Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-05 / 183. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 5. Szervezett levegővédelem I Önműködő légtérellenőrző rendszerek A Földközi-tenger halála? 1072. június 17-én a „Salja” nevű finn olajszállító hajó Szardínia és Korzika között zátonyra futott. A hajótesten hatalmas repedések keletkeztek. és az olaj kiömlött a tengerbe. A tartályhajó 10 ezer tonna olajait szállított. Huszonnégy óra alatt 18 kilométer hosszú olajtakaró terült él a tangier színén. Vastagsága helyenként elérte a 10 centimétert, a Maddalena-szá- get és a Szardínia partjai alaposan elszennyeződitek. Ez a tartályhaj ó-katasztrófa azonban csak egy kisebb epizód a Földközi-tenger szeny- nyeződésének történetében. Hatalmas tó A Földközi-tengert ipari és háztartási szennyvizekkel, rovarirtó szerekkel, radióaktív anyagokkal szennyezik hosz- szú évek óta. A biológusok szerint ez a szennyezés a Földközi-tengerre nézve ka- tasztrófálisabb következményekkel jár, mint a világtengerek szennyeződése. A Földközi-tenger földrajzi értelemben tulajdonképpen egy nagy tó, amelyet folyók táplálnák. A folyókkal együtt, de más úton is különféle vegyi anyagok kerülnek be a tenger vizébe. Sajnos a Földközi-tenger cirkulációs öntisztulása nem intenzív. Igaz, hogy a Gdbraltári-szaroson keresztül jelentős mennyiségű víz érkezik a tengerbe, de ez túlnyomó részt felszíni víz. Sőt még az árapály okozta vízmozgással sem lehet ebiben a tengerben számolni. Végül, ezt a tengert nem szeli at jelentős egyirányú tengeráram sem, így ez a tisztító tényező is kiesik. Fiirdözók és halfogyasztók A Földközi-tenger partjai természetesen nem egyforma mértékben szennyezettek. Olaszország és Franciaország, tehát az iparilag legfejlettebb két állam partjai állnak a legrosszabbul ezen a téren, de Spanyolország sem dicsekedhet. Görögország partjainál viszonylag jobb a helyzet. Kevésbé szennyezett a Földközi-tenger déli partszakasza (Algéria, Tunisz, Líbia, az BAK stb.) Dr. Aubert, a nizzai Oce- ánbiológiai Intézet megalapítója és igazgatója intenzíven foglalkozik a Földközitenger szennyeződésének problémakörével. Egyik kutatási témája a Földközi-tenger baktériumos fertőzése. A tengerbe jutó szenny anyagok ugyanis melegágyai a baktériumoknak. Szerencsére, a tengerben található baktériumok jelentős része nem kórokozó. Az ember kétféle úton kerülhet érintkezésbe ezekkel a baktériumokkal: ha megfürdik a szennyezett tengervízben, illetve ha olyan halat vagy osztrigát fogyaszt, amelyet a szennyezett szektorból emeltek ki a halászok. Francia és angol kutatási eredmények szerint az első eset még nem jelent komoly veszélyt az emberre. Az angol Egészségügyi Szolgálat egyik jelentése szerint a szennyezett tengervízben gyakorlatilag nem veszélyes a fürdés. (Ritkábban bizonyos légúti megbetegedésekkel azért számolni lehet.) A második eset: a szennyezett tengervízből kifogott állatok fogyasztása már tífuszos, szál- monellás megbetegedéseket, vírusos májgyulladást okozhat. Az idegenforgalom és a halászat már ma is megsínyli a tengervíz szennyeződésének következményeit. A piszkos tengervízben nem kellemes a fürdőzés. Talán még ennél is aggasztóbb, hogy pusztul a Földközi-tenger halállománya; elsősorban a szardella és a tonhal. Ennek a halpusztulásnak két oka van: résziben a rablógazdálkodás (különösen a tonhalaknál kifogják a méreten aluliakat is), másrészt a szennyezett parti vizekben nem tudnak ívni a halak, Megmenteni, de hogyan? A Földközi-tengerbe tehát folyamatosan ömlenek az ipari és háztartási szennyvizek, a különféle vegyi anyagok. Mi az oka, hogy eddig még nem vált ez a tenger egyetlen hatalmas bakitéri- umteleppé? Aubert szerint a tengerben élő állati és növényi mikroorganizmusok baktériumölő anyagokat termelnek. Ezek részben elpusztítják a vegyi anyagokkal bekerült és a szennyezett szektorban tenyésző baktériumok millióit. A lassú öntisztulás folyamata tehát egyelőre megakadályozta a teljes katasztrófát. Ez a biológiai egyensúly természetesen elég labilis, és egy szép napon a túlszennyezés következtében felborulhat. Aubert megnyilatkozásában elsősorban a kapitalista (olasz és francia) ipari vállalatokat ülteti a vádlottak padjára. Igaza van abban, hogy rendeletek gyártásával egyedül nem lehet célt érni abban a környezetvédelmi küzdelemben, amely a Földközi-tenger, tavak, folyók megvédésére is irányul. fl Balaton vizsgálata A Balaton vízminőségének, s élővilágának a megóvása napjaink egyik legégetőbb feladatává vált. Az emberi tevékenységekből eredő környezetszennyeződés különösen az utóbbi években okozott jelentős változásokat a tavi ökoszisztéma évtízezre- dek alatt kialakult rendszerében. A tó flórájának és faunájának összetételében, valamint ezek népességében bekövetkezett módosulások egyre határozottabban jelzik a tó tápanyagféldúsulását, szakszóval entrofizálódását. A helyzet romlását az 1965. évi nagyméretű balatoni halpusztulás jelezte először. Az utóbbi évek egyik legszembetűnőbb változása a Balaton nyíltvizében a lebegő algák tömeges megjelenése volt, az úgynevezett vízvirágzás. Emellett észrevették az egyes víziállaitak mennyiségének a csökkenését, és a szennyezettséget jelző fajok feltűnését is. Ezeknél azonban sokkal feltűnőbb volt a hínárnövényzet nagymértékű elburjánzása. Mintavétel a Balatonból A tóra leselkedő veszélyek közül az egyik legtöbb gondot az élő víz tápanyagfelhalmozódása okozza. Ezek a tápanyagok közül legfontosabb a foszfor, amely döntően befolyásolja a vízi növények, így az algák szaporodását, a tó szervesanyagtermelő képességét. A foszfor különböző formában fordul elő a vízben, melyek közül a vízi növények, algák elsősorban a vízben oldott szervetlen foszfort hasznosítják. A Balaton és természeti környezetének megvédésére eddig soha nem tapasztalt széles körű együttműködés indult meg, amelyben részt vesz minden jelentős hazai intézmény, melynek profilja valamilyen vonatkozásban beleillik a környezetvédelmi kutatásokba. A tennivalók helyes megítéléséhez azonban nélkülözhetetlen a mai helyzet pontos ismerete. Tudni kell a vízi élettérben _ előforduló növény- és állatfajok pontos számát, ezek összetételét, egymáshoz való viszonyát. Ismerni kell azoknak a fajoknak a mennyiségét és minőségét, amelyet a halak fogyasztanak, a halállomány mennyiségét és összetételét, és főleg a víz kémiai összetételét, a belekerült anyagok mennyiségét. Ezek megismerése érdekében több kutatóintézet állandó vizsgálatának tárgya a Balaton. Vízmintákat gyűjtenek a tó különböző partjain és ezeket kémiai és biológiai szempontból tanulmányozzák. A leningródi utcákon vett levegőminta vegyi elemzése légtérre gyakorolt ártalmas hatást. Szükség esetén egyes üzemeket kitelepítenek a városból, vagy módosítják profiljukat. Ez történt például a gázgyárral: leállították, rekonstruálták, és más termék gyártására állították át. Nagy figyelmet fordítanak a város további parkosítására, a szállítási problémákra, köztük a gépjárművek kipufogó gázai ártalmának a csökkentésére. A kísérletekből kitűnt, hogy az új, tökéletesebb porlasztók alkalmazása jóval csökkenti a a kipufogó gázok szénmono- xid-tartalmát. Kibővítik a gyorsforgalmi és a folytonos közlekedést biztosító főútvonalak hálózatát, ami csöken- teni fogja az útkereszteződéseknél való várakozást. Az utcákon elektromobilok és elektrobuszok fognak közlekedni. Leningrádban létrehozzák a légtér állapotának önműködő ellenőrző rendszerét. A nagyforgalmú utcákon és tereken, a nagyvállalatok környékén érzékeny gázelemzőket állítanak fel, amelyek szakadatlanul figyelemmel kísérik Leningrad „lélegzését”. A Szovjetunió második legnagyobb városában, Le- ninigrádban megkezdték a levegő tisztaságának megóvását célzó intézkedések megvalósítását Az erre kidolgozott terv szerves részét képezi a város további gazdasági és szociális fejlesztése programjának. A tudományos kutató és tervező intézetekben, az orvosegészségügyi szervezetekben, a hidrometeorológiai szolgálatnál, az állami autófelügyeletnél dolgozó tudósok és szakemberek közös erőfeszítései révén egy sor intézkedést irányoztak elő, amelyek1 (megvalósítása lehetővé fogja tenni a lég- szennyezés jelentős mérvű csökkentését. A város levegőjének a tisztaságáért több irányban folyik a küzdelem. A szeny- nyezés egyik forrásást a Leningrádban nagy számban üzemelő iparvállalatok jelentik. A tudósoknak ezért az a feladatuk, hogy konkrét ajánlásokat adjanak: milyen új, hatékonyabb tisztítóeszközökkel szereljék fel az üzemeket és gyárakat, hogyan módosítsák a technológiát, hogy elkerüljék a A legfejlettebb technikával Harc a mocsár ellen Végleges természeti körülmények? A mintegy száz éve folyó megfigyelések azt bizonyítják, hogy a Nyugat-Szibériai Alföld egyre gyorsabban mocsarasodik, s közben az örökké fagyott talajú övezet hatására erőteljesen terjeszkedik. dél felé. Az eljegesedést és elmocSarasodást az éghajlat mostohává válásával, az évi középhőmérséklet csökkenésével és a megnövekedett csapadék- mennyiséggel magyarázzák. Mivel ezek a tényezők kívül esnek az ember beavatkozási lehetőségén, úgy látszott, bele kell törődni e hatalmas terület kedvezőtlen átalakulásába, annak ellenére, hogy az utóbbi időben óriási nyersanyagfeltá- rások'at végeztek. A legfejlettebb technika alkalmazásával emberek százezrei szálltak szembe a természet mostohaságával. Vajon valóban véglegesek ezek a nehéz természeti körülmények? — ezt vizsgálták a tudósok. Megállapították, hogy Szibéria legértékesebb természetes erdőtársulásai nyírfákkal vegyes cirbolyafenyvesek. Ezek az erdők ma már csak a síkság kiemelkedő részein találhatók. A pusztuló erdők altalajában már fagyott földtömegek, úgynevezett jéglencsék is előfordulnakA kipusztult erdők talaját már csak mohapóma borítja, alatta pedig nem erdei talaj, hanem vastag tőzegréteg húzódik, ami alatt egész évben megmaradó fagyövezet alakul ki. A növénytakaró elhelyezkedésében nagy szerepük van a kisebb felszíni formáknak is — noha ez csak néhány arasz szintkülönbséget jelent — mert drámai módon hatnak a talajhőmérsékletre, a vízháztartásra és a növényi életközösségekre. A kutatók ugyanis bebizonyították, hogy a talaj elmo- csarasodásában nagy szerepük van a felgyülemlő tőzegrétegeknek. Azt is kiszámították, hogyha az ember nem lép közbe, jelenlegi éghajlati körülményeink között az örök fagy a mai határtól 400—500 km- re húzódhat. Beavatkozással a fagyhatárt a mai éghajlat mellett is visszaszoríthatják a 68. szélességi fokig, s országrésznyi területek válhatnak így szántóföldekké. A szovjet kutatók szerint ehhez „csupán” a tőzegtakarót kellene visszaszorítani és növényzettel megkötni a havat. Tirtikov akadémikus véleménye: 10— 20 év alatt 10 méter fagyott talajréteget lehet így felolvasztani. A mohatakarót leggazdaságosabban meszezéssel szoríthatják vissza, de a moha felégetése is célravezető lehet. Eredményekkel kecsegtet a tőzeg kitermelése és hasznosítása. A hótakaró megőrzéséhez növényzetre van szükség. Tavasszal a hó felületére repülőgépekről kiszórt szén- vagy tőzegporral kívánják a hótakarót elsötétíteni, hogy hamarabb megkezdődjék az olvadás, így korábban felmelegedhet a talaj. (KS) Az „Atmoszféra-2" gördülő laboratórium légtisztasági ellenőrzést végez
