Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 13. A föltalálok és ellonsógolk Képtelenség a vásárlók könyvébe írni Szeptember 19-én, szom­baton délután éppen pénz­tárátadáskor érkeztem a szolnoki Tünde cukrászdába. Várakoztam, de a pénztáros neheztelően rám szólt — mint akit zavar az ácsorgás —, fél óráig is eltart a kasz- szaátadás. Ezután valami megoldást próbáltam találni, hogy kiszolgáljanak, de hiá­bavalónak bizonyult. Az e körül támadt tehetetlenséget, rendellenesiséget szedettem volna beírni a vásárlók könyvébe, de ez nem sike­rült. Ahhoz ugyanis, hogy elérjem, fel kellett volna másznom az alatta levő ma­gas hűtőszekrényre. Ezt nem tettem, inkább kértem, de már harmadszor, mire meg­kaptam — írószer nélkül A cukrászda dolgozói kö­zül senki sem volt hajlandó ceruzát vagy tollat adni, he­lyette hívták az üzletveze­tőt. ö sem akarta, hogy a könyvbe írjak, azt gyorsan visszatették nehezen hozzá­férhető helyére. Ä kassza vi­szont ekkorra már működött. Cs. M.-né Szolnok Szajolban, a 202-es sz. boltban 9, fél tíz körül érke­zik a kenyér. A napokban is így volt, már hosszú sorban álltunk, amikor hozták a friss kenyeret. Megkérdez­tem a szállítótól, miért ilyen későn jönnek, mire azt vá­laszolta, ekkorra rendeli a boltvezető. Annyian várakoztunk az üzlet előtt, hogy csak ötösé­vel mehettünk be. Amikor rám került a sor, kértem a vásárlók könyvét, amit nagy­sokára kaptam csak meg olyan ceruzával, aminek nem volt hegye. Kértem egy másik írószert, de a boltve­zető úgy tett, mintha nem hallaná, nem adott. Az emberek többsége ko­rán reggel megy munkába, a gyerekek 8-ra járnak isko­lába. Érthetetlen számunkra, miért kapjuk későn a kenye­ret. Szekeres Imre Szajol Kidőlt az útjelző tábla Az építkezéseknél kevés gondot fordítanak arra, hogy az útjelző táblákat hogyan rakták le. így történhetett meg, hogy nemrég a Vörös Csillag út végén, ahol a MÁV-kórház fleld kanyaro­dik az út, a babakocsira zu­hant egy jókora tábla. Ször­nyű elgondolni is, milyen végzetes baleset történt vol­na, ha pont a kisfiam fejére esik. A kidőlt tábla egyéb­ként napokig a járdán he­vert, senki sem törődött vele. Rózsahegyi Mihályné Szolnok ♦ Tanévnyitó Mezőtúron Az MSZMP Szolnok me­gyei Bizottság Oktatási Igaz­gatóságának mezőtúri kihe­lyezett tagozatán szeptem­ber 5-én tartották a tanév­nyitót. Huszonhat végzős hallgatónak adták át ezen az ünnepségen az általános tagozat sikeres elvégzését ta­núsító bizonyítványt. Az el­ső évfolyam hallgatói előtt álló feladatok és elvárások ismertetése után megtartot­ták a bevezető előadást. Krizsán Józsefné ' Mezőtúr Nem érik el a vonatot A szolnoki Járműjavító bejáró dolgozói nevében Mo­gyoró Mihály, szajoli olva­sónk kereste meg szerkesz­tőségünket a következő pa­nasszal: Délután, műszak végezté­vel szép számban igyekez­nek a vasútállomásra a vi­déken lakó munkások. Saj­nos, négy óra után csak a szerencsésebbek tudnak buszra szállni — azok, akik esetleg a fürdést áldozzák fel a kényelmesebb utazás­ért. Problémájukon segíte­ne, ha a Volán 7-es számú Vállalata beállítana egy olyan autóbuszt, amelyik 4 óra 5, négy óra 10 tájban in­dulna a Járműjavító elől és érintené a vasútállomást. Már megoldáson is törték a fejüket: szerintük enyhítene a zsúfoltságon, ha az Érdért járata csuklósra bővülne, így az állomásra igyekvők elérhetnék vonaljaikat. Harisnyanadrág Nemrég vásárlási körúton jártam Szolnokon. A Cent­rum áruházban vettem egy harisnyanadrágot, amit ci­pővásárlásomkor mindjárt fel is húztam. Szomorúan állapítottam meg, hogy rossz. Visszavittem az üz­letbe. ahoi azt mondták, előbb mossam ki, akkor tudnak vele foglalkozni. Mi­vel nem szolnoki vagyok, egyik ismerősömnél kimos­tam, kicentrifugáztam a harisnyát, s fél órai szá­radás után vittem vissza a Centrumba. Közölték, még mindig nem tudnak vele foglalkozni, mert vizes. A gumiház valóban nyirkos volt, de vonathoz voltam kötve, nem értem rá to­vább szárítgatni. Sajnos, azt sem vállalhattam, hogy ebben az ügvben újból Szolnokra utazom. ígv 40 forinttal megkárosítottak. F. I.-né Jászjákóhalma napi) száma, melynek az el­ső oldalán írtunk az új ál­talános iskola ünnepélyes avatásáról. (A szerk.) A törvény értelmezése Szeptember 5-én Szolnok­ról utaztam vissza Kisúj­szállásra, a 13.40 órakor in­duló vonattal. A kisgyer­mekkel utazók és kismamák részére fenntartott kocsiban foglalt helyet egy autóbal­esetet szenvedett fiatalasz- szony. A szolgálatot teljesitő kalauz minősíthetetlen han­gon ki akarta utasítani in­nen a kísérőjével együtt. Miután szavának nem tudott érvényt szerezni, leállította a vonatot, s kérte a hatósá­gi személyek közreműködé­sét. Ügy vélem, a törvényt-nem így kellene értelmezni. Ilyen és hasonló esetben sokkal emberségesebben és körülte­kintőbben lehetne eljárni, s akkor nem állt volna a vo­nat sem indokolatlanul 10 percet. Papp Ilona Kisújszállás Sertéshústermelők versenye A KISZ KB felhívására ez év tavaszán a HungáhibSer- téshústermelési Rendszer és a Herceghalmi Kísérleti Gaz- dasiág iKlSZ-szervezete szak­mai-politikai versenyt indí­tott a partnergazdaságokiban dolgozó ifjú szakemberek, szakmunkások részére. A „Ki, minek mestere” címmel indított versenysorozat célja a termelési feladatok teljesí­tésének elősegítése volt, va­lamint a sertéshústermelő szakma megismertetése, a pályaválasztás előtt álló fia­talok érdeklődésének felkel­tése. A versenysorozat döntő vetélkedőjét szeptember 2- án. Herceghalomban rendez­tük, ahol Szolnok megyei partnerüzemeinket a Török­szentmiklósi Állami Gazda­ság csapata képviselte. Száz ponttal a harmadik helye­zést érték el, (melyhez ez­úton is gratulálunk. Gámán József rendszervezető Szerkesztői üzenetek Kérdés és felelet Azért járatom a Néplapot, hogy a megye és a város éle­téről értesüljek. Nem tudom magamnak megmagyarázni, hogyan lehetséges az, hogy a Népszabadság szeptember 5-i számának első oldaláról kell értesülnöm a szolnoki új ál­talános iskola átadásáról. Kérdem én, miképpen te­kinthetem a Néplapot a me­gye és a város élete hű kró­nikásának. ha egy ilyen ki­emelkedően fontos eseményt még arra sem tart érdemes­nek, hogy legalább egy sor­ban megemlékezzék róla. Hogyan lehetséges ez, erre szíveskedjenek a legközeleb­bi számukban megfelelni! Ágoston György Szolnok Kedvesj! Pfvasónk! Bizo­nyára elkerülte figyelmét la­punk szeptember 3-i (vasár­Kiss Lászlóné, Mezőtúr: Kerítés építéséhez általában nem kell építési engedély, de az építtető ezt a szándé­kát köteles bejelenteni az első fokú építésügyi hatóság­nak. Helyi tanácsrendelet alapján azonban — váro­sokban, nagyközségekben és a községek üdülőterületén—, a kerítés létesítése engedély­hez köthető. Erről az illeté­kes helyi építésügyi hatóság ad pontos felvilágosítást, ezért Olvasónknak ott kell érdeklődnie. Zámbó Kálmán, Kunszent­mártoni A háztájiföld-jutta- tás a téesztagot személyé­ben illeti meg, ezért a jogo­sultsághoz előírt munka- mennyiséget is személyesen köteles teljesíteni. A kiskorú ösjafládtag munkateljesítmé­nyét sem lehet a tag javára írni. Nem kaphat tehát na­gyobb földterületet vagy több terményt háztáji jutta­tás címén a téesztag azért, mert családtagjai az ő nevé­ben végeztek közös munkát a szövetkezetben. Kiss Bertalanná, Török- szén tmiklós: Ha a gyümölcs­fa éppen a föld határvona­lán áll, annak gyümölcse egyenlő arányban illeti meg a szomszédokat. A fenntar­tással járó költségeket a szomszédok természetesen ugyanilyen arányban kell hogy viseljék. Ha az ilyen fa gátolja valamelyik földnek rendeltetésszerű használatát, e föld tulajdonosa követel­heti, hogy a fát közös költ­ségen távolítsák el onnan. Tóth Gyuláné, Szolnok: Valamennyi ingatlanértéke­sítés mentes a jövedelemadó alól. ha a tulajdonos az el­adási árból lakóházat, lakást vásárol vagy épít, és az ér­tékesítésből származó adó­köteles jövedelme nem több a szerzett lakóingatlan (tu­lajdoni hányad) forgalmi ér­tékénél. Az adómentesség feltételeiről az ingatlanérté­kesítés helye szerinti adóha­tóságtól kaphat bővebb fel­világosítást. Kovács Andrásné, Jászbe­rény: A mezőgazdasági nö­vények termesztésére létesí­tett fóliasátor kerti épít­ménynek minősül. Oldal- és hátsókertben hatósági en­gedély nélkül elhelyezhető. A lakóháztól azonban — a gyakori öntözésre való tekin­tettel — legalább négy mé­ter távolságra szabad csak telepíteni. fl szakmunkások továbbtanulásáról A Minisztertanács az 1026/1978. sz. határozatával .mó­dosította a szakmunkás képesítésű fizikai dolgozók tanul­mányairól szóló rendelkezéseket. Az új határozat szerint biz­tosítani kell, hogy a példamutató magatartást tanúsító fiatal, szakmunkás képesítésű, fizikai dolgozók felsőoktatási intéz­mény nappali, esti és levelező tagozatán - továbbtanulhas­sanak. A továbbtanulást elsősor­ban azokon a területeken és akkor kell ilyen módon támogatni, ha a végzett­ség megszerzése után a dol­gozót a vállalat a képzett­ségének megfelelő munka­körben tovább foglalkoztat­ja. A továbbtanuló szak­munkások az előkészítő tan­folyam ideje alatt kedvez­ményekben részesülnek, a nappali tagozaton tanulmá­nyokat folytatók pedig ke­resettérítést, tanulmányi eredményüknek és szociális helyzetüknek megfelelően pénzben! támogatást kap­nak. E határozat végrehajtása­ként a munkaügyi miniszter a 11/1978. sz. rendeletével a továbbtanuló^ munkajogi helyzetét rendezte. A felső- cktajtiási intézmények nap­pali tagozatára beiratkozott, és ott tanulmányokat folyta­tó szakmunkás képesítésű fizikai dolgozók munkaviszo­nya a taunlmányok ideje alatt szünetel. Ez azonban a munkaviszonyhoz fűződő kedvezmények szempontjá­ból munkában töltött idő­nek számit, és megilletik a hallgatókat a munkaviszony­ból folyó nem bérjellegű juttatások: például a szol­gálati lakás, bölcsőde, üdü­lés stbr. A felsőfokú tanulmányok­ra előkészítő tanfolyamok rendjét az oktatási minisz­ter és a munkaügyi minisz­ter a 10/1978. sz. együttes rendeletével szabályozta. Mindhárom jogszabály teljes szövege a Magyar Közlöny 57. számában olvasható. Az oktatási miniszter a 8/1978. sz. rendélete az Ide­gen Nyelvi Továbbképző Központ működéséről és fel­adatairól szól. Legfontosabb feladata az új oktatási szer­vezetnek: állami nyelvvizs­gára előkészítő tanfolyamok, céltanfolyamok szervezése A központ látja el az álla­mi nyelvvizsgákkal kapcso­latos feladatokat is. A tan­folyamokra az a munkavi­szonyban álló nagykorú ;l£ éves elmúlt) személy vehe­tő fel, aki a felvételi köve­telményeknek megfelel. Előnybe kell részesíteni a felvételnél azokat, akik fel­sőfokú szakirányú végzett­séggel rendelkeznek s az idegen nyelv tudása a mun­kakörük ellátásához szüksé­ges. (Magyar Közlöny 06 szám.) Az Országos Takarékpénz­tár részeve vételre felaján­lott személyi tulajdonban levő lakások vásárlásának és újraértékesítésének pénz­ügyi feltételeit határozta meg a pénzügyminiszter 18/1978. sz. rendelete. A vé­telre felajánlott lakásokat az ingatlanközvetítő által becsült forgalmi érték figye­lembe vételével kialakított áron lehet megvásárolni. A lakások ■ újraértékesítésénél a legkedvezőbb feltételeket vállaló vásárlókat, az azo­nos feltételeket ajánlók kö­zül pedig a legrosszabb szo­ciális helyzetben levőket kell előnyben részesíteni. A jogszabály a Magyar Közlöny 55. számában jelent meg. Dr. Cs. I. A feltalálókról nagyjából kétféle tévhit terjeng. Az egyik az, hogy enyhén kife­jezve megszállott, gorom­bábban kimondva bolond emberek; a másik az, hogy milliomosok, akik valami pofonegyszerű ostobaságért óriási összegeket kapnak, míg mások nehéz munká­val csak keveset keresnek. Mindkettő tévhit. Maguk a feltalálók viszont úgy látják a maguk) hely­zetét, hogy őket mindenki csak le akarja rázni, rosz- szabb esetben becsapni, ta­lálmányukat ellopni, a ne­kik járó hasznot elorozni. Ez is tévhit, hanem azért erről érdemes szót ejteni, hiszen a haladás titka az új és új szellemi — talál­mányokról lévén szó: mű­szaki szellemi — alkotások megszületése, és ha az em­bereknek elveszik a kedvét az újdonságok ki eszel ősé­től, az nekik a legkisebb kár, és a mi, szocialista körülményeink között az or­szágnak, a közösségnek na­gyobb, nagy kár. A feltalálók gyakran mondják nálunk, hogy a meg nem értés oka az ér­dektelenség, és „bezzeg egy tőkésországban, ahol valaki érdekelt a haszonban, már régen.. Nos, alaposan meglepődné­nek azok, akik így véleked­nek, ha elolvasták volna a New Scientist, című angol tudományos ismeretterjesztő hetilap egyik minapi cikkét. Ez a lap minden héten is­mertet néhány szabadalmat, vagyis a találmány felhasz­nálásának jogi védelmét szolgáló hatásági, hivatalos leírást. Nem lehet könnyű dolguk, mert Nagy-Britan- niában hetenként körülbelül hétszáz szabadalmat adnak ki. Most, tíz év után elővet­tek 65 régebben ismertetett találmányt és beszéltek a feltalálókkal. A válaszok el­keseredettek voltak. A fel­találók ilyen szavakat hasz­náltak : „kudarcok, pusztító ostobaság, közöny, a kocká­zatvállalástól való félelem, az apátia kőfala”. És olyan találmányokról van szó, amelyek helyessége jórészt bebizonyosodott: az egyik találmány próbapéldányát egy elfogulatlan és illetékes állami szerv öt évig ellen­őrizte, majd megállapítot­ta — a vízvezeték fagyás ál­tali megrepedését megaka­dályozó találmányról volt szó —, hogy tökéletes, és hozzátették, csoda, hogy ed­dig valaki nem találta fel... aztán, hogy stílsze­rűek legyünk: ,,a többi né­ma csönd”. „A kudarcok és kiábrán­dulások története” — össze­gezte az angol lap cikkírója vizsgálódásainak eredmé- ményét, hozzátéve, hogy kö­teteket lehetne megtölteni a keserű tapasztalatokkal. Így tehát az érdek, sőt a profit kilátása sem old meg mindent A bajok gyökere, bár ez talán eretnek gon­dolatnak tűnik, mélyen van és nagyon hasonló az ellen­tétes társadalmi rendszerek­ben is. (Ez pedig: maga az ember. A szellemi restség, a kezdeményezéstől, a koc­kázattól való húzódozás, nem utolsó sorban pedig — ami úgy látszik, elfogadhatatlan a legtöbb ember számára — annak a fel- és elismerése, hogy valamit lehet másképp, jobban is csinálni, mint aho­gyan ők addig csinálták. De —és ezt az angol lap cikke szinte ugyanazokkal a szavakkal szögezi le, ahogyan már másoktól is hallottam, akik sok feltalálóval beszél­tek — a feltalálók közül soknak a legnagyobb ellen­sége saját maga. © „Nehéz emberek” — mon­dogatjuk egy klasszikussá vált film címét idézve. Igen, tényleg azok, és nem min­dig okkal. Például nem egy­szer hallani olyan esetek­ről, hogy a feltaláló bead­ta a szabadalmi kérelmet és kiderült, hogy a leírásból ki­hagyott valamit; amikor az érdeklődő kipróbálja, nem szuperéi. Ez persze gyanút kelt, s akkor már magya­rázhatja a feltaláló, hogy ő csak óvatos akart lenni, ne­hogy ellopják a titkát — a vevőjelölt elkedvetlenedik, gyanakvóvá válik és vissza­lép. Nem a szabadalmaztatás­nál kell ügyeskedni! Ezzel csak maguknak árthatnak, hiszen ha nem a valódi ta­lálmányra kapják a védel­met, akkor és csak akkor lophatják el a szellemi al­kotásukat. Vagyis: a felta­lálóknak nem szabad amúgy is meglevő ellenségeik szá­mát még eggyel, önmaguk­kal szaporítaniok. P. G. P. Útkereszteződés Fotó: Tobók Lojos

Next

/
Oldalképek
Tartalom