Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-07 / 211. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. sreptember 7. 4 Hetedhét határon is túlról hazajöttek a fiúk. Fogadásról fogadásra, élménybeszámolóról élménybeszámolóra jártak szabadságuk Idején, s éppen ottjártam napján felvették a munkát .régi helyükön, á kisújszállási Tisza IL Tsz-ben. Nagy Imrét, aki a gépműhelyben szerelő, sikerült előkeríteni, bátyjának azonban, Jánosnak, aki traktoros, bottal üthettük Szovjet fiatotokkal: A kép jobb szélén ül Nagy a nyomát. Viszont beszél helyette a naplója: Imre, mellette ül bátyja, Nagy János Testvérek „Igen nagy odaadással kezdtük a munkánkat, amelynek az elkövetkezendő időben némi kárát tapasztaltuk. Ugyanis a korai tél beállta egv kicsit visszafogta a fiatalokat, néhány százalékos visszaesést eredményezett. De az év végére a .tervezett munkát 2,5 millió rubeles túlteljesítéssel zártuk, amely megint csak újabb tendületet, lelkesedést adott a fiatalok számára”. Mindebből talán máris sejthető, hogy a ‘kisújszállási Nagy testvérek Uszty- Ilimszkből tértek hazai, s ottani élményeiket osztják meg az olvasóval. — A bátyám már 1976-ban kiment Uszty-Ilimszkbe — mondja Nagy Imre. — Amikor szabadságon itthon járt, jókat mesélt. Engem vonzott a távolság, hogy világot látok, még sohasem jártam külföldön, a melóitól pedig sohasem féltem. Uszty-I'limszkbe érkezve a városkapunál fogadott bennünket az építő vállalat vezetősége és a Kornszo- mol. A szálló klassz voll, ketten laktunk ©gy szobában, a bátyámmal, aki akkor már egy éve ott dolgozott. Nem tudta, hogy én is jelentkeztem a Kun Béla brigádba. „Az 1977-es évben, a nyári szabadság idején néhány fiatal számára nem javasolták a további itteni munkát... Szeptemberben újabb fiatalokat rendelitek haza katonai szolgálatra, és ezek helyét újabb hetven fővel, új fiúkkal egészítették ki. Itt ért egy nagy .meglepetés, hisz az öcsém elsőként jelentkezett az itteni munkára, s rám való tekintettel ki is került ide, a házától messze dolgozni. Ezután együtt mint két testvér folytattuk a tevékenységünket, munkánkat” — írja János a naplójában. — A bátyám betonozó vőlt — meséli Imre — abban a híres-nevezetes brigádban dolgozott (a Kobzi Ferencé- ben), amelyik azt a hihetetlen szibériai rekordot elérte: azt hiszem vagy három és fél ezer köbméter betont dolgoztak be egy hónap alatt. Én ventillátor szerelő lettem, egy orosz brigádba kerültem. Kicsit nehéz volt beilleszkednem főleg a hideg miatt, szilveszterkor például mínusz 54 fok volt, de 35—40 fok nagyon sokszor előfordult, s olyankor még dolgozni kellett. Már elég jól elbeszélgetek oroszul, a brigádtagok- tól tanultam és a lányoktól. Persze, a szállón is indult orosz nyelvtanfolyam, itt is ragadt rám valami. Az orosz srácokkal nagyon jól kijöttünk, nem volt probléma. Közülük néhányan Uszty- Ilimszkbe valók, például a csoportvezetőm, akinél ven- ágségben is jártam. Levelezek velük. Oroszul. Ismét Nagy János naplója: „Fontosabb munkáink között említésre méltó az a száz férőhelyes nyitott garázs, 3 kan hosszú köves út, amely egy hónap alatt készült el, és nem utolsósorban a faipari előkészítő üzem (DPC) ... Megalapítottuk a KlSZ-alapszerve- zetet is ... Néhány említésre méltó társadalmi mumkaak- ció: Április 4-re hirdetett társadalmi munka az autó-bázison, Lenin születésnapjára hirdetett társadalmi munka a DPC-n, s nem utolsósorban a leégett sportsdtadionnái végzett társadalmi munka, amelyen a megjelenés száz százalék volt építő brigád szinten.” — Jól összejöttünk az NDK-beli' srácokkal ás. voltak közös rendezvényeink. A szállón minden hétvégén diszkó várt, a magyaroknak volt egy zenekara, az játszott. A házistúdióban minden este ment valami műsor. Beléptem az Ifjú Gárdába, össze- barátkozturik a szovjet gárdistákkal, együtt jártunk kirándulni Bratszkba, a tajgá- ba, ez hatalmas, még nyáron is fehérük benne a hó. Óriási havak voltak, másfél, két méteresek — mondja Nagy Imre. „Volt még egy vadászati élményem is, amely a várostól mintegy 250 km-re volt — írja János a naplójába. — Az egyik orosz barátom egy szabad hétvégére meghívott egy vadászatra a tajgába. Igen nagy örömmel indultam útnak, hiszen olyan még nem történt azelőtt, hogy az An- garán csónakkal ilyen hosszú utat tegyek meg. Talán a leg- felejithetetlenebb élményem marad az, hogy szemtől- szembe találtam magam egy naev barna medvével. Addig nem láttam, hogy milyen hatalmas életben. Nagyon megijedtem és rögtön azt mondtam a barátomnak, hogy soha többé nem fogok ilyen vadászatra elmenni. De ő megnyugtatott, hogy ez egy anyamedve és ha nem bántjuk a bocsokat, ő sem fog bántani bennünket... Úgy is történt, .hisz ép egészségesen tértem vissza.” A Nagy-testvérek helytállását kitüntetések jelzik. Ezekről is Imre számol be. — A bátyám, János, 1977. november 7-re megkapta a „Kiváló Ifjúsági Vezető” kitüntetést. Az idén Uszty- IUmszkben a vállalat dicsérő Oklevelét, Moszkvában a Komszomol KB dicsérő oklé- velét kapta, itthon pedig hazaérkezésünk után a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Mindezt kétéves munkájáért. Én egy évig dolgoztam kint, „Kiváló Ifjúsági Vezető” kitüntetést kaptam. Itthon is valahogy így kellene ... Az építkezés K. L. . Szórd szét magad! Ne tartsd meg önmagadnak azt, amid van, barátom — szórd szét magad. Nem érzed még, hogy itt az ideje? Túl életed delén több van már birtokodban, semhogy csak a tiéd lehetne. Szórd szét, pazarold el, oszd szét azok között, akik híjával vannak, és használni tudnák. Amit gyűjtöttél, nem magadnak gyűjtötted — rá kell erre jönnöd előbb vagy utóbb — tudást és tapasztalatot nem cipelhetsz meddő módon, úgy kuporgatva, és hurcolva magaddal az utolsó nyughelyre- mint távoli, felékszerezett őseink tették volt kincseikkel. Ami értéket hordozol, tovább kell azt adnod, tovább adnod abban a tudatban, hogy nem leszel ettől sem kevesebb, sem szegényebb, tovább adnod, tudva azt, hogy a szellemi kincsek megosztva nem keves- bednek, hanem sokszoro- zódnak. Beszélgess velük, beszélgess a nálad fiatalabbak- kal, mesélj nekik; gyerekkori pillangós rétekről és akaratot edző kutyaszorítókról, a munka öröméről és a sikertelenség ösztöké- jéről, a szerelem keserűségéről és a szerelem hatalmáról. És mesélj nekik arról- hogy a felesleges is szükséges, szükséges a sírás és szükséges a nevetés, szükséges a botlás és szükséges a talpraállás. Beszélj nekik erről, még akkor is, ha hitetlenkedve fogadják, mondd meg nekik, hogy olykor henyélni is kell, mert a semmittevés órái gyakran hasznosak, néha meg nagy gondolatokat szülnek — gondolatokat, amelyeket tovább lehet adni, szét lehet szórni az utódok között. Ne tartsd meg hát te se önmagadnak azt, amid van- barátom — szórd szét magad, pazarló könnyelműséggel! Kemény Dezső ÖTLETBÖRZE Nincs két hete, hogy a sokszorosított felhívás körbejárt a jászberényi tanácsházán. Töprengésre kéri az apparátus minden dolgozóját. Gondolkodjanak, amit csinálnak, lehetne-e egyszerűbben? Munkájukban vannak-e olyan felesleges mozzanatok, amelyek ellen a józan ész tiltakozik, de egyelőre semmit sem tehetnek, mert szabály az szabály, betartását az ügyintézés menetének rendje megköveteli. A felhívás így fogalmaz: Nemcsak a központ és a megyei szervek intézkedései hozhatnak egyszerűsítést, hanem a saját munkamódszereink kritikus felülvizsgálata is. Ha bárkinek van ötlete, javaslata, nem kell mást tenni, mint érvekkel alátámasztani és papírra vetni. Az egyszerűsítési és korszerűsítési bizottság minden javaslatot alaposan fontolóra vesz, sőt alkalmazhatóságok szerint 100—300 forinttal jutalmazza. Kíváncsian várjuk az ötletbörze kínálatát. Épül a városközpint Ha nem is látványos munkákkal de épül Szolnokon a városközpont. A művelődési központ épületében már befejeződött a klímaberendezés szerelése, a földszint már- ványpadló-burkolatán dolgoznak az építők. Megkezdődött az épület üvegezése is a földszinten, és Orosházán már készülnek a tükröző üvegtáblák a függönyfalak burkolásához. A művelődési központ kerámiaburkolata már csaknem teljesen elkészült A szomszédos „olajos székház" Univáz elemei az AÉV központi telepén vannak már. Az elkészült alapok mellett most állítják fel az i lődarut Társadalmi összefogással 1 Ivóvíz minden utcánál k Jászkisér is egyike azoknak a településeknek, amelyekben néhány év óta az ivóvízellátás okozza a legtöbb gondot. A nagyközségnek egy fúrott kútja- 41 kilométer vízvezetékhálózata és 78 közkifolyója van. Eddig 1050 családi házba vezették be a vizet. A kiöregedett kút vízhozama évről évre csökken, alig éri el a napi 60 köbmétert és ez már kevés. Még úgy is, hogy a Lenin Tsz saját kútjából naponta 100 köbméter vízzel segít. Különösen a nyári hónapokban, a viz a közkifolyókból, de a lakásokban is inkább csepeg, mint csurog a csapból. A vízhiány kényszerítette a nagyközségi tanácsot, hogy elrendelje a vízhálózat további bővítésének, és az új vízbekötéseknek a tilalmát. Pedig ahhoz, hogy Jászkisér minden utcájába és minden lakásba eljusson a ivóvíz, újabb 9 kilométer vízvezeték építésére lenne szükség. Közel ezer család vár arra, hogy lakásába bevezessék a vizet. A tanács, szakemberek bevonásával, megállapította, hogy a vízhiány okozta gondokat csak úgy lehet megszüntetni. ha újabb, gazdagabb hozamú kutat fúrnak. Éhhez kérte a helyi gazdasági szervek és az Országos Vízügyi Hivatal támogatását. A segítség nem maradt el. Az előzetes számítások szerint a kút 2 millió 300 ezer forintba kerül. Az OVH 1 millió forinttal segít. A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 300 ezer forintot ad, és vállalta a kiviteli tervek elkészítését. A helyi gazdasági szervek ösz- szesen 1 millió forint hozzájárulással bizonyították újból, hogy szívügyüknek tekintik a település fejlődését. Az új — 800 méter mély — ártézi kút fúrását október elején kezdik el. Átadását december végére tervezik. Jászkiséren hosszú időre megszünteti a vízgondokat. A hatvankettedik 1883-ban jelent meg az első budapesti telefonkönyv. Mindössze két lapból állt. Csak az előfizetők nevét tartalmazta — a 290 állomást még név szerint kapcsolták. A most megjelent budapesti egyéni telefonkönyv a posta hatvankettedik kiadása. A telefonkönyv — az előfizetők adatainak betűrendes rögzítése mellett — számos, a telefonálással kapcsolatos információt, tudnivalót tartalmaz. Nem szükséges magyarázni, hogy például a távhívás bevezetésével mennyivel bonyolultabb és több figyelmet igénylő lett a telefonálás, illetve mennyivel több adatra van ehhez szükségünk. Ezek és hasonló információk is megtalálhatók a „Tudnivalók” c. összeállításnál. A 4—5. és 28—29. oldalon térkép van, melyen megtalálhatok a távbeszélő üzemek és a távhívásra is alkalmas közterületen elhelyezett nyilvános állomások. Az első kötet 34—35. oldala a levélcímzés új mintáit mutatja be, míg a 36— 63. oldalakra Budapest -utcáinak irányítószám-jegyzéke került.
