Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-30 / 204. szám

4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 30. Kiszáradt kutak Régóta probléma a Zagy­va-parti lakótelep játszóte­reinek ivóvízellátása. A ter­vezők nemcsak a nyilvános WC-ről, hanem a szükséges ivókútról is megfeledkeztek, így aztán gyakran előfordul, hogy a szomjas gyerekek a locsoló (kerti) csapokat nyi-, togatják, s egy-két emelet magasságú „szökőkutakat” hagynak maguk után. A városi tanács intézke­dett ugyan a helyzet javítá­sára, és mindannyiunk örö­mére több kutat épített a lakótelepen még 1976-ban. A kutak azonban a mai napig sem működnek. Lehet, hogy dísztárgyaknak szánták az egyébként igen mutatós kis kutakat? Ordas János Szolnok Tartsuk tisztán környezetünket Sokat hallunk, olvasunk környezetünk védelméről, tisztántartásának fontossá­gáról. Ahhoz, hogy ez valóra is váljon, mindannyiunk rendszeretete, fegyelmezett­sége, munkája szükséges. Ha reggelente valaki megnézné a Kun Béla krt. környékét, elszomorító képet látna. Az itt lakók egy része nem tö­rődik a renddel, a tisztaság­gal, a szemetet kidobálják az ablakon. Reggelente kör­nyezetünk szinte szemétte­lephez hasonlít. A házirend betartásával is baj van. Töb­ben megengedik maguknak az éjszakai, s hajnalig tartó dorbézolást a bérházban és nincsenek tekintettel azok­ra, akik reggel 4 órakor men­nek munkába. Szeretnénk, ha az illeté­kesek jobban odafigyelnének a rendbontókra, s azokra, akik környezetünket, lakó­telepünket szennyezik. I. Istvánná Szolnok Riporterek voltunk ' a Balatonnál A IV. országos úttörő riportervetélkedő eredmé­nyeképpen a tiszafüredi Kiss Pál Általános Iskola csapata második helyezést ért el. A három pajtás - Hajdú Éva, Nagy Erika és Czeglédi Tünde - jutal­mul kéthetes zánkai tábo­rozáson vett részt, ahol a 14 nap alatt a riporter­szak rrta fogásaival, alap­jaival ismerkedtek. A hajnali ébresztő, torna, reggelizés után elkezdődött a nemzetközi tábor színes éle­te. Mi, riporterjelöltek a stúdióba indultunk. A stúdió egy szoba nagyságú épület volt, benne kazettás, szala­gos magnók tömkelegé, ke- verőpulattal, modern techni­kai berendezésekkel. Felada­tul kaptuk, hogy mondjúk magnóra, dolgozzuk fel az eddigi VIT-ek történetét. Ke­zünkbe adtak 10—15 gépelt papírlapot, tele VIT-történe- tekkel. Ezeket átdolgoztuk, rádiófelvételre alkalmaztuk, mégpedig aszerint, kinek milyen volt a hangszíne. Bi­zony egy-egy szövegrészt olykor ötször is felvettünk, mire hallgatható lett. Min­den nap délig ez volt a prog­ramunk, s az utolsó előtti napra készültünk el a 18 perces műsorral. A produk­ciót a tábori, városi rádió­ban játszották le. A VIT- produkción kívül naponta je­lentkeztünk a városi rádió­ban színes,, rövid műsorokkal, dalokkal, szövegrészekkel. Az idén is indulni szeretnénk a versenyen. Jó lenne a tavalyi ezüstérmet nemesebbre vál­Nagy Erika 8. b Hajdú £va 8. a Szerkesztői üzenetek K. Istvánná, Szolnok: A CSÉB-biztosítás önkéntes. A tagdíjat fizetni tehát nem kötelező. A tagok természe­tesen csak a tagsági díj fi­zetése mellett jogosultak a CSÉB szolgáltatásaira. A tagdíjhátralék a tagsági vi­szony megszüntetését és az addig szerzett jogok elvesz­tését vonja maga után. N. Lajosné, Kisújszállás: Az elmúlt évben nagy hiány volt a gázpalackokban, ezért a kiutalási kérelmeket is csak több éves várakozási idővel igazolhatták vissza, örvendetes, hogy a hiányt okozó nehézségeken már túl­jutott a vállalat, és az is le­hetővé vált, hogy pótpalack- igényét elfogadhatták. A sür­gető leveleknek azonban nincs értelme, mert a pót- palack-kiutalásnál a sürge­téseket nem tudják figye­lembe venni. Kovács Vendelné, Jászbe­rény: A termelőszövetkezet nyugdíjas tagjai — ha mun­kát végeznek a téeszben — ugyanolyan feltételekkel sze­reznek jogot fizetett szabad­ságra, mint az aktív dolgo­zók. Gyakorlatilag azonban a dolgozó nyugdíjasok egy része fizetett szabadságra nem szerezhet jogosultságot, miután a társadalombiztosí­tási jogszabályok által meg­állapított éves munkaidőke­ret (840, illetve 1260 óra) kevesebb, mint a téesz-tagok fizetett szabadságának jogo­sultságához szükséges mini­mális munkaórák száma. Ungor Lajosné, Szolnok: Értesülése helytálló. Építő­anyagot közterületen csak az tárolhat, aki erre engedélyt kapott. Az engedélyt attól az elsőfokú építésügyi hatóság­tól kell írásban kérni, amely a használni kívánt közterü­let helye szerint illetékes. A közterület-használati enge­dély illetéke 50 forint. Sz.I., Kuncsorba: A köz­műves vízellátás szabályza­ta szerint a vízmű, annak alap- és melléklétesítményei, a közkifolyó, a bekövető ve­zetékek állami tulajdont ké­peznek és a Víz- és Csator­namű Vállalat kezelésében állnak. A közcső hálózat men­tén fekvő ingatlanok vízellá­tásba való bekötését a tu­lajdonos kérheti. A kérelem teljesítését a vállalat nem tagadhatja meg és vízműfej­lesztési hozzájárulás fizeté­séhez sem kötheti. A 8/1970. ÉVM—PM rendelet előírása szerint ugyanis a közművesí­tés költségének meghatáro­zott részét a telek tulajdono­saira át kell hárítani. Ennek összegét a tanács állapítja meg, s be kell számítani az esetleg végzett társadalmi munka értékét is. Az ismer­tetett szabályokból követke­zik tehát az, hogy az utca keleti oldalának tulajdono­sai is fizetni fognak a ta­nácsnak vízműfejlesztési hoz­zájárulást. N. L., Törökszentmiklós: A leltárhiányért a vezető csak akkor felel, ha az egység dolgozóit a vállalat a vezető hozzájárulásával alkalmaz­ta, s ezt a vezető aláírásával igazolja. A hozzájárulás meg­tagadását indokolni sem kell. A hozzájárulás vissza is von­ható, s ha a visszavonás ala­pos indokkal történt, a vál­lalat köteles elhelyezni a ki­fogásolt dolgozót. Ha azon­ban törvényes jogaival annak idejében nem élt, mulasztá­sának következményeit vál­lalnia kell. Leltárhiány ese­tén büntetőfeljelentést tenni csak akkor lehet, ha bűncse­lekmény alapos gyanúja is megállapítható. önmagában a leltárhiány — nagv összegű sem — nem ad okot bűn- cselekmény alapos gyanújá­ra. A leltárhiány megtérí­tésére hozott igazgatói hatá­rozat ellen jogorvoslattal le­het élni, s a jogorvoslati el­járás során vizsgálhatták volna a megőrzés objektív körülményeit is, A budai Vár említésére az ember képzeletében a Ha­lászbástya körvonalai tűnnek fel, majd a Várpalota, és a várnegyed filmekből, tévéfilmekből jól ismert részletei. Pedig a Vár nemcsak e szembetűnő és közismert látványossá­gokból áll, hanem történelmet, kulturhistóriát őrző tár­ház is. Évmilliók történetét őrzik természetalakitotta kép­ződményei - évezredek történelmét az ezekre épített falak, és azok alá fúrt föld alatti labirintusok. Az a — napjainkban a ten­ger szintjétől 160 méter ma­gasan elterülő —, két kilo­méter hosszú, és 750 illetve 370 méter széles fennsík, amelyre a ma ismert Vár­negyed épült, a pleisztocén­ben alakult ki. Az alatta hú­zódó — tízkilométeresre be­csült — barlangrendszert forrásvíz vájta a mészkőbe; ugyanaz a forrásvíz, amely a Várhegy egykori felszínén csillogó tavat is táplálja. A pincék — e jórészt termé­szetes képződmények — vé­delmet nyújtottak az őskor, s a legújabbkor emberének is. A . törökkorban beteme­tett középkori barlangpincé­ket 1930—40 között megtisz­tították, hogy bombabizto­sakká alakítsák át (itt állta ki Buda második világhá­borús ostromát sok ezer em­ber); s ekkor lelt rá a fél­millió éves hévizes barlang- kutakra Kadic Ottokár geo­lógus, aki mint Zolnay Lász­ló régész, a Vár avatott kezű kutatója írja, kétemelet mélységű kettőspincékre, pa­A továbbképzés feltételei, a jövedelemadók változtak A munkaügyi miniszter a 9/1978. számú rendeletével mégváltoztatta a továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló jogszabályt. Az új szabályozás tételesen meghatározza az iskolai továbbképzésben részt vevő, felsőfokú végzettségű dolgozók, valamint a tanfolyamon részt vevők kedvezmé­nyeit. Ha a tanfolyamon való részvétel nem kötelező ki­jelölésen alapul, a jogsza­bályban előírt kedvezmények csak akkor illetik meg a dolgozót, ha tanulmányi szerződést köt. A felsőfokú oktatási in­tézmények esti tagozatán ta­nulók számára olyan munka­időbeosztást kell biztosítani, amely az előadások látogatá­sát lehetővé teszi. Ha ez nem biztosítható, engedélyezni kell, hogy a munkát a napi munkaidő befejezése előtt oly időpontban abbahagyhas­sa, hogy az előadások kez­detére beérkezhessen. E cí­men azonban a munkaidő­kedvezmény tanítási napon­ként egy óránál több nem lehet. A módosítás teljes szövege a Magyar Közlöny 53. számában olvasható. Ugyanebben a közlönyben jelent meg a munkaügyi mi­niszter 10/1978. számú ren­deleté a háztartási alkalma­zottak munkaviszonyának és munkafeltételeinek szabályo­zásáról. E rendelet hatálya kiterjed a magánmunkálta­tóknál bentlakó vagy bejáró, háztartási munkát végző dolgozókra. A munkaszerződést —szak- szervezet által erre a célra rendszeresített nyomtatvány felhasználásával — mindig írásban kell megkötni. A jog­szabály meghatározza a havi pénzbeni munkabér legkisebb s legnagyobb összegét, s az ezért megkövetelhető mun­kateljesítményt is. A bejáró háztartási alkalmazott ter­mészetbeni járandósága tel­jes (napi 8 óra) munkaidő esetén legalább háromszori étkezés, nem teljes munka­idő esetén annyi étkezés, amennyi a munkaidőre esik. Az általános jövedelemadó szabályait módosító 16/1978. számú PM rendelet a Magyar Közlöny 54. számában jelent meg. A rendelet tételesen felsorolja a lakossági szük­séglet kielégítésének tekint­hető kisipari tevékenysége­ket. Bővíti az adómentessé­gek körét is. A tulajdonos által lakott ingatlan elidege­nítése esetén nem zárható ki az adómentesség akkor sem, ha a tulajdonos a má­sik lakóingatlant nem az el­idegenítést követően, hanem az azt közvetlenül megelőző 183 napon belül — hatósági engedéllyel szerezte. A munkaügyi miniszter a 8/1978. számú rendelete sze­rint az állami szerveket kár­térítés címén terhelő pénz­beni járadékokat a jövőben a SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatóságnak Nyug­díjfolyósítási Igazgatósága fo­lyósítja. Ennek érdekében az állami szervek kötelesek a kártérítési járadék fizetésére kötelező jogerős határozat hiteles másolatát a folytató­lagosan esedékes havi jára­dék folyósítása céljából a ha­tározat jogerőre emelkedésé­től számított 15 napon be­lül a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóságnak megküldeni, s a jogszabályban előírt adato­kat közölni. (Magyar Köz­löny 51. szám.) Az Országos Építésügyi Szabályzat egyes rendelke­zéseit módosította az építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter a 8/1978. számú ren­deletével. A módosítás követ­keztében az Országos Építés­ügyi Szabályzat I. Város- és községrendezési előírások cí­mű kötete változott. A módosítás teljes szövege csak az Építésügyi Értesítő 1978. évi 22. számában talál­ható. A Magyar Közlöny te­hát a változás szövegét nem közli. Dr. Cs. I. leolitkori leletekre is ráta­lált. (A földtörténeti-régé­szeti emlékek a Szenthárom­ság utca 2. alatti múzeum­ban kaptak helyet.) Tekintsük át legalább fu­tólag a Vár történetét — a Várét, amelynek romjai be­temették, megőrizték, majd visszaadták régmúlt korok dokumentumait. Az ország középkori fővá­rosának alapjait IV. Béla ki­rály fektette le a tatárjárás után; s 1250 előtt a királyi palota magja is elkészült. Zsigmond király — aki 1387- től kereken ötven esztendeig tartó uralkodása alatt cseh király és német császár is volt — a Budai Vár jelen­tőségének növekedésével egy- időben kialakította a palota középkori tömbjét is, s ab­ban a nagyszabású udvari ünnepélyekre alkalmas, 70- szer 18 méteres dísztermet. Akkoriban épült a Vár erőd- rendszere, amelynek jórésze megmaradt. A Várat ezerféle megpró­báltatás érte: török uralom, villámcsapás-előidézte lőpor­robbanás, Buda visszafogla­lásának ostroma. Mária Te­rézia építkezései miatt lebon­tották a középkori palota utolsó mardványait is. Csak a múlt század végi bővítés­kor kerültek ismét napvilág­ra azok a kőfaragványok, tárgyi emlékek, amelyek hírt hoztak a palota régi szépsé­géről. A II. világháború lerom­bolta a palotát. Ezután 1948— 63-ig helyreállítással kapcso­latban 26 holdnyi területen kutatták fel a középkori ki­rályi palota maradványait, Gerevich László vezetésével; ekkor bukkantak elő ismét a középkori épületek alap­falai, és — jobb állapotban — az ezeknél is mélyebben épül­teké. Töméntelen épület­elem, dísz, tárgyi emlék fel­tárása után, Gerő László tervei szerint, 1967-ig hely­reállították a Boltozatos he­lyiségeket, a Gótikus nagy­termet, az Alkápolnát, a Ki­rálypincét. Az időközben új­jávarázsolt Várpalota épüle­tében felavatták a Budapesti Történeti Múzeumot; falai között egy évtizede megnyilt a Vármúzeum is, ahol meg­tekinthetők az ásatás ered­ményei. Négy évvel ezelőtt nagy szenzációról adtak hírt a la­pok: Zolnay László régész ásatás közben páratlan lelet­re bukkant: gótikus szobrok, torzok nem is sejtett darab­jaira. A tudósítások egyre több töredékről, torzóról, egészalakos szoborról szóltak. Végül egyértelműen megál­lapították, hogy európai vi­szonylatban is páratlan, tár- lantyi középkori szobor pi­hent a föld mélyén. Muzeoló­gusok, régészek, restauráto­rok munkájának eredménye­képpen ebből az anyagból nyílt meg 1976 tavaszán „A középkori Buda királyi vár­palotája és gótikus szobrai” című, átfogó kiállítás. Az alagsori Előcsarnokban makettek, alaprajzok, képek, fotók szemléltetik a palota csaknem ötszázéves alakulá­sát. Mátyás király függő­kertjének alépítménye, Nagy Lajos kriály palotájának szo­bortorzói, a Zsigmond-kora- beli palota épségben feltárt, háromboltozatos helyisége, valamint homlokzat. — ár­kád —, kútrészlete, a Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás­korabeli figurális kályha­csempék, s az ezekből re­Töredékfej a XIV-XV. szá­zadból (az 1974-es ásatá­sokból) Gion CHristoforo Romano Mátyás (1490) konstruált díszkályha, a pa­lotában egykor működött ke­rámiaműhely darabjai, dísz- és kohyhaedények, majoli­kák, címerek, a Mátyást és Beatrixet ábrázoló fehérmár­vány dombormű: az összkép hűen idézi föl a palota re­neszánszkori pompáját. Az Anjou-palota alapfa­laira épült Átjáróban, és az egykori királynők lakosztá­lyához tartozó Gótikus nagy­teremben állították ki a vi­lági tárgyú szobrokat, ame­lyek lovagokat, főrangú nő­ket örökítettek meg; a Nagy Lajos által építtetett Alká- polnában pedig az egyházi alakok — apostol, próféta, madonna, szentek figurái — kaptak helyet. A többemeletnyi mélysé­gű pincelabirintus még sok titkot tart magában, de szá­mosat már sikerült megfej­teniük a kutatóknak, s a felszínre hozott leletek tük­rében mind tisztábban látjuk, milyen magas színvonalú te­lepülésfejlesztők, -építők, -művészek éltek e helyen sok évszázaddal ezelőtt. S a napjainkban kulturális köz­ponttá alakult Várpalota fa­lai között helyet kap a múlt és jelen — és amit az or­szág és a nemzetközi együtt­működés produkál. Mindez szemlélteti a kultúra egysé-' gességét és folyamatosságát. Pereli Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom