Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
1978. szeptember 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Új arcok a Szigligetiben II színház a közönségé A tavasszal felröppent Pécsett a „pletyó”: „Pákozdy elmegy ... Miért szerződött Szolnokra Pákozdy?” —• kérdések egymás után, s a színházi mindent tudók szériában gyártották a választ. „Azért, mert...”, s a legképtelenebb dolgokat mondták, természetesen, biztos forrásból”. — Lehetne nekünk is éppen ez első kérdésünk, vagy hagyjuk, esetleg kényelmetlen erről beszélnie? — Dehogy, dehogy... A pécsi Nemzeti Színháznál nekem nagyon jó dolgom volt. Túl jó — ez az igazság. Nos, ezért jöttem el Pécsről. Eljátszhattam —- hogy csak a legutóbbiakat említsem — egy Illyés-dráma, egy Pás- kándi-darab főszerepét, elénekeltem a La Manche lovagját, szóval mindent... S talán szerénytelenség nélkül mondhatom — tartós sikereim voltak. Vagy legalábbis én ebben a tudatban éltem. — A laikus most csodálkozhatna: a színésznek minden baja ... Ha bukik, megy, ha sikere van, fogja a tarisznyáját ... — A siker veszélyesebb tud lenni a jó, egészséges bukásnál. Elandalít, megöre- gít. Huszonkilenc éve vagyok a pályán, vigyáznom kell magamra. Meg kell újulni! Izgalmas fiatalok közé akartam kerülni, ezért fogadtam el a szolnoki meghívást. Fiatal igazgató, rendező pályatárs. Ez igen, ez kell nekem. Szavaiból észrevehettük, hogy a Tolsztoj-adaptáció próbái mennyire gondolatai középpontjába jutottak. L. Tolsztoj Legenda a lóról című műve színpadi változatában egy öreg, kivénhedt lovat játszik. Körülötte a csikók ... Fiatalok, friss diplomások ... —Hát ez az. Nem ülhetek megelégedve a fenekemen, hanem minden idegszálammal koncentrálnom kell, mert csak a színpadon vállalom a kivénhedt, öreg ló szerepét... — Keveset látjuk a képernyőn, az új magyar filmeken. — Hosszabb szünet után most nem panaszkodhatom, a nyáron Hernádi—Szinetár Erőd című filmjében forgattam. Érdekes, sokat mondó film lesz. Meghívott Kovács András is most készülő filmjébe, de színházi munkám ne mengedi, hogy részt vegyek a forgatásban. De különben is a színpad az én igazi világom. Ott érzem jól magam. Amikor felmegy a függöny, már minden csak tőlem függ. — Milyennek látja a jó színházat? — Aki tudja, milyen a jó színház, írjon erről tanul mányt. De abban biztos vagyok, hogy a közönség aktív érdeklődése nélkül nem lehet jó színházról beszélni. Pákozdy János — S ha a közönség az operett iránt ,’aktív”. — Én szeretem a zenés színpadot is. De még menynyire. Ne keverjük össze a műfaj és a színvonal fogalmát. — De manapság mintha szégyen tenne szórakoztatni és szórakozni. — Van ilyen, sajnos. Pedig az emberek napi munkájuk után szívesen szórakoznak. — Mi a véleménye a színház közművelődési szerepéről? — Erre, úgy hiszem, az előzőekben már céloztam. A nyitott színházat vallom a jó színháznak, ezért is örülök, hogy elképzeléseim egybe esnek a színházvezetés szándékaival: a színház a közönségé. Tiszai Lajos Szeptember 11-ig lehet jelentkezni Népszerű a rövidített tanfolyam iLTIlJNOS ISKOLAI FELHŰTTOKTATAS SZOLNOKON R Szépirodalmi újdonságai Kolozsvári Papp László Monológok a határon A Szépirodalmi Könyvkiadónál látott napvilágot Kolozsvári Papp László Monológok a határon című elbeszéléskötete. A szerzőt a Kortárs című folyóirat mutatta be az olvasóknak, s azóta rendszeresen publikál folyóiratokban, napilapokban. Mostani első kötete elbeszéléseinek legjavát és Reneszánsz est című lírai szépségű kisregényét tartalmazza. Első személyes elbeszélései komolyan vett és játékosan eltúlzott, következetesen végiggondolt és képzelt szerepek, a megújuló „én-mo- dell” változatai. A Szépirodalmi Kiskönyvtár sorozatban jelent meg Barta Lajos novelláinak kötete, az öten a hóban. Az Olcsó Könyvtár új kötete John Steinbeck Egy marék arany című regénye. Bernáth Aurél naplója az Egy festő feljegyzések A Szépirodalmi Zsebkönyvtár sorozatban jelent meg Tabi László Ilyenek vagytok című kötete, melynek anyagát a népszerű humorista három évtized terméséből válogatta össze. A humoreszkek, karcolatok napi eseményeket, közéleti visszásságokat tükröznek, s megállapíthatjuk, hogy a szerző több mint negyedszázados zsörtölődése, ironizálása, számonkérése után még mindig áll: ilyenek vagyunk. Megjelent Kiss Anna Világok című verseskötete; Rideg Sándor elbeszéléseinek egy válogatása Szolnokon három évtizeddel ezelőtt kezdődött meg a felnőttek szervezett általános iskolai oktatása. Munka melletti tanulással sok ezren szerezték meg azóta a 8. osztály elvégzését tanúsító végbizonyítványt, s sokan közülük középiskolában, szakmunkásképző intézetben tanultak tovább? Az iskolarendszerű felnőttoktatás tömegessé válása révén jelentős mértékben emelkedett a megyeszékhelyen élők, dolgozók iskolázottsági — s ezzel egyidejűleg — műveltségi szintje. Az elmúlt tanévben például több mint hatszázan vizsgáztak le valamelyik általános iskolai osztály tananyagából. A szolnoki dolgozók általános iskolája igazgatósága idén is többféle tanfolyamot szervez. Rövidített idejű tanfolyamon végezhetik el az ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik osztályt azok a dolgozók, akik túl vannak már az első négy osztályon, megszerezték az ismereteket, képességet arra, hogy a tananyag jelentős részét egyéni tanulás útján sajátítsák el. Az ötödik, hatodik osztály képzési ideje 160 óra, azaz öt hónap alatt végezhető el a két osztály. A felsőtagozatos tanfolyam célja a munkástovábbképzés elősegítése. A felnőtt diákok körében egyébként ez a legnépszerűbb tanulási forma, Sok üzem, hogy elősegítse Több mint ezerháromszáz szerszámból és berendezésből álló bognárműhely került a miskolci Herman Ottó Múzeum birtokába. A Tokaj-Hegyalján hagyományosan használatos gönci és szierednyei hordók gyártására szolgáló szerszámokat most vásárolta meg a múzeum. a tanulási kedvet, tantermet alakított ki; a felnőtt diákoknak csupán pár lépést kell tenni az „alkalmi osztályteremig”. Emellett egyéb kedvezményekben is részesítik a tanuló 'dolgozókat. A vizsgák előtt tanulmányi szabadságot kapnak, a tanítási időre átlagkeresetet biztosítanak az üzemek, vállalatok, s ingyen rendelkezésükre állnak a tankönyvek, füzetek. Némelyik munkahely, mint például a MÁV Járműjavító Üzeme, a Tisza- menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat jutalmat ad azoknak, akik elvégzik a nyolc osztályt, s órabéremelésben részesíti őket. Az üzemek és a dolgozók általános iskolája jó együttműködése révén egyre népszerűbb forma a levelező tagozatos oktatás. A tanfolyam egy tanévig tart, s így alaposabb tudást nyújt, mint a rövidített idejű tanfolyamok. A felnőtt osztályok mellett idén is indítanak ifjúsági osztályokat, amelyekre 18 éves korig jelentkezhetnek azok a fiatalok, akik tanköteles korukig nem végezték el az általános iskolát. A jelentkezések határideje szeptember 11-e, s még azon a héten elkezdődik a tanítás a dolgozók általános iskolájában. A gyűjtemény értékét növeli, hogy egykori gazdája — aki régi bognárdinasztia tagja — a szerszámokkal együtt átadta a múzeumnak azokat a félig megmunkált keményfa deszkákat, dongákat is, amelyek a mesterség egyes munkafázisait is szemléltetik. . T. G. Múzeumba került a bognárműhely ü művészet korunk tükre képzőművészet fogalma kibővült, új, szélesebben értelmezett szerepe most kezd kialakulni. Az életritmus, a felvilágosodás változtatja meg a régi, be- idegződött funkciót —• a gyönyörködtetést, ünnepi emelkedettséget — és ennek nyomán a régi műfaji megkülönböztetés, a hierarchikus értékrend is fokozatosan eltűnik. A művészet körébe tartozik minden, ami a vizuális (kultúrát befolyásolja. Épített környezet, az ipari forma, az alkalmazott művészet megszámlálhatatlan változa- za, a köztéri emlékmű, a morális munka és természetesen a klasszikus megnyilatkozási mód: a táblakép, kisplasztika, grafika. és ezeknek belső műfaji változatai. Ez az úgynevezett „nagy művészet” korábban kiemelt helyet kapott. Ma is ebben mutatkozik meg legjobban a kísérletek iránya, jellege, itt nem kell alkalmazkodni térhez, épülethez, nyomdatechnikához, szériagyártási feltételekhez. Kiemelt helyzetét az is magyarázza, hogy „saját kézzel festett, formált” művészet — segédeszközt, ipari sokszorosítást nem vesz igénybe. Egyenesági örököse a művészet kézmíves formájának. A másik érték, amely meglehetősen vitatható manapság, hogy ez a fajta alkotás nem megrendelésre készül, nem a társadalom meghatározott szükségletét elégíti ki —, hanem a művészetből kikívánkozó élmény formába öntése, megfogalmazása, egyetlen példány létezik belőle — jó esetben —, és az érdeklődő saját esztétikai örömére, az intézmény művészet- történeti dokumentáció céljára vásárolja meg. A művészi szabadság, formakísérletezés, akár eredeti, akár külföldről hanosított stílusról van szó — korlátlan. A művész sorsa nem magányos gyötrődés, életműve nem műteremfalak közé zárt holt anyag, s a bíráló észrevételeket sem követi társadalmi bojkott, megélhetési probléma. Űjrakezdés, stílusváltás, makacsság, esetleg kompromisszum — megszokott jelensége a művészeti életnek. Gondolkodásunk középpontjába .került a környezet esztétikája. A sivár,- nagyvárosi lakótelepek, az ipari formatervezés nehézségei azt az ellentétet mutatják meg, amely a fokozódó jólét és a társadalmi mechanizmus megrögzött módszerei között fennáll. A szemlélet változását rossz beidegződés akadályozza, elmaradott ízlés gátolja. Persze sokminden történik ennek felszámolására, de az asztétikai nevelés közvetlen és közvetett formái nehezen valósulnak meg. A gyermek környezete játékai, vizuális készségének fejlesztése, az utca, a közösségi helyiségek ilyen jellegű hatása a felnőttekre, tárgyak, amelyeket az ember maga köré vagy magára helyez, a nyomtatvány, amelyet kezébe vesz — valamennyi ennek az ízlést változtató törekvésnek a része. És az igény az otthon, a hétköznapi tárgyak hasznos szépsége iránt a „befogadó” részéről is növekszik. Az elmúlt 33 esztendő legnagyobb vívmánya az, hogy a művészet társadalmi üggyé vált, és családalapítóvá nőtt fel az a generáció, amely az élet természetes megnyilvánulásának fogadja el, eredményeit használja. Mindez tudatosan vagy észrevétlenül szemléletét is befolyásolja. ennyire felel meg napjaink művészete ennek a várakozásnak a hétköznapi életben, és mennyire állít „ércnél maradandóbb” emléket korunkról jövő századoknak? A film, fotó és televízió képi. az újságok szöveges információi elöntik a világot. A művész a láthatón, a közvetlenül érzékelhetőn túl, bizonyos jelenségek felmutatásával akar érdeklődést kelteni. Céljai között a legfontosabb, a társadalom elemzése, kritikája, az embert jobbító szándéka. Festményben, rajzban, plasztikában is ez a törekvés a legerősebb. A dokumentum igényű életforma, vagy állapot bemutatása mellett a szenvedélyes állásfoglalás, az emberek közötti kapcsolatokról, háborús feszültségekről, eredményekNyíregyházán, a Krúdy Gyula gimnáziumban az iró születésének 100. évfordulója alkalmából avatják fel Borbás Tibor szobrászművész alkotását Krúdy Gyula bronz mellszobrát. A képen: a művész munka közben Krúdy-szobor ről, hibákról. Ennek tartalmi léptéke a művész temperamentuma szerint változik, és az emberiség nagy kérdéseit feszegető alkotássá terebélyesedhet. A másik, képet-szobrot inspiráló téma az emlékezés. A művész saját régi emlékei, a kultúra, vagy elmúlt korok műbe kívánkozó élménye, a népművészet örökséee stb. A szemlélet itt is sokféle. Gyermekrajzok naiv szelleme, vagy az egykor volt stílusok ideológiája — a középkor miszticizmusa, a barokk formaburjánzása, a szecesszió, a kubizmus élet- értelmezése fedezhető fel a mai művészi munkáján. Ezek a stílushagyományok nem mindig tartalmi meghatározók és az emlék kifejezése is igen összetett. Hiszen a néhány perce látott táj: is emlék, a futó megfigyelés is emlékké rögzítheti az arcokat. De a formaemlék sokszor befolyásolja a képi gondolkodást és behatárolja - a tartalmat. Megszaporodtak az olyan művek, amelyek könnyűléptű, gótikus várkisasszonyokat, fintoros századfordulói figurákat, templomi ikonok alig profanizált alakjait ábrázolják. Bármely artisztikus is a megfogalmazás, bármennyire is a zaklatott kor ellenében árasztja magából egy eltűnt kor nyugalmát, a művész — éppen a ma hiányzik belőle, és így műfajával ellentétben inkább festett illusztráció lesz belőle, mint állásfoglalás. A harmadik felfogás a kompozíciós formát teszi az alkotás mondanivalójává. Színek és arányok, felületek és viszonylatok —, ezek drámai, lírai vagy dekoratív válfajai — elsősorban a festészetre jellemzőek, a film, a fotó, a vegyi eljárások és egy sor művészeti segédeszköz a grafika technikai találmányait szolgálja, a különféle szokatlan anyagok egyidejű használata a szobrászatban terjedt el. És bár ma már naturalista munka is lehet elvont, és geometriai formák is hordozhatnak gondolati tartalmakat, az eszköz sohasem lehet maga a mondanivaló. A kísérletezés korszakában él a magyar művészet. Sokféleképpen értelmezi a nemzeti és egyetemes hagyományokat, s a kísérletek társadalmi fogadtatása sem mindig egyértelmű. Fejlődésének időnkénti aritmiája abból a nézetkülönbségből fakad, hogy az alkotók egy- része mindent újrakezdeni és másrésze a hagyományokat folytatni kívánja, és ez utóbbi táborban is megoszlanak a vélemények a hagyományok értékéről. Ez az ellentét ma is legjobban a hagyományos képzőművészetben, a kiállításokon mutatkozik meg. Más országokkal összevetve, nem panaszkodhatunk készség, tehetség és formakultúra és kísérletezés dolgában, de nem lehetünk elégedettek művészetünk gondolattartalmával. zok a katartikus élmények, amelyek a világ mai festészetét, szobrászatét, grafikáját életre szólítják, akár az elmúlt háborúra, akár a ma sem szűnő ellenségeskedésre gondolunk, de kisebb léptékben a lelki válságok, szorongások közérzetet befolyásoló jelenlétére — ritkán és nem elég megdöbbentő erővel szólalnak meg, de ritka a kor nagy vívmányai, heroikus küzdelmei előtti megrendülés is. A múltba felejtkezés, formai meghökkentés mindezeket nem pótolhatja. S bár a lét- biztonság, a harmónia kiegyensúlyozott, tartalmában közömbös művészetet is létrehozhat; a művészet nem adhatja fel eredeti küldetését, a kor jelzéseinek továbbítását. D. Fehér Zsuzsa
