Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
e SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 10. í fj ULPOLITIKAI f if ORKEP Teljesítik-e az ötéves tervet a Szovjetunióban? Dll I HTUGITI SIJTÚBIN A nyugati sajtóban tulajdonképpen ritka az olyan közgazdasági elemzés, amely ne ima arról, hogy a Szovjetunióban nem teljesítik az ötéVes terveket. Az idősebbek még emlékezhetnek rá, hogy öt, tíz, meg huszonöt évvel ezelőtt is voltak hasonló cikkek, amelyek kételkedtek az ötéves tervek realitásá- - ban. A jelenlegi, tizedik ötéves terv első két esztendejében a nemzeti jövedelem 9, az ipari termelés 10,8, a mezőgaz- tiasági 7, az egy főre jutó reáljövedelem 7 százalékkal növekedett. Hogyan értékeljük ezeket az eredményeket? Ha az 1977-es év mutatóit 1970-hez hasonlítjuk, akkor az ipari termelés növekedése már 59 százalék. Ez rendkívül fontos. A vezető tőkés államok gazdaságának egy sor ágazatában valamivel magasabb volt a termelés növekedése, mint a Szovjetunióban. Valójában azonban ez csak a válság előtti szint elérését jelenti. Csak a hosszabb távra, például az 1970—77 közötti időre szóló egybevetés ad reális képet. Ez idő alatt az ipari termelés növekedése az Egyesült Államokban 27, az NSZK-ban 16, Japánban 31, Franciaországban 28. Nagy-Britanniában pedig 4 százalék volt. Vagyis jóval alacsonyabb, mint a Szovjetunióban. Tavaly mindössze a szovjet népgazdaság két ágazata nem teljesítette tervét, a vaskohászat, valamint a hús- és tejipar, ezek 2 százalékkal maradtak le. Ugyanakkor azonban ezekben az ágazatokban is emelkedett a termelés. A kohászat 2 százalékkal termelt többet, mint 1976-ban, a hús- és tejipar pedig 8 százalékkal. Az ipari termelés növekedése egészében egy év alatt 5,7 százalék volt a tervezett 5,6 helyett. A növekedés pénzben kifejezve 30 milliárd rubel. Ennyiből 15 olyan gyáróriást lehetne felépíteni, mint a Togliattiban működő, évente több mint 660 ezer Lada kocsit kibocsátó autógyár. A következtetés egyértelmű: a szovjet népgazdaság ismét jól állja a szilárdsági próbát. Hasonló eredményre jutott az az amerikai szakértő csoport, amely úgynevezett ökonometriai rendszerben elemezte a szovjet ötéves tervet. Az amerikai kongresszus egyesített gazdasági bizottságának A szovjet gazdaság új megvilágításban című kiadványa az egyik legutóbbi számában közölte a szakértő csoport cikkét! Ebben azt írják, hogy a Szovjetuniót semmiféle váratlan tényező sem tudja megzavarni a tervben megjelölt célok elérésében. Az ötéves periódusra kiszámítottak három változatot, hogy normális, rossz, illetve jó körülmények közepette hogyan alakul az egy főre jutó jövedelemnövekedés. Számításaik szerint a második és a harmadik változat között csupán 1,8 százalék a különbség. Mi ez, ha nem a szovjet népgazdaság stabilitásának elismerése? A Szovjetunióban a társadalmi-gazdasági fejlődés nem a tizedik ötéves tervvel kezdődik, s nem is fejeződik be vele. A beruházásokra fordított összegek általában 7— 10 év múltán adnak végleges eredményt. Az olaj- és földgáztermelés növekedését a jelenlegi tervben Nyugat-Szibéria adja, ahol a 60-as évek elején kezdődött meg a bányászat. Ez a körzet hosszú ideig csak elnyelte a pénzt, ma viszont az ország energetikai fejlődésének alapja. Hasonló a helyzet a BAM-mal, és a jelenlegi terv más távlati programjaival is. A Bajkál—Amur vasútvonal óriási mennyiségű ásványi kincset von be az ország vérkeringésébe. Több ötéves tervbe telik, míg ezt a másfél millió négyzetkilométeres övezetet meghódítjuk. A hatalmas rézérclelőhelyen új színesfém-kohászati központ alakul ki, létrejön egy újabb fontos fémkohászati bázis, újabb területi-termelési komplexumok készülnek el. A Szovjetunió ötéves tervei reális alapokra épülnek. A tervet az országos vita után a Legfelsőbb Tanács megerősítésével törvényerőre emelik, s azt teljesíteni kell. Ez másféle tervezés, mint ami a tőkés országokban érvényesül. Van, akinek a mi tervezésünk tetszik, van, akinek nem. De a tény, tény marad: azért dolgozzuk ki terveinket, hogy azokat teljesítsük. S ez alól a tizedik ötéves terv sem kivétel. « Alekszandr Gruber (APN—KS) Gyermekek palotája A Lenin-hegyen áll, a Mosikva-folyó fölött, festői környezetben a Moszkvai Úttörőpalota. Olyan nevezetesség, amelyet rendszerint megmutatnak a szovjet főváros vendégeinek. A ház gazdái az egyetlen „kiváltságos osztály" képviselői - a gyermekek. A palotához mintegy hatvan hektár kiterjedésű park tartozik. Bármelyik iskolásgyerek bejárhat a palotába. Hogy a gyerekek egy-egy foglalkozás, szakkör kiválasztásánál jobbon tudjanak tájékozódni, minden év nyárutóján megrendezik a „nyitott ajtók napjait”. Ilyenkor a palota tágas előcsarnokában, termeiben kiállítások vannak a 895 szakkör tagjainak legsikerültebb munkáiból, kezdve a tudományos-technikai készülékektől a szabás-varrás tanfolyam termékeiig. A három színpadon — ezekhez 1000, 400 és 330 férőhelyes nézőtér tartozik — énekelnek és táncolnak a palota együttesei, színdarabokat mutatnak be, sőt olyan filmeket is, amelyeket a gyermekek maguk készítettek. Több tornaterem van, A vasút-modellezö szakkör tagjainak gépműhely áll a rendelkezésére. A képen: kiállításra készítik egy automata vezérlésű vasúti csomópont modelljét. itt tartják a művészi tornabemutatókat, sakkversenyeket is. A tudományos szakkörök a felső tagozatosok érdeklődési körének megfelelően alakítják programjukat. A több mint száz tudományos szakkör a matematika legújabb problémáival, számítástechnikával, optoelektronikával, molekuláris genetikával, biokémiával, biofizikával, asztronómiával, légkörfizikával, geodinamikával, mikrobiológiával, esztétikával, etikával, formatervezéssel, tájföldrajzzal stb. foglalkozik, illetve végez kutatásokat. Tudományos kutató intézetek és ipari üzemek megbízásából évente több mint száz gyakorlati jelentőségű tudományos kísérletet és részfeladatot végeznek el. A Moszkvai Úttöröpalota huszonhét művészeti ág rejtelmeibe avatja be a gyerekeket. Zűrzavar a levegőben „Ha nekem valaki tavaly ilyenkor azt mondja, hogy ekkora forgalmunk lesz az idén, azonnal hívom a mentőket és a bolondok házába csukatom" — nyilatkozta az egyik legnagyobb amerikai légitársaság, az United Airlines elnöke, Richard Ferris. A polgári légiközlekedés ugyanis nem várt rekord- forgalmat bonyolított le a nyáron a tőkésországokban: csupán az amerikai légitársaságok mintegy 200 millió — a tavalyinál 23 százalékkal több — utast szállítottak eddig, és a nyugat-erurópaiak, noha a versenyben alulmaradtak, szintén nem panaszkodhatnak. „Ez a csúcsforgalom minden elképzelésünket felülmúlja” — mondta a szintén amerikai Eastern Airlines elnöke, az egykori asztronauta. Frank Bormann. — „Valóságos tömegközlekedési eszközzé váltunk...” Árháború Ezek a vélemények — akárhogy is nézzük — elégedettséget sugallnak, az amerikai légitársaságok elégedettségét. Pedig az ötl’et, amelynek az idei utasáradat jelentős részben köszönhető, nem amerikai, hanem egy angol élelmes üzletember, Freddie Laker nevéhez fűződik. Laker vállalata 1977. őszén, még az 1973-as olaj- árrobbanás, valamint a tőkés gazdasági válság sokkhatása alatt, általános megdöbbenésre 60 százalékkal csökkentette a retúrjegyek árát a London—New York útvonalon, s csupán egyetlen kikötésük volt: a gép fedélzetén fogyasztott étel és ital árát az utasok külön fizetik. A járat rövid idő alatt hallatlan népszerűségre tett szert, s a jövedelmező vállalkozás hamarosan követőkre is talált. Először a kicsi, eladdig szinte ismeretlen légitársaságok indítottak hasonló járatokat, aztán a nagyok is fittyet hányva a rájuk nézve kötelező nemzetközi díjszabásokra. Az ötlettel minden idők legnagyobb árháborúja kezdődött el a tőkésországok polgári légiközlekedésében. Nyárra valóságos perzsavásár lett a repülésből, a társaságok egymást licitálták túl a különböző kedvezményekkel. A zűrzavarra jellemző, hogy például a New York— London útvonalon jelenleg 236 dollártól egészen 1666 dollárig bármilyen ár lehetséges. S jellemző az is, hogy az eseményeket idővel sem az érintett kormányok, sem pedig a több mint száz társaságot tömörítő Nemzetközi Légiforgalmi Társulás (IÁTA) nem tudta befolyásolni. A „nyitott egek” Az amerikai kormány ma már hivatalosan is a „nyitott egek” politikájának a híve. 40 év óta először arra készül, hogy a teljes szabad verseny útjára terelje a légiközlekedést. Ezért aztán a most kétségtelenül hátrányosabb helyzetben levő nyugateurópai és japán partnereit „gyúrja”: járuljanak hozzá, hogy a jövőben a légitársaságok saját belátásuk szerint indíthassanak járatokat a tőkésországokba bárhová, any- nyit, amennyit csak akarnak, tetszés szerinti géptípussal és gyakorlatilag szabad árakon. Ezen a nyáron elsősorban az amerikaiak éltek a lehetőséggel. A nyugat-európaiak valamivel konzervatívabbak, óvatosabbak és .pechesebbek”, is voltak. Herbert Culmann, a legnagyobb nyugatnémet légitársaság, a Lufthansa elnöke a nyár elején még azt jósolta, hogy a kíméletlen árháborúban, csak azok a légitársaságok maradnak versenyben, amelyeket a kormány is támogat. „Az amerikai vállalkozók veszélyben vannak” — figyelmeztetett. Ha Culmann borúlátó jóslata nem is vált valóra teljesen, azért a feszített konkurrenciáharc az amerikaiak sorait is megtizedelte. Ezért"- aztán Carter elnök új repülési politikája korántsem váltott ki osztatlan lelkesedést, még magában az Egyesült Államokban sem. Amíg a nagy nyugateurópai és japán légitársaságok bizton számíthatnak kormányuk támogatására, addig az amerikaiak még inkább magukra maradnak, ha a „nyitott egek" koncepció valóban tető alá kerül. „Utazzon vonattal!" Ennek ellenére á legnagyobb „csapás” mégis a nyugat-európai légitársaságokat érte ezen a nyáron. Az idegenforgalmi idény legforgalmasabb időszakában, július végén és augusztus utolsó napjaiban valósággal megbénult a légiközlekedés a kontinens nyugati felében. A repülőterek Skandináviától Spanyolországon át Eszak- Afrikáig tele voltak várakozó gépekkel, ingerült utasok tízezreivel. Nyugati lapjelentések szerint például a párizsi Orly repülőtéren a feldühödött emberek végtelen sorától megzavarodott az egyik tisztviselő, s bármit is kérdeztek ' tőle, mindenre csak azt hajtogatta: „Utazzon vonattal! Utazzon vonattal!” A káoszt mindkét alkalommal a francia repülőterek 2500 fős földi irányitó személyzetének túlbuzgósági sztrájkja okozta, akik magasabb fizetést, csúcsidőben több alkalmazott foglalkoztatását, a berendezések korszerűsítését és a biztonsági feltételek megjavítását követelték munkaadóiktól. Figyelmeztetésük azonban, hogy nem tudják tovább garantálni annak a négyezer repülőgépnek és 500 ezer utasnak a biztonságát, akik a francia légtérben közlekednek, egyelőre süket fülekre talált. Pedig az idei nyár legfőbb tanulsága a kapitalista légi- társaságok számára éppen az volt, hogy jelenlegi technikai és személyi felkészültségükkel képtelenek zökkenőmentesen, biztonsággal megbirkózni az utasok ilyen áradatával. A szakemberek szerint, a közeljövőben legalább 4600 új gépre lesz szükségük 138 milliárd dollár értékben. Számítani lehet tehát arra, hogy miközben a légitársaságok túljutottak az első nagy összecsapáson, a repülőgépgyártók — szintén főleg az amerikaiak — most robbantják ki a maguk, minden eddiginél nagyobb háborúját. Szardínia módjára De mintha maguk az emberek is megváltoztak volna ezen a nyáron. Többet és többen utaztak repülőgéppel. mint korábban bármikor. Az amerikaiak feltehetően azért, mert úgy gondolták: a jelenlegi bizonytalan gazdasági helyzetben jobb, ha — talán utoljára — élnek a lehetőséggel. A nyugat-európaiak úgyszintén, bár számukra a dollár gyengesége, saját valutájuk megnövekedett értéke is óriási vonzerőt jelentett. Ilyen körülmények között azon sincs mit csodálkozni, hogy az utasok 40 százaléka az olcsóbb jegyeket kereste, vette igénybe Nyugaton, és még arra is hajlandók voltak, hogy kipróbálják a szardínia stílusú repülés kényelmetlenségeit. Csak kérdés, hogy ősszel, túl az izgalmakon, mit szólnak majd a légitársaságok a perköltségekhez és az elégedetlen utasok kártérítés-igényeihez? Kocsi Margit Közös Piac Hatmillióan munka nélkül 1978. júliusában a Közös Piac kilenc tagországában tovább növekedett a munka- nélküliek száma. A tagországok munkaképes lakosságának 5,5 százaléka, összesen 5,9 millió ember vált állástalanná. 1977. júniusában 5,6, júliusában 5,8 millió ember volt munka nélkül. A brüsszeli jelentés szerint a júliusi csúcs szezonális okokra vezethető vissza. Az iskolát elhagyó munkát keresők növelik a munkanélküliek számát, a vállalatok pedig a nyári időszakban kevesebb dolgozót foglalkoztatnak. — TERRA — Összeállította: Hájos László
