Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 3. Egér csontvelő sejtjein vizsgálják a növényvédőszerek sejtmaganyagra kifejtett károsító hatását A környezeti minták szennyező anyagit érzékeny analitikai műszerekkel vizsgálják Egészségünk A közegészségügyi munka irányítója a KÖJÁL. Szolnokon a megyei Közegészség- és Járványügyi Állomáson - az Ady Endre úton - sokrétű munka folyik az emberek egészségének védelme, a dolgozók munkaképességét veszélyeztető ártalmak felderítése, megszüntetése, illetve megelőzése érdekében. A helyi - megyei, városi és járási - közegészségügyi szervek megyénk sok ezer üzemében, kereskedelmi egységében, intézményében és létesítményében ellenőrzik a közegészségügyi szabályok betartását. Különböző osztályain (a járványügyi, a település-egészségügyi, a munka-, az élelmezés-egészségügyi, valamint a gyermek- és ifjúság-egészségügyi) keresztül a KÖJÁL tevékenysége kiterjedt minden emberi tartózkodás célját szolgáló helyre és az élet minden területére. Laboratóriumai évente 400- 450 ezer vizsgálatot végeznek az intézkedések megalapozására. A szolnoki KOJAL-ban folyó sokrétű munkát képeinken mutatjuk bel őrei Naponta ezerszámra öntik a baktériumok tenyésztéséhez szükséges táptalajlemezeket Kórokozógyanús baktériumtelepek, - tovább vizsgálják a pontos azonosításig A KÖJÁL munkatársa a megvilágítás erősségét méri a szolnoki Bajtárs úti óvodában Fotó: Nagy Zsolt Ellenőrzik a szolnoki Húsipari Vállalat üzemét... A levegő portartalmát mérik a Tiszamenti Vegyiművekben Évente 400 ezer vizsgálati tartályt juttat el a megye orvosaihoz a KÖJÁL tartály-csomagoló részlege ... és a vett húsüzemi mintákat bonyolult kémiai vizsgálatokkal elemzik Hogy telt a vakáció? — szegezik majd egymásnak a kérdést a diákok az első tanítási napokon, s végeJhosz- sza sem lesz az élménybeszámolóknak. „A tengernél nyaraltam a szüleimmel” — így az egyik, „Görögországban jártunk — mesélj majd a másik — óriási hegyeket láttunk, s műemlékek százait.” S hogy (ki merre vakációzott, milyen élményeket gyűjtött, beszédesen szólnak majd a tanév első fogalmazásai dolgozatai is. Kezdő pedagógus ismerősöm meséli, hogy az egyik tanítványa a szokásos év eleji élménybeszámoló dolgozatban olaszországi utazásukról írt. Színesre sikerült a fogalmazás; nagy élmény lehetett a tízéves Pistinek — gondolta kicsit talán irigykedve. Csak később tudta meg, hogy Pisti még nem volt a falu határán túl, nem látott hegyet még sohasem... VILÁGOT JÁRT JOBB LÁB A nagyvisnyói tábor lakói közül jó néhány cigánygyermeknek is a nyáron akadt meg először a szeme a hegyekben. A végeláthatatlan alföldi síkság után tágranyílt pupillákkal szemlélgették az útjukba akadt „földtömeget”, találgatták, át lehet-e gázolni rajta, mi van a másik oldalán, s vajon az is Magyar- ország. A kérdés már nem kérdés többé. A Bükk árnyas völgyében, a kőhajításnyira csobogó Bán-patak mellett letelepedett gyerekekkel képzeletben megpróbáljuk elhelyezni Nagyvisnyót a térképen. Tetszik a játék. — Ha észak felé haladunk — mutat a dédesi várromok felé, a tdszaburai Fehér Sándor — akkor egyszer csak Aggtelekre érünk. — A határhoz — egészíti ki az ugyancsak tiszaburai Tyukodi Edit. — A magyar— csehszlovák határhoz. — A piros vonalhoz — nevet Sanyi — így jelölik a térképek. — Nem is tudtam elképzelni eddig a határt — veszi vissza a szót Edit. — A vámosok nagyon kedvesek voltak, az egyik lábunkat áttehettük a sorompó alatt. — A jobb lábam volt már külföldön — büszkélkedik az abádszalóki Raffael Erzsébet. — Ha megnövök, lesz majd útlevelem, s a jobb után viszem a bal lábam is. — Ha megnőttök... Minek készültök? Mérnök leszek, óvónőnek, orvosnak, tanítónak készülök— hangzanak a válaszok. Addig persze még sokat és jól kell tanulni. Tudják ezt a gyerekek is, s várják, hogy kezdődjék már az iskola. (Kevés diáktól lehet hallani, hogy várja már a szeptemberi becsengetést.) — Nem jó a vakáció? — Hosszú és unalmas — fogalmazza meg röviden a tiszaburai Fehér Mária. — S itt a táborban? — Jól érezzük magunkat, de azért a legjobb otthon. Erről tanúskodnak azok a képeslapok is, amiket a gyerekek Egerből, Aggtelekről küldték haza. „Olyan sok gyönyörűt láttam; jó itt, de hiányoztok” írta egyikük. „Majd elmesélem otthon, merre jártunk, mit csináltunk, mit tanultam” —folytatódik a képeslapon. De milyen is a tábori „képeslap”? A tiszafüredi járás idén második alkalommal szervezett olvasótábort a jól tanuló cigánygyerekeknek!. Tavaly Tisza őrsön töltöttek el itíz napot a diákok, az idén pedig a Biikkben, Nagyvis- nyón. A mesetáborban a kirándulásokon kívül, a tanulók találkoztak Szentiványi Jenő íróval, Múzsái András népdalénekessel, könyvtárosokkal, s Bardócz András csillagásszal, aki az égbolt titkairól beszélgetett a gyerekekkel. A találkozók mellett sok közös játék, vetélkedők szierepelitek a tíz nap programjában, a szabad idő hasznos eltöltésére pedig kiváló lehetőséget nyújtott az ötszázkötetes alkalmi könyvtár, amelyet a tiszafüredi nagyközségi könyvtár kölcsönzött. Hogy mennyit tanultak a táborban a gyerekek, azt csak azok a nevelők tudják, akik mindvégig ott voltak. A diákokból ömlik a szó, meséket mondanak, verset szavalnak. Valamennyiük közül a legbuzgóbb a hatodikos Fehér Mária. Kétszer is elszavalja Petőfi költeményeit, Az Alföldet,' A Tiszát, A falu végén kurta kocsmát. A többiek szóhoz sem jutnak mellette, pedig ők is sok szép verset, történetet tudnak, az aggteleki cseppkőbarlangról, Dobó .Istvánról, a törökökről. Fehér Máriában óriási a szereplési vágy; az Egri csillagokat kezdi mesélni. Egyikük félbeszakítja, s éneklés- lésre buzdítja társait. Népdalok, úttörőénekek nyomják el a Bán-patak csobogását. Még a kis faházakból is hallatszik az énekszó, miközben az ebédhez készülődnek, mosakodnak, mosnak, takarítanak a gyerekek. Akad olyan diák, aki itt fogott életében először seprűt a kezébe, itt tanult meg mosni, takarítani. VIRÁGCSOKOR IZ ASZTALOK — A mi szobánkat tessék megnézni — invitálnak be a fiúk. Ragyogó tisztaság, katonásan bevetett ágyak, az asztalon mezei virágcsokor illatozik egy vázában. A lányok szobái sem különbek, pedig ők már a nappal együtt keltek, hogy rendbe tegyék hajlékukat, mivel előző nap utolsók lettek a tisztasági versenyben. Az ebédhez mindenki a legszebb ruháját öltötte fed, a lányok (persze csak próbaképp) felvették a fülbevalót is, amit az idősebb nővérnek visznek ajándékba. Sokan saját keresetüket, 100— 150 forintot hoztak el a táborba. Ki könyvet, ki babát, csokoládét, apró kis ajándékot vásárolt belőle az otthoniaknak. Minderről már a leves és a főzelék közti szünetben mesélnek lelkendezve arra az örömre gondolva, amit a kedves figyelmességgel szereznek a szülőknek, (testvéreknek. A nevelők ebéd közben sem fogynak ki a tanácsokból, „ne szürcsöld a levest, használd a villát’.. A délutáni csendes pihenő csak a nevében csendes. A gyerekek fociznak, tollaslabdáznak, a lányok többsége folytatja a mosást, néhányan azonban valóban csendesek, könyvükbe mélyednek egy- egy árnyas fa tövében. A nevelőknek ilyenkor van egy kis idejük magukkal törődni. Ritkán tapasztalható szeretettel beszélnek a „mese- tábor” negyvenkét kis lakójáról. — Sokszor szinte rájuk sem ismerek — mondja Nagy Sandámé, a kummadarasi általános iskola pedagógusa — az iskolában csendesek, visszahúzódnak, itt meg mindegyik a központban akar lenni, annyira felszabadultak. Hajnal Imrének, a tisza- őrsi iskola igazgatóhelyettesének viszont nincsenek ilyen tapasztalatai. — Annál is inkább, mivel én még sohasem tanítottam cigánygyerekeket. A tantestület — ezt meg ne írja — cigányvajdánaW, cigánybárónak nevezett el a tavalyi táborozás után. Sokan csodálkoznak azon, hogy az idén is a mesetábort választottam. 1 TÁBOR HIISZHB — Honnan e vonzalom, lelkesedés? — Cigánygyermek klubot alakítunk ki a nagyivénii, ti- szaigari iskolánkkal közösen. Tapasztalatokat gyűjtök a szervezéshez, a program (kialakításához. — Számítunk Imrére a közös tanulmányunk elkészítésében is — szól közbe Nagy Tibonné (tiszafüredi könyvtáros, a tábor vezetője. —Szeretnénk közzétenni az eredményeket, a módszereket, ahogyan segítünk a gyerekeknek a beilleszkedésben, a tanulásban. — Lehet-e beilleszkedésről beszélni, mikor a gyerekek maguk között vannak. — Szokásokat kialakítani így lehet a legeredményesebben, de vannak közös programjaink a tábor többi úttörőjével is. Együtt nézik az esti filmvetítéseket, együtt énekelnek, adnak műsort a tábortűznél. Egésznapos együttlétről nem lehet szó, hiszen a miénk olvasótábor. — Mi a haszna a tíz napból a könyvtárosnak? — Ha a táborozás után eljönnék hozzám a gyerekek, ha nem is mindannyian, érdeklődnek valamilyen könyv iránt, máris megérte. Másrészt én is közelebb kerülök a cigánytanulókhozj, megismerem gondolataikat, otthoni életmódjukat, így segíthetek azoknak az olvasóvá nevelésében is, akiket nem engedtek el szüleik a táborba. — S a pedagógus szemével mennyit ér a tábor? — Nagyon sokat. A gyerekek igényesebbek lesznek önmagukkal p másokkal szemben. Könnyebben tanulnak, a több tudás biztos fedezéket nyújt az osztályközösségbe való beilleszkedésben — összegzi tapasztalatait Nagy Sándomé. — Csak az a kár, hogy sok diákot —aki megérdemelné — a szülők nem engednek el a mesetáborba. Tál Gizella
