Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-30 / 204. szám
1978. augusztus 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Cigarettaszünet Vasmarokkal (Temesközy F. képriportja) lüresen se könnyű Versenyt feszült izom és heveder Ha rövid a karod, toldd meg egy ... csáklyával Rakodómunkások E gy mozdulatukra karokat vállakat kímélő daruk, targoncák engedelmeskednek és a feszült figyelem, ahogy gépeiket dirigálják, kevésbé fárasztja őket, mint kétkezi társaikat a mázsák. Mert sokuk munkája még most is a régi, vállat gör- nyesztő, derekat sorvasztó. Munkájuk mindennap küzdelem a súllyal, munkájuk mindennap győzelem: karjuk, válluk erejének, gépüknek enged a teher. És az izmot, figyelmet próbáló munkájuk közben pihentető, ha abban, amit mozdítanak, meglátják a formát, a színt. HÉTSZÁZEZER „ . . . mert nem a kombájn, hanem a kombájnos arat!” Az országgyűlés nyári ülésszakán hangzott el dr. Ro- mány Pál mezőgazdasági miniszternek ez a nagyon szép megállapítása, amiből kiindulni szeretnénk. A termelés fokozásáért folytatott hajszában, a beruházások körüli idegeskedésben gyakran megfeledkezünk minden gazdasági tevékenység legfontosabb feltételéről: a dolgozó emberről. Sok részletes fejtegetés következik még ezután ebben a cikksorozatban. Szeretném azonban előrebocsátani, hogy bármennyire kínálkozik is a lehetőség, a továbbiakban nem a szép gondolatok kifejezésére törekszem, inkább rideg tények közlésére, valamint a vitatott pontok alaposabb megvilágítására. Tehát az ember. Hivatalos statisztikák szerint a magyar népgazdaságban foglalkoztatott 5 millió dolgozó 18,9 százaléka él a mezőgazdaságból. Azonban ezt az arányt némelyek vitatják, mondván, hogy az állami gazdaságokban és főleg a tsz-ekben, sokan beszámítanak ugyan a iétszámba, de évente mindössze néhány hónapot dolgoznak. A statisztikusok ezt is kiszűrték, és úgy találták, hogy ha a töredék munkaidőket egybeszámolják, és csak akkor írják be a statisztikába, ha ezek a részletek már egy évet kitesznek, (tehát több ember számít egynek) akkor az úgynevezett „állományi létszám” a mezőgazdaságban 700 ezer fő. A városokban olykor legendák keringenek arról, hogy milyen jól élnek a mezőgazdasági dolgozók, egyes mostoha körülmények között levő falvakban pedig arról, hogy milyen rosszul. Vegyük a rideg tényeket. A szocialista iparban egy ember átlagos havi keresete 3200 forint, az állami gazdaságokban 3100, a téeszekben 2900 forint. Ezen belül a mező- gazdasági dolgozók többet keresnek, mint a könnyűiparban vagy a kereskedelemben foglalkoztatottak, viszont kevesebbet, mint például a kohászok. Ez a rangsor azonban igazságosnak mondható. Hozzá kell tenni, hogy a 3100, illetve 2900 forintban a háztáji gazdaság jövedelme nem szerepel. Ezt egyébként is csak becsülni lehetne, de beszámítása igazságtalan is volna. A háztáji ugyanis nem személyi, hanem családi kereset. „Háztáji” pedig — ha nem is pontosan így nevezik — nemcsak a mezőgazdaságban, az iparban is létező fogalom. Ki tudná statisztikába foglalni például, hogy egy vállalati szobafestő mennyit keres meg esetenként és vasárnaponként vállalt külön munkával? Nem is kell azt számolni, megdolgozik érte, megérdemli. Aminthogy a téesztag is azt a pénzt, amit mondjuk a felvásárlóknak átadott hízott sertésekért kap. A lényegében azonos jövedelem mögött a részleteket tekintve is komoly eredmények húzódnak meg. Ilyen például az a tény, hogy az állam nem a munkaterület, hanem a munka szerint különbözteti meg az embereket. Az esztergályos például ma máf! ugyanannyit kereshet ugyanazon a gépen, elért munkájával, tekintet nélkül arra, hogy ez az esztergapad egy gépgyár csarnokában, vagy egy téesz színjében áll-e. hiszen nemsokára nyugdíjba megy, és az utolsó évek eredményétől függ a nyugdíja. , Melyiknek kedvezzek? Nos, az állam konkrét választ ad erre a kérdésre. A válasz nem több, mint három betű: TMT, azaz Termelőszövetkezeti munkadíjtáblázat. Ebben felsorolták valamennyi lehetséges munkakört és annak javadalmazását. A táblázat nem forintokat, hanem arányokat tartalmaz. Így például az állatgondozó munkáját veszi szád ..százalékos értékűnek, és ehhez képest a vízhordó munkája 55 százalékos, a kombájnszerelőé 150 százalékot képvisel. Ezeket az arányokat kell av mezőgazdaságban a munka anyagi elismerése során betartani. A mai gyakorlat persze még gyakran eltér az elvektől. A munkaerő megszerzéséért és megtartásáért folytatott verseny sok helyütt torzulásokat eredményez. Akadnak munkakörök, ahol a bér — illetve az arány — még a minimumot sem éri el, és olyanok is, ahol a maximumot is meghaladja. A keresetek folyamatos javulásával párhuzamosan lehetséges az előre futott béreket kicsit visszatartani, a lema- radottakat pedig gyorsabban emelni. Így alakul ki majd a megfelelő arány. Amikor erről beszélgettünk, azt mondta nekem egy téeszelnök: rendben van az egyenlőség, csak azt mondja meg nekem az állam, hogy melyik ujjamat harapjam? Mert meg kellene fizetni az esztergályost is, hogy munkát vállaljon nálunk, de növelni kellene az idős parasztember jövedelmét is, Az „50 filléres hajsza” pedig nem célravezető. Ha itt 50 fillérrel többet adnak ugyanazért a munkáért, akkor a szomszédos üzem majd egy forinttal ad többet és ismét eltorzul a kép. A munkát tisztességgel meg kell fizetni, a dolgozók megszerzéséért és megtartásáért elsősorban a munkahelyi körülmények és a munkahelyi légkör javításával kell harcolni. Ez bonyolultabb folyamat, de célravezető. Földeáki Béla (KÖVETKEZIK: DRÁGA, DE KELL...) FuHánkos gondok Tisza fii reden Permetezés vagy méhészet? Mindkettőre egyformán szükség van A Tiszafüred és Vidéke Áfész keretében működő azonos nevű méhész-szakcsoport a megye talán legjelentősebb társulása. Ezt nem is a tagok :(128 fő), meg a méhcsaládok száma (3 ezer 980 darab) mutatja igazán. Sokkal inkább a termelési érték, amely alapján a megyében élre kívánkozik a lelkes kollektíva neve, hiszen a tavaly felvásárolt 5 ezer >345 mázsa Szolnok megyei mézből ez a társulás állított elő >987 mázsát, de az idén félévig leszállított 812 mázsa méz több mint egynegyede is a tiszafürediek munkájának eredménye. Ügy mondják, a méhészek csendes emberek, de esetenként apró állatkáik védelmében szúr a nyelvük. Tiszafüredi közgyűlésükön elhangzott néhány kritikai észrevétel is. — Hiába a megye legjelentősebb szakcsoportja a miénk, hovatovább letelepedési gondjaink lesznek — kesergett Pusker Ferenc, a helybeli méhész-szakszövet- ség elnöke. — A rengeteg permetezés, a temérdek vegyszer sajnos bogarainkat is ritkítja. A helybeli Hámán Kató Termelőszövetkezetből például az idén sok tagtársunk „elmenekült”, mivel a növényvédelemmel több ízben elkésett a közös gazdaság. Elismerem, olykor indokoltan, hol az időjárás, hol a repülőgép miatt volt probléma. Tény, hogy tagjaink zömmel Kócs felé húzódtak, elkerülve a tsz tábláit. Mi azt szeretnénk, ha a permetezési időpontok biztosabbak lennének, mert a hosszú „tóiig” kijelölés közben telik az idő, virágba borul, vagy el- virágzik a növényi kultúra, egyszóval oda a gyűjtés. A másik kérés: rovarjaink átlagosan hat kilométeres köralakú területen gyűjtenek. Ha csak két-három napig telepedhetünk egy-egy tábla szélére, mert például 72 óra múlva tőlünk ezer vagy 500 méterre permeteznek, vonulhatunk tovább. Márpedig a három-négynaponkénti utazgatás eléggé drága. K. Szabó Mihály, a Hámán Kató Termelőszövetkezet növényvédő agronómusa, a „másik oldal” elkövetkezett- je. — A gazdaságokban a modern növényvédelem februártól novemberig tart. A repülőgépes, helikopteres vegy szerezés és a méhészet összeegyeztetése egyre nagyobb gond. Közös gazdaságunk 1972/73-ban félmillió forintot se költött permetszerekre, ma évente négy, négy és fél milliót áldozunk a növényvédelemre. A vegyszerezést előzőleg nyolc helyre jelentjük be, igaz a méhészeknek külön nem. Azt is elismerem, hogy az idei rendkívüli esős időjárás miatt előfordult, hogy késtünk a permetezéssel, sőt alkalmakként egy-egy növényi kultúra esetében (például lucerna) hirtelen kellett döntenünk: meghagyj uk-e magnak, permetezzük-e a fertőzés miatt, vagy levágjuk. Nos, kinek van igaza? Valószínű, mindkét félnek. Vitathatatlan, a természetben szükség van a méhekre, hiszen a szorgos apró rovarok nélkülözhetetlenek a beporzásban. „Mellesleg” a méz egészséges, fontos áru, nem utolsósorban valutaszerző termék. Ami viszont a repülőgépes vegyszeres permetezést illeti, felhasználása, jelentősége évről évre nő. Ma már egy modern nagyüzemben a növényi kultúra megteremtése, a kártevők elleni védelem elképzelhetetlen nélküle. Az egyetlen megoldás: a kompromisszum, egymás érdekeinek kölcsönös figyelem- bevétele, tiszteletben tartása. Hogy a súrlódási felület minimális legyen, rendszeres, állandó jellegű kapcsolat szükséges az érintettek között. Majd ha így lesz a „fullánkos téma” Tiszafüreden és környékén is lekerül a napirendről. P. Szabó Miklós Lesz elegendő vetőmag Szolnok megyében minden évben 30—40 ezer hektáron termelnek vetőmagot, melynek értéke mintegy 500 millió forint. A szaporítóanyagellátás és -forgalmazás zavartalan lebonyolításának érdekében a szolnoki Vetőmag Termeltető és Értékesítő Vállalat tegnap tanácskozásra hívta össze a vetőmagtermeléssel foglalkozó gazdaságok szakembereit és az illetékes tanácsi szervek képviselőit. Gaál Dénes, a vállalat főmérnökének megnyitója után Szarvas Imre igazgató ismertette a megyénk vetőmag- termesztésének helyzetét és eredményeit. A beszámoló után a termelő vállalatok képviselőinek hozzászólásaiból kiderült, hogy a gazdaságok szállítási problémákkal küzdenek. Nem áll rendelkezésükre elég vagon, és tartanak attól, hogy a cukorrépakampány beindulásakor a szállítási gondok csak nagyobbodnak, pedig a vetőmagot el kell juttatni a megrendelőkhöz. A termelők szempontjából értékesítési nehézségeket okoz, hogy egyes gazdaságok az utolsó pillanatban visszavonják megrendeléseiket, vagy nem veszik át a hibátlan vetőmagot. Több segítség II családi házak építéséhez Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium azzal számol, hogy az 1990-ig megépülő lakásoknak több mint egyharmada családi házként valósul meg. így ez az építési forma is jelentősen hozzájárul a települések arculatának formálásához. Ezért a tárca már sokat tett a családi házak építészeti színvonalának fejlesztéséért. Az utóbbi években lezajlott regionális tervpályázatok alapján elkészült az az ajánlott tervgyűjtemény, amely rendkívül széles választékot nyújt a családiház-építőknek a céljaiknak legjobban megfelelő épülettervek választásához. Középpontban az ember Zs&kolók
