Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-05 / 183. szám
1978. augusztus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nyergesek és fazekasok Felújítás után a 101 éves tiszafüredi múzeumban Másfél esztendeig tartó felújítás után a közelmúltban megnyílt az ország egyik legrégebben alapított múzeuma, a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum. A múzeumbarátok és Tiszafüred évről évre visszatérő látogatói nagy<hi várták az átépítés befejezését, az új kiállítások megnyitását. A várakozás érthető volt, hiszen a hetvenes évek elejétől kezdve — az állandó kiállítás mellett — az időszaki képző- és népművészeti tárlatok népszerűsége, látogatottsága nőttőn nőtt. A múlt században épült, harmonikus tagolású klasz- szicista kúria, amelyet park vesz körül, méltó otthonává vált — felújítás után — a múzeumnak. Nőtt a kiállító és a raktártermek 6záma, s a korábbihoz képest sokkal jobb körülmények között lehet fogadni a látogatókat. Az első terem, amely kettéosztható, az időszaki kiállításoké. Annák, aki mostanában felkeresi a múzeumot, felejthetetlen élményben lesz része az itt látható két kiállítás jóvoltából. Az egyik időszaki bemutató a híres tiszafüredi fazekasipar legjelentősebb mestereinek munkáiból áll. A kiállításon látható kerámiák javarésze különlegesség, többsége dátumozott, szignált vagy kutatómunkával megfejtett jelzésű. Stílusban és történetben ennyire áttekinthető fazekaskiállítást ritkán lehet látni, ez önmagában is érdekesség. A tiszafüredi múzeumot 1877-ben alapította Tariczky Endre és Miilesz Béla. A másik időszaki kiállítás az intézmény elmúlt száz esztendejének jelentősebb eseményeit idézi fel dokumentumok, fotók, képek segítségével, méltóképp emlékezve a két alapítóra. Átgondolt tervezői, belső építészi munka eredménye az időszaki kiállítóterem, amely nemcsak tártatok rendezésére alkalmas, hanem lehet benne tanácskozást, iskolai órát, kamarahangversenyt, vetítést is tartani. Az állandó kiállítás négy termet tölt meg. „Változó Ti-' szatáj” címmel Tiszafüred és környéke történelmét és néprajzát mutatja be a török hódoltságot követő időktől máig. Láthatjuk a tárlókban a nagy történelmi sorsfordulókat idéző eredeti dokumentumokat, a hajdani falusi házak, gazdaságok eszközeiről, az építészet emlékeit megörökítő kivilágított diasorozatokról pedig a tiszafüredi emberek életmódjának alakulását kísérhetjük figyelemmel. Különösen értékesek és látványosak is — a régi céhes ipar és a kismesterségek tárgyi emlékei; a szerszámok és a kész termékek. Itt láthatjuk — egyebek között — a híres füredi fanyereggyártás emlékeit is. Az állandó kiállítás felidézi Tiszafüred legújabbkori történelmét, valamint a vidék jellegét döntő módon befolyásoló kiskörei víztározó és a Hortobágyi Nemzeti Park természeti értékeit is bemutatja. Szép, tanulságos látnivalókban bővelkedő múzeum várja a látogatókat Tiszafüreden. Méltó a település múltjához és jelenéhez is. Sz. J. Kis matematikusok a döntőben A TIT szervezetén belül tevékenykedő Kis matematikusok baráti köre versenyének országos döntőjén, amelyet a zánkai úttörővárosban rendeztek meg három pajtás A krimit a matematikához szokták hasonlítani. Az egyenlet megoldásaként ismertté válik az ismeretlen. A bűnügyi történetek a végén mindig megtudjuk ki a gyilkos, — egyáltalán, kiderül az igazság. Alain Comeau a Police Python 357 című színes, francia—NSZK filmjében a szabályos krimik dramaturgiájával építi filmjét, de egyáltalán nem szokványosán. A forgatókönyv társszerző Daniel Boulauger- rel együtt olyan történetet hoz filmszalagra, amely — ha nem is dörrennének el a rendőrség python fegyverei — akkor is erős drámai konf- liktusú lenne. Szabadabban fogalmazva szerelmi, lélektani drámának is nevezhetnénk. Sokszög amelynek mindenki vesztese. A bravúrosan nyomozó detektív — mert van-e krimi nélküle? — ugyanúgy áldozat, mint Sylvia, a gyönyörű fotóslány. A történet ugyanis arról szól, hogy a bűn közelében élők — a rendőrök — sem mentesek az emberi tragédiáktól. Ez a megállapítás a film cselekményétől elvonatkoztatva ugyan banalitás, — de a Police Python 357 éppen ezt tárja a néző elé, hogy a szenvedélyektől fűtött emberek mennyire ellentétbe kerülhetnek korábbi önmagukkal. A nagyszerű filmmel és főleg a közönséggel szemben „bűn” volna többet elárulni a Polyce Python 357 történetéből, nem is tesszük, inkább a rendező néhány — jóllehet filmtörténeti értékké váló — gondolatsorára hívjuk fel a figyelmet. Az előzőeken kívül elsősorban arra, hogy főhősei jégkemény világát a humor eszközeivel — amolyan hegy után völgy játék ez — még hitelesebbé teszi. Nincsenek szuperman- jei — unásig láthatunk belőlük, más,- kommersz bűnügyi történetekben — s a bűnösök is áldozatok. Figyelmeztet is az író-rendező: a törvényességre oly hiú közegnek — a történet színhelye Orleans — félnie lehet — az íratlan, az emberek tévedéséből, jellemgyengeségéből vett részt a megyéből. A szolnoki Drávucz Mariann a harminchárom hatodik osztályos között a 7. helyezést szerezte meg. származó katasztrófa törvényektől. Mindez kézenfekvőén elvezet a következtetésig: egyáltalán nem mindegy, hogy milyen emberek gyakorolják a hatalmat. Alain Cor- neau filmjében ugyanis a gyilkosok... De azt ígértük, nem áruljuk el a poént, — ami ugyan ebben a remek filmdrámában nem a megfejtés matematikai törvényszerűségével jelentkezik, hanem a történet sodrásában, az emberi életutak tragikus metszéspontjaiban. Mindezek után — felső fokon beszéltünk Alain Cor- neauról — nem a meghök- kentés, de a teljes kép igénylésével azt is megállapíthatjuk: könnyű dolga,volt a rendezőnek. A filmdráma „hordozói” világnagyságok. De még ezzel sem jutottunk el a siker nyitjáig. A pénz ördöge sokszor sarkallta már arra a legnagyobb- filmsztárokat is, hogy nem egyéniségükhöz illő szerepet vállajanak. Most nem így történt. A félelem bére, a Salemi boszorkányok, A nagy kék országút, A tökéletes bűntény, a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája főszereplője, Yves Montand — Marc Fer- rat rendőrfelügyelő eljátszásával — iskolapéldáját szolgáltatja a színész és szerep találkozásának. Hasonlóan filmbeli „ellenlábasa”, egyben főnöke szerepében Francois Perier is, akit a Patkányfogóból, a Cabiria éjszakáiból, a Két nap az életből ismerünk. S Thérése Ga- nay szerepében Simone Signorét, a ma élő legnagyobb drámai színésznők egyike, akit Elisabeth Proctorként, Aduaként és a Hely a tetőn című film tragikus hősnőiéként láthattunk? A bűnügy okozója Sylvia Leopardi szerepében Stefánia Sandrelli, számos alkalommal M. Mas- troianni partnere volt, pl. a Válás olasz módra című filmben. Velük tökéletes Comeau lélektani, bűnügyi filmdrámája. Tiszai Lajos Nevet kaptak Névtelenül érkeztek hazánkba a török elől menekülő délszláv családok — erre a következtetésre jutott kutatásai során Sarosácz György mohácsi múzeum- igazgató, a délszláv nemzetiségi élet ismert kutatója. 1389 és 1526, azaz a rigómezői csatavesztés és a mohácsi vész közötti — csaknem másfél évszázados — időszakban sok ezer szerb és horvát települt át. menedéket keresve Magyarországra. Ezeknek az embereknek akkor még csak keresztnevük volt. A magyar jobbágyoknál viszont erre az időre gyakorlatilag már lezajlott a családi névadás, olymódon, hogy a gyerekek örökölték az apjuk nevét, amit külsejük, foglalkozásuk, születési helyük stb. után kaptak. Sarosácz György a levéltárakban őrzött egykorú ösz- szeírások alapján délszláv névelemzést végzett* s ennek alapján kiderítette, hogy a magyar földre érkezett szer- bek és horvátok többsége földrajzi nevet kapott családnévül. A „keresztelést” a földesurak hajtották végre. A legegyszerűbb megoldást választották: vagy a balkáni származási helyük, vagy a magyarországi illetőségű helyük délszláv változatával ruházták fel névtelen jobbágyaikat. Így lett a boszniai eredetű család Boszanácz, a hercegovinál Herczegovácz és a szerémi Szremácz. S ilyen alapon születtek a hazai eredetű délszláv családnevek, például Balatinácz (balatoni), Osztrogavácz (esztergomi), Kaposvarácz (kaposvári) vagy Budánovics (budai). Sok délszláv eredetű család ma is a 400—500 évvel ezelőtt kapott nevét viseli. Maga a kutató is — Sarosácz ugyanis nem más, mint a délbaranyai Sáros falu délszláv megfelelője. A baranyai délszláv nemzetiségű családok névsorában szinte az összes olyan falu neve fellelhető, amelynek lakói most is többnyire szerb-horvát anyanyelvűek. Például: Birjanovácz (birjáni) és Szemelyácz (személyi), vagy • Szalancsanin (szalántai) és Mohacsanin (mohácsi). A családnevek eredetének elemzése fontos adalékot szolgáltat a magyar- országi délszláv népszokások múltbeli alakulásához. FILMJEGYZET Police Python 3S7 „Ha jó a kedved, üsd a tenyered!” Az esztóniai úttörőfesztivál küldötteié a szó Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság XI. nemzetközi úttörőtalálkozóján júliusban tizennyolc magyar gyerek vett részt a Szolnok megyei delegáció tagjaként. Kettőt választottunk ki közülük, hogy élményeikről beszél-« gessünk. Tiszaföldváron Pápai Viki perceken belül kiállítást rendez az asztalon, a heve- rőn, még a szőnyegre is jut a színes prospektusokból, képeslapokból, jelvényekből. — Az észt pajtások sátrakban laktak egy erdei tisztáson — kezdi a beszámolót —, mi meg egy olyan szép iskolában, amilyet még nem láttam. Úszómedencéje is van... Felejthetetlen volt ez az egész utozás! Külön meglepetés volt, hogy Moszkvát is láthattuk. Az őrségváltás a Mauzóleum előtt... Aztán Tallinn. Csodálatos város! Észt és szovjet gyerekek között csak mi voltunk magyarok. tizennyolcán a megyéből. Meghatóan kedvesek voltak velünk a felnőttekés a gyerekek is. Mindenhol úgy fogadtak, mint a felnőttek igazi delegációit: virággal, ajándékokkal. Nagyon vendégszerető emberek ... — Az észt úttörőújságban több cikket is láttunk rólatok. — Szerepeltünk a rádióban és a televízió is készített velünk egy félórás riportot. Elmondtuk, hogy mi tetszett a legjobban. Nekem az észt pajtások fegyelmezettsége, meg az, hogy rajonként más az egyeruhá- juk ... Majd szeptemberben, az észt televízió „Üttörő- nyár” című adásában kerül műsorra. — Milyen volt a tengerparti nyaralás? — Sokkal hidegebb a tenger, mint a Balaton. Egyébként olyan hűvös időt fogtunk ki, hogy időnként gyapjúpulóverben' is fáztunk.- Volt egy dalverseny, azon nyertünk egy-egy nyakba akasztható plakettet. A felirat szövege: „A XI. úttörőtalálkozó legjobbja” - mutatja Ildikó Viki: - Ezt a selyemkendőt egy észt kislánytól kaptam — Már régebben leveleztem két szovjet kislánnyal meg egy fiúval, velem egy- korúak voltak. A találkozó azért egészen más, mint a levélbarátság! — magyarázza Tarkó Ildikó Szolnokon, Móra Ferenc úti lakásukban. — Mulatságos volt, kézzel- lábbal mutogattunk, ha nehezen is, de megértettük egymást. Segítségünkre volt az ismerkedésben a tolmácslány, Asszonyi Emőke. Nagyon megszerettük. Elsős gimnazista, Tallinnban született, de hat évig magyar nyelvterületen, Munkácson élt. Szépen beszél magyarul... Ildi mutatja, hogy már levelet, csomagot is kapott új barátaitól. — A párnui radonból, Háádemeesteből küldte Mi- khelson Maiu. De olyan sok pajtással cseréltünk címet, hogy nem emlékszem rá, melyik volt. — Mit vittél, mit hoztál emlékbe? — Magyar újságokat, apró népművészeti tárgyakat vittem ajándékba, és ilyesmiket kaptam is. Meg egy felfújható játékkacsát, amire ráírták nevüket észt barátaim. Vásároltam is sok mindent: anyukának miniszamovárt, apunak egy fából faragott észt babát, öcsinek irányítható autót, csokit meg kabalababát hoztam. — Magadnak? Kiszalad, és kisvártatva Nyinával sétál be, a járóbabával. — Erre úgy vigyázok, hogy ha lesz majd egy) kislányom, örökli tőlem. — Egyetlen kedves élményt említs meg búcsúzóul. — Sokat játszottunk, énekeltünk együtt. Van egy dal, ami az észteknél is, nálunk is ismerős: ;,Ha jó a kedved, üsd a tenyered! / Ha jó a kedved, üsd a tenyered! / Ha köztünk vagy és jó a kedved / másoknak is mutasd ezt meg! / Ha jó a kedved, üsd a tenyered!”... Ha ezt a dalt meghallom, még évek múlva is ez a felejthetetlen három hét jut majd az eszembe. Rónai Erzsébet Fotó: Temesköz! Ferenc Kincs van a túri agyagban Külföldi vendégek a fazekasoknál Yvette Mintzberg: „Nem, csalódtam.. Kincs van a túri agyagban — írta haza Los Angelesből az akkor már világhírű szobrászművész, Finta Sándor abban a levélben, amelyben arról álmodozott, hogy a mezőtúri kerámia egyszer majdcsak kilép elszigeteltségéből, s az egész világ megismeri a túri mesterek keze munkáját, a táj csodálatos szín- és formavilágát. Finta Sándor álmai azóta jórészt valóra váltak, s a napokban egy újabb szerény lépést tettek a túri fazekasok: dr. Kressz Mária kandidátus értő és vendéglátó vezetésével Mezőtúron tartózkodnak a nemzetközi fazekastanfolyam résztvevői. — A mezőtúri látogatás tanfolyam elnevezése megtévesztő — mondja Kressz Mária —, hiszen a résztvevők egytől egyig vezető fazekasművészei hazájuknak, inkább tapasztalatcseréről beszélhetünk, hiszen mi is sokat tanulunk az USA-ból, F. J. Blumenthal: „A képzés tökéletes.. Kanadából és Izraelből érkezett művészektől. Ám az kétségtelen, hogy vendégeink célja a túri kerámia megismerése. Yvette Mintzberg asszony Montreálból érkezett, kitűnően beszél magyarul... — Oh, sajnos már sokat felejtettem szép anyanyelvemből, nagyon is sajnálom, dehát én már a tengerentúlon születtem, nem élek magyar környezetben. Különbőz zö az ó- és az új hazám kerámiai formanyelve is, éppen azért jöttem Magyarországra, hogy az alkalmazás tökéletességéig megismerjem a népi fazekasművészet legjobb hagyományait. Mondhatom, nem csalódtam, gyönyörűnek tartom a túri mesterek munkáit. Ügy vélem, igen szép feladatot vállal, aki a magyar népművészetet igyekszik megismertetni a világgal. Nos, ezt én örömmel tenném akkor is, ha nagyszüleim nem magyarok lettek volna ,.. Andrée S. Thompson: Szeretnék magvető lenni.. F. J. Blumenthal úr az izraeli kerámikusok szövetségének elnöke így nyilatkozott: i — Jóleső érzés volt látni, ahogy az öregebb mesterek megtanítják a fiatalokat a népi fazekasművészetre, a hagyományok megőrzésére. Ebben a nemes fogyamat- b an olyan tudatosságot, szervezettséget láttam itt — amelyhez eddig csak hasonlókkal találkozhattam a nemzetközi kerámikuséletben. Andrée S. Thompson asz- szonyt, aki Kaliforniából utazott Mezőtúrra, az itteni kerámia gazdag színvilága ragadta meg: — Szeretnék magvető lenni, a magyar népművészet hazámbeli népszerűsítőihez csatlakozni. Sokat veszít az a kerámikus, aki — bárhol is dolgozzék a világon — nem ismeri jól a magyar népi kerámiát. — ti — Fotó: K. I,