Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-30 / 231. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 30. 4 L __________________1 L Julii m F™1 ■ m Fémalakító eljárások A legutóbbi másfél-két évtizedben a megmunkáló eljárások új generációi fejlődtek ki, amelyeket gyűjtőnévvel nagysebességű alakítási módoknak nevezünk. E technológiákat azon igények nyomán fejlesztették ki, hogy olyan anyagok megmunkálása is szükségessé vált, amelyeket a hagyományos eljárásokkal egyáltalán nem vagy csak igen nehezen lehetett volna végrehajtani. Az újfajta alakító eljárások abból a szempontból is hasznosnak bizonyultak, hogy általuk — koncentrált energiák felhasználásával — korábbiaknál jóval nagyobb alakítási sebességet értek el. Jóllehet a nagy sebességű és nagy erergiájú alakító eljárások kifejlődésében jelentős szerepük volt a repülő- gépgyártás és a rakétatechnika által támasztott különleges követelményeknek, idők folyamán a konvencionális alkatrészgyártásban is bekövetkezett a térhódításuk. Az egyes eljárásoknak — amint az alábbiakban látni fogjuk — ma már jól kialakult, különválasztható alkalmazási területe van. Robbantással A robbanóanyagoknak fémalakításra való felhasználása az 1950-es évek elején kezdődött meg. A robbantásos alakítás alkalmazásakor valamilyen brizáns (alakváltoztató hatású) anyagot robbantanak fel, és ennek energiáját rendszerint valamilyen folyékony közeg (általában víz) közvetíti a süly- lyesztékbe helyezett fémlemezre. A töltetet közvetlenül a víz színe alatt függesztik fel, és robbantáskor az általa gerjesztett lökéshullámok az alakítandó lemezt a süllyesztőkbe sajtolják. Energiát közvetítő közegül a vizen kívül a levegőt, de számos más anyagot, például homokot is használhatnak. A víznek az a nagy előnye, hogy csekély összenyomhatósága miatt egyenletesen terjed benne a robbanás hatása. Ilyenkor a vízben lökőhullám és forró gáztermék, buborék keletkezik. Ezzel a módszerrel nagymértékű lemezalkatrészek alakítása végezhető. A lemezvastagság elérheti a 6— 10 millimétert, az átmérő pedig a 15—18 métert is. Ekkora munkadarabok présgéppel való megmunkálása elképzelhetetlen. Mindamellett a hagyományos fémmegmunkáló gépek másodpercenként legfeljebb 1,5 méteres sebességgel formálnak, míg robbantással több száz méteres is lehet az alakítás sebessége. Lemezalakításon kívül a robbantásos technológia különböző anyagból való lemezek egyesítésére — a plattí- rozás műveletének elvégzésére — is alkalmas. Ilyen módon viszonylag egyszerűen lehet valamely adott vastagságú és minőségű bevonatot egy olcsóbb anyagból készített alaplemezre felvinni. A robbantásos technológiát alkalmazzák még csővégeknek csőfalba való besaj tolására is. „Munkára fogott” mágneses erők A kutatók az 1950-es évek végén rájöttek, hogy az áram mágneses tere is „munkába állítható” a fémek alakítása céljára. Az elektromágneses eljárás lényege az, hogy az alakító-berendezés kondenzátor-telepében tárolt elektromos energiát egy tekercsen keresztül igen gyorsan kisütik. Ez esetben a tekercs körül nagy intenzitású, impulzus-szerű mágneses tér keletkezik. Ha a tekercs terébe elektromosan jól vezető anyagból készült munkadarabot helyeznek, abban örvényáram indukálódik, s annak szintén létrejön egy mágneses tere. A két mágneses tér kölcsönhatásának eredményeképpen a fém munkadarab alakja megváltozik. A rendkívül rövid időtartamú mágneses impulzusokkal több tízezer kp/cm2 mechanikai nyomást lehet elérni. Az elektromágneses alakításnál a munkadarab formáját az alakot adó matrica adja meg, amely a darabnak a tekerccsel ellentétes oldalán helyezkedik el. E fémformálási mód leginkább csőszerű alkatrészek alakítására alkalmazható. Jellegzetes felhasználási területei: csővégződések kialakítása, csőpalástok mintázása, csővezetékek összekötése, fém és nem fém alkatrészek szerelése. Pillanatnyilag maximálisan 250—300 milliméter átmérőjű, 6—8 milliméter falvastagságú csövek alakíthatók e technológiával. Persze végső soron a síklemezek alakformálására is felhasználható az elektromágneses eljárás. Elektrohidraulikus alakítás Az elektrohidraulikus alakítás elve rendkívül egyszerű. Az alakítandó munkadarabot — rendszerint fémcsövet — egy olyan, vízzel telt edénybe helyezik, amelynek belső falát a késztermék kívánt formájára alakítanak ki (ez tehát a „szerszám”). Az alakításra kerülő cső belsejében elektródokat helyeznek, az egyik elektród egy cső, a másik pedig a cső középvonalában elhelyezkedő rúd. Ezután nagyfeszültségű áramot vezetnek az elektródokra, ennek hatására kisülés keletkezik, szikra ugrik át közöttük. A kisülés keltette sok ezer fokos hőmérséklet hatására a víz gázzá válik a szikra közelében, s a gáz nyomása hirtelen megnő; a nyomásnövekedés ezután a hang sebességével haladó lökéshullámokat kelt a vízben. A lökéshullámok hatalmas energiával ütköznek az alakításra kerülő cső falába, s azt a szerszám falának nyomják. A jelenség során a másodperc 40 milliomod része alatt mintegy 5—10 ezer lóerőnyi energia szabadul fel! Pneumo-mechanikus A pneumo-mechanikus alakítás tulajdonképpen egyfajta nagysebességű kovácsolá- si technológiával, amellyel a hagyományos kovácsoláshoz képest lényegesen szigorúbb méret- és alaktűrések biztosíthatók, a reveképződés pedig minimális. Különösen ott alkalmazható eredményesen, ahol a legnagyobb gond a kovácsolás hőmérséklet tartása a műveleti idő alatt (pl. titán és króm-nikkel alapú ötvözeteknél.) A nagysebességű ütőművek igen alkalmasak porsajtolási műveletek végzésére is, valamint rudak és huzalok darabolására. B. I. Páratlan szerencsejáték A nyugat-európai országokban az embernek lépten-nyo- mon alkalma van kipróbálni szerencséjét a rendkívül elterjedt játékautomatákkal. Ez a kispénzűek szerencse- játéka, s a játékkaszinók előcsarnokaiban éppúgy megtalálható, mint bisztrókban, bárokban, játéktermekben, sőt még trafikokban is, mindenütt, ahol unaloműzés vagy a szerencse megkisér- tése címén alkalom adódhat a használatára. A sokféle automata tulajdonképpen nem sokban különbözik egymástól, legfeljebb abban, hogy kisebb vagy nagyobb értékű pénzérméket kell beléjük dobni. Egyébként valamennyi ún. véletlen-generátor, azzal a konstrykciós előnnyel, hogy a gépnek magának valamivel több esélye van a nyerésre, mint a játékosnak, ami természetes is. Azon a játékautomata-tí- puson, amelynek egy óriás változata — mint különlegesség — a képen látható, úgy működik, hogy meg kell húzni egy fogantyút, mire forogni kezdenek az ábrákkal teleragasztott korongok. Elengedve a fogantyút a korongok mindegyike valamelyik ábránál megáll. Nos, az ábrakombinációktól függ, hogy odaveszett-e a bedobott pénz, vagy két-, három-, öt-, nyolc-, tíz-, vagy ki tudja hányszorosát nyerheti meg a szerencsés kezű játékos. Kombinálni, taktikázni, bárminemű elméletet gyártani, szisztémát követni a lehető leghaszontalanabb erőfeszítés lenne. Ezekről a játékautomqták- ról a közvélemény azt tartja, hogy káros hatással vannak a többnyire fiatal játékosokra. Egy nyugatnémet profesz- szor óv az általánosítástól, mondván, hogy az automatákkal való játék bizonyos emberek számára vagy bizonyos szituációkban hasznos is lehet (fejlődési válság, feszültségek torlódása, lehan- goltság stb.). Kísérletekkel megállapították, hogy e szerkezetek jól szolgálják a ki- kapcsolódást. A betét, a veszteség és a nyereség minimális, és kizárólag a játékra csábít. Kimutatták, hogy a játékautomaták iránti érdeklődés jelentősen csökken, ha a betétek és a nyereségek nagyok. Forgás közben ellenőrzés A fémből, üvegből és más anyagokból készült hosszú munkadarabok minőségi vizsgálatát dd,- dig csak szakaszosan tudták elvégezni. Sok esetben magának a vizsgálókészüléknek a továbbító szerkezete okozott hibát. Az ultrahangos félautomata hibavizsgáló bevezetése most a szovjet üzemekben megoldja ezt a problémát. Például egy 25 milliméter átmérőjű, 600 milliméter hosszú munkadarabot immerziós folyadékba helyeznek és rögzítik oly módon, hogy saját tengelye körül foroghasson. Forgása közben kerekeken gördül mellette az ultrahang kibocsátó fej. A munkadarab belsejét átvilágítja, 1 százalékos pontossággal megméri a fal- vastagságot. ellenőrzi a tengely excentritását, kimutatja a rétegződéseket, idegen zárványokat. Az ellenőrzés eredményét írásban rögzíti. Amennyiben szükséges, képernyőre és eredményjelző táblára is kiírja a mérési eredményeket. Tökéletes hangszedfik A „Zero—100S“ típusú angol gyártmányú lemezjátszó elérte azt a maximumot, ami mechanikailag elvárható a hagyományos konstrukcióktól Ahogyan a hanglemezgyártás technikája tökéletesedik, egyre többet kívánunk a lemezjátszóktól is. Maguk a gyárak is egyre magasabbra emelik a mércét. A jó lemezjátszótól ma már elvárjuk a lehető legpontosabb hangvisszaadást széles frekvenciatartományban (ez a Hi-Fi, vagyis a high fidelity — a nagy hűségű hangvisszaadás követelménye) , megköveteljük a tű rendkívül pontos vezetését, hogy ezzel csökkenjen a deformáló- dás veszélye, amelyet a tű nyomása okoz a lemez barázdáiban, továbbá megkívánjuk, hogy a lejátszótű élettartama hosszú legyen, s hogy ne sérülhessen meg a lemez, amikor felteszik rá a tűt és eközben nagyobb nyomás éri. Ezek a követelmények azonban csak bizonyos határig elégíthetők ki. A hangszedő alkatrészeinek ugyanis minél kisebbeknek. minél egyszerűbb konst- rukciójúaknak kell lennie, hogy a hangvisszaadás minőségét meghatározó tényező, az ún. mechanikai impedancia mértéke minél kisebb legyen. A japán Toshiba-gyár szakemberei azonban még ennél is tovább léptek, amikor elkészítették azt a fotoelektronikus lejátszót, amely alapjaiban eltér az ismert mágneses, dinamikus és piezoelektromos rendszerektől. Az újfajta lejátszófejen a mozgó alkatrészek súlya mindössze 0,3 milligramm (!), az egész lejátszófej súlya pedig 11.5 gramm. A fotoelektronikus rendszernek köszönhető, hogy az ilyen lemezjátszók torzítási foka mindössze 0,4 százalék. Átvihető frekvenciatartományuk 20-tól 40 ezer Hz-ig terjed, vagyis a hallható hangok legmélyebbjétől a legmagasabbakig. A tű érzékenysége rendkívül nagy. így a jel-zaj viszony értéke is a lehető legkedvezőbb. Ennél több már aligha produkálható a hangszedési technika terén. Az elektromosság diadalútja Elektromos alállomás szerelése Mi ennek a haszna - tették fel a kérdést Fa- raday-nek, miután bemutatta az elektromágneses indukció jelenségét az Angol Tudományos Akadémián. Talán egyszer adózás tárgya lesz — volt a szarkasztikus válasz amikor a villamosság gyakorlati alkalmazására még semmilyen tekintetben sem került sor. Az elektromosság felhasználása az első nagy jelentőségű eseménye annak, hogyan válhat a tudomány termelőerővé. Az elektrotechnika első praktikus eredményei szédületes sebességgel terjedtek el. Néhány év alatt új ipar nőtt ki belőle, amely még napjainkban is a legdinamikusabban fejlődők közé tartozik. Első átütő sikereit az információtechnika területén aratta (távíró, telefon), ahol azóta is egyre gyorsuló ütemben szolgáltatja az újabb és újabb lehetőségeket. E szerteágazó tevékenység ma átszövi az emberi civilizáció egészét (rádió, televízió, kép- és hangrögzítés, mérés- és irányítástechnika, számítógépek stb.), és nélkülözhetetlen feltételévé vált az egyéni életnek, a társadalmi létnek és a termelési tevékenységnek. Az elektrotechnika kezdetben egységes területe az idők során erős- és gyengeáramra vált szét, attól függően, hogy elsődlegesen energia vagy információ átvitele volt a cél. Napjainkban a két terület ismét összefonódóban van, átveszik egymás eljárásait és eszközeit. A villamosságnak a szorosan vett energetikai alkalmazása a múlt század utolsó harmadában bontakozott ki. A világítás volt az első terület, ahol elsöpört minden konkurrenciát. Először az ívlámpák, majd az izzólámpák terjedtek el, ezek mellett a villamos gázkisülésekkel működő igényesebb fényforrások ma is másodrendű szerepet játszanak. Az energetika szempontjából a legjelentősebb fejlemény a dinamó és a motor feltalálása volt a múlt század hetvenes éveiben, ami a gőzgép felett megkondította a lélekharangot az ipar területén, majd a közlekedésben. E tiszta, kényelmes, köny- nyen szállítható és szabályozható energiafajta fel- használása előtt egyre újabb és újabb területek nyíltak meg, pl. az elektrokémiai eljárások, a villamos hőfejlesztés módszerei, villamos megmunkálási eljárások terén. Bevonult a gyógyászatba, a mezőgazdaságba, sőt a háztartások gépesítésébe is. A villamos energia térhódítását tükrözi, hogy fel- használása évek óta majdnem kétszer olyan gyorsan nő, mint az összenergia-fo- gyasztás. Kínai írógép Hamburgban egy kínai üzlet titkárnőjének az írógépén 2312 kínai írásjelet lehet leütni. A kínai írás a világ egyik legrégibb írásrendszere. Tulajdonképpen nem hangírás, mint a latin, vagy cirill írás, hanem szó-, illetve fogalomírás1: szimbolikus képiekből és képcsoportokból áll, például két fa erdőt jelent, a madár és száj éneket stb. Ha több szónak azonos a hangzása, de jelentése eltérői, akkor értelmezőj eleket is használnak a különböző jelentések feltüntetésére. Az írásjelek száma 50 ezer. Mivel a fogalmakat ma már túlnyomórészt két vagy több jel kapcsolatával jelölik, az állandóan használt jelek száma 2500 körülire korlátozódik. A jelek szerkezete is igen bonyolult. Bár képekből származnak, a sok változás következtében nem ismerhető fel. hogy mit ábrázolnak, elsajátításuk ezért igen nehéz, és hosszabb időt vesz igénybe. A bonyolult írás érthetővé teszi, miért keltett nagy feltűnést a képen látható író- gép? Kezelése igen nagy ügyességet és figyelmet követel, mert a bonyolultabb jelek esetében egy betűhelyen több billentyűt is le kell nyomni, hogy összeálljon a kívánt hieroglifa.
