Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

1978. augusztus 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II A VÉDŐNŐ TANÁCSOLJA A helyes szokások kialakítása A helyes szokások kiala­kítása a nevelés egyik fon­tos módszere. Ahhoz, hogy a szokásokat helyesen alakít­suk ki, elsősorban követke­zetességre van szükség az anya, illetve a szülő részé­ről. Már a fiatal csecsemőt is rendszerességre szoktat­juk akkor, amikor mindig ugyanabban az időben etet­jük, tesszük tisztába, fürdet­jük, sétáltatjuk. A szokások kialakításának az első élet­években van nagy jelentő­sége. Ha ebben a korban el­felejtünk valamit, akkor a későbbiekben ezt egyáltalán nem, vagy csak nehezen tud­juk pótolni. A szokások kialakításában nagyon fontos, hogy az anya és a gyermek környezetében élők jó példával szolgálja­nak. Hiába tanítanak egy gyereket arra, hogy mielőtt a lakásba belép, törölje meg a cipőjét, ha mellette a fel­nőtt bemegy anélkül. Körül­belül a három éves kor az, amikor a gyermek elkezd utánozni. Természetesen ő még nem tudja, hogy mi a helyes és helytelen, jót, rosz- szat, mindent megtanul, utá­noz. Melyek is azok a szoká­sok, amelyeket már újszülött kortól, illetve csecsemőkor­tól kezdve tanácsos rend­szeresen alkalmazni? A cse­csemőt úgy szoktatjuk he­A gyereknek is ízlésesen terítsük meg az asztalt lyesen az étkezésre, ha rendszeresen kapja a táplá­lékot. Később a kisgyerme­ket rászoktatjuk az önálló evésre. Etetéskor mindig kézbe vesszük, rászoktatjuk tehát, hogy étkezéshez min­dig leülünk. Nyakába élőkét, szalvétát teszünk, ezzel meg­tanulja, hogy a ruhájára vi­gyázni kell. Ha már olyan korú a gyer­mekünk, hogy az öltözködés­be, vetkőzésbe bele tudjuk vonni, akkor elmagyarázzuk, hogyan hajtsa össze ruháit, együtt tesszük be a szek­rénybe. A játékokat helyük­re rakjuk. Ha ezt megszokja a gyermek kiskorában, ak­kor a későbbiekben begya­korolt szokássá válik, s ké­sőbb is automatikusan teszi. A szobatisztaságra szokta; tás sokszor problémákat okoz. Nem jó nagyon korán elkezdeni a szoktatást, mert nem vezet eredményre. A megfigyelések szerint a leg­jobb a 15—17 hónapos kor. Nem tartozik a helyes szokások közé, hogy cumit adunk a csecsemőnek. Kez­detben mindent elkövetünk, hogy a csecsemő elfogadja, ezzel próbáljuk nyugtatni, ha sír, egyszóval rászoktat­juk. Egy idő után, mikor már növekszik gyermekünk, minden erőnkkel azon va­gyunk, hogy a gyereket va­lamiképpen leszoktassuk „ar­ról a csúnya cumiról”, ez rendszerint nem megy, s ha erőszakosak vagyunk, akkor még rosszabb. Nem szüksé­ges tehát a csecsemőnek cu­mit adni, de ha mégis ad­tunk, akkor várjuk meg, amíg eljön az ideje és a gyermek magától lemond róla. Scholz Lujza Keresztszemes öltéssel vagy subatechnikával, de akár szálbeszövéses módszerrel igen hatásos kézimunkát állíthatunk össze, például fekete-fehér, piros-fekete, sárga-fekete szí­nekből, a bemutatott mértani hatású motivumf felhasználá­sával. Alkalmas párna, falvé- dö, szőnyeg, futó stb. díszíté­séhez. Nagyobb munkákhoz műszálas, nagylyukú kongrét és Temacryl fonalat, kisebb darabokhoz panamát vagy vászonkongrét és Perié gyöngy­fonalat vásároljunk. SZÉMANN BÉLA: Estike Csillag az égen. Gyűrű a kézen, Fény a sötétben, Árny a fehérben, Hattyú kéklő tóban. Csönd a hangos szóban, Hang a néma gondban, Csepp a nagy tengerben, Világ gyerek szemben. Mind enyém lehetnek, Ha elfőnek az estek, Ha szólnak a harangok, A bimbammoló hangók. Jaj, picikét halkan! Olyan sötét éj van. Ciripel a tücsök S én mellette ülök, Ellesem a zenét, Elfújom a mesét. Megcsókolom anyát, Megcsókolom szemét, Dolgos, gyengéd kezét Mert aítatóm dúdolva Elszunnyad suttyomban. Legkisebb ragadozó madarunk: a kis sólyom Kánikularuhák A magas északról telelni érkező fenyőpintyeket, zse- zséket, csonttollú madarakat és a csak átvonuló partfutó­kat hosszú útjukon hívatlan vendégként elkíséri egy apró termetű, hegyes szárnyú ra­gadozó, a kis vagy törpe só­lyom is. A hím felül palakék, farka szürke, fekete végsza­laggal, alul rozsdásbama hosszanti foltozással. A tojó és a fiatalok felseje szürkés­barna, alul a hímhez hason­lóak. A kis sólyom fészkelő ha­zája a Brit-szigetek, Skandi­návia és a Szovjetunió észa­ki területei, ahonnét október —novemberben rendszeresen délnyugat felé húzódik és évente felkeresi hazánkat 's. Északon a fátlan tundra la­kója, így azután nem csoda, ha nálunk is a nyílt, pusztai jellegű területeket kedveli. Szinte nyilaivá repül a beha­vazott mezők felett, kutatva a kiálló kórókon keresgélő apró madarak, elsősorban kü­lönböző pintyfélék csapatait. Néha fára, karóra, kukorica­szár kupac tetejére ülve kém­lel zsákmány után. Nálunk elsősorban citromsármányo­kat, zöldikéket, rigókat fog- dos, de megbirkózik a szarká­val, gerlével és harkályokkal is. A községek, városok kör­nyékén szinte kizárólag vere­bekkel él. Áldozatát a leve­gőben üldözve kapja él, bár tulajdonképpeni hazájában néha rágcsálókat, elsősorban lemmingeket is zsákmányol. Ezeket a fű közül vagy a hó­ról „emeli fel”. Zsákmányát valami alkalmas helyen a földön tépi szét és fogyasztja el. Mint a legtöbb európai ra­gadozómadár-faj, a kis só­lyom állománya is csökkenő­ben van. Éppen ezért, bár el­sősorban énekesmadarakkal él, hazánkban törvényes vé­delmet élvez, lövése vagy más módon töirténő pusztítá­sa tilos! Téli kis sólyom vendégeink valószínűleg északkeletről, a Szovjetunió megfelelő terüle­teiről látogatnak el hozzánk. Jó néhány évvel ezelőtt egy hideg februári napon fogott és gyűrűzött hím madár a rákövetkező év novemberé­ben Moszkva közelében ke­rült ismét emberkézbe. A Szovjetunióban fészekben je­lölt fiatal madarak közül né­hányat az NSZK-ban és Olaszországban fogtak vissza, ami szintén délnyugati irány­ban történő vonulásukat bi­zonyítja. És hogy milyen gyorsan mozognak, arra jel­lemző a következő adat: egy 1957. október 20_án Belgium­ban megjelölt hím példányt 7 nap múlva Franciaország­ban, 800 kilométernyire dél­nyugatra fogtak el ismét. H ol vagyunk már azoktól a századelejei zárt öltöz­ködési formáktól, finom, nőies, hosszú szoknyáktól (für­dőruháktól), amilyeneket az akkori hölgyek viseltek. A mai ember más szemléletű. más­képpen él, másképpen viselke­dik, mint dédanyáink. Felsza- badultabb, lezserebb lett az öl­tözködés. Mások lettek az élet- körülmények, s ma már a nők nagyrésze is dolgozik. Nem szé­gyen a napsütötte barna bőr, mint elődeinknél. Az új életkö­rülmények új divatot, új és változó női szépséget hoztak létre. A ma élő embernek is el kell viselnie az időjárás szeszélyeit, kényelmetlenségeit, például nyá­ron a kánikulát. Ebben az időszakban a leg­megfelelőbb a könnyű, szellős öltözék — amely a városi vi­seletnek megfelelő — és nem téveszthető össze a nyaraló, strandruhákkal. Szerencsére le­tűnt a műszálas anyagok di­vatja és helyettük a természe­tes anyagok kerültek előtérbe: a különböző pamut és len anyagok, kreppek, szádák. pa- mutjerseyk, neccek. Egy öltö­zéken belül keverednek a kü­lönböző mintázatok; a kockás és virágmintás, valamint az egyszínüek. A bő, kényelmes ingruha, kötényruha, kombiné- ruha formák népi és romanti­kus hatásúak. Így a mai divat kedvez ennek a forró időszak­nak és kellemesebbé teszi a nők öltözködését. A kereskedelem­ben a h'azai kínálat mellett igen kedveltek a szellős indiai pa­mutruhák és ingek. Rajzomon egy-egy jellegzetes formát ajánlok. J.endva.y Ilona S. E. Verebet tépő kis sólyom Olcsón — jót! Sajtpufi Hozzávalók (3—4 személy­re): 20 dkg trappista sajt (9,20 Ft), i db tojás (1,60 Ft), 3 zsemle (1,20 Ft), 2 deci tej (1,— Ft), kevés élesztő (0,60 Ft), 2 evőkanál liszt, só és zsír vagy olaj a kisütés­hez (kb. 5,— Ft). Felszeleteljük a sajtot és a zsemléket is. Minden zsem- leszeíetre ráhelyezünk, kis­sé belenyomkodunk egy-egy sajtszeletkét. Az élesztővel sűrű palacsintatésztát keve­rünk a tojásból, tejből, liszt­ből, csipet sót is tegyünk be­le. A sajtos zsemléket meg­mártjuk a sűrű masszában és mindkét oldatukon rózsa­színűre sütjük forró zsírban, vagy olajban. Az élesztős burok gömbölyűre duzzad. Az étvágygerjesztő pufikhoz fejessalátát ajánlok vacso­rára. (Váratlan vendég ér­kezésekor kiváló meleg- szendvics!) M. Béláné Mezőtúr Divatos fapapucs Vannak, akik szívesen ál­doznak időt, energiát arra, hogy maguk készítette aján­dékkal kedveskedjenek a családtagoknak, ismerősök­nek, barátoknak, és sokan jobban is örülnek az ilyen meglepetésnek. A divatos fatalpú papu­csot nemcsak nyáron visel­jük az utcán, de otthon is, sőt még munkahelyen is szí­vesen, gyógypapucsként. Saj­nos a műbőrpánt hamar el­kopik, kitöredezik, elszakad. Kár lenne a jó fatalpat kise­lejtezni, mert egészen új pa­pucsot varázsolhatunk belő­le. Sokféle minőségű és szí­nű műbőr kapható. Vásárol­junk 15—20 cm széles dara­bot, s vágjunk le belőle 5— 6 centi szeles, megfelelő mé­retű pántot, amelyet hímzés­sel, rátétes megoldással dí­szíthetünk. A pántot kárpi­tosszöggel rögzítjük a talp­hoz. Pántnak alkalmas még a frottír, a filc, a posztó is. Cipőkelléküzletben újonnan is vehetünk talpat a divatos papucshoz. Kellemes utazást! Mit ne hagyjunk otthon? Utazni jó, de cipekedni nem jó, tehat ne csoma­goljunk a bőröndbe feles­leges holmikat. A célsze­rű útipoggyász összeállítá­sa szinte művészet, külö­nösen, ha nagy a család. Hogyan állítsuk hát össze ésszerűen az útiböröndöt, hogy mindent megtaláljunk benne, ardjre nyaralásnál szükségünk van? Néhány nappal utazás előtt szenteljünk egy-két órát arra, hogy „emlékeztető pa­pírra" családtagonként leír­juk, kinek mire van szüksé­ge. Ez az „elméleti csoma­golás” nagy segítséget jelent majd. Amikor utazás előtti napon bőröndbe rakjuk a holmikat, sorra húzzuk; ki az emlékeztető papírról, — így biztosan nem marad otthon semmi. A ruhatár összeállítását elsősorban az határozza meg, hogy hova utazunk. Ha víz mellé megyünk, akkor a strandcikkek kerülnek elő­térbe (fürdőruhából jó, ha van tartalék is), ha a he­gyekbe készülünk, az útibő­röndbe több meleg és spor­tos holmi kerüljön. A leg­nagyobb melegben is számí­tanunk kell arra, hogy hir­telen hűvösre fordulhat az idő, tehát a család minden tagjának szüksége lehet me­leg pulóverre. Hűvös nyári reggeleken és estéken jó szolgálatot tesz a tréning ruha, amely alá könnyű blúzt vehetünk fel. Az útra kevés, könnyen kezelhető, vasalást nem igénylő, va­riálható holmit vigyünk. Ne hiányozzék a bőröndből egy alkalmi ruha és a hozzá­való könnyű cipő sem. De ne hagyjuk otthon a nagyon kényelmes: lapos sar­kú szandálunkat, amelyet akkor is fe] tudunk húzni, ha a melegben kissé meg­dagad a lábunk. Szükségünk lesz a nyaralásnál egy di­vatos kendőre is, melegben v^a hajat védjük vele az erős naptól; hidegben, szélben még jobb szolgálatot tesz. Férfiak részére szellős, vá­szonból vagy szalmából ké­szült kalapot csomagoljunk az üdüléshez. A férfiholmik összeállítá­sánál kerüljenek bőröndbe a színes, vékony, rövid ujjú ingek, a sportos kiránduló öltözet, a farmer, — de ne feledkezzünk meg egy alkal­mi öltözet becsomagolásá­ról sem. Ne feledjük otthon a borotválkozáshoz szüksé­ges eszközöket, piperecikke­ket. Csomagoljuk be a fog­ápoláshoz, testápoláshoz, kozmetikához szükséges hol­mikat is, valamint mosás­hoz a MOS—6 is kapjon helyet a bőröndben. Nyaralásnál gyógyszerre is szükségünk lehet. A ■ rend­szeresen szedett gyógyszere­ken kívül egy kis házipati­ka elengedhetetlen, különö­sen akkor, ha gyermekkel utazunk (kötszer, sebhintő­por, fertőtlenítő, hashajtó, lázcsillapító, gyomorfertőtie- nítő, lázmérő). Az utazáshoz szükséges iratokat nagy gonddal rak­juk össze, nehogy a vonaton, vagy az üdülőben derüljön ki, hogy valamit otthon hagytunk. A vonatjegyet is vegyük meg az utazást meg­előző napon, így elkerülhet­jük a jegyváltással kapcso­latos izgalmakat. A vonat­hoz időben induljunk el, sok kellemetlen izgalmat kerü­lünk el, ha nem az indulás előtti percekben érkezünk. Mielőtt elhagyjuk a lakást, nézzünk körül jól, nem ma­radt-e bekapcsolva a vasaló, a tűzhely, az ablakok be vannak-e csukva, a gázt el­zártuk-e? S végül: a bőröndbe „ne csomagoljuk be” az otthoni gondokat, bajokat! Üdülés­nél legfontosabb cél a kelle­mes kikapcsolódás, a testi­lelki felüdülés, az élmény- és erőgyűjtés. Felnőttnek, gyermeknek egyaránt. F. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom