek több mint a felét az üzemi étkeztetés támogatására. A miniszterhelyettes rámu­tatott- hogy a középtávú szo­ciális tervek ma még nem olyan megalapozottak, mint a terv egyéb fejezetei, ezért a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT újra átvizsgálja a vállalati szociális tervezés — ágazatonként többnyire eltérő — módszereit. A to­vábbi feladatokra programot dolgoztak ki. amelynek egyik célja a valamennyi munkál­tatóra kiterjedő középtávú és éves szociális tervezési, pénz­ügyi és adatszolgáltatási rendszer kialakítása. Czerván Mártonná, a SZOT osztályvezetője, a vállalati szociálpolitikával kapcsolatos szakszervezeti feladatokról szólva új tervekre, de aka­dályozó tényezőkre is felhív­ta a figyelmet. A dolgozók lakásépítésének támogatására például a vállalatok nagy erőfeszítéseket tesznek, a la­kásépítési alap megközelíti már a 2 milliárd forintot. Nagy gondot jelent viszont, hogy kevés a közművesített, építésre alkalmas terület, s növekszik a lakások ára. Az üzemegészségügy folya­matosan javul, az üzemorvo­soknak azonban az eddiginél jobban ellenőrizniük kellene, hogy a különböző beruházá­sok. új technológiai folyama­tok nincsenek-e káros ha­tással a dolgozókra. Ha ilyen jellegű észrevétel történik, úgy a "gazdasági vezető le­gyen köteles a legsürgőseb­ben intézkedni. A szakszervezetek az üzem­étkeztetést a termelés köz­vetlen feltételeként kezelik, ezért álláspontjuk az, hogy tbvább kell növelni az üzem­étkeztetésben résztvevők szá­mát és javítani kell az el­látás színvonalát. 'lehet a nyil­vántartás­nak, akkor hétezer család vár Szolnokon lakásra. Rekordszám. (El­enyésző hányada főbérlő vagy tulajdonos, aki mivel változtak az idők, igények, minőségibbet akar.) Szóval soha még ennyi lakásigény­lő lap adatait nem pontoz­ták, kódolták, sorszámozták a városi tanács lakásügyi csoportján. Nem speciális szolnoki jelenség, minden megyeszékhelyen, nagyváros­ban ez van, Budapestről nem is beszélve, ahol annyian vár­nak lakásra, hogy az igény­lők egy új, nem is kis vá­rost alapíthatnának. Az sem szolnoki felfedezés, hogy az igénylő lap jóval több. mint az igénylő. Nem fából vas­karika, tény: amit nem is az igazol igazán, hogy egy csa­ládból többen külön-külön is benyújtották igényüket. Van ilyen, de nem ez a jellemző. Sokkal több a másfajta vá­ratlan meglepetés, amellyel évente, a névjegyzék végle­ges összeállítása előtt a la­kásügyi társadalmi bizottság tagjai, s mindazok a tanácsi dolgozók találkoznak, akik a helyszíni szemlét végzik, amikor az igénylő lapok ada­tait a valósággal szembesí­tik. Sokszor csak szembesíte­nék, ha tudnák, hogy hol kell. Az értesítés visszaérke­zik, mert a címzett ismeret- leh. Kiderül, már másik vá­rosban laikik évek óta. vagy a lakcímnyilvántartás útba­igazítása szerint két utcával odébb kell keresni, ahol há­zat épített. Vagy férjhez ment, elvált, vagy kisajátí­tották az épületet, amelyben bérlő volt, lakást kapott, vagy... és sorolhatnám. A lényeg, hogy csak a névjegy­zék összeállításakor derült ki, hogy bárhogyan is, de meg­oldódott a lakásgondja, vagy a kérvényét módosítja, mert nincs pénz az OTP-lakás beugrójára (nem is gondol­ta, hogy annyiba kerül) vagy vállalati támogatásra számí­tott, úgy is volt. de ... Summa summárum az idén a megyeszékhelyen négy­Az elmúlt napok hűvös, változékony időjárása nem kedvezett a mezőgazdaság­nak se — hangzott el tegnap délelőtt a rhegyei szervezési bizottság ülésén. A néhány milliméteres csapadék viszont jói jött, hiszen a kevésbé száraz talajokon megfelelő vetőágyat készíthetnek az ősszel földbe kerülő növé­nyeknek a gazdaságok. A megye mezőgazdasági üzemeiben egyébként már befejezték a szalma betakarí­tását és a tarlóhántás is a vége felé jér. A talaj lezárás azonban nem halad úgy, mint kellene, és a szervestrágya kiszórásával is gondok van­nak. Ez utóbbit a megfelelő gépek hiánya is nehezíti, ám áthidaló megoldásokkal — mint amilyen például a toló- lapos trágyaszéttolás vagy a robbantás — meggyorsítható a munka. Az alap műtrágyák kijuttatása is késésben van, annak ellenére, hogy a rend­szerek szaktanácsadói is a teendők minél előbbi befeje­zésére biztatják a gazdasá­gokat. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a vetéseknél se, hi­szen a repcének is alig több mint 45 százaléka van a föld­ben. A lucematélepítések 45 százalékán jutottak túl az üzemek, a gyeptelepítések kétharmadát fejezték be. Az ősszel betakarítandó növé­nyek érése ugyancsak két- hárorn hetes késést mutat, s ez egyben azt is jelentheti, hogy az elmúlt esztendőkhöz képest jóval nagyabb csúcs­ba számíthat a mezőgazdaság. százharminchatan kerülhet­tek a névjegyzékre. Hogy kik, azt a számítógép sor­számozása alapján döntöt­ték el. De a soron követke­ző további ötszáz igénylőt is fel kellett kutatni ahhoz, hogy összejöjjön az a négy­százharminchat család, akik­nek valóban szükségük van la­kásra. Ilyenkor aztán telje­sen átrendeződnek a sorok. Mert vannak, akik eddig OTP-lakásra vártak, de szö­vetkezetire váltottak vagy tanácsi bérlakásra (megtehe­tik, ha a tanácsrendelet fel­tételei szerint jogosultak rá.) De a sorok átrendeződését általában a reklamációk tö­mege is követi. Miért került a kétszázadik helyről a hat­századikra, ha a módosítást nem új igényként könyvelik el? Nem. Csakhogy pontszá­mával az ezerötszáz OTP- lakásigénylő közöt lényege­sen előnyösebb a helyezése, mint történetesen a kétezer­ötszáz szövetkezeti lakásra' várók csoportjában. Mégsem az effajta átmene­tei kavarodás okoz igazán gondot. Sokkal inkább az, hogy a nyilvántartás a meg­annyi már nem „élő” igény­lés miatt torzít; nem a va­lódi helyzetet tükrözi. Ez senkinek sem jó. Hogyan le­hetne változtatni rajta? A legcélszerűbben, legkézenfek­vőbben úgy, hogy akiknek már nem aktuális a kérése, jelentkezzen. Ez az, ami ed­dig nem ment. határozta el a városi tanács, hogy felül­vizsgálja az igényléseket, egytől egyig valamennyit. Most szerveződnek azok a munkacsoportok, — a KISZ- eseket, a népfrontaktívákat is bevonva, a szakszervezet segítségét is kérve —. ame lyek elvégzik a városban ezt a felmérést. Szeptember vé­gén kezdik. Munkájukat megkönnyítené, és meggyor­sítaná, ha minél többen je­lentkeznének azok közül, kik elfeledkeztek róla, hogy va­lamikor kitöltöttek egy la kásigénylő lapot. Annál is inkább, mert a leg­több kultúra szép hozamok­kal kecsegtet. A napraforgó és a kukoricaföldeken jó ter­més várható, és nem .cnet panasz a cukorrépára se. A répa betakarítása külön­ben már megkezdődött és tegnap délelőtt az átvevőhe­lyek is munkába álltak. A kertészeti kultúrákat ter­mesztő üzemek közül főként) a hagymával rendelkezők küszködnek a bőség zavará­val, de nagy a termés bur­gonyából is. Nem mondható el ugyanez a többi kertészeti növényről, úgyhogy ezek szerint a piacokon a tavalyi­nál •—engébb ellátásra szá­míthatunk. A fűszerpaprika- áblák ugyan gazdag hoza­mokat mutatnak, de a hideg éjszakák ennél a növénynél is késleltetik az érést. Az úgynevezett rizses gazdaság goknak várhatóan az elmúlt évek nehézségeivel kell szem­benézniük, és ez annyit je­lent, hogy sok remény még a közepes termésre sincs. A silókukorica viszont a tava­lyinál legalább húsz száza­ival nagyobb hozamokat ígér, annak ellenére, hogy a növény betakarítását már most meg kellett kezdeni, a későbbi torlódásokat ugyanis csak így lehet valamelyest enyhíteni. A mezőgazdasági szervezé­si bizottság végezetül arra hívta fel a gazdaságok figyel­mét, hogy a nyári kampány­hoz hasonlóan szervezetten, erejük, szakismereteik teljes latbavetésével lássanak hoz­zá az év legnehezebb teendő­jéhez, az őszi munkához. K. P. Befejezés előtt állnak a jászberényi szolgáltatóház szerkezeti munkálatai. A „lepényépület" az év végén készül el, ABC, Patyolat, Kelengyebolt és Gelka kap benne helyet Ha hinni K. K. lljabb erőpróba előtt Jó termést ígér a napraforgó és a Kukorica Ezért

Next

/
Oldalképek
Tartalom