Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-17 / 220. szám

1978. szeptember 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Jászkunságban Hol játszik, hol nem a Népszínház „Bgneska” és a cigányfestő PIPI LM0S TÁRLATA KUNHEGYESEN A jászladányi művelődési házban tartotta január 27-én nyitóelőadását a Népszínház. A Héöcoznapi csoda előadá­sát újabb és újabb forró si­kerű színházi esték követték. De így volt ez máshol is. Ügy tűnt, hogy az új orszá­gos színházi szervezet a me­gye második színháza lesz. Akik ebben hittek, téved­tek. Tíz év munkája A jászladányi művelődési ház igazgatója, Kalmár Ist­ván keserűen beszél a tűnő múltról: — Nyolc éve mindig szín­házi bérletet boosájtunk ki, — de tíz esztendejénél is több, hogy rendszeresen tar­tunk színházi előadásokat. Felnőtt az új közönség, az itteniek megszokták, hogy szezononként négy—öt alka­lommal színházba járjanak. Kétszáz, kétszázhúsz bérlelet mindig eladtunk, jöttek az emberek még az operaelő­adásokra is. Jönnek persze most is, de csak reklamálni: az idén nem lesz színház? Nem tudom. . . Vártam egy ideig a Népszínház szervező­it. majd levelet írtam — au­gusztus végén — a színház közművelődési igazgatósá­gának. — És? — Még nem kaptam vá­laszt. A művelődési ház igazgató­nál?: bizonyára válaszol a Népszínház, de érdemi in­tézkedést, kérése ügyében az idén már nem igen remél­het. Mostoha gyermekek? Rendek Sándor, a kunhe- gyesi művelődési ház igaz­gatója szemfülesebb volt jászsági kollégájánál. — Vártam a Népszínház szervezőit, de hivatalosan is tudtomra adták, hogy azokat ugyan várhatom... Megvál­tozott a szervezés rendszere. Felmentem Pestre* három előadást sikerült „hazahoz­nom”. Hiába várt a kisújszállási, túrkevei művelődési ház, — de a többiek is csak kesereg­nek. Mi történt, miért váltak a megye kisebb városai, nagy­községei az országos színhá­zi szervezet mostoha gyer­mekévé? Nem váltak, de. .. Mi jön a „de” után... A Népszínház a tavalyi szezonban alkalmazott szer­vezési rendszerét megszün­tette. Érthető okokból: a szervezők nem tudták ma­radéktalanul biztosítani az országos szervezet zavarta­lan munkáját. Új szisztémát dolgoztak ki. Breyer László, a Népszín­ház Vidéki titkára erről a következőket mondta: — Nem a szervezési gon­doktól akartuk magunkat tehermentesíteni, hanem a legcélravezetőbb megoldást kerestük: legyen minden me­gyében szervezőnk. Körle­velet küldtünk, hogy a me­gyei művelődési központok, kiemelt funkciójú művelődé­si házak munkatársai — má­sodállásban — segítsék szín­házunk működését megyé­jükben. Végül is ők tudják legjobban, hogy hová me­hetnek játszani társulataink, hol van rájuk legnagyobb szükség... Azt akartuk, hogy a Népszínház szervesen ..be­épüljön” a megyék közműve­lődésébe. A 19 megye közül 17 ésszerűnek és célszerűnek tartotta javaslatunkat — el­fogadták. Szolnok megyé­ben sajnos nem. .. Meg kell, hogy mondjam, még olyan megyék is vannak, ahol a megyei művelődési központ illetékes dolgozójának hiva­tali kötelességévé tették az összekötő szerepkört. Augusztus elején érdeklőd­tünk a megyei tanács műve­lődési osztályán arra a kér­désre. ki foglalkozik végül is a Népszínház előadásai­nak elosztásával, lekötésé­vel, az volt a válasz, hogy a megyei művelődési központ ezt a feladatot nem tudja (?) magára vállalni. Ugyanak­kor azt is közölték, hogy a Szigligeti Színház szervezőit javasolták — a Népszínház igazgatóságának — megyei összekötőnek, szervezőnek, de a Népszínház viszont ezt a megoldást nem fogadta el. Augusztus végén Kis Er­zsébet főelőadó közölte ve­lünk, hogy mégiscsak a Szig­ligeti Színház szervezői lát­ják majd el ezt a feladat­kört — másodállásban. Senki nem tud semmit Gőz Imre, a kunmadarasi művelődési ház igazgatója csak a karjait tudja szét­tárni: — Nagy baj lesz nálunk a közönség körében, ha szín­ház nélkül maradunk. Balajti Istvámmé, a kun­szentmártoni járási művelő­dési központ igazgatója még borúlátóbb: — Nem tudunk bérletezni, színház nélkül maradtunk. Néhány éve még 3—4 szín­ház is jött hozzánk vendég­szerepelni, köztük a tavalyi szezonban a Népszínház né­hány remek előadással. Most meg... Ah, majd jönnek a csapnivaló haknizók, de va­lami csak kell a közönség­nek. Van, de nincs... A Szigligeti Színház szer­vezői a Népszínház által megfogalmazott munkaszer­ződés feladatainak — a szer­ződést meg sem kötötték — nem tudnak eleget tenni. A Népszínház a megyén belüli kiküldetési költségeket sem tudja megtéríteni, s más do­logi kiadásokat sem. .. Ez a frigy sem sikerült.. . De a kialakult helyzet fö­lött vitatkozni különben is csak fikció lenne, mert a Népszínház előadásai már rég „elkeltek”, a megyének erre az évre csak öt előadás jut. A sok bába között elve­szett a gyermek. Tiszai Lajos A kunhegyesi művelődési központban pénteken dél­után nyílt meg Papi Lajos Kisújszálláson élő szobrász- művész kiállítása. A tárlaton 21 szobor, kom­pozíció szerepel és tízegyné­hány érem, plakett. A kiál­lított alkotások többségét már láthattuk a különböző tárlatokon, de néhány tel­jesen új s a művész egyre erősödő formavilágáról szóló művet is bemutat ez a tár­lat. Gyűjteményes kamara- kiállításnak nevezhetjük ta­lán az anyagot, amely jól tükrözi a művész sokoldalú érdeklődését, ám visszaad­ja szobrászi gazdagodásá­nak újabb fontosabb állo­másait is. A most bemutatott anyag azt jelzi, hogy Papi Lajos érdeklődése középpontjába egyre inkább a nemes fába szánt témák kerülnek. Jól­lehet megérzésünket az . is erősíti, hogy tudunk most készülő szoborterveiről — Móricz Zsigmond, Kölcsey Ferenc szobra —• amelyek anyaga szintén fa. A tárla­ton a Nyújtózkodó című, ne­mes formájú diófaszobor és a hársfából készült Paraszt­madonna jelzi ezeket a ten­denciákat. Mindkettő gyö­nyörű ívelésű alkotás, gon­dolatteremtő szobor. Alko­tója tehetségét, és bátorságát dicséri a gyermekváró Pa­rasztmadonna megjelenítése. A kiállított anyag értékét növelik a Lengyelországban készült szobrok, illetve azok tanulmányrészletei. Az „Ág- neska” és a Cigányfestő re­mekbe készült gránitfejek, abból a „családból”, amely­nek más darabjai a sopoti- móló előtti téren kerültek felállításra. A plakett és éremanyagból a Szűcs Sándor 75. születés­napjára készültet említjük a művész legjobb munkái kö­zött. A kiállítás szeptember 25-ig tart nyitva, máris nagy ér­deklődés övezi. — ti — A siklósi szobrász szimpózion alkalmából több külföldi szobrászművész is dolgozott Pécsett. Az egyik betonszobrot Issei Amemiya japán szobrászművész alkotását, az újmecsek- alji városrészben állították fel A munkásművelődés műhelyei Sok kicsi sokra megy Kisújszálláson a MEZÚGÉP-nél Kisüzem—nagyüzem iiiil Amiben „gazdagok” Mégiscsak a kedv Ilii Ha kitalálnak valamit „Gyűrűzik” a dolog Sokszor leírt, megállapítás: ma, a szakmák forradalmá­nak korában csak az a mun­kás képes az egyre maga­sabb követelményeknek meg­felelni, akiben megvan a hajlam önmaga képzésére, a művelődésre. Természetesen nem pusztán holmi termelé­si érdekek diktálják ezt — mint ahogy gyakorta le­egyszerűsítve értelmezik —, hanem a „teljes életet élni” egyéni emberi — következés­képp társadalmi — érdekei. A művelődési feltételek, alkalmak megteremtése in­tézmények, szervek, szerve­zetek seregének a feladata, mégis a legtöbbet az egyes üzemek, vállalatok tehetnek dolgozóik művelődéséért. A saját, szakszervezeti fenn­tartású közművelődési léte­sítményekkel rendelkező, szakembereket alkalmazó nagyüzemek helyzete lénye­gesen könnyebb, mint a né­hány száz dolgozót foglal­koztató úgynevezett kis és középüzemeké. Utóbbiak szá­mára a legkézenfekvőbb út: megragadni, kihasználni a legkisebb kínálkozó lehetősé­get is... A Szolnok megyei MEZŐ­GÉP Vállalat kisújszállási gyáregysége — nem is olyan régen — egy volt a sok me­zőgazdasági gépjavító állo­más közül. Ma kétszáznegy­ven dolgozót foglalkoztató kisüzem, amelyben ebben az évben csaknem 120 millió fo­rint értékű terméket kell előállítani. Kisüzem, de Kis­újszállás ipari munkásságá­nak a zöme itt dolgozik, en­nek megfelelően, a „jó pél­dával járj elől” jegyében kell megszervezni az üzem kulturális életét. Kissé sar­kítva így is lehet fogalmaz­ni: hol, ha nem a város egyik legnagyobb ipari üze­mében valósítják meg a munka, a kultúra, a közös­ségi élet egységét, teszik ér­zékletessé szépségeit. A körülmények: az átla­gosnál rosszabbak. Váltakozó műszakban dolgoznak az em­berek, az üzem elég messze van a várostól, nincs mód közművelődési szakembert alkalmazni, az üzemben az étkezdén kívül nincs műve­lődésre alkalmas helyiség — és így tovább. A művelődésre fordítható összegekről sem tud hosszan beszélni Monoki Lajos, aki az oktatási-közművelődési ..előadó” szerepét is betölti. — A Szolnok megyei ME­ZŐGÉP Vállalat egyik gyár- eávsége lévén, a dolgozói lét­számunknak megfelelő arányban lebontott kulturá­lis keretet — néhány ezer forintot — kapunk a köz­ponttól. Amiben viszont „gazda­gok” : — Tizenkét szocialista bri­gád 195 tagja dolgozik az üzemben, a felelős beosztású emberek pedig fontosságá­nak megfelelő súllyal foglal­koznak a kulturális élet min­dennapos apró ügyeivel. Csutka Mihály főmérnök szavaiból kiderül, — bár ki­csi az üzem — sok „apró” ügyre kell, érdemes figyel­ni : — Szoros, jó kapcsolatban állunk a városi intézmények­kel. a művelődési házzal, a mozival, a könyvtárral. A művelődési házban működik a Delta ifjúsági klub. amit részben mi tartunk fenn, a klubban van egy letéti könyvtár is. A városi könyv­tár a szocialista- brigádokon keresztül segíti az üzemet el­sősorban. Az MSZBT-tagcso- portunk kis kiállításokkal, kirándulások, találkozók szervezésével, a szakszerve­zeti és a KISZ-bizottság sportversenyek. vetélkedők szervezésével vesz részt eb­ben a munkában. Színházba is járunk Szolnokra. No, nem úgy. hogy a vállalat megveszi a jegyet, aztán ki­jelöljük. kinek „kell” szín­házba menni. Rendszerint a brigádok vásárolnak saját pénzükön bérletet, jegyet. Ha nincsenek annyian, hogy az autóbuszunk megteljen, akkor saját kocsikkal men­nek. Az autóbusz gyakran viszi kirándulni az embere­ket, ezek a kirándulások is rendszerint valamilyen kul­turális:,, művészeti esemény­hez kapcsolódnak. A gyáregységben 103 szak­munkás és körülbelül ugyan­ennyi betanított munkás dol­gozik. Majdnem kizárólag férfiak, akiknek átlagéletko­ruk alig haladja meg a har­minc évet. A dolgozók csak­nem fele tanul: heten az ál­talános iskola valamelyik osztályát végzik, többen kö­zépiskolába néhányan főis­kolára. a legtöbben — har­mincán — a száztíz órás is­meretfelújító tanfolyamokra járnak. Ez a tanulási kedv — mert ösztönzők ide vagy oda. mégiscsak a kedv a döntő — csak részben magyarázható az alacsony átlagéletkorral. Amellett, hogy a termelési követelmények — éppen a közelmúltban volt ..orofil,- változás” — nőnek, minden bizonnyal serkentőleg ha­tott az a szellemi légkör is. amely szervezett üzemi kul­turális élet nélkül elképzel­hetetlen. Az üzembe lépőt az MSZBT-itagcsopont faliúj­ságja fogadja. Képek, cikkek a Szovjetunióról, alatta új­ságok. folyóiratok, bárki kéz­beveheti. Ugyanitt megtalál­ható a városi művelődési ház szeptemberi műsorfüzete. Többen — főleg fiatalok — azt jönnek megnézni, mikor lesz a Piramis együttes kon­certje. Az MSZBT-tagcsoport ve­zetője Bodó Jánosné: — Nem olyan sok az. ami­re a mi tagcsoportunk vállal­kozhat. de azt komolyan vesszük. Gondoskodunk a kü­lönböző propagandaanyagok, értesítők terjesztéséről, be­mutatjuk a rendszeresen ér­kező vándorkiállítások anya­gát. többször csináltunk ki­állítást szovjet és orosz fes­tők műveinek reprodukciói­ból. Évente kétszer kirán­dulunk 'á Szovjet Tudomány és Kultúra Házába, gyakran rendezünk közös baráti es­tet a város többi tagcsoport­jával. Ilyenkor kis hangver­senyt ad a zeneiskola ze­nekara. Ha szovjet film megy a moziban, látogatókat szer­vezünk a vetítésekre, álta­lában 45—50 ember jön el. A Delta ifjúsági klub 1971 óta működik, kétszer elnyer­te már a kiváló címet is. Fenntartásáról a városi mű­velődési ház és az üzem kö­zösen gondoskodik. A klub harmincöt tagja — egy-két kivétellel — a MEZŐGÉP- ben dolgozik. — Nem történnek ebben a klubban látványos dolgok — mondja Gordrs Dénes, a művelődési ház igazgatója. — Mégis szívesen járnak ide a fiatalok, mert ők maguk alakíthatják programjaikat. — Nagyon szeretnek a gye­rekek például kirándulni, hát gyakran szervezünk ki­rándulást — szól a klubve­zető. Cs. Nagy László, aki ..civilben” a MEZŐGÉP szak­munkása és az elsők között végezte el a megyei klubve­zető-képző tanfolyamot. A műhelyben szocialista brigádok vezetőivel, tagjai­val beszélgettünk a kulturá­lis vállalásokról. Szó esett sok mindenről, tv-ről. szín­házról. Hofi-estről, vetélke­dőről, könyvtárba, moziba járásról. Kovács Sándor géplakatos, a sokszoros aranykoszorús November 7. -Brigád vezető­je az oly fontos ,.hogyan”-ról beszélt: — A kulturális vállalások talán nem is vállalások. Nem olyan dolog az', mint a ter­melése hogy teljesítjük, aztán ki lehet pipálni. Van. aki szeret olvasni, az csinálja a kedvet az olvasáshoz a töb­bieknek is. Ugyanígy van a színházzal, meg a többivel, még a tanulással is. Beszél­getünk. mesélgetünk ilyesmi­ről is. aztán „gyűrűzik” ter­jed a dolog. Az. a lényeg, hogv a kényszernek egy szik­rája se legyen az emberben, ha beül a színházba, vagy ha a kezébe vesz egv könyvet.. . Szabó János II szocialista irodalom központjában az ember áll Tizedik, jubileumi ülésére készül a magyar—szovjet iro­dalmi vegyesbizottság. — A Magyar és a Szovjet írószövetség együttműködése mind gazdagabbá, sokrétűb­bé vált az elmúlt években. Egyebek között ezt állapít­hattuk meg a közelmúltban Budapesten rendezett ma­gyar—szovjet irószövetségi titkársági ülésen is — mon­dotta Garai Gábor Kossuth- díjas költő, a Magyar író­szövetség titkára Kárpáti Miklósnak, az MTI munka­társának adott nyilatkozatá­ban. — Kapcsolataink intenzí­vebbé válását jelzi az is, hogy az írócserék mind köz­vetlenebbül kapcsolódnak az a 1 kotómunkához. Egyik legjelentősebb kez­deményezésünknek tavaly ért be a gyümölcse: ekkor került az olvasókhoz magyar és orosz nyelven a ..Kézfo­gás" című antológiánk. Terv­be vettük e kötet folytatá­sát. A készülő kiadvány szé­les horizontot tekint át. s az irodalmi riportázsra vállal­kozó írók szemével mutatja majd be a másik ország éle­téi. mindennapjait, alkotó­munkáját. Ebben az évben több írónk járt a Szovjet­unióban. hogy ehhez a könyvhöz anyagot gyűjtsön. Garai Gábor nyilatkozata A közelmúltban jött hazánk­ba egy tyumeni és egy uk­rán író: ők a Szovjetunióból érkező kőolaj magyarorszá­gi feldolgozásáról írnak majd, s több más szovjet al­kotót, is várunk. E hatalmas beruházásokon természete­sen nem a műszaki szakem­ber. hanem az író szemével tekintenek szét, s ezért az olykor gigászi vállalkozások­nak nem a technikai oldalát, hanem az emberi vonatko­zású eseményeit, jelenségeit világítják meg. Mindkét or­szág irodalmárai ugyanis egyetértenek abban: a szo­cialista irodalom központjá­ban az ember áll.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom