Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-12 / 215. szám

1978. szeptember 12., kedd SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 Két műszak egyhuzamban A férfi mindennek nevez­hető, csak nyugodtna'k nem. Mondatai választékosak, hanglejtése. szavai izzása azonban mélységes indulato­kat sejtet. — Ne értsen félre, nem a közösségért kifejtett áldozat- vállalás ellen emelek szót. Azt megértem, magaménak vallom. A társadalmi mun­káért járó jelvény bronz fo­kozatát is megkaptam a vá­rosi tanácstól, de ami sok, az sok. Hallgatom, s közben azt mérlegelem, hogy milyen le­het ez a szerkesztőségbe a késő esti órákban betérő em­ber. Notórius panaszkodó, vagy joggal sértődött, igaz­ságát méltán kereső. ömlik belőle a szó. — Megengedhetetlennek tartom, hogy fiatalkorúakat, terhes nőket, családos asszo­nyokat tizenhat órás műszak­ban dolgoztassanak a Május 1. Ruhagyár szolnoki üzemé­ben. — Az a munkahelye? — Csak a feleségemé. Ta­valy is dolgoztak már tizen­hat órás műszakban, s most megint azt kérték tőlük. Nem igazságos, hogy a gyár szervezési, anyagbeszerzési hibáiból adódó mulasztásokat ílymódon pótolják. Hangja pillanatra meg- csuklik az indulattól. — Azt mondják, vállalták a dolgozók, dehát mi mást tbhetnének? De gpndolda csak el, az ilyen munkaszer­vezés a családi gondok mel­lett milyen baleseti veszélyt is rejt. Mondja, mit léhet ellene tenni? — Utána nézek. Ilyenkor, késő este nem tehetek .sem­mit. Panaszosunk I egyetértőén bólogat, búcsúzáshoz készü­lődve mondja: — Kérem, hogy a panasz vizsgálatakor a nevemet ne említse. Négyet vállaltunk pluszként Este tízkor ^félidőben” érek ki a ruhagyárhoz. A „bőrös” szalagok közül a 345-ös és a 349-es már lehú­zott egy műszakot, s most kezdi a másodikat. — Miért? Veres Istvánné művezető kész a válasszal: — A vezér állítólag vállalt négyezer kabátot, s ehhez kérte a dolgozók segítségét. — A vezérigazgató vállal­ta. vagy a dolgozók? — Ő csak kérte. A dolgo­zók vállalása nélkül ugyebár nem megy ilyesmi. — Négy műszakot vállal­tunk pluszként a tőkés ex­port miatt, — kapcsolódik a beszélgetésre Pirók József- né, a másik szalag művezető­je. — Ezáltal 110 százalékra teljesítjük a tervet, s a dol­gozók fizetése is emelkedik egy ezressel. Eszerint szeptemberben négy olyan munkanap lesz, amelyen tizenhat órát dol­goznak a munkásnők. — Azt mondták: megpró­báljuk. Ki kell bírni a „hosszúzást” Az irodában, ahol beszél­getünk a szalagok mellől behallatszik a gépek zené­vel vegyült zaja. Pirókné magyarázólag hozzáfűzi: — Ilyenkor szeretnek zene mellett dolgozni az emberek, mert ugyebár tizenhat órát ülni a gép mellett. . . — Baleset nem volt még? — Nem — válaszol Veres- né. — Ha kell minden órá­ban szellőztetünk, s a zu­hanyzás is megengedett. Megerőltető ez a nyújtott műszak. Erre utal Pirókné: — Éjjel két-három óra között van a krízis. Magam­ról tudom, mert be szoktam ülni én is a gép mellé. Sen­kinek nem lehet lazsálni. A szalagok mellett seré­nyen dolgoznak. Éjfél előtt még nyoma sincs a túlzott fáradtságnak. — Megszoktuk már — mondja Molnár Mátyásné, — ki kell bírni a „hosszúzást”. Meg aztán kell a pénz is... Az tartja bennünk a lelket, hogy szól a zene. — Mit csinál a kettős mű­szak után? — A gyárból egyenest a piacra megyek, aztán főzök. Több munkásnőnek felte­szem a kérdést: hogyan fo­gadták a kettős műszak hí­rét? Nagy Dénesné kiegyen­súlyozott hangon válaszol. — Nem voltam felhábo­rodva, mert a férjem másik műszakban dolgozik, vigyáz a gyerekekre. Simon Jánosné viszont közeledtemre, kérdésemet meg se várva tiltakozik: — Én nem tudok semmit! Ügy tűnik, túl gyorsan végigszaladt a hír: vigyázat újságíró van itt. Simonné kisbabát • vár. Bi­zonyáfa fárasztó lehet szá­mára a munka, de nem vall­ja be. — Mindenben benne va­gyok, amit a többiek vállal­nak. — Ö az én jobb kezem — dicséri a művezető. — Az első műszakban felgombo- zott vagy száz kabátot, most meg ragaszt. Univerzális szakember. — Mit szól a hosszú mű­szakhoz a szakszervezet, — kérdezem Veresnét. — Egyetért vele. Jól tu­dom, mert nemcsak műveze­tő vagyok, hanem a műhely­bizottság titkára is. Zsoványi Istvánné a mű­helybizottság tagja. Gépe mellől alig néz fel: — Hát, ha a dolgozók vál­lalják. . . Egyetlen asszony nem vál­lalta, a hatvannégy éves Farkas Joz-,efne. Állítólag nem a fáradtság, hanem a zenével fokozott zaj miatt. Tavaly még ő is részt vett a tizenhat órás műszakban. A többiek — a betegeket és a szabadságon levőket nem számítva — itt vannak. Köztük a tizenhat éves Tóth Zsuzsa is, aki bizonyára nem olvasta még a Munkatör­vénykönyvnek azt a fejeze­tét, miszerint éjszakai mű­szakban fiatalkorú csak ak­kor foglalkoztatható, ha ti­zenhetedik életévét betöltöt­te, szakmunkás-bizonyít­vánnyal rendelkezik, s akkor is csak a miniszter által ki­jelölt iparágakban. Mindegy, hogyan nevezzük Az igazgatónő jövetelem céliát megtudva helyreiga­zít: — Tizenhat órás műszak nálunk nincs, — csak túlóra van. — Teljesen mindegy, ho­gyan nevezzük. Tény az, hogy a munkásnők két mű­szakot töltenek bent egyfoly­tában. — Szabad szombaton is túlórázhattak volna, de ők inkább a nyújtott műszakot választották. Árvái István, az SZMT vezető titkára tudomást sze­rezve a ruhagyári kettős műszakról, egyetlen szóval fejti ki véleményét: — Megengedhetetlen. — Miért? — Megvan ennek az embe­ri oldala. Rövidítik a dolgo­zók pihenőidejét, az indo­koltnál jobban igénybe ve­szik a szakgárdát, — nem beszélve arról, hogy a mér­téktelen túlórázás — ami egyébként az utóbbi időben gyakori jelenséggé vált a megye üzemeiben — bal­eseti veszélyekkel is jár. Tavaly tapasztaltunk ehhez hasonló jelenséget a Finom- mechanikai Vállalatnál. Eredményesen léptünk köz­be. A ruhagyárban is intéz­kedni fogunk. — Ezzel csak egyet lehet érteni. Simon Béla Alapfokú politikai végzettség elismerése A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsá­ga a közelmúltban határoza­tot hozott a párt _tömegtan- folyamain eredményesen ta­nuló hallgatók politikai is­kolai végzettségének elisme­résére. A határozat hangsú­lyozza : a marxizmus—leni- nizmus tanításai, a párt po­litikája elsajátításának fo­kozott megbecsülése, a hall­gatók tanulmányi munká­jának ösztönzése érdekében a párt tömegtanfolyamain való eredményes részvételt a pártszervek a jövőben is­merjék el úgy is, hogy azt elfogadják alapfokú politi­kai végzettségnek. Azok a hallgatók, akik a párt tömegoktatásának hét továbbképző tanfolyama kö­zül legalább hármat — mindenekelőtt a politika alapvető témaköreit feldol­gozókat — eredményesen el­végezték. kapjanak alapfokú politikai végzettséget elis­merő oklevelet. Ezért a propagandisták egy-egy oktatási év végén — a tanfolyami csoport záró foglalkozása és értékelő ösz- szegzése után —, tegyenek javaslatot a hallgatók tanul­mányi munkájának eredmé­nyességére vonatkozón az alapszervezet (Vezetőségének. Az eredményes tanulás el­ismeréséről a pártalapszer- vezet vezetőségének kell dön­tenie. A határozat értelmében az alapfokú politikai végzettsé­get elismerő oklevelet a párt­oktatás éves tapasztalatait és feladatait tárgyaló tag­gyűlésen adja át az alap­szervezeti vezetőség az arra érdemesek. Az elismerés­nek ez a rendszere az 1978' 79-es pártoktatási évtől ke­rül bevezetésre, és ez azt je­lenti, hogy az okleveleket először az 1980/84-es tanév végén adják ki. Üzletkötés már jövőre A jászberényi Cipőipari Vállalatnál már részben le­kötötték a jövő esztendő el­ső félévének termékeit, öt cipőnagykereskedelmi és a centrum áruházak vállalat jelentette be vásárlási igé­nyét. összesen tizenkét ve­vőpartnerrel ’ áll kapcsolat­ban a herényi üzem. A „ve­vők ’ 183 ezer pár szandál­ra és zárt cipőre kötöttek szerződést. Az értékesítendő mennyiség huszonegy féle modellt jelent. Az export és a kiskereskedelmi megren­delések még most történnek. Bővítik a mezőtúri szennyvíztisztító telepet. A 4 millió forint értékű betonozási munkálatokat a mezőtúri Városgazdálkodási Vállalat végzi és előreláthatólag 1978. december 31-én adják át rendeltetésének. A káderutánpótlás és az alapszervezetek nevelésé­nek, után­pótlásuk feltárásának első vonalbeli műhelyeiként jellemezte nem­rég egy felelős beosztású pártmunkás az alapszerveze­teket, A jellemzés első pil­lanatra talán kissé meglepő. Hiszen megszoktuk, hogy amikor a kádermunkáról esik szó, jobbára úgyneve­zett ..magasabb szintű” tes­tületek, irányító pártszervek tevékenységének eredményei, feladatai fogalmazódnak meg. Pedig a kádermunka a párt alapszintű egységei te­vékenységének is elválaszt­hatatlan része, szerves össze­tevője. S ezen belül különö­sen fontos szerepet játszanak az eljövendő vezetők, tiszt­ségviselők — vagyis a ká­derutánpótlás — nevelésé­ben, képességeik, tudásuk, jellemvonásaik fejlesztésé­ben.- Könnyű ezt belátni, csak arra kell gondolni, hol mu­tatkozik meg először és a legnyilvánvalóbban egy-egy ember vezetési, szervezői te­hetsége, hozzáértése, lendü­lete, közösségi tenniakarása. Nyilvánvaló, hogy a szűkebb környezetében. közvetlen munkahelyén. Itt figyelhet fel a kollektíva a bontakozó, megmutatkozó képességekre, a rátermettség, a tehetség különféle megriyilvánulásai- ra. Itt derül fény arra, ki szerez tekintélyt magának társai körében, kinek hall­gatnak a szavára, ki válik a kis csoportban hangadóvá, a vélemények formálójává, s milyen arányban, milyen cé­lok érdekében hallatja sza­vát. S ez az „itt” éppen a pártalapszervezetek működé­si területe, az ■ a közeg, amelyben az alapszervezet a maga mindennapos tevé­kenységét végzi. Amikor az alapszervezet — és szűkítve a kört. a párt­csoport — felfigyel a veze­tői tehetséget felmutató kom­munistákra és pártonkivüli- ekre, számításba veszi őket, voltaképpen megteszi az utánpótlás nevelésének első lépcsőfokát Persze, a pusz­ta észrevétel és számbavé­tel önmagában még kevés Ezt követnie kell a további lépcsőfokoknak: a fejlődési út tudatos egyengetésének, a szükséges tulajdonságok, jel­lemvonások célirányos gaz­dagításának, fejlesztésének. E tevékenység legfőbb, alapvető eleme: a szóban forgó személyek bevonása a mindennapos politikai, köz? életi tevékenységbe. Nagy szerepet játszanak ebben a különféle feladatokkal tör­ténő megbízások, az ezek el­végzésére irányuló felkéré­sek. A párt- és KISZ-meg- bízatások kiadása, ezek gon­dos megválasztása nagyon fontos eszköze a majdani ve­zetővé nevelésnek. A felké­rés, a megbízatás természe­tesen csak akkor szolgálja az utánpótlás nevelődését, ha párosul az illetők folya­matos segítésével és tevé­kenységük rendszeres értéke­lésével. Hiszen csak a fel­adatok ellátása, a megbíza­tások teljesítése adhat képet arról, helyes volt-e a kivá­lasztás. „Úszni csak vízben lehet megtanulni” — éppen a ká­dermunkával kapcsolatban gyakorta emlegetjük ezt a mondást. Nos, az eljövendő vezetők, tisztségviselők első „úszómedencéi” általában az alapszervezet működési terü­letén helyezkednek el. Az alapszervezet vezetősége, tagsága az a „kollektív úszó­mester”, amely hozzásegít a szükséges ismeretek meg­szerzéséhez és elmélyítésé­hez. S véleménye lényegé­ben irányadó a falsóbb szin­tű gazdasági és politikai ve­zetés számára, hogy — a ha­sonlatnál maradva — kikel lehet majd indítani maga­sabb osztályú versenyeken is, s közülük kit milyen úszás­nemben célszerű rajtkőhöz állítani. Bár nem lehet eléggé hangsúlyozni a mindennapos 'politikai,' társadalmi tevé­kenység során történő neve­lés jelentőségét, elsődleges­ségét — fejlődésünk jelen­legi körülményei között az utánpótlás felkészítésének elengedhetetlen eleme az is­koláztatás, a politikai-elmé­leti, szakmai és vezetési is­mereteket nyújtó oktatás és képzés. Ennek személyre szó­ló megtervezésében és meg­szervezésében ugyancsak je­lentős szerepük van az alap- szervezeteknek. Nagyon egy­oldalúan fogják fel felada­tukat azok a pártszervezetek, amelyek a káderutánpótlás felkészítését leszűkítik a „beiskolázásra”, ám leg­alább olyan egyoldalúság lenne ennek lebecsülése. Ezért a tanulás szorgalmazá­sa. segítése, értékelése ugyan­csak fontos része az alap­szervezeti kádernevelő mun­kának. Az üzemi pártszervezetek ilyen irányú tevékenysége fontos szerepet játszik a rá­termett fizikai munkások vezetővé nevelésében. Nóg- rád megye számos ipari üze­mében vagy a szolnoki Ti­sza Cipőgyárban például az üzemi (pártbizottság és a gazdasági, személyzeti veze­tés tudatosan épít az alap­szervezetekre ebben a mun­kában. Kikéri véleményüket, kiket tartanak alkalmasnak arra, hogy vezetővé képez­zék. nevel jék őket. Az alaD-1 szervezetek feladatul kap­ják. hogy tervszerűen gon­doskodjanak tanulásukról, fejlődésükről. Nógrád me­gyében jelenleg mintegv két­ezer munkás tervszerű fel­készítésével foglalkoznak ilyen mód,on a pártszerve­zetek. Az embereknek a politikai tevékenységbe való bevoná­sa. a megbízatásokkal való ellátás és teljesítésük érté­kelése. az Oktatásban való részvétel szorgalmazása és megszervezése, a kollektíva nevelő hatásának kifejlesz­tése és érvényesítése — mind­ez az alapszervezeti párt- munkának szerves és lénye­ges eleme. A káderutánpót­lás nevelése tehát közvet­lenül összekapcsolódik a po­litikai munka olyan elemei­vel. melvek nélkül alapszer­vezeti pártélet tulajdonkép­pen el sem képzelhető. Az alapszervezet ezért, akár tu­datában van ennek. akár nem. mindenképpen foglal­kozik valamilyen módon az eljövendő káderek felkészíté­sével és nevelésével. Akkor is. ha tudatosan nem törek­szik rá, ha nem tervezi ez­zel kapcsolatos teendőit. Ám mégsem mindegy, hogy ez a tudatosság jelen van-e, hat-e, vagy pedig csupán az alap­szervezeti munka spontán hatásaként, „melléktermé­keként” nevelődnek ki az adott helyen vezetőnek al­kalmas káderek. Nyilvánva­ló, hogy a tudatosság ez esetben is megsokszorozza a hatást, a célirányosság, a tervszerűség jelentősen nö­veli az eredményességet. és szüksé­ges tehát ______________ az alap­szervezetekben időről időre tudatosan számba venni a káderutánpótlás nevelésének eredményeit és tennivalóit. Nem olyan feladatként, amit a politikai tevékenység más területeitől elkülönítve kel­lene elvégezni, hanem mint a pártmunka egészének ön­állóan is állandó figyelem­re érdemes részét. k áderek Helyes Gy. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom