Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-13 / 216. szám
1978. szeptember 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Némi túlzással azt mondhatnánk, az elmúlt héten Szálkái Sándortól „visszhangzott” a képernyő, hisz két olyan vállalkozásban is „benne volt” — a Kötekedő rendezője, a vasárnap este látott Az elefánt írója és rendezője —, amely témáját tekintve egyáltalán nem tartozik a semleges tárgyú, tessék- lássék televíziós művek sorába. S ezúttal a műfaj sem közömbös, hisz Szálkái megszállott képviselője a szatírának, ez kedvenc kifejező eszköze. Ilyen irányú tevékenységéért már két éve megkapta a kritikusok biztatását is — díjat nyert á veszprémi fesztiválon —, s bár legújabb műve, Az elefánt nem számítható a jelesebb Szalkai-játékok közé, azért mégis dicséretes, hogy alkotó ember milyen következetesen vállalja hibáink művészi ostorozását, milyen szenvedélyesen Jteresi, hol irthat ki egy-egy gyomot közéletünk virágos kertjéből. Mert a szatíra — elég kevés van belőle a képernyőn —, ha jó, hatásos ellenméreg esetleges megfertőzéseinkre. Ismét a Kötekedő Megvallom, jegyzetemben lelkesen álltam oda a televízió új közéleti sorozata mellé, s a Kötekedő második adását látva sem vonom meg tőle bizalmamat. Legfeljebb ma már több tapasztalat alapján jobban kita- pinthatóak nemcsak az erényei hanem az egyes gyengéi is. Persze, még mindig csonka, mondhatni féllábon jár, hisz általa és körülötte nem bontakozott ki az a társadalmi mozgás — vélemények pro és kontra, még nem jutottak szóhoz a szerkesztőségi vitában —, ami alighanem az egy-egv kritikus helyzetet feltáró, a társadalmi élet egy-egy allergikus pontját érintő vp"” épp kikezdhető felületét célba vevő műsort a jelenleginél még előnyösebb megvilágításba helyezné. Mai formájában épp a stúdióbeli beszélgetés kissé steril jellege folytán, még nem az igazi a Kötekedő. Továbbá az is feltűnő, különösen a legutóbbi probléma felvetése támasztott bennem ilyen igényeket, hogy nem elég csupán valamit megpiszkálni, például felvetni a kötelező vasárnapi műszak gondolatát és szembeállítani ezzel kapcsolatban egymásnak ellentmondó, vagy épp egymást kiegészítő véleményeket, ha általa, ahogy mondanánk: az ügy nem megy előbbre. Ha a dolgok befej ezetlienségének érzésével kell lezárnunk magunkban egy vitás témát, ha — divatos kifejezéssel — a megoldásnak még a körvonalai sem bontakoznak ki a kötekedés nyomán, ' ha az erőfeszítés meddő marad — egy-egy kötekedés akár el is bizonytalaníthatja a nézőt. Akadt egy pillanat a kedd esti adásban, amikor a műsorszerkesztő-vezető Karácsondi Miklós, ha jobban figyel, a megoldhatatlannak elkönyvelt műszakproblémát üstökön tudta volna ragadni. Ez pedig az a munkásvélemény volt, mely szerint ha nem háromszázat, hanem egy ezrest kínálnának a vasárnapi műszak pótlékaként, akkor elfogadható lenne a népgazdaság érdekét szolgáló megoldás. Fontos mozzanat: társadalmi érdek és önző anyagiasság összeütközésének mozzanata, s e konfliktus mélyebb kibontása adhatta volna alighanem a kulcsot a felvetett probléma megoldásához, hogy maguk is nyitjára jöjjünk a dolgoknak. Persze ismétlem, ha ezzel a „befejezetlenséggel” az a cél, hogy a kötekedés országos méretűvé váljék, és hogy majd a reagálásokból álljon össze végül is a kép, akkor formailag elfogadható elképzelés a Kötekedő mai szerkezete. A sorozat sikerének döntő feltétele azonban, hogy mi nézők mi is beálljunk a „kötekedők” sorába, ne csak nézzük, hallgassuk a nevünkben kötekedőket; igazán így áll majd két lábra és jár magabiztoson a televízió kétség télén üli reményekre jogosító műsora. Az elefánt sikerének viszont az tett volna jót, ha a kabarétréfának beillő sztoriból — az anatgondozó bosz- szúból ráfesti kedvenc elefántjára igazgatója általa kiállított minősítését, miszerint „hűje” a direktor, hadd röhögjön, aki látja — lehetett volna frappáns jelenet, mondjuk tíz percben. De elnyújtva rétestészta módjára, nekem arra az emberre hasonlított, aki ugyan nem mond butaságot, csak épp ha már szóhoz jutott, mindent el szeretne mondani, ami eszébe jut, A tévéfilm készítői erőszakosan toldották, szaporították a különböző helyzeteket, s hozzáteszem: csupán felszínesen megírt részleteket, így azután igazi szatíra helyett, amely mindig feltételezi a mélységet, a tévéfilmben többnyire mulatságos pillanatokra tellett. Pedig régi igazság: a szatíra nemcsak a képernyőn, másutt sem bírja el a szószá- tyárságot. Találkozás a finnekkel Ha a képernyőn egy távolabbi országgal van találkozásunk, bár a finnekre lassan már nem áll ez, hisz az utóbbi időben alaposan „meglódult” az ezer tó országába irányuló turista- forgalom, a finn nép élete, gondolkodásmódja, művészete azonban még mindig kissé távolinak tűnik ma is, akkor a nemzeti estnek is valahogy nagyobb a varázsa. Mint mondjuk a szomszéd népek ismétlődő televíziós estjein. A Finn Tv estjének szerkesztőit dicséri, hogy nem fogadták el a finnekkel kapcsolatos beidegződéseket, a hozzájuk tapadt és bennünk is élő róluk alkotott sztereotípiákat, hanem új oldalukról igyekeztek bemutatni a testvémép életének jellegzetességeit. A Gőzt! című, burleszk elemeket is felvonultató szaunatörténet például szellemes karitkaturáját is adta egy már szinte elcsépelt közhelynek. A bemutatott tévéfilm, a Manilakötél új színét villantotta fel a finn szellemiségnek: ízelítőt adott a groteszk látásmódból, az értelmetlenül áldozatot vállaló ember egyszerre nevetséges és tragikus voltát kitűnő ábrázolatban juttatta el hoznánk. Jó ötletnek bizonyult a tévéfilm alkotójával rendezett beszélgetés, hisz így valamelyest a televíziós műhelybe is bepillanthattunk. A táncban, mozgásban rejlő új kifejezési lehetőségekre mutatott példát egy másik produkció, a Raatiko táncház kitűnő táncosai egy teljes regény mondanivalóját táncolták el, igen szemléletesen. Szép, tartalmas és új izgalmakkal gazdagító este volt a finnekkel való találkozás, az egyik legjobb nemzeti est a hasonló programok közül. V. M. Jön a Mojszejev együttes A budapesti művészeti hetek egyik kiemelkedő eseményének ígérkezik a Mojszejev együttes magyarországi vendégszereplése. A világhírű együttes 10 év után látogat ismét hazánkba, fellépése azonban csak egyetlen momentuma hazánk és a Szovjetunió évről-évre bővülő, sokszínű, gazdag kulturális együttműködésének. A NYÁR MÉRLEGE Hiányos kulturális kínálat Május utolsó, június első napjaiban - az ünnepi könyvhét gazdag programsorozatát élvezve - úgy tűnt, remek nyarunk lesz, legalábbis, ami a szórakoztató és a kulturális eseményeket illeti. Aztán a nyár folyamán reményeink egy része beteljesült, más része — a java — nem1. Ellenőrző könyv helyett tájékoztató tüzet Üj füzetecskével ismerkednek ezekben a napokban a kisdiákok. Az általános iskola első és második osztályosai az eddigi ellenőrző könyv helyett tájékoztató füzetet használnak. Ez a füzet egyik eszköze az iskola és a szülői ház közötti folyamatos kapcsolattartásnak, segítségével a nevelő közérthető, tömör megfogalmazásban az eddiginél részletesebb tájékoztatást nyújt a szülőnek a tanuló teljesítményéről. Gyökeresen új, a tájékoztató füzetben hogy a pedagógusok tanács formájában tájékoztatják — ezen a füzeten keresztül is — a szülőket gyermekük beszédfejlettségi szintjéről. A nevelő megfelelő időben adott útmutatásai szerint ugyanis a család is sokat tehet azért, hogy a gyermek szebben, helyesebben, bátrabban beszéljen. A tanév folyamán a kisdiákokat — egészen a második osztály félévéig — csak szövegesen, tehát a hagyományostól eltérően érdemjegyek nélkül értékelik. A tájékoztató füzetben bőségesen van hely a nevelő részletes bejegyzéseire. Az elsősök és a másodikosok első félévi összefoglaló értékelése is a füzetben szerepel majd. Külön-külön minősítik a tanulmányi előmenetelt, a magatartást és a szorgalmat. A magatartás értékelésekor például figyelembe veszik, hogy a kisdiák miként tartja be a házirendet, hogyan viselkedik társaival, nevelőivel szemben, hogyan illeszkedik be a közösségbe, és tájékoztatást kap a szülő a tanuló megbízhatóságáról is. A kisdiák szorgalmát minősítő „példás”, „jó” vagy „változó” bejegyzés arról is információt ad a szülőnek, kisgyermekének milyen a rendszeretete. miként vesz részt a tanulásban és az önálló munkában. A kisdiákok évvégi eredményeit továbbra is a bizonyítvány rögzíti. Az elsősökét év végén a „jól megfelelt”, illetve a „megfelelt” fokozattal minősítik. A kiemelkedők dicséretet is kaphatnak. A „megfelelt” minősítés azokat illeti, akiknél megvan a remény, hogy ismeretbéli hiányaikat pedagógiai segítséggel a másodikban pótolni képesek. Minősítő bizonyítványt nem, csak iskolalátogatási bizonyítványt kapnak azok az elsősök, akik a tervszerű, differenciált fejlesztő foglalkozások ellenére sem felelnek meg a követelményeknek, ők ismét az első osztályban folytatják majd tanulmányaikat. Idekívánkozik ezek utána kérdés: mit várunk nyáron közművelődési intézményeinktől. Elsősorban azt, ne tekintsék a nyarat uborka- szezonnak. Példákkal lehet igazolni, hogy a hosszú nyári délutánok, meleg esték tömegeket csalnak el otthonról, főképp, ha van hová menniük, ha értelmes programokat biztosítanak, az erre hivatott intézmények, szervek. Egyebet ne említsünk, mint az ABBA című film példátlanul nagy látogatottságát. Szolnoki gondok A nyári hónapok szolnoki műsorkalauzait lapozgatva — segítségül az emlékek felidézéséhez — szembeötlő a szórakoztam rendezvények hiánya. A fiatalokra még csak-csak gondoltak, az ifjúsági park tervezett programjából hellyel-közzel meg is valósült néhány előadás, koncert, disco-műsor. Sajnos, éppen a legjava maradt el. A csendes hétköznapi estékre szinte semmi sem jutott, a megyeszékhelyen alig vannak olyan intézmények, klubok, ahol mód volna a szabad idő-spontán eltöltésére. Még mindig a szórakoztató rendezvényeknél maradva: a harminc feletti korosztályokról szinte teljesen megfeledkeztek népművelőink. Noha, a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ átszervezésével sok mindent meg lehet indokolni, az effajta „vákuumra” nincs mentség, különösképp, ha figyelembe vesszük, hogy van néhány szakszervezeti intézmény is Szolnokon. Néhány szép estében volt viszont részük a megyeszékhely komolyzene kedvelőiSűrün visszatérő gond, hogy az irodalmi színpadok műsorai nem felelnek meg a gyermekek életkori sajátosságainak. A bemutatókon többnyire csak a közismert szavalókórusos feldolgozást láttuk, ezek szemelvényanyaga, összekötő szövege is erősen didaktikus, a gyerekek számára fárasztó, nehézkes. A Verseghy könyvtár új, Szerkesztett játékok című kiadványa előszavából tallóztuk a fentieket. Véleményünk a legapróbb részletekig megegyezik az ott leírtakkal. Éppen ezért hézagnek, sőt egy kiemelkedő kórustalálkozónak, az Országos Vándor Sándor vasutas énekkari szemlének is Szolnok volt a színhelye. A Collegium Musicum. együttes és Drew M inter amerikai énekes augusztusi vendégszereplése sokáig emlékezetes marad, ilyenfajta hangulatos zenei eseményből alighanem többet is „elbírna” a megye- székhely közönsége. Jelentős, jó kiállításokat is láthattunk. S kiállításrendezésben nemcsak a megye- székhely, hanem vidéki városaink némelyike is jeleskedett. Karcagon a „Mai magyar grafika” című reprezentatív kiállításon kívül megrendezték a Kossuth-dí- jas fazekas, Kántor Sándor tárlatát, Mezőtúron pedig több népművészeti, illetve háziipari jellegű kiállítás várta a közönséget. Szolnokon a megve népművészetéből kaptunk ízelítőt a Galéria tárlatán, s ugyancsak a Galériában rendezték meg Mattioni Eszter festőművész kiállítását. A Damjanich Múzeum volt a házigazdája a középmagyarországi képző- és iparművészek nyári tárlatának. Népünnepélyek Fontos tanulságokkal szolgált az idén nyáron első ízben megrendezett tiszafüredi „Halas napok” és a ha- gyományfelújító szándékkal megtartott túri vásár. Elsősorban azzal, hogy szükség van tömegszórakoztató rendezvényekre, ezt igazolta mindkét esemény több tízezres látogatottsága. Ugyanakkor az is kiderült* —• főképp a túri vásár jóvoltából —, hogy az ilyen rendezvépótló munkának tartjuk a Turóczy Istvánná összeállításában megjelent füzetecs- két, amely öt — kisdobosoknak, úttörőknek — szóló színpadi — tábortűzi — játékot tartalmaz, s nagyon hasznos bibliográfiát. A megjelentetett drama- tikus játékok az irodalmi színpadok vezetői számára meghirdetett pályázat legjobbjai, amelyeket tavaly az úttörő kulturális szemlén már be is mutattak. Dicséretes a megyei úttörőelnökség és a Verseghy könyvtár kezdeményezése, a füzet megjelentetése, — s várjuk a folytatást. Szerkesztett játékok Műsorok gyermekszínpadoknak Jászberényt sem kerülte el az idei nagy idegenforgalom. Turisták ismerkednek a Jász Múzeumban a jászok történelmével, emlékeivel. nyékét nagyon körültekintően, alaposan elő kell készíteni és erősíteni kell a köz- művelö0fc:u, népművészeti jelleget. Előzetes propagandájából ítélve nagyszabásúnak ígérkeztek a jól hangzó „Jászsági népművészeti napok”. Ez a rendezvénysorozat végül egyetlen (!) előadásra redukálódott. Tanulság: nem elég, ha egy rendezvénynek jól hangzó nevet adnak. Kisújszálláson, Túrkevén, Tiszafüreden gondosan ügyeltek a népművelők arra, hogy minden hétre jusson valamilyen — felnőtt korosztályt — érdeklő esemény. Tiszafüreden néhány éves szünet után ismét megpróbálkoztak a szabadtéri hangversenyek rendezésével — -sikerrel. Tábor minden mennyiségben Visszaidézve az elmúlt nyár eseményeit, mérlegelve az emlékezetest s a felejteni valót, szinte tolakszik a kérdés: miért nincs vállalkozókedv, a hagyományos szürkeség feloldására, vagy ha ez nincs, akkor miért nem készülnek alaposabban közművelődési szakembereink a nyárra. Pontosabban: miért munkájuk perifériáján foglal helyet a nyári kulturális, szórakoztató rendezvények előkészítése? Valahogy úgy kellene csinálniuk ezt is, mint ahogy a különböző táborokat megszervezték, lebonyolították. Mert táborban ezen a nyáron nem volt hiány. Úgyszólván minden számottevő település rendezett olvasótábort, továbbá volt népművészeti, képzőművészeti, néprajzi, amatőrfilmes, eszpe- rantista és zenei tábor. Több-, ségük jelentős eredményekkel zárult, ami természetesen örvendetes, de a táborban jártak a megye lakosságának mégiscsak igen kis hányadát teszik ki... Szabó János Ünnepeink szervezői I járásban is tevékenykedik a jászberényi irnda A családi és társadalmi ünnepeket szervező iroda előtt nehéz feladatok állnak Jászberényben: jövőre már nemcsak a város, de a járás ünnepei is gondjaik közé tartoznak majd, s feladatuk lesz, hogy az esküvők, névadók, polgári gyászszertartások színvonala a falvakban is megüsse a városi szintet. Egyelőre azonban Jászberényben serénykednek: 1976- ban az újszülött gyerekek 59 százalékának volt névadója, tavaly pedig 466 újszülött közül 261 babának rendeztek névadót. Aktívahálózatot építettek ki a nagyobb üzemekben, szoros kapcsolatot tartanak a nőbizottságokkal és szakszervezeti bizottságokkal például a Hűtőgépgyárban, Aprítógépgyárban, a műszeripari szövetkezetnél, áfésznél, az állami gazdaságban és a Kossuth Tsz-ben. A munkahelyek szervezésében csopor- tós és természetesen szűkebb körű családi névadókat is rendeznek. Tavaly 313 házasságot kötöttek Jászberényben, s az ifjú párok többsége, 88 százaléka igényelte az ünnepélyesebb társadalmi házasság- kötést. A családi és társadalmi ünnepeket szervező iroda egyre magasabb színvonalon biztosítja szolgáltatásait. Tizenhárom tagú kórust és szónokot biztosítanak a polgári gyászszertartáshoz, s nemcsak Jászberényben, hanem a járás falvaiban is.
