Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
1978. szeptember 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csongrádiéi Tiszafüredig a Tiszán 80 úszóbólya jelzi a hajóutat. A vízügyi szolgálat két hajója, a Vezseny és a Martfű (képünkön) tíz-tíz főnyi legénységének feladata őrködni a biztonságos hajóközlekedés felett. Állandóan a folyót járják, és ahol kell, ott kicserélik, illetve a víz mélységének megfelelően áthelyezik a bátyákat II szerelem árnyékában — Nem téma ez nálunk. Évek óta nem volt dolgunk üzletszerű kéjelgőkkel — mondta rendőrtiszt ismerősöm, és eszembe jutott szatirikus hetilapunk nemrégiben közölt karikatúrája, amelyen két nő álldogált egy utcasarkon. A rajz szövege valami ilyesmi volt: „Olvastad? Mi tulajdonképpen nem is létezünk.” A hölgyek foglalkozására nézve semmi kétség nem merülhetett fel az olvasóban... — A karikatúra tehát azt sugallta, hogy nagyon is léteznek nálunk a ... szóval azok a bizonyos nők. — A rendőrségi statisztika szerint tavaly összesen huszonhét nő ellen indult eljárás, akikről bebizonyosodott, hogy a testüket bo- csájtják áruba. Az egész országban összesen huszonhét ... ök a pechesek, akik társaik helyett „elvitték a balhét”. A többiekrői nem sikerült kiderítenünk semmi büntetendőt. Munkaviszonyuk van, tehát nappal ugyanúgy dolgoznak, mint bárki más. Este azonban ... Persze, ha nincs „tettenérés”, soha senki nem tudja meg, hogy pénzt fogadnak el férfiaktól. A férfiak pedig azzal nehezítik meg a rendőrség dolgát, hogy nem hajlandók tanúskodni. Több nőről is sejtjük, hogy „az”, de a partnerek érthető presztizsféltésből a csillagos eget is letagadják az égről, ha nagyritkán a bizonyítási eljáráshoz kérjük a segítségüket. Dehát valljuk ke, egyikőnk sem diktálná szívesen jegyzőkönyvbe, hogy igenis kérem, ennek a nőnek én adtam ötszáz forintot egy éjszakáért. — És ha az a hölgy a ne- mibeteggondozó törzsvendége? — Az más. Akkor muszáj színt vallani. De ilyesmire hosszú évek óta nem akadt példa. Szerencsére. Az országos adatok szerint évről évre emelkedik a nemibetegek száma. Mi a helyzet Szplnok megyében? — kérdezem dr. Lengyel Bertalantól, a Bőr- és Nemibeteg- gondozó Intézet főorvosától. Grafikont tesz elém. — A kék vonal a gonor- rhoeások számát mutatja. 1975-ben 375 volt. Azóta hol kevesebb, hol több, de négyszázig nem megy fel. Az idei adatok is ezt mutatják, hasonló eredményt kapunk. — A táblázaton természetesen csak! azok szerepelhetnek, akik jelentkeznek a betegségükkel... — Higgye el, nincsenek többen. Ma már nem olyan szégyenlősek az emberek, mint tizenöt-húsz évvet ez- előttr — Vannak-e törzsvendégeik? — Elvétve. Az elkeserítő nem is az, hogy visszatérők, hanem hogy például a gonorrhoeas nők negyven százaléka még nem töltötte be a tizenkilencedik évét. Az ak- celeráció így üt vissza. Sokkal hamarabb és sokkal meggondolatlanabbui lépnek nemi kapcsolatra a lányok, mint annak idején az édesanyjuk. — Köztudott, hogy megyénkben is fellendült a? idegenforgalom. A grafikon szerint ez nem jár együtt a nemibetegségek elterjedésével. Az ország egy-két megyéjében lényegesen kedvezőtlenebb a kép. — Ez természetes. Szolnok megye afféle tranzitállomás csupán a vendégjárásban. Egy-két éjszakát töltenek nálunk a turisták, és ezt az időt nem arra használják fel, hogy szexuális partnert keressenek. 2. Az előkelő szálloda elegáns bárjában szemfárasztó lila fény dereng. A zenekar a helyiség és a megvilágítás hangulatához cseppet sem illő hangerővel játszik. A szomszéd asztalnál kedélyesen üvöltözik egy férfiakból álló társaság. Akaratlanul is fültamúi vagyunk beszélgetésüknek. Négyen vannak, mindannyian jóval túl á tizenéves koron. A szakállas lehet a társaság központja, ő viszi a szót. — Nézzétek azt a fehér- farmerest! Mindjárt szétszakad a nadrágja. — Nem is lenne rossz... — nevet teleszajjal a kopasz. — Szerintem nincs is rajta bugyi. Az ilyenek nem hordanak bugyit. — Győződj meg róla, kérd fel a következő táncra! — Azt hiszed, nem merem? Na, egy konyak a tét. Fogadjunk! A szünetig még hámom számot elharsog a zenekar, aztán „csüccs”. A táncolok szétszélednek. A fehérfar- meres nő eltűnik egy oszlop mögött. A szakállas nyakát nyújtogatva a tekintetével követi. — öten vannak. Négy fiú meg a csaj. — Nincs sok esélyed. — Nincs? Na, figyelj! A szakállas feláll. Karcsúsított zakója megfeszül a hátán. Odamegy a fehérfar- meresék asztalához. A szélen ülő fiú vállára teszi a kezét, az feltápászkodik, és indulnak együtt visszafelé. A fiú bólogat. Az előcsarnokban megállnak, a szakállas hanyag tartással támaszkodik a ruhatári pulthoz. Utánuk megyek — cigarettáért. — Szóval itt laknak a szállodában? — hallom a fiú hangját. — Itt. Most én szépen felkérem, ti pedig leléptek. — Rendicsek. Csak előbb küldje ki a rumokat. — Megkapjátok. A következő zeneszámra pár percig összebújva táncol a szakállas és a fehér- farmeres lány. Aztán kézenfogva kisétálnak. 3. — Van igazolványa, vagy ilyesmi? Ideszemtelenkedik az asztalomhoz és hülyeségeket kérdez. Menjen a fenébe! — Nem hívatlanul jöttem ... — Mert ez a szemét Jenő azt mondta, maga rendes ember... De nekem még soha nem volt dolgom a rendőrséggel. Mi az, hogy mennyi a tarifám ... ?! — Egy szóval sem mondtam, hogy rendőr vagyok. — Akkor minek faggatód- zik? Feljelentem becsület- sértésért ! A szalmasárga hajhullámok dühös táncot járnak a nő felháborodástól villogó szeme előtt. — Ezt eltoltad. Nincs, tarifája. Meghívod vacsorára és kész — oktat ki Jenő; amikor beszámolok neki a kudarcomról. — Lehet, hogy ez a nő nem ?s olyan, amilyennek te tartod — próbálok akadéé koskod ni. — Viccelsz? Legalább tizenöt hapsn ismerek, akik az utóbbi két héten megva- csoráztatták. — Dehát ha te tudod, mások is tudják róla. Hogyhogy nem bukott még le? — Mert munkaviszonya van. És férje is. A nyári szünetből két hetet falusi nagymamájánál töltött • egy tizenhat éves gimnazista lány. A szülői szigortól távol mindent sokkal egyszerűbbnek látott, az otthon tiltott dolgokat most végre megismerhetőnek vélte. ö volt a Városi Nő, és úgy gondolta, ezt legköny- nyebben akkor bizonyíthatja, ha a Zagyva-part romantikus ligeteit minél sűrűbben látogatja, természetesen nem egyedül. Teherbe esett. Ezt már nem hallgathatta el a szülei elől, akik azonnal feljelentették az egyik fiút erőszakos nemi közösülés címén. Egyet a tíz-tizenötből, azt amelyiknek a neve — féltve őrzött lányuknak először jutott az eszébe. A példák esetlegesek, talán nem is a legjellemzőbbek. Arra azért ezek is figyelmeztetnek, hogy habár nálunk „nem téma” a prostitúció, a felelőtlenségnek, a meggondolatlanságnak lehetnek olyan következményei a szerelemben, a túlságosan szabados magatartásnak olyan „kinövései”, amelyek társadalmunk egészséges erkölcsi szemléletétől merőben idegenek, mert a szerelem nem lehet üzlet tárgya, pénzszerzés eszköze. Bendó János újgznsz Bemutatkozik a kertbarátok klubja Tegnap nyílt meg az 52 taggal működő újszászi kertbarát klub termékkiállítása a művelődési házban. A klub 1977 márciusától működik a nagyközségi művelődési ház, a helyi Szabadság Tsz és az áfész patronálásával. Az együttműködés célja a zöldség- és gyümölcstermesztés növelése, ezáltal a község ellátásának javítása^ A klub 5—5,5 hektár területen dolgozik, közös eszközállománynyál, amelyeket a tagok bármikor kikölcsönözhetnek. A tagok szakmai hozzáértésének fokozására bemutatókat, az év tavaszán például az AGROKER, előadásokat és szakmai filmvetítéseket tar. tanak. A klub működéséhez sok segítséget kap dr. Szalvu Péter kandidátustól, aki tiszteletbeli tag, a szentesi kutatóintézet munkatársaitól, a rákóczifalvi Rákóczi Tsz-től és a szolnoki Lenin Termelőszövetkezettől. A tagok minden évben megrendezik termékkiállításukat, tavaly 35, idén 40 kiállító részvételével. Zárnak a kempingek, az üdülök Bezárt az első kemping a Balatonon, és a hajók már az utónyári menetrend szerint közlekednek. A kellemesen, őszies napsütés dacára rohamosan csökkent a kempingezők száma. Elsőként a szántódi Rév tábora zárta be kapuit, s a hónap közepén valamennyiben leengedik a sorompót. A vendégek számának csökkenése miatt állították le a hajójáratok egyharmadját is. Az utónyári menetrendnek megfelelően már csak 11 járat közlékedik a két part között. Ha tovább csökken az utasok száma, akkor a nagyobb hajókat is felváltják a kisebbek. Az utónyári menetrend életbe lépésekor mindig mérleget készítenek. A forgalom ezután már csak szépítheti, de alapvetően nem változtathatja meg az eredményeket. Az idei évre megint el lehet mondani: csúcsforgalom volt. A 26 hajó összesen 1 millió 932 ezer utast szállított a Balatonon, hét százalékkal többet, mint tavaly. Az üdülők még változatlanul népesek. Legkorábban — augusztus 30-án — azok zárjak be, amelyekben gyerekek és fiatalok pihentek. A felnőttek üdülőiben szeptember 26-ig fogadnak vendégeket. Ezt követően — nem egyszerre ugyan — valamennyi idényjellegű üd.ülő bezárja kapuit. TURIZMUS Kiaknázatlan lehetőségek — nemcsak nálunk, hanem a világon mindenütt — ma az egyik legelőnyösebb üzletág. Olyan lehetőség, amely az adott országnak igen kedvező devizabevételt nyújt. Például Olaszországban, Ausztriában a nemzetközi idegenforgalomból származó bevételek az összes valutabevételnek 24—35 százalékát is elérik. Vagy itt van hazánk esete. Az idegenforgalmi deviza- bevétel tavaly az exportból származó bevételek 3,5—3.7 százalékát tették ki. Rubelben ez közel négy és félmilliárd forintot, valamint konvertibilis valutában több mint 2 milliárd forintot jelent. E bevételek egyébként nagyságrendjüket tekintve sem lebecsülendők. Hiszen megközelítik vagy elérik például a híradástechnikai gépek, cikkek, kohászati alapanyagok általunk exportált értékét. Az is tény, hogy az idegenforgalom — az itthon eladott árukkal, a szállodai és egyéb szolgáltatásokkal együtt stb. — gazdaságosabban termeli a devizát, mint az áruexport. De ha tovább szemléljük a statisztikát, kiderül például, hogy a szocialista országból érkező turisták átlagosan 128 forintot, míg a nem szocialista országokból jövők 300 forintot költenek naponta. Ez több szempontból is figyelemre méltó: úgy tűnik, elég kevés lehetőséget adunk a turistáknak a pénzköltésre (hiányoznak bizonyos szolgáltatások, illetve a nagyszámú turista viszonylag kevés vendégéjszakát tölt hazánkban), bár hazánk a nemzetközi turistaforgalmi főútvonalakon helyezkedik el, például rajtunk haladnak át Nyugat-Európából Görögországba, Törökországba, a jugoszláv és a román tengerpartra. S mivel keveset töltenek az átutazó turisták az országhatáron belül, a magyar idegen- forgalmi bevételek minden bizonnyal jelentősen elmaradnak a lehetségestől. Erre utalnak — s nem csupán az idei rekordév tapasztalatai mondatják ezt velünk — a KSH rendszeresen közreadott statisztikai összefoglalói: 1966 és 1977 között a külföldi látogatók száma majdnem négyszeresére nőtt (1977-ben 12.4 millió volt). Viszont a legalább egy éjszakát eltöltő külföldi turisták száma ennél szerényebb mértékben nőtt — mindössze két és félszeresére. Helyesebb az idei tapasztalatok után úgy fogalmazni: miközben örvendetesen gyarapodik a magyar idegenforgalom az idelátogató turisták, illetve az itt átutazók számát tekintve — még nem mindig tudunk élni az irántunk megnyilvánuló érdeklődés valamennyi kínálkozó lehetőségével. Másként fogalmazva: nem az a baj, hogy nagy a forgalom, hanem inkább az, hogy e nagy forgalomnak még mindig nincs meg az elvárható haszna. A kérdések kérdése, hogy miként lehetne adottságainkat jobban, gazdaságosabban kamatoztatni; s a tényt — a világátlagot jelentősen meghaladó módon nő Magyarország, idegenforgalma — méltóbban kiaknázni? Aligha árulunk el titkot, e kérdéseket állandóan napirenden tartják az illetékesek csakúgy, mint a megoldás módjainak vizsgálatát. Köztudott, hogy a hasznos devizabevételek növelését elsősorban a szállás és szállodák bővítésével, kulturáltabb pihenési centrumok kialakításával, színvonalasabb idegenforgalmi programokkal stb. lehetne elérni. (És egyebek mellett precízebben működő idegenforgalmi apparátussal is.) Dehát ezek igen költséges, nehéz ügyek. Hiszen például a szállodaépítés olyan beruházás, amely csak hosszú idő múlva térül meg. és igen igényes kivitelezői munkát követel. Drága annak a háttérágazatnak — infrastruktúrának — fejlesztése is, amely nem csupán az idegenforgalom céljait szolgálná, hanem elválaszthatatlanul hozzátartozik a hazai lakosság jobb ellátásához. Tehát mindehhez pénz kell, méghozzá nem kevés, továbbá építő, szerelő kapacitás — azaz olyasmi, amiben ezidőtájt nem vagyunk gazdagok. Igaz, a beruházásigényes drága megoldások, lehetőségek mellett adódnak egyszerűbb, könnyebben kivitelezhető feladatok. A kemping az a turistaintézmény, amely viszonylag a legkisebb költséggel, a legrövidebb határidő alatt jó színvonalon megteremthető. S ez az máskülönben, amely iránt világszerte hatalmas méretekben erősödik az érdeklődés éppen a motorizáció, az autós- motoros turizmus fejlődésével. Továbbá ez az intézmény az, amelynek hazai adottságaink kiválóan megfelelnek — éghajlatunk, úthálózatunk lehetővé teszi megfelelő kempingek kiépítését. ez nem pusztán lehetőség immár. Talán érdemes lenne e tekintetben a legalaposabban megvizsgálni az idei nyár tapasztalatait, szemügyre venni a Balaton környéki kempingek az elviselhetetlenség határait súroló túlnépesedését. Könnyen kiderülhet, hogy az ország vonzása miatt (továbbá a Balaton csakugyan eredetien kedvező feltételein kívül) más tájainkon is érdemes lehet kialakítani több olyan kempinget, amelyek mellett nem tud elmenni az idegen anélkül, hogy kedvet ne kapjon néhány napot Magyarországon tölteni. Matkó István Egyébként flz idegenforgalom A mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezetben a régi hagyományok felhasználásával tányérokra festik a színes motívumokat az ügyes kezű asszonyok.
