Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-25 / 200. szám
Ára: 80 fillér SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXIX. évf. 200. szóm, 1978. augusztus 25., péntek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Gondosabb gondoskodás Egyetlen mondathoz fűzött megjegyzésre figyeltem fel. Egyik városi tanács munkájáról szóló jelentésben írták le azt a bizonyos mondatot, amely így hangzott. „Megoldódott az arra rászorulók szociális segélyezése is.” A hozzászólások között elhangzott megjegyzés pedig valahogy így: És mit oldott meg a segély? A kiállított csekk a iszociálpolitikai ügyekkel foglalkozó ügyintéző lelkén könnyített-e csupán, vagy az arra rászorulók helyzetén ? Ezt a fajta segítségnyújtást ugyanis olykor-olykor hajlamosak vagyunk egy kaptafára intézniAmit a két és fél évtizede a tanácsi apparátusban dolgozó tisztségviselő mondott, nem csupán annak a tanácsi apparátusnak a vezetőihez címezte, akiknek munkája éppen akkor volt terítéken. Több évtizedes — általánosítható tapasztalat summázódott a megjegyzésében. Ez a valami még nincs egészen rendjén, motoszkált a fejemben, és amikor alkalmam adódott, rákérdeztem. Nem kertelt. íme a beszélgetés néhány — jegyzetfüzet nélkül is megőrzött — gondolata: Nem vagyunk elég érzékenyek a szociális problémákra. Eltereli figyelmünket sok minden más: a víz, a járda, az óvoda, a lakás ... Egymást érik a beruházási szemlék, de olyan szemlét még senki sem szervezett, amelynek résztvevői arra lettek volna kíváncsiak, hogyan élnek ma a tsz-alapitó öregek, tengődnek-e elhagyatottan idős emberek? Érre valahogy kevés az idő, az energia. Túl borúlátóan hangzik? Lehet. Pedig nem vitatta el, meg sem kérdőjelezte mindazt, ami a magukat még vagy már eltartani képtelenekért, a gyerekekért, az öregekért történik. Azokért, akikkel szüleik vagy gyermekeik — család nem törődik. Emlegethetnénk a szociális otthonok, az öregek napközi otthonainak, a házi gondozónők kiépülő hálózatát, a pártfogók, a gyámügyesek, az ifjúságvédelem megszállottjainak egy-egy gyerekért vívott győztes vagy vesztes csatáit. Nem erről van szó- Hanem a rózsaszínű jelentések íróinak, a milliókat emlegető, a mutatós átlagokra hivatkozók szemléletéről. Nem olyan régen a megyei tanácsnak kellett körlevélben a helyi tanácsi vezetők figyelmét felhívni arra, hogy legalább évente két százalékkal emeljék már, legyenek szívesek, a segélykeretet, s évről évre ne ugyanazt az összeget állapítsák meg, amelyből tizenöt évvel ezelőtt még valóban lehetett a rászoruló embereknek any- nyit adni, amennyi kisegítette a bajból, vagy rendszeresen biztosította a megélhetését. Van, ahol még ma sem tették meg. Sőt, makacsul ragaszkodnak az évtizedes átlaghoz is. Egyformán kapjon mindenki, ne mondhassa a szomszéd ... Hogyan lehet ez döntő szempont a segítségre szoruló ember anyagi helyzetének, körülményeinek, környezetének alapos ismerete helyett? Az egyenlősdinél nemcsak igazságosabb, de értékesebb is lenne ehhez igazítani, személyre szólóan kiválasztani a segítségnyújtás módját, amelynek csupán egyike a pénz, az a 22 millió forint, amit több mint tízezren, öregek és gyerekek kaptak az elmúlt évben Szolnok megyében. Persze, a testre szabott, differenciált döntésekre is van példa. Ott, ahol már a múlté az a gyakorlat, hogy aki kitartóan járt a tanácshoz és kért, az kaoott. Aki nem kilincselt, arról nem tudtak, nem került be a látótérbe. Ahol ez már nem így van. a körzetükben élő emberek életét jól ismerő tanácstagok és a diákjai sorsa iránt nem közömbös pedagógusok érdemei is. Túrke- vén például ők kezdeményezték, hogy a segélyek elsősorban a rászoruló gyerekek napközi ellátásának díját fedezzék. Akiknek pedig nem jutott hely az intézményben, tanítóik napi uzsonnacsomagokra váltották a segélyük összegét- Hogy ez a törődés is hozzájárult az iskolai hiányzások csökkenéséhez, nem lehet kétséges. Éppúgy, mint annak a felismerésnek ésszerűsége sem, hogy a tanévkezdés előtti rendkívüli segély elbírálásakor a tanácsiaknak a szülők munkahelyével kapcsolatot kell teremteni, és a szakszervezet anyagi lehetőségeinek ismeretében közösen dönteni. Nem régi és nem is általános gyakorlat. A jászberényiek és a jászapátiak módszerével még csak példálózhatunk. Okosabban, ésszerűbben és hatásosabban gazdálkodhatnak így a tanácsi költségvetésből segélyekre szánt összeggel, amely egy töredéke annak a másfél millió forintnak, amit tavaly 1300 családban élő 3570 kiskorúnak adtak a megyében. Nincs köztük az a közel 500 gyerek, kiknek szülei rendszeres segélyben részesülnek, ugyanis alkalmasnak találtattak gyermekük nevelésére, mert önhibájukon kívül küszködnek súlyos anyagi nehézségekkel. Néhány éve még — az új Családjogi törvény életbe lépése előtt — ilyen esetekben állami gondozásba vették a gyerekeket. Most az állam másként segít. Hogy kiknek segítsen, azt a tanácsoknál döntötték el. Néhol kissé nagyvonalúan és nagylelkűen. Nem eléggé körültekintően. Mert egy-két év alatt kiderült, hogy itt-ott, miután nem a saját kasszájukat érinti (a rendszeres nevelési segély a gyermek- és ifjúság- védelmi intézet költségvetését terheli) egyszeriben megváltozott a szemlélet, a mérlegelés, a megítélés szempontjai már nem is voltak olyan szigorúak. Hogy is van ez? Hát lehet egy és ugyanazt a dolgot hol így, hol úgy megítélni? K. K. A szocialista országok erejének legfőbb forrása az egység (KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSUNK A 2. OLDALON) II kormány elismerése az aratóknak Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács tegnap ülést tartott. A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette Isidoro Malmiercanak, a Kubai Köztársaság külügyminiszterének hazánkban tett hivatalos baráti látogatásáról szóló jelentését. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentést tett az aratás eredményes befejezéséről. A Minisztertanács elismerését és köszönetét fejezte ki az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek vezetőinek és dolgozóinak, mindazoknak, akik 'példamutató helytállással hozzájárultak, hogy a nehéz körülmények ellenére tervszerűen megtörtér a gabonatermés betakarítsa. A kormány felhívja a gazdaságok kollektíváit!, hogy az őszi munkacsúcs idején is hasonló szervezettséggel, közös összefogással és szakszerűséggel végezzék feladataikat, és kötelezi az illetékes kormányzati szerveket, hogy ehhez minden szükséges segítséget adjanak meg. A Fővárosi Tanács elnöke, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter jelentést tett a budapesti komplex lakásépítési terv megvalósításának helyzetéről. A kormány elfogadta a jelentést és határozatot hozott a további feladatokról. A Minisztertanács jóváhagyólag tudomásul vette a nehézipari miniszter jelentését a tárcavállalatainál folyó szervezési tevékenységről és az erre a tervidőszakra kitűzött feladatok végrehajtásáról. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke beszámolt a tejtermelés, feldolgozás és fogyasztás helyzetének vizsgálatáról. A Minisztertanács tudomásul vette a jelentést, és felhívta az érintett minisztereket és országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy tegyék meg a vizsgálat tapasztalatai nyomán szükséges intézkedéseket. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Az ország leghosszabb „gerendahídja" épül a Tiszán Szegednél. A napokban megkezdték a meder feletti pályaszelvények beemelését Az utolsó sárkabarack-száilítmányokat dolgozzák fel a Kecskeméti Konzervgyár részére a gyár tiszakürti telepén. Bár a bárokból már csak lekvár készül, a gyümölcsöt idáig hütőházban tárolták, hogy kisebb legyen a veszteség Félidei számadás a bőriparban Kötetlenebb szalagmunka, zaj- és érintésvédelem, javuló munkakörülmények Számottevően javulták a bőripari dolgozók munkakörülményei a szákszervezet legutóbbi kongresszusa óta — állapították meg a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének tegnapi kibővített központi vezetőségi ülésén. A „félidei” számadás részletesen kitért a vizsgált időszak mozgalmi munkájának minden fő területére. A szak- szervezeti szerveknek részük vaó abban, hogy a 2 és fél év alatt többszáz bőripari dolgozó végezte el az általános iskola 8. osztályát. 900 fizikai dolgozó középiskolás jelenleg is, hogy ebben a felső fökú képzettségű szakembereknek leginkább szűkölködő iparágban tavaly csaknem kétszázan fejezték be főiskolai tanulmányaikat. A jelentés helytelenítette, hogy bár a munkahelyi nevelőmunkát hatékonyan segítik a szocialista brigádok, tevékenységük értékelésénél a közművelődésért tett erőfeszítések nem jönnek számításba. A rétegpolitikai munkában a szakszervezet a fő figyelmet a létszám 67 százalékát kitevő nődolgozókra összpontosítja, vannak már vállalatok, ahol egyműszakcs munkahelyet hoztak létre kisgyermekes anyák részére és bővítették az otthoni foglalkoztatás lehetőségét. Nem kétséges azonban, hogy az ilyen és hasonló intézkedésekre a szükség is sarkall: főként a tervidőszak első két évében igen nagy volt a munkaerőcserélődés, a cipőiparban 30 a bőriparban 33 százalék átlagosan. Nagy fontosságot tulajdonított a szakszervezeti nevelő- munkának a központi vezetőséget a termelés helyzetéről, a gazdálkodás gondjairól tájékoztató Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár is. Elöljáróban köszönetét fejezte ki a szakszervezetnek azért, hogy segítette a cipőipart termékei minőségének kezdeti de már észrevehető javításában; kevesebb a bel- és a külföldi reklamáció, folyama- tosan bővül a választék, szébbek, s kivitelükben is egyre színvonalasabbak az új modellek. Ugyanakkor rámutatott: drágán termelnek a gyárak, nem csökkennek, hanem nőnek a termékekre fordított költségek. A többletkiadásokat csak részben lehet különféle belső és külső okokkal, a magasabb használati értékű termékek arányának növelésével indokolni. Az iparnak alig néhány vállalatánál tapasztalható fegyelmezett költséggazdálkodás, illetve a költségek csökkentésére irányuló törekvés. A magas költségek pedig rontják a magyar cipő versenyképességét a külföldi piacokon, az egyébként is kedvezőtlen körülmények között, ebből adódóan visszaesett a tőkés export; az államtitkár legfontosabb feladatként jelölte meg a szervezettség fokozását, a költséggazdálkodás fegyelmének betartását. Fontosnak tartotta azt ás, hogy a külkereskedelem segítségével gondoskodjanak a műszakilag már jól felkészült bőripari vállalatok még kihasználatlan kapacitásának mielőbbi lekötéséről. BORBÉLY SÁNDOR LÁTOGATÁSA Borbély Sándor, az MSZMP KB . titkára Szlameniczky Istvánnak, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettesének társaságában tegnap a fővárosban meglátogatta a Konzervipari Vállalatok Trösztjét. A vendégeket Mi- halusz Ferenc vezérigazgató tájékoztatta a Központi Bizottság márciusi határozatának végrehajtásáról, a nyersanyagtermelés helyzetéről. Borbély Sándor és Szlameniczky István ezután Heves megyébe utazott, ahol megtekintette a Hatvani Konzervgyárat és Cukorgyárat. Párt és gazdasági vezetőivel konzultációt folytattak a termelés helyzetéről, a fejlesztés kérdéseiről. ELUTAZOTT A CSEHSZLOVÁK ANTIFASISZTA SZÖVETSÉG KÜLDÖTTSÉGE A Magyar Partizán Szövetség meghívására ezen a héten Magyarországon tartózkodott a Csehszlovák Antifasiszta Szövetség Központi Bizottságának küldöttsége Frantisek Miseje elnök vezetésével. A küldöttség tárgyalásokat folytatott a Magyar Partizán Szövetség delegációjával, amelyet Fehér Lajos elnök vezetett. A tárgyalások során megvizsgálták a két testvérszervezet között 1970-ben Prágában és 1974-ben Budapesten aláírt egyezményben rögzített feladatok teljesítését, a további együttműködés módozatait. A küldöttség tegnap elutazott hazánkból. ESZTERGOMI MŰSZEREK MOSZKVAI KIÁLLÍTÁSON Naponta 200 talajminta, mintegy 2800 jellemzőjének kimutatására alkalmas automatikus laboratóriumot és egyéb műszereket indított útnak tegnap a Szovjetunióba az esztergomi Labor Műszeripari Művek. A hónap végén Moszkvában megnyíló össz-szövetségi mezőgazdasági technikai kiállításon — a szelhoztechnikán — mutatják be a szovjet szakembereknek az újdonságokat. MAGYAR-AMERIKAI ADÓÜGYI TÁRGYALÁSOK A magyar és az amerikai Pénzügyminisztérium szakértői hosszabb idő óta tárgyalásokat folytattak a jövedelmek kettős adóztatásának elkerüléséről. A tárgyalások eredményeképpen a delegációk vezetői tegnap Budapesten egyezményt parafáitok, vagyis előzetesen jóváhagytak. Az egyezmény célja, hogy elősegítse a két ország közötti gazdasági kapcsolatok további fejlődésétBŐVÜLŐ VENDÉGJÁRÁS Július végéig összesen 2,6 millió magyar állampolgár utazott külföldre az idén, s 8,7 millió külföldi érkezett hazánkba — állapítja meg az Országos Idegenforgalmi Tanács statisztikai tájékoztatója, amely az év első hét hónapjának legfontosabb idegenforgalmi adatait összegezi. Ebből kitűnik, hogy a külföldre utazó magyarok száma 12 százalékkal, 276 ezerrel emelkedett, az előző évi azonos időszakához képest. Ez a többlet egyúttal jelzi azt is, hogy tovább növekedett az érdeklődés a szocialista országok iránt, mert a 276 ezerből 273 ezer ezekbe az országokba utazott. A határainkat átlépő külföldiek száma 2,1 millióval, 32 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit. A nyár, s abból is elsősorban a július növelte meg vendégeink számát, mert csupán ebben az egyetlen hónapban csaknem annyian érkeztek hazánkba — 4 millióan — mint az első félévben együttvéve. A szocialista országokból érkező turisták száma ebben az időszakban 23, a tőkés országokból érkező vendégeké 26 százalékkal nőtt. EGY MONDATBAN — Pályatársai, hozzátartozói, barátai kísérték utolsó útjára Katona Jenő újságírót, a harpiincas és a negyvenes évek közéletének jelentős személyiségét tegnap a Farkasréti temetőben.
