Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
1978. szeptember 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hogy mindkét féi jót járjon „Nem dolgozó” nők magát asszony. allgatom a rádióriH portot: egy fiatal- asszonyt faggat a riportemő. Sehogyan sem érzi jól a városban a fiatal- Faluról költöztek be, mert a férjét a munkája, a keresete a városhoz köti. Sikerült szerezniük OTP- részletre lakást, megszállták az öt gyerekkel, de a fiatal- asszony azóta nem találja a helyét. Volt már bizony úgy is, hogy itthagyta a férjét, visszaszökött a faluba a gyerekeivel együtt. Pedig szeretik egymást. És jól keres a férje, és hazaadja a pénzt. Százszor kényelmesebben laknak, mint otthon, a fiatalasszony mégsem békéi meg a szép, új lakással, s eltökélt szándéka, hogy előbb vagy utóbb, de mindenképpen visszaköltözik, a gyerekeivel. — De hát miért? — faggatja a riponternő. Mert ott sokkal jobb A gyerekeinek is, meg neki is. Nem hatnak az érvek, mire a riporternő beveti fegyverét is: halljuk a magnóról, hogyan marják-szid,al- mazzák egymást abban a bizonyos falusi utcában az utcabeliek. — Hát ide vágyik vissza? A pletykás, veszekedős szomszédság közé? — Oda — mondja a fiatalasszony. — Mert ott mindenki ismerős, itt meg mindenki idegen. Hogy összevesznek néha? Ott zajlik az élet. itt meg, az emeleti szép lakásban, megöli őt az unalom. Hiányoznak a rokonok, az ismerősök, hiányzik az aprójószág. a kert. — Miért nem néz inkább körül? Ismerkedett már új környezetével? A házakkal, az utcákkal? Az emberekkel? Nem ismerkedett, és nem is érdekli sem a város, sem ez a tömérdek idegen. Úgysem bírja ő itt sokáig. — Miért nem megy el dolgozni, — kérdezi a riporternő. Elfoglalná magát, és jól jönne az a második kereset ilyen nagy családnak. Nem, a fiatalasszony nem megy el dolgozni, a gyerekeivel marad. A férje is ellenzi, hogy dolgozni járjon; keres ő annyit, azt mondja, hogy el tudja tartani a családját. És igaz is, odahaza a falujukban ennyi pénzből szépen megélnének. De itt mindenért fizetni kell, az OTP- részlet is sokat elvisz, és amit otthon a gyerekeknek ingyen adna a kert, az aprójószág, azt itt méregdrágán kell megvásárolnia az üzletben, a piacon. Végtére a riporternő hiába győzködött a fiatalasz- szony makacsul kitartott a szándéka mellett: nem nyugszik, míg vissza nem költözhet a falujába. Dehogyis akarok én beavatkozni olyan vitába, amelyet csak futó hallomásból ismerek. Ha a fiatalasszony jobban érezné magát a szülőfalujában egy öregecske házban is — de udvarbeli aprójószág, termő kert, régtől fogva ismerős rokonság, szomszédság közepén —, mint egy lakótelep modern, emeleti lakásában, annak nyilván oka van, és alig hiszem, hogy holmi maradi gondolkodás volna az oka. Ha apró gyerekei, mellett akar maradni, vitathatatlan joga van hozzá. Viszont a férjének 30—40 kilométerről naponta bejárni a munkahelyre — az is áldatlan állapot. Mondom, nem folytatom a vitát. Épp elég okot ad a tűnődésre egyetlen elhangzott szó is: miért nem dolgozik a fiatalasszony? Mert. ugye. nem akar elmenni dolgozni, a férje is ellenzi, hogy dolgozni járjon, vagyis jelenleg nem dolgozó nő a fiatalasszony, és semmiképp sem akar dolgozó nő lenni. Még a vágyva vágyott falujában sem, hiszen ami szabad ideje az öt gyerek és a háztartás mellett az ébrenlét 16—18 órájából ez időszerint marad, azt is az aprójószág körül s a kertben hasznosítaná. Nem dolgozó nő maradna ő ott is. .. Annyira belegyökeresedett már a köznyelvbe, az újságnyelvbe, a szónoki nyelvbe ez a félrevezető szóhasználat: „dolgozó nő”, „nem dolgozó nő”, hogy elég sokan már érteni is az eredeti jelentése szerint értik. Tehát: dolgozó nő az, aki munkával tölti el a napját, nem dolgozó nő az, aki munkátlanul. Nem ilyen nyersen, ugyan- ze: ha egy háztartásbeli nő elmegy dolgozni üzembe, hivatalba, azzal egy teljes munkaerőt nyer a népgazdaság. Vagy: ha a mama 3—4—5 apró gyerekével otthon marad. akkor helyette másoknak kell dolgozni. Vagy: ennyi meg ennyi háztartásbeli nő még olyan tartalék, amely, ha bérért- fizetésért munkába állna, teljes létszámában enyhíthetne a munkaerőhiányon. És így tovább. Számolat- lanul idézhetnék annak a bizonyítására, mennyi hibás következtetés gyökerezik ebben a szerencsétlen szó- használatban : „nem dolgozó nő” — és nemcsak a közbeszédben, a közgondolkozásban, de még a szaksajtóban is. A „nem dolgozó” hazug és igazságtalan jelző épp a lényeget sikkasztja el, azt tud,- niillik, hogy a háztartásban is dolgozik a nő. És ha fogynak a háztartásbeliek, és ha növekszik a bérért-fi- zetésért dolgozó nők száma, akkor csak a társadalmi és a nemek közötti munkamegosztás új rendje érvényesül: valahol, valahogyan, vala- ■ kiknek el kell végezniük továbbra is azt a munkát — többnyire bérért-fizetésért —. melyet a háztartásból kilépő nők idáig ingyen végeztek. Háromgyerekes mama és háziasszony leveléből idézem: „Aki a munkájáért pénzt kap, az dolgozó nő, aki nem kap érte pénzt, az nem dolgozó nő...” Hogy mi minden munkát elvégeztek a nem dolgozónak bélyegzett nők, azt csak mostanában kezdjük számba venni, amióta jórészt közgonddá minősül át a valamikori magángond, a háztartási munka. nnyi vagy annyi időt a konyhán sü- téssel-főzéssel töltött el a háziasz- szony, akkor valakiknek most nyolc órás munkaidejüket kell a konyhán sütéssel-főzéssel eltölteni. Mert ha félórát mosogatott naponta, valakiknek most nyolc órát kell mosogatniuk; ha mosott, vasalt, varrogatott, javította a javi- tandókat, valakiknek most teljes munkaidejükben kell mosni, vasalni, varrogatni helyette. Ha takarított, valakiknek most bérért-fizetésért kellene takarítaniuk helyette — elvben. Ám a gyakorlatban elég nagy adag a felsorolt és a fel nem sorolt háztartási munkákból továbbra is a magánháztartások gondja marad, a második műszak terhe marad, azaz: ennyivel kinyúlik a napi nyolc órás munkaidő. Még jó, ha férj és feleség legalább egymás közt megvalósítja az új munkamegosztást, és békésen megosztozik az otthoni túlórázáson. ért bizony a házM tartási munka elég nagy részét nem vállalta még át az új társadalmi munkamegosztás. Vagy a szolgáltatóipar nem győzi teljesítménnyel, munkaerővel, vagy a háztartás nem győzi fizetni a kevéssé gépesíthető, tehát szükségképpen dráguló szolgáltatásokat. Nem a kenyérsütés a gond, nem az üzemi konyha vagy a nagyüzemi mosás. Ezek az ágazatok az új munkamegosztásban sokkal kevesebb embert foglalnak le és sokkal kevesebb munkaidőt, mint amennyi háziasszonyt és házimunkát lefoglaltak a régi háztartások százezreiben. Szaknyelven szólva: itt tehát munkaerőt szabadított fel az új munkamegosztás, és nem is keveset. A lakástakarítás „nagyüze- mesítésére” ugyanezt már semmiképp sem lehet elmondani. A gyermekgondozás, a beteggondozás, a legyengült öregek gondozásának intézményes átvállalása pedig még sokkal itöbb munkáskezet, időt, költséget követel, mint a régi háztartásokban, több nemzedékes családokban, amikor mindezt a nem dolgozónak minősített nők látták el folyamatos, éjjel-nappali ügyeletben, ingyen, szülői, gyermeki, hozzátartozói — emberi — kötelességből. Térjünk vissza a rádióriport fiatalasszonyához. Tegyük fel: kiváltja a munkakönyvét — egy munkást tehát nyer a népgazdaság, öt apró gyermekét bölcsődébe, óvodába adja — ezek ellátása viszont az állami gyermekgondozás élőmunkaszükségletét szaporítja, éspedig két-három ember munkájával, s a szociális költségvetés terhét szaporítja havi 6—8 ezer forinttal. És ezen az áron még csak nem is könnyítettünk a fiatalasszony helyzetén. Hiszen tőle csak arra a nyolc órára vállalják ált a gyerekeket, amíg a munkaadónál dolgozik; az öltöztetés, behordás, hazahordás, családbeli ellátás minden gondja-baja — jó esetben a férjével úgy ahogy megosztva — továbbra is az övé marad,. Hasonlóan negatív a mérleg a betegeskedők, a legyengült öregek intézményes ellátásában, a családbeli ellátáshoz képest. Már most is, pedig gondolkozzunk csak előre: az öregek aránya évről évre nő. Mi a megoldás? Nyilván nem az, ami lehetetlen: a visszafejlődés a régi munkamegosztáshoz. Bármilyen munkaigényesek és költségesek, bölcsődékre, óvodákra, szociális otthonokra szükség van, sőt még a szaporításukra is. De úgy tetszik, ezeknek az elemi szükségleteknek az ellátását nem oldhatjuk meg csupán e nagyon költséges és munkaigényes intézményekkel. Semmilyen távlatban. Csak kérdezem: vajon átgondolt térítési rendszerrel, rövidített munkaidővel, a lehetetlenül elmaradott bedolgozás korszerűsítésével nem találhatnánk olyan megoldásokat. amelyekkel mindkét fél jól jár? Az állam is, meg apró gyermekeit (ha a gyes hatálya nem terjed ki rájuk), tartósan beteg, hozzátartozója, legyengült szülője otthoni gondozását szívesen vállaló — hangsúlyozom: szívesen és felelősséggel vállaló állampolgár is? Fekete Gyula Fogorvosok megyei továbbképzése Szolnokon Szolnok megye fogorvosainak továbbképzését szolgáló rendezvényre került sor tegnap Szolnokon az SZTK- alközpont székházának dísztermében. A mintegy százötven résztvevő a Központi Stomatológiai Intézet és a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogpótlásiam Klinikájáról meghívott professzorok, szakorvosok előadásait hallgatta meg a pe- revenció és a gyógyítómunka időszerű kérdéseiről, új módszereiről. A továbbképzés központi témájaként foglalkoztak a gyermekkori fogrendellenességek megelőzésével, a fogszabályozás elvi és gyakorlati kérdéseivel. Nagy érdeklődés kísérte azokat az előadásokat, amelyek az új konzerváló, fogászati tömőanyagokat, a fogpótlás új eljárásait, technológiáját, ismertették. Az utóbbi témáról dr. Fábián Endre professzor, a fogorvosi tudomány egyik legkiválóbb hazai művelője tartott előadást. „Nézni könnyű, lennétek csak a helyemben A szolnoki Autóközlekedési Tanintézet motorosvizsgáján kritikus szemmel figyelik egymást a leendő gépjárművezetők. Tőlük véleményt, a vizsgabiztostól „érdemjegyet” kap a vizsgázó {Fotó: K. I.) Irodalomkutatás — folyóirat-kölcsönzés Orvosi könyvtárak a megyében Az 1960-ban megalakult orvosi könyvtári hálózat egyik alközpontja Szolnokon a Hetényi Géza Kórház és Rendelő- intézet szakkönyvtára. Kardos Józsefné a könyvtár vezetője, tőle kérdezzük, kielégítik-e az igényeket megyénk orvosi könyvtárai? — Az országos helyzetet ismerve, azt kell mondanom, hogy e tekintetben előkelő helyen állunk. A hálózathoz tartozó könyvtárakban, több mint 8 ezer kötet könyv és csaknem ötezer bekötött folyóirat várja az orvosokat és az egészségügy szakalkalmazottjait. A megyei kórház könyvtárában és Jászberényben főfoglalkozású könyvtárosok látják el a feladatokat. A könyvtári munkához nagy segítséget nyújtanak, különösen Mezőtúron. Karcagon, s a megyei tüdőkórházban az orvostanácsadók. A megyei orvosi könyvtár évenként 120 ezer forintot fordít könyvbeszerzésre. ebből körülbelül 80 ezer forintért külföldi irodalmat vásárolunk. — Milyen műveket gyűjtenek? — Az orvostudomány határterületei — biológia, kémia. fizika, pedagógia — kapnak helyet állományunkban. Természetesen teljességre nem törékedhetünk. A Szolnokon működő megyei orvosi könyvtár ama kevés szakkönyvtárak közé tartozik, amely bizonyos közművelődési feladatokat is ellát. Gyűjtőkörében — válogató jelleggel — társadalomtudományi. politikai, szociológiai művek is szerepelnek. A könyvtár huszonhét magyar társadalomtudományi, irodalmi és művészeti folyóiratot járat. A szakmai kézikönyvekből, lexikonokból, s egyéb orvosi művekből álló kézákönyvtárunkat folyamatosan általános jellegűvé alakítjuk. Ezáltal egy keveset átvállalunk a nagyon mostoha körülmények között működő szakszervezeti könyvtár közművelődési feladataiból. Hasonló törekvés a jászberényi kórház szak- könyvtárában is tapasztalható. — Milyen szolgáltatásokat nyújtanak a könyvtárak? — Éppen azért, mert öt könyvtárunk közül csak kettőben tevékenykedik főfoglalkozású szakképzett könyvtáros. szolgáltatásaink is csak e két könyvtárban érik el a kívánt szintet. Munk- kánknak csak elenyésző része a könyvkölcsönzés, a mi feladatunk a külföldi és a magyar folyóiratok kölcsönzése, „szétosztása" az egyes osztályokon dolgozó szakembereinknek. A megyei kórház kórbonctani osztályának például 18 féle folyóirat jár, emellett az osztályon kétszázkötetes letéti könyvtár működtetése is szükségessé vált. Nagyobb folyóirat- és könyvgyűjteményünk van még az ideg- elme-, a gyermek- és a fül- orr-gége osztályon is. Munkatársaimmal körülbelül 10 —12 szűkebb szakterület irodalmát figyeljük. A témafigyelés segíti a szakemberek gyors tájékozódását, tudományos munkáját. Ezen túlmenően a megyei orvosi könyvtár rendszeresen kapja az Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ kiadásában megjelenő témafigyeléseket, s gyorstájékoztató kartonokat. Irodalomkutatásaink alapján évente 40—50 bibliográfiát készítünk. Ezek csaknem mindegyike külföldi anyagot tartalmaz. — A Hetényi Géza megyei kórház, a Szegedi Orvostudományi Egyetem oktató kórháza is. Milyen feladatokat ró ez a könyvtárra? — Egyrészt biztosítani kell az állományban az oktató munkát segítő neveléselméleti irodalmat, másrészt a kórházi gyakorlaton részt vevő hallgatók évfolyamonként négy alalommal nyolc órában könyvtári foglalkozásokon vesznek résizt. Ezeken betekintést nyernek az orvostudományi irodalom kutatásába, valamint módszertani ismereteket szereznek az orvosi publikációk megírásához. — Megoldódik a betegek könyvtári ellátása is? — Évekig „fehér foltja” volt ez a magyar könyvtárügynek. A Közművelődési Törvény bevezetése óta azonban lényeges változások történtek. A Kulturális és az Egészségügyi Minisztérium minden kórházat kötelezett arra. hogy költségvetéséből bizonyos összeget a betegek könyvtárainak létrehozására, fejlesztésére biztosítson. Ezt egészítette ki az országos közművelődési alapból ez év áprilisában kapott összeg, amely megyénkben 150 ezer forintot tesz ki. Ily módon a megye kórházainak mindegyikében — kisebb-na- gyobb kötetszámmal — megkezdték működésüket a betegek könyvtárai. — török —
