Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
■ 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. augusztus 6. A kiskörei vízlépcső V ersek ihlető je, az Alföld szeszélyes menyasszonya immár megregulázva, Ti- szalöknél és Kiskörénél munkára fogva,1 halak és ipartelepek éltetője: ma már ez a Tisza. Hajókat táncoltat lágy tenyerein a folyó, megszánja az elszánt horgászokat, körülcirógatja a 1lenne megmerülő, barna testeket, messzire röpíti sima hátán a nyár őrönj- zsivaját, az evezők lágy csobogását, körülpaskol- ja a karcsú hidak lábait, vizet ajándékoz a tik- kadt földeknek... Ez ma a szőke Tisza: igaz, kicsit megőszült, meg- csűnyult mióta a városok, a modern élet szennyvizeivel fertőzik titkos mélyeit, már nem olyan szőke, mint azt régi hírmondók állították, mégis szeretjük őt, s talán jobban féltjük, mint valaha. Csónak'csendélet Elő szobrok Szabadidőben Munkában Szabó Imre tiszai halász Verseny Szöveg: Körmendi L. Fotó: T. Katona L - Nagy Is. A kovakővel kezdődött Prométheusz, aki a görög mitológia szerint ellopta a tüzet az égből, s megtanította használatára az embereket az életével fizetett bűnéért. A tűz azonban nemcsak a képzelet világában követelt áldozatokat. Az ősember a kovakővel nélkülözhetetlen, de nagyon veszélyes ajándékot hagyott az utókorra. Megdöbbentő tragédiák sorozatát okozta a tűz, illetve az esetek többségében a mögötte álló ember, a gondatlanság. Lovaskocsis tűzoltók A krónika olyan híres tűzeseteket örökített meg, mint például 1881-ben a bécsi Ring színház leégése, ahol közel ötszázan veszítették el életüket, vagy azökö- ritói tűzvész a század elején, amelynek során háromszázan haltak meg a lángoló csűrben. De számos példát sorolhatnánk a közelmúltból, amelyek bizonyítják, ha nem is követel annyi életet a tűz napjainkban, mint régen, mégis még mindig sokan vesztik el életüket lángsírban szerte a- világban. Az 1976-os statisztika szerint az Amerikai Egyesült Államokban egy nap alatt átlagosan több mint nyolcezer tűzesethez hívták a tűzoltókat, minden harmincötödik percben kigyulladt egy lakóház, s háromnegyedóránként szenvedett halálos kimenetelű égési sebeket egy ember. Hazánkban 1976-ban kevesebb tűz volt. mint az USA-ban egy nap alatt: 2518 égő lakóházhoz vonultak ki a tűzoltók, a halálesetek száma pedig 153 volt. Az összehasonlítás nem ad különösebb okot a megnyugvásra, főként, ha még azt is hozzátesszük, hogy 1975-höz viszonyítva emelkedett a tűzesetek s az áldozatok száma. A megyében az elmúlt évben 271 tűzhöz hívták ki a tűzoltókat, idén pedig százötvenszer. Tavaly négyen, az idén eddig kilencen lelték halálukat a lángokban ... A tűzmegelőzés — oltás fontosságát — ha nem is a kovakővel egyidőben — már a régi korokban felismerték. Az első önkéntes tűzoltóság nyomaira az aquincumi ásatások során bukkantak. Számos tárgyi emlék őrzi. s enged következtetni a második századi tűzoltásra. A középkortól hosszú ideig a városatyák a céhekre bízták a tűzoltást. „Minden céh nagyságához képest tartozik vödröt, illetve fecskendőt beszerezni, s minden kijelölt céhmester a legényeivel együtt tűz esetén az oltásban részt venni” — olvasható a Sopronban 1700- ban kiadott tűzrendben. Most már csak mosolygunk az akkor forradalminak számító tűzrenden — hiszen azóta már a vízen kívül habbal és porral oltják a tüzet attól függően, mi ég. Ugyan mit kezdenének az égó olajjal — vödreikkel — a céhlegények? És ma már bizony szánalmasnak tűnik a száz évvel ezelőtti budapesti önkéntes Tűzoltó Testület buzgalma is: a derék pestiek lófogaton indultak Szolnokra tüzet oltani. Két és fél nap múlva, amikor megérkeztek. már a város egy része hamuban hevert. Az ÖTT-ök, az önkéntes tűzoltó testületek a múlt században alakultak meg; hazánkban elsőként Aradon 1835- ben. Az önkéntesek feladata volt a tűzoltás, a mentés, a megelőzés egészen 1927-ig, amikoris hivatásos tűzoltóságokat hoztak létre. Az Állami Tűzoltóság pedig 1948- ban alakult meg. Pontosan harminc éve. Három évtizede van a szakmában Kucsera Károly őrnagy, szolnoki városi-járási tűzoltóparancsnok is. — Törökszentmiklóson voltam kereskedősegéd, amikor az újságból értesültem az állami tűzoltóság szervezéséről — emlékezik vissza. — Jelentkeztem, felvettek, három hónapos tanfolyamon kiképeztek, s egy év múlva már Törökszentmiklóson dolgoztam, 1955 óta pedig városi-járási parancsnok vagyok Szolnokon. Kezdetben mindössze két vonulókocsink volt, most tizenkettő, összehasonlítani sem lehet az akkori körülményeinket a mostaniakkal. A megyeszékhelyen bárhova tíz percen belül megérkezünk a hívást követően. — A harminc év alatt sok tragédiának volt a szemtanúja. — A legnyomasztóbb valamennyi közül a két évvel ezelőtti szolnoki gázrobbanás volt. így vélekedik Kun István őrnagy, a megyei parancsnokság tűzoltási és kiképzési csoportvezetője is, aki kormosán, porosán toppan a szobába. Hja! Nem színházba készül, tűzoltásból érkezett a jászalsószentgyör- gyi feldéllemez-üzemből. — Emberéletben szerencsére nem esett kár — mondja boldogan. Az elégedettségnek persze más oka is van — hisz az ő irányításával mindössze tíz perc alatt eloltották a tüzet. A tavalyi statisztika szerint a tűzesetek majdnem kilencven százalékánál a riasztástól számítva negyven percen belül körülhatárolták a tüzet. Ez országosan is igen szép eredmény. — Ehhez természetesen az kell, hogy a tűzesetet bejelentő gyorsan és pontosan válaszoljon az ügyeletes kérdéseire — jegyzi meg Kun őrnagy. — A készenlétben álló egységeink nappal 60, éjszaka 100 másodperc alatt kigördülnek a kapun. — A 005-ről szinte mindenki tudja, mit jelent. Előfordul, hogy saját szórakozásra vaklármát csapnak? — Szerencsére nem túl gyakran. A kivonulásainknak csak néhány tized százalékát teszik ki ezek a rossz tréfák. Előfordul jóhiszemű vaklárma is. Egy alkalommal például egy bejelentő elmondta, hogy a szemközti házból füst száll. A konyhában szalonnát sütő háziak ugyancsak meglepődtek érkezésünkön. s mondhatom, nem nagyon örültek meg nekünk. — Melyik évszak a „legtűzveszélyesebb” ? — Sajnos, mindegyik. Nyaranként gyakoriak az égő gabonatáblák, s az olyan tűzesetek, amelyeknek kezdeményezői, s szenvedő alanyai is az unatkozó, felügyelet nélkül hagyott, gyufával játszadozó gyerekek, ősszel, télen a fűtésből adódó füzekhez vonulunk sokat, tavasszal pedig az avar- és erdőtüzekhez. Van olyan nap, hogy háromszor-négyszer is riasztanak bennünket, de az is előfordul, hogy egyszer sem. Akár a katonaságnál — Sokan úgy hiszik, hogy a tűzoltók a kivonulások közti szünetekben semmit sent csinálnak, — Kérdezték már tőlem is sokszor, hogy mit csinálunk, ha nincs tűz. Hát semmiképpen sem tüzet, hogy legyen mit oltani, van munkánk elég. A nap. akár a katonaságnál, percről percre be van osztva. A szolgálat reggel nyolckor kezdődik, s másnap reggelig tart. Minden nap hat órát fordítunk a kiképzésre, továbbképzésre, egy óra a kötelező testnevelés, a nap többi része az eszközjök, kocsik javításával, tisztításával, a parancsnok által meghatározott foglalkozásokkal, gyakorlatokkal telik el. A készenléti pihenő mindössze hét óra a huszonnégyből. Egy-egy kivonulás természetesen felborítja ezt a programot, amikor megszólal a tűzjelő csengő, mindenki rohan a kocsiba. — Hogyan lehet valakiből tűzoltó? — Általános iskolai végzettség, letöltött katonaidő, orvosi javaslat, s erkölcsi bizonyítvány a belépő. Az első hat hónap a próbaidő^ amelynek végén alkalmas- sági vizsgát tesznek a tűzoltójelöltek. Ezt követően lehetőség nyílik továbbtanulásra a tiszt-, illetve tiszthelyettes-képző iskolákon. — Gondot jelent az utánpótlás? ( — Mióta áttértünk a huszonnégy óra szolgálat, negyvennyolc óra pihenésre, nincs munkaerőgondunk. A két szabadnap nagy vonzóerő. S persze a munkánk szépsége... Félbeszakítja a mondatot az éles csengő. Nincs idő folytatni, rohanunk az ügyeleteshez, mondja a címet, s már indulunk is. Mindez a másodpercek töredéke alatt zajlik le, mire lejárna az egy perc. nemhogy a kapun kívül, de már javában úton vagyunk. Villog a kék lámpa, világítanak a reflektorok (nappal is), s hátborzongatóan szól a sziréna. A kilométeróra mutatója a százat súrolja, az autók kitérnek előlünk, a bennülők arcán kérdés, megdöbbenés, ugyan mi történt megint. Nem mindig ilyen udvariasak azonban a megkülönböztetett jelzésű járművekkel az autósok. Tavaly például — egy jelentésben olvasom — egy autóbusz az árokba szorította a jászberényi tűzoltók fecskendőjét, a szolnokiak pedig egy személyautó miatt az előttük haladó vontató pótkocsijába rohantak. Az összeütközés ugyan nem került emberéletbe, de a súlyos anyagi károk mellett az időveszteség pótolhatatlan maradt... Megszállottan, hivatásból Az idő az egyik legfontosabb tényező a tűzoltók munkájában. A másik a szolgálatparancsnok gyors helyzetfelismerése s intézkedése. Esetünkben Pintér János törzsőrmesternek már nem sok dolga akad) a helyszínen, tulajdonképpen nincs is szükség ránk, nem kell igénybe venni a fecskendőt, a roncsvágót, a hab- s a poroltót, de nem kell a létra sem. Nincs tűz. Egy idős áramütött ember fekszik pár méterre tőlünk; holtan. — Mi is az a szépség a munkájukban? — emlékeztetem Kun őrnagyot a félbeszakadt mondatra, miufán a szomorú látványtól magamhoz térek. — Az életmentés — válaszol fanyarul. Ütban visszafelé a laktanyába már nem villog a lámpa, nem szól a sziréna, mi is hallgatunk. A kocsi ismét beáll a helyére, rajtra készen közvetlenül a kapu elé. — Az é-let-men-tés —szegezi felém szótagolva, határozottan az őrnagy. A többiek helyeselnek. Majd Ficsor János László zászlós szólal meg: — Ezt csak megszállottan, hivatásból lehet csinálni. Mi olyan helyekre megyünk: tűzesetekhez. árvizekhez, balesetekhez, ahonnan más elmenekül. A bajbajutottakon való segítés, az egymásrautaltság adja a mi munkánk szépségét. Ha megszólal a csengő, arra gondolunk, hogy egy elveszett másodperc egy vagy több ember életébe kerülhet. A csengő! Már nyugdíjas az a kollégánk, aki az iskola mellett elmenve meghallotta a csengőt s rohanni kezdett. Mikor elmesélte, jót nevettünk. Csak később értettük meg. A tűzoltó mindig tűzoltó, ha nincs szolgálatban/ akkor is. Tál Gizella