Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

1978. szeptember 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 ÚJ arook a Szigligetiben Harcban Martnával Tíz év alatt negyven új óvoda Elhelyezési gondok a megyében — Nagy harcban vagyok Marthával — mondja, majd pontosít — a Nem félünk a farkastól című Albee-dráma hősnőjével. A „harc” pár hete kezdő­dött, amikor próbálni kezd­ték a Szigligeti ^Színházban a méltán világhírű négysze­replős drámát. Margittay Ági számára a tét különösen nagy, hiszen a szolnoki színházban igen nagy művészi feladatot kell megoldania a féktelen asszony szerepében. — Színésznők álma, s színésznők réme Martha szerepe, ön hogy van vele? — Minden idegszálammal a feladatra koncentrálok .. . örülök, nagyon örülök en­nek a szerepnek, bár emlí­tettem, hogyan viaskodom Marthával. De végül is ezt akartam, ezért — igényes szerepekért — saját elhatá­rozásomból jöttem a Szigli­geti Színházhoz. Mondjam úgy: kinéztem magamnak ezt a társulatot. Az elmúlt év­adokban sűrűn megfordultam Szolnokon, mint néző, s még másik két vidéki színházban. A szolnokit választottam, a rendezők és a színészkollé- pák miatt. De már a színhá­zon kívül is köt valami a városhoz: a remefc uszoda. Csodálatos víz,' nagyon meg­nyugtat ... — A csupa ideg Martha eljátszásához valóban' jó idegek kellenek. .. Milyen­nek képzeli? A presszó és a vendéglő lassan megtelik. A vendéglő és a hozzá tartozó talponál­ló az elmélyült italozás he­lye. A presszó valamivel csöndesebb, itt beszélgetni is lehet. Akár példa is lehetne A hosszú kertekben föl­nyitott fóliasátrak — néme­lyik helyen késő estig sze­dik a paprikát. Jászfénysza- rut úgy is emlegetik: a „fó­liás falu”. Való igaz, napi munkájuk mellett sokan zöldséget termesztenek kert­jeikben. A kemény munká­nak van látszatja: nem rit­kák az emeletes családi há­zak, s a 7000 lakosú telepü­lés takarékbetét-állománya meghaladja a 60 millió fo­rintot. A szabad időt Jászfény- szarun jelentős mértékben az otthoni munkákra fordítják. A művelődési házban Fa­ragó Mária igazgató a „kí­nálatról” beszél. — Több gyermek-, ifjúsá­gi és felnőtt közösséget tart fenn a művelődési ház évek óta. Bábcsoportot, ifjúsági klubot, képzőművészeti szak­kört. fotószakkört, két iro­dalmi színpadot, pávakört. citera- és fúvószenekart — hogy csak a legjelentősebbe­ket említsem. Minden hét­végén táncmulatságot ren­dezünk, évente 6*—8 pódium­műsoron neves színészeket látunk vendégül, remélhető- le- az új színházi idényben sikerül megállapodnunk a Népszínházzal is. Ä művelődési ház épüle­tét, amelyben a községi könyvtár is tágas helyet ka­pott, a közelmúltban újítot­ták fel. A nagyterem lapos tétéjén a csillagászati szak­kör ötletes módon megfigye­lőállást épít. Nincs hiány klubszobákban, szakköri he­— Nem szívesen beszélek erről, mert netán — önhi­bámból — nem olyan lesz, amilyennek most gondolom. Ezért csak inkább általános­ságban : a férfi és a nő közötti örök harc, Martha és férje, George viszonyának alapja. — Az Albeej-drámában talán többről van szó ... — Csak a felfokozottság- ban. Mind a két ember po­koli nagy egyéniség. így har­cuk elég szélsőséges. Ök így szeretik egymást. — Szeretik? Nem gyűlö­lik? — Nagyon erős a két em­ber kötődése — tehát George-é és Martháé, — ál­lítom, sokkal tartósabb és szétbonthatatlanabb, mint az úgynevezett „boldog” házas­ságokban lévőké. — Mégis, mennyire kí­méletlen ez a harc. Ismert drámatörténészünk szerint csak Strindberg műveiben található hasonló. — Ne feledje viszont, hogy mindezt oldja, ha nem is feloldja: a nevetés. Az író verbális humora, a helyzetek komikuma harsány nevetést válthat ki — remélem így lesz — a nézőtéren. — A játékban van egy „gyilkos” játék. Ha az egy­általán ... A házaspár fiá­nak halála .. . — A dráma egyik kulcs­mondatét idézem: „Martha nem szokott teherbe esni”. A megoldást jobb ha elhall­lyiségekben, s az épület egyik szárnyában a zeneok­tatás számára sikerült he­lyet biztosítani. A gyermek- könyvtár az iskolában mű­ködik — ez is ígéretes meg­oldás. A művelődési ház költség- vetése 640 ezer forint — eb­ből az intézmény saját be­vétele 310 ezer, a település gazdasági egységeinek hoz­zájárulása 200 ezer forint, a többi tanácsi támogatás. Nyugodt működést biztosító összeg ez. amelyben figye­lemre méltóan magas a gaz­dasági szervek hozzájárulá­sának eredménye. Jászfényszaru a hasonló helyzetű, nagyságú települé­sekkel egybevetve — akár példa is lehetne. Rusai László, a kalapgyár helyii üzemében dolgozik. Raktáros és a gyáregység egyik KlSZ-alapszervezeté- nek titkára. — A fiatalok szemével nézve miilyen a falu kultu­rális élete? Mit kezdhetnek itt a szabad idejükkel? „Langyos és unalmas” — Langyos és unalmas a fiatalok számára ez a falu. De ebben ők is hibásak. Szinte lehetetlen olyan dol­got kínálni, amire ne finy- nyáskodnának. Persze egy­szerűbb a presszóban meg a kocsmában agyonütni az időt. Báli Szabolcs ugyancsak a kalapgyárban dolgozik, mű­szerészként. Ö vezeti a mű­velődési ház fotószakkörét. Nős. egyéves múlt a lánya. Mondják rá: „ritka, mint a fehér holló”, mert nősülése után is a művelődési ház törzsgárdájában maradt. Sze­reti a fotózást, a szakkörnek, amit vezet. huszonhárom tagja van. így beszél: Margittay Ág! gatom. Pótcselekvésről van szó. — A pótcselekvésekkel mindig megbukik az em­ber? — Ezt nem tudom, de tény, hogy Martha és George életében ennek a pótcselek­vésnek is összetartó ereje van. — Köszönjük a beszélge­tést —, de engedjen még meg egy — nem csupán udvariasságból feltett kér­dést: „Civilben” hogy érzi magát Szolnokon? — Számomra a jó közér­zetet elsősorban a munka ad­hatja meg, a színház. Nincs okom a panaszra. Sőt... — A fiatalokban van egy jó adag „nem is tudom, mát szeretnék csinálni”. Amit éppen lehetne, az nem jó. A foltószakkörbe járók per­sze mások, meg azok is, akik a művelődési ház többi cso­portját látogatják. — összesen hány ember­ről van szó? Faragó Mária: — Mintegy háromszázöt­venen—négyszázan járnak hétről hétre rendszeresen a művelődési házba. Tehát húsz jászfénysza- rud közül egy. S nem tipi­kus — bár kevés példa akad ugyan rá — hogy gépkocsi­val a közeli városokba, akár Budapestre, járnának szín­házba, kiállításra. A művelődési ház prog­ramjaival. közösségeivel is­merkedőnek feltűnik, hogy a 30—40 évesek számára mi­lyen keveset nyújt az intéz­mény. A pávakör és a eité- razenekar foglalkozásaira járhat, akinek van érzéke a zenéhez, valamint a pódium­műsorokat látogathatják. I jóléthez tartozó Félreértés ne essék: az át­lagtól semmiképp sem rosz- szabb Jászfényszaru közmű­velődése. Kérdés, hogy ezzel megelégedhetnek-e a falu kulturális életének szerve­zői? Ceglédi Márta, a kalap­gyár közművelődési előadója: — Egyre jobb a kapcso­latunk a művelődési házzal. A közeljövőben több rendez­vényt itt tartunk a gyárban: képzőművészeti kiállítás lesz, és ismeretterjesztő előadás- sorozat. Talán lesz hatása ... Faragó Mária: — Érezzük mii is. hogv eev kicsit .belterjes” a munkánk. Ezidőtájt legfőbb eondunk. hogy néhány kiscsoport te­vékenységét még magasabb színvonalra emeljük, mert van rá lehetőség. Ez ugyan nem megváltás, de előbb- utóbb a falu mozdíthatatlan rétegei is észreveszik a mű­velődési házat. Talán ez a jászfényszarui helyzet kulcsa. Sz. J. Közművelődési feladatok vagy tervszámok? fl filmforgalmazás helyzetéről A filmforgalmazásnak a közművelődésben betöltött szerepéről tanácskoztak megyénk filmszínházainak vezetői s népművelők. A tanácskozást időszerűvé tette, hogy sok a tisztázat­lan kérdés a filmszínházak funkciója körül, s arról is sok vita folyik, hogy mi­lyen módon kapcsolódhat­na leghatékonyabban a film a művelődési házak, könyvtárak, oktatási intéz­mények nevelő nfunkájá- hoz. Nem vállalkozhatunk arra, hogy a kérdés min­den egyes pontjára kitér­jünk, csupán a tanácsko­zás néhány gondolatát emeljük ki. SOKAN emlékezhetnek még a Balázs Béla Filmstú­dió néhány évvel ezelőtt ki­adott röpiratára, amelyben a mozi tömegszórakoztatási funkciója mellett foglaltak állást a stúdió tagjai. Néze­tük valóban helytálló, — a mozi sok évtizedes hagyomá­nyai támasztják alá. Gondot az okoz, hogy a „mozis szak­ma” sok esetben „szégyellj” vállalni eme funkcióját, s kizárólag az autonóm művé­szi értékek közvetítését te­kinti feladatának. A szóra­koztatás és a művésziség pe­dig nem mond ellent egy­másnak. Csupán attój függ, hogy a nézőnek kellemes „szellemi izgalmat” okozott-e a látott film vagy sem. A magasabb művészi értékeket hordozó filmeknek — éppen, mert egyelőre csak szűk ré­teghez tudnak szólni — viszont másfajta mozik kel­lenek, az úgynevezett ..mű­vészmozik", amelyek sajnos a megyénkben hiányoznak, bár a tervekben szerepel egy ilyen jelleggel működő film­színház létesítése Szolnokon. S rögtön rátérhetünk az utóbbi években gomba mód­ra szaporodó filmklubok gondjaira. A klubok alapítá­sát a Filmtudományi Inté­zet támogatta ezidáig. Újad­ban nem teszi. Elsősorban azért, mert nem tudja őket ellátni megfelelő filmanyag­gal — köztudomású, hogy egyes filmekből kevés kó­pia készül — és a filmhez, filmesztétikához értő szak­emberekkel sem. így pedig nem működhetnek a film­klubok íunkicójuknak meg­felelően. Sok szó esett a filmszín­házak épületének közműve­lődési célokra való felhaszná­lásáról is. Sajnos hazánk filmszínházai még ma is a századelői séma szerint épül­nek; vetítőterem és óriási előcsarnok. Nagy szolgála­tot tennének pedig a klub­termiek, kis vetítőhelyiségek — ahol úgynevezett „réteg- filmeket” vetíthetnének, elő­zetes bemutató előadásokat tarthatnának. S ha már meg­vannak, az előcsarnokokat is ki lehetne használni kiállí­tások rendezésére, esetleg a hónap kiemelt filmjeiről ké­szült ismertető műsorok ve­títésére. Gondot okoz a ki­helyezett filmvetítések lebo­nyolítása az üzemekben, vál­lalatoknál, iskolákban. Fő­leg a technikai fogyatékossá­gok miatt s olykor a filmek minősége is kívánalmakat hagy maga után. A munka­helyi vetítések törzsanyagát a hetvenes évek elején ké­szült dokumentumfilmek alkotják. A MOZItlZEMI vállalatok számára örök dilemma: köz- művelődési feladataikat tel­jesítsék-e vagy az előirány­zott tervszámokat? A gondok szorításában egyesek olyan véleményüknek adtak han­got, hogy a vállalati rendszer a filmforgalmazás területén nem éppen a legszerencsé­sebb, és időszerű lenne a filmét, a mozit egész közmű­velődési rendszerünkben oly módon elhelyezni, hogy „hi­vatásához” szerepéhez méltó rangra tudjon emelkedni. Török Erzsébet Értesítlük, SS­hiány mi­att nem nyert felvételt az óvodába. Háromezerkét- száztizenhat, hároméves kisgyermek szülei kaptak ilyen, s ehhez hasonló el­utasító választ megyénkben szeptember elején az óvodai felvételi kérelemre. A fel­lebbezések utáni döntéseket az érdekeltek még nem is­merik, de nem valószínű, hogy számottevően csökken azoknak a kisgyerekeknek a száma, akik kívül maradnak az óvodák kapuin. Becslések szerint — ismerve a gyer­mekintézmények már meg­lévő zsúfoltságát — három­ezer körül marad a másod­szor is elutasítottak száma. Ez több mint duplája a ta­valyi 1375-nek. A városok közül Szolnokon, Karcagon és Törökszentmiklóson, a já­rások közül pedig a szolno­ki, és a tiszafüredi járásban magas az elutasítottak ará­nya, de szinte nincs olyan település, ahol ne akozna gondot a háromévesek óvo­dáztatása. Az okok egyike: örvende­tesen növekedett az aprósá­gok száma az utóbbi évek­ben. Idén 7777 óvodai felvé­teli kérelem érkezett a me­gye gyermekintézményeibe, ezrekkel több, mint tavaly. Ugyanakkor az óvodai he­lyek száma nem növekedett ilyen arányban. Az elmúlt évben mindössze négy új gyermekintézmény épült: Mezőhéken, Karcagon, Kis­újszálláson és Jászboldoghá- zán, az idén pedig Tiszaföld- váron, Szandaszőlősön és Jászkiséren adtak át óvo­dát. Rövidesen birtokukba vehetik a kicsik a szolnoki és a mezőtúri új gyermek- intézményt is. Az idén így több mint hatszáz hellyel bővül az óvodai hálózat. A jelentkezők számához viszo­nyítva azonban ez nagyon kevés. Megyénkben az elmúlt év­tizedben csaknem negyven új óvodát hoztak létre, ta­valy pontosan kétszázat tar­tottak nyilván. Szolnok az egyetlen olyan megye az országban, ahol minden te­lepülésen van óvoda. Nem­csak ezen a területen szere­pel azonban előkelő helyen, hanem az ötévesek óvodáz­tatás! arányában is. Az el­múlt tanév első osztályosai­nak 86 százaléka járt előző­leg óvodába. A nagyszerű eredmény mögött zsúfoltság rejlik, az intézmények ki­használtsága mindenütt meg­haladja a száz százalékot, sőt az óvodák többségében a rendtartásban maximumként meghatározott 120 százalé­kot is. A megyei átlag az elmúlt évben 123,4 százalék volt, a városokban pedig még ennél is magasabb: Jászberényben 149 százalé­kos a kihasználtság, a me­gyeszékhelyen akad. olyan óvoda is, ahol eléri a 150— 190 százalékot. Egyébként Szolnok a Veszprém megyei Ajka után országosan a má- soidik helyen áll az óvodák zsúfoltságában. Az intézmények falait nem lehet a végtelenségig kitágí­tani, nem lehet fokozni a kihasználtságot anélkül, hogy ne menne a gyerekek testi és szellemi fejlődésének ro­vására. Az óvodai rendtar­tás meghatározza, hogy az egyes csoportok ideális lét­száma huszonöt. Megyénk­ben az 569 gyermekcsoport­ból 269-ben 30—40 apróság­gal foglalkoznak az óvónők. Az országban 39 olyan óvo­dai csoportot tartanak nyil­ván, amelyben a kicsik lét­száma 40—50, s ezekből a csoportokból 19 a megyében van. A zsúfoltság lehet az oka annák is, hogy bár az utóbbi évtizedben megyénk­ben nem volt elvándorlás az óvónői pályáról — tavaly hét képesített óvónő és ti­zennyolc képesítés nélküli választott más munkát. Egyértelmű, hogy az in­tézmények nagyon nagy mértékű kihasználtságán csak újabb óvodák építésével, a meglévők bővítésével lehet enyhíteni. A tanácsok min­denütt komoly erőfeszítése­ket tesznek óvodai hálóza­tunk fejlesztésére. Sok üzem, gyár szövetkezet anyagi se­gítséget nyújt a gyermekin­tézményeknek. Ezzel azon­ban még nem lesz több hely az óvodákban, szükséges len­ne. hogy a megye tíz gyára, vállalata példájára más üze­mek is létesítenének dolgo­zóik gyermekeinek óvodá­kat. Követőkre vár a török- szentmiklósiak és a jászkisé- riek példája is: a városban jelentős társadalmi összefo­gással bővítették az óvodá­kat, a jászsági községben pe­dig saját erőből, társadalmi munkában építették fel az idén átadott új gyermekin­tézményt. hálózat fej­ftz óvodai lesztése sürgető fel­adat, hiszen örvendetesen nö­vekszik az óvodáskorú gye­rekek száma. A most még kiscsoportos korú gyerekek három év múlva azonban már iskolások lesznek. Az általános iskolák zsúfoltsá­gát ismerve, érdemes lenne már most lépéseket tenni a majdani gondok elkerülésére. Tál Gizella Tiszai Lajos A FÓLIÁN KÍVÜL Jászfényszaru közművelődéséről Nyárvégi, langyos alkonyat. Jászfényszaru főutcáján szinte városi nyüzsgés. Érkeznek az autóbuszok Budapestről, Hat­vanból, Jászberényből, hozzák a bejáró, ingázó dolgozókat. Az u'.asok többsége fiatal, nem csoda hát, ha a buszról leszállva sokan nem hazafelé indulnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom