Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-10 / 187. szám
1978. augusztus 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Cikkünk nyomán A salgótarjáni Síküveggyár készíti „Örökéletű iskolatábla’' címmel lapunk 1978. július 9-i számában cikket közöltünk a szolnoki Vegyipari Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola pedagógusainak újításáról,, illetve annak sorsáról. A három pedagógus Szűcs Gyula, Szilágyi Jenő és Terjéki Miklós mattirozott síküveggel látták el az iskola hagyományos fekete tábláit. Az üvegtábla előnye; nem kell festeni (ezzel jelentős összeget lehet megtakarítani), évtizedekig kitünően .használható, nem törékeny, nem fénylik, könnyen tisztítható. Az újítás — bár tavaly decemberben elfogadták — „szájhagyomány útján” terjed. Akik megfordulnak a szolnoki szakközépiskolában elviszik magukkal a jó ötletet. Cikkünkre a közelmúltban levelet katunk az Oktatási Minisztérium tudományszervezési és számítástechnikai főosztályától, amelyben lapunk segítségét is kérik az újítás népszerűsítésében. A kérésnek eleget téve közöljük az üvegtábla beszerzésének, felszerelésének módját. A különleges üveget a salgótarjáni Síküveggyár állítja elő; öt milliméter vastag, egyik oldalán homokfúvással érdesített tábla. A felszerelés a fekete táblára alumínium csavarokkal történik. Az ily módon megvastagodott tábla széleire célszerű szivacscsíkot ragasztani, hogy ne kerüljön semmiféle szennyeződés a két tábla közé. A szerzők újítási javaslatukban — számot adnak kétéves tapasztalataikról is. Az üvegtáblák beszerzési és fel- szerelési költsége egy tanévben teljes egészében megtérült, a fekete táblák újrafestései összegéből. Ezt követően az örökéletű tábla minden évben 15 ezer forint megtakarítást jelent az iskolának, ami az oktatási intézmények anyagi helyzetét ismerve — nem csekély haszon. — tg _ B Kunmadarasi tanyasiak boltjában Csak az ígéret lett több Már több mint öt hónapja, hogy a Középtiszai Állami Gazdaság kunmadaras! körzetében tanyagyűlésre került sor. Az ösz- szejövetelen a szép számú külterületen élő érdeklődőn kívül részt vettek a nagyközség tanácsi vezetői, a gazdasági egységek irányitói, a Karcaq és Vidéke Afész helyi illetékesei is. A fórumon jónéhány kérés hangzott el a tanyasi bolt áruellátásával, élelmiszerválasztékával ‘ kapcsolatban. A felszólalók olcsóbb töltelékárut, továbbá több tepertőt, szalonnafélét kértek. A problémák egy részére a helyszínen feleltek a vezetők, azonban az ellátást érintően maradt néhány nyitott kérdés, amelyre harminc napon .belül ígértek írásos választ a résztvevő illetékesek. (Egykét kivételtől eltekintve adtak is.) Vajon jobb-e már azóta a kinti áruellátás, bővebb-e az élelmiszerválaszték, egyszóval a márciusi fórum óta történt-e haladás? Nos, a felelet felemás: is, is. A tanyasi üzletben a déli zárvatartás óráiban György Imréné boltvezető fogad. — A tanyagyűlés után néhány hétig jobb volt az ellátás, bővebb lett a választék, most azonban ha körülnéz, mindössze vagy 3 kg 84 forintos szalámi és sós szalonna a kínálat. Több szalonnaféle, tepertő, olcsóbb töltelékáru nincs. Körbejárva a tanyákat, általános a vélemény; jelenleg a bolt ellátása nem éri el a márciusi szintet. Több tepertő is elfogyna, és valameny- nyien hiányolják a gyümölcsöt, mivel az ottani kötött, szikes talajt általában nem kedvelik a gyümölcsfák. így a községből kell batyuzni az aknát, szilvát, barackot. Vo- na József még hozzá is teszi. — Minden éviben megvan az ígéret, mondják, szóljunk, mi fáj. Nekem is volt több felvetésem, ígérték, harminc napon belül írásban válaszolnak, de ahogy maga nem kapott semmit, én sem. Mivel a körzet Karcaghoz tartozik, Kunmadarason csak kirendeltség dolgozik, olykor úgy tűnik, sok a gazda. Tényleg sok-e? A községi áfész-irodában Szabó Sándor- né, kerületi ügyintéző fogad. — Ami a gazdákat illeti, igaz, hogy Karcaghoz tartozunk, de a helyi gondokat nejtünk kell orvosolni. Az egyik az, hogy a karcagi vágóhíd a továbbiakban nem szállít töltelékárut, amelyet ezentúl Tiszaszőlősről szerzünk be. Az is igaz, ehhez az átálláshoz bizonyos idő kell. A másik tény, ez a bolt jó 6 km-re fekszik a településtől, és sokszor nincs kocsink, hogy idejében kivihessük a gyorsan romló termékeket. Már pedig ebben a nagy melegben két-háromnapos szavatosságnál többet nem bir el egyik-másik töltelékkáru. Mindezek ellenére jobban odafigyelünk az igényekre. — A tanyasiak gyümölcsöt is vennének... — Ha a boltvezető kéri, küldünk. Az elmondottakból kitűnik, hogy több, ellátással kapcsolatos feladat már a közeljövőben megoldható. Erre szükség is van, hiszen az állami gazdasági tanyavilág egyes elképzelések szerint 1980-ig, a másik alapján 1985-ig fennmarad, és ez még hosszú idő. így a 139 ember teljesíthető kéréseit mindenképpen sürgősen orvosolni kell. Mindez folyamatos törődést, rendszeresebb és hatékonyabb helyszíni érdeklődést, odafigyelést igényel, így bizonyára felszámolható az a ma még sok kunmadarasi tanyaiban élő mondás: mi szerint évente egyszer összehívnak bennünket, aztán megint egy Jászberényi mozgalom Járdát minden utcába! Az akció néhány évvel ezelőtt kezdődött, tavaly érte el az eddigi „csúcsot”, és az idén folytatódik. Befejezésére nem tűztek ki határidőt, hiszen Jászberényben sok utcában hiányzik még a járda. Az akció célja: a lakosság segítségével elérni, hogy minden utca legalább egyik oldalán legyen járda. A városi tanács 1977. évre 11 kilométer járda építését tervezte, ehhez kérte a lakosság segítségét. Eredmény: 48 utcában összesen 15 kilométer járda épült, a társadalmi munka értéke meghaladta a 3 millió forint értéket. Az elmúlt évhez hasonlóan biztatóak az idei eredmények is. Az akció folytatásaként eddig 6 kilométerrel „nyúltak” meg a járdák, ehhez a tanács építőanyaggal, a lakosság másfél millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá. Járdát kapott olyan sűrűn lakott, de eddig elhanyagolt terület, mint az Álmos utca vagy a gyors ütemben éDülő Dinamit tér. Az akció folytatódik, az év végéig várhatóan újabb 5 kilométer járdát építenek. Jánoshidán Községfejlesztés társadalmi munkában Jánoshidán a lakosság az idén is tettekkel, a' település fejlődését szolgáló társadalmi munkaakciókkal válaszolt a községi tanácsnak arra a felhívására, amelyben a községfejlesztési célkitűzések megvalósításához kért segítséget. A napokban elkészült mérleg arról ad számot, hogy a lakosság és a munkahelyi kollektívák az év első felében 2 és fél millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a község fejlesztéséhez, szépítéséhez. Az idén eddig újabb 3 utcába jutott el az egészséges, jó ivóvíz, összesen 600 méterrel bővült a vízvezetékhálózat. Társadalmi munkában újították fel a bölcsődét, az egészségházat, az öregek napközi otthonát, festették újjá a művelődési ház klubszobáit. évig senki se törődik velünk. — IX Szabó — Várdeák Ildikó keramikusművész kiállítása ma nyílik a Csók Islván Galériában. A negyedszázada alkotó művész érdekes, korszerű tárgyait a lakáskultúra szolgálatába állította Huszonöt éves a rádió szolnoki stúdiója Huszonöt évvel ezelőtt, 1953. augusztus 9-én közvetített először műsort a Magyar Rádió szolnoki stúdiója. A .negyed- százados jubileum alkalmából tegnap délután bensőséges hangulatú ünnepséget rendeztek a stúdió munkatársai, amelyen részt vett Barta László, a megyei tanács elnöke, Majoros Károly,, a megyei pártbizottság titkára, Sándor László, a szolnoki városi pártbizottság első titkára és dr. Pásztor László, a Magyar Rádió főszerkesztő-helyettese. Rövid ünnepi köszöntőt Palatínus István stúdióvezető tartott. (Képünkön.) Megemlékezett a kezdeti évekről, amikor Szolnokon a Május I. úti művelődési házban először szólalt meg a „vezetékes rádió” szignálja. A gazdag múltból a stúdió- vezető csak egy eseményt emelt ki, amelyről a rádió- hallgatók évkönyve 1958-ban így emlékezett meg: „Vidékről indult el a Magyar Rádió újjászületése. 1956. november 4-én véget ért az éter kalózainak pünkösdi királysága is. Budapesten még harcok dúltak, amikor a szolnoki stúdióból felhangzott a forradalmi munkás-paraszt kormány, Kádár János felhívása a néphez ...” A rádió ma már havonta 50 óra műsort sugároz, öthetenként 20 percben önálló műsorral jelentkezik a Petőfi adón és július 1-től a 3. műsorban 30 perces szlovák nyelvű műsort is ad. Rövidesen pedig a postaműszak dolgozói üzembe helyezik az új adótornyot, amely nagyban javítja majd a szolnoki rádió vételi lehetőségeit. Dr. Pásztor László, a Magyar Rádió' elnöksége nevében gratulált a stúdió kollektívájának, átadta az elnökség emlékplakettjét a stúdió vezetőjének, többeknek pedig jutalmat nyújtott át. Jakatics Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettese a pártbizottság nevében köszöntötte az ünneplő rádiósokat. Sípos Károly né, az SZMT titkára elnökségük gratulációjának tolmácsolása mellett a Kiváló Propaganda Munkáért plakettet nyújtotta át Sza- lóki Juditnak, a rádió munkatársának. Köszöntötte a stúdió dolgozóit a városi pártbizottság és a városi tanács nevében Kukri Béla tanácselnök és a stúdió kollektívájának átadta a Társadalmi Munkáért emlékplakett arany fokozatát. Dr. Pálréti Ágoston, Kutas János, Sza- lóki Judit és Vágási Kálmán, a stúdió munkatársai pedig megkapták a Társadalmi Munkáért jelvény arany fokozatát. Vetélkedők harmincon innen Kopogtak az adatrögzítő gépek Ugyanúgy mint máskor, mégis más volt az a nap. Kezelőik ugyanis versenyeztek. Igaz, a lyukkártyák készitői hétről hétre napról napra megküzdenek az idővel, de ezekben az órákban níindegyiköjük ügyessége is megméretett. A versenyt - a háziversenyt - az elmúlt héten a Számítástechnikai és Ügyvitel- szervezési Vállalat szolnoki számítóközpontjában rendezték meg, életre keltője a SZUV KISZ-bizottsága volt. Úgy gondolták, a szakma ugyanolyan mint bármelyik más, miért ne vetélkedhetnének a képviselői? Miért ne próbálhatnánk ki mennyi a maximum — kiderült igen magas, 50 perc alatt 15—16 ezer beütést is elértek — a teljesíthetőség felső határa? Kik a legjobbak, s ügyességüket, tapasztalataikat mások hogyan tudnák hasznosítani? Jöttek adatrögzítők Jászberényből a Hűtőgépgyárból, Martfűről a Tisza Cipőgyárból, s a kőolajos vállalatoktól. A SZÜV tehát felismerte ezeknek a vetélkedőknek a hasznosságát a nagy „versenyeztető” vállalatokhoz hasonlóan. Olyan helyeken, mint a Tisza Cipőgyár vagy a Ganz Villamos- sági, a Beton- és Vasbeton- ipari Művek már hagyományai vannak a Ki minek mestere, A szakma ifjú mestere elnevezésű erőpróbáknak. A fiatalok már tudják első éves szakmunkástanuló korukban is, mivel jár az ha valaki helyezést ér el üzemi, gyári, ágazati szinten — mondhatnánk ismerik a „tarifákat”, noha elsősorban nem az anyagiak miatt versenyeznek. Ezekben a gyárakban figyelemmel kísérik, segítik az ifjú szakemberek és a szakmunkáspalánták felkészülését. A versenyeken ugyanis olyan próbatételek is szerepelnek, amelyekre a vállalati termékek készítésénél nincs szükség, de a vetélkedőre tudni kell. Főként a nagyobb üzemekben, számon tartják a vetélkedők győzteseit, figyelik fejlődésüket, s órabérük megállapításánál számít az elért helyezés. Nagyobb üzemeket említettünk, nem véletlenül. A szövetkezetek, a kisebb gyárak ugyanis alig-alig büszkélkedhetnek azzal,.hogy ifjú szakmunkásuk vagy tanulójuk versenyt nyert, ott eredményesen szerepelt. „Nem vetélkedni kell, hanem dolgozni ...” — mondja az egyik vasipari szövetkezet művezetője. Igaz, a munka mindennél fontosabb, de lehet versenyezve dolgozni is. Ezeknek a tizenéves fiúknak, lányoknak és húszegynéhány esztendős társaiknak falat kenyér az elismerés, s természetes dolog az erőpróba. Nem beszélve arról, hogy a felkészülés megfelelő alkalom tudásuk csiszolására, a verseny nekik aligha nyűg. Teher lehet viszont a szervezőknek. Az ágazati vetélkedőre, ahol a rendezésről minimum vezérigazgatói intézkedés gondoskodik, csak az üzemi próbatételek után kerülhetnek a fiatalok. Itt viszont házon belül kell megteremteni a feltételeket, mint például a munka — csinálni való mindenhol akad — szerszám, s nem utolsósorban a hozzáértő zsűri. De, hogy megéri a fáradtságot, arról bárkinek tudnak pár szót mondani a SZtlV szolnoki számítógép központjában. S még egy bizonyíték: ősszel már az operátoroknak, a programozóknak, a szervezőknek is az említetthez hasonló versenyt rendeznek. H. J. Kenderesről Szolnokra Épül az új növényvédelmi központ A Kenderesen levő Szolnok megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás történetében jelentős változás következik be 1981-ig. A tervek szerint a megyeszékhelyre költöznek. Az új központ a Héki Állami Gazdaság mellett kapott helyet. Az állomást több ütemben építik. A több mint négy- hektárnyi területen először a talajtani laboratóriumot készítik el. Ez a létesítmény része lesz a közeljövőben megvalósuló országos agrokémiai laboratóriumi hálózatnak. Feltehetően jövő év első hónapjaiban elkészül a 7 millió forintos költségű épület, amelybe 8 millió forint értékű automata műszersort építenek be. A második ütemben épül az állomás székháza, egy háromszintes épület, amelyben biológiai és analitikai laboratórium és az adminisztratív részleg kap helyet. Az épülettel egy időben építik majd meg a műhelyeket, a raktárakat és a garázsokat is. Ezek a létesítmények mintegy 40 millió forintos beruházást jelentenek. Harmadikként a talajfizikai laboratórium következik, amely országos feladatokat is ellát majd. Hazánkban összesen öt ilyen jellegű laboratóriumot hoznak létre a jövőben. Az előzetes tervek szeriní az egész, mintegy 55 millió forintos beruházás 1981 végére lesz készen. A kende- resi állomást a MÉM növény- védelmi repülőgépes szolgálata veszi át.
