Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-15 / 191. szám
1978. augusztus 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Svéd berendezés bálázza a papírhulladékot a Tiszavidéki MÉH szolnoki papírtelepén. A nyújtott műszakban dogozó masina a Szolnok és Heves megyéből gyűjtött évi 4000 tonna papírt készíti elő a papírgyári feldolgozáshoz Karcsi bá’, a telepvezető A Debreceni Konzervgyárban naponta 100 tonna uborkát konzerválnak ezekben a hetekben. A beérkező uborkát nyolc fázisban 1 óra 20 perc alatt dolgozzák fel a gépsorokon. A termékek 15 százaléka hazai fogyasztásra kerül, a többit exportálják ruházáson, amely egyedülálló a világon, azt hiszem, olyan ritka alkalom, amellyel minden szakmáját szerető, értő ember szívesen él. — Magam is hasonlókat éreztem, mint Pista. Nem is elsősorban akkor, amikor kijöttem, hanem utána, ahogy már benne voltam a munka sűrűjében. Icával már hosz- szabb ideje leveleztünk, de személyesen még nem találkoztunk — mesélte Tóth Lajos pécsi autószerelő. — Küldtem hát a leveleket Kapuvárra, hogy kicsalogassam — és sikerült. Itt jegyeztük el egymást, itt házasodtunk össze... Mint a mesében — gondoltam akkor este Huszton, s aztán még sokszor Ivano- Frankovszkban, Bogorod- csányban, Guszjatyinban. Ezeknek a meséknek azonban hús-vér emberek a szereplői s a helyzetek sem kitaláltak — valóságosak. A husztiak- tól, kísérőimtől, Erdei Zoltán kultúrfelelőstől és Kozák Attila stúdióstól úgy búcsúztam, hogy egy kicsit irigyeltem valamennyiüket embert próbáló-formáló helyzetükért. Kocsi Margit (Következik: 2. Az első magyar építők) Hős tagoknak Tsz-segftség Közeledik augusztus 20-a és a törökszentmiklósi Béke Tsz-ben a hagyományokhoz híven már megtették az előkészületeket a segélyek kifizetésére. A gazdaságban ugyanis minden évben ilyenkor adnak a nyugdíjasoknak és a járadékosoknak egy kis anyagi segítséget. Az idős emberek — nyolcszáznyolc- vanhárman — személyenként 950 forintot kapnak kézhez. A gazdaságban többféle módja van az idős tagok támogatásának. Decemberben például egyenként 350 forintot vehetnek fel, a nagy család hozzájárulása ez a téli tüzelővásárláshoz. Megkezdődött a IX. országos Ifjú Gárda szemle Békéscsabán Ünnepélyes keretek között kezdődött meg Békéscsabán az MHSZ repülőterén vasárnap délelőtt a IX. országos Ifjú Gárda szemle, amelyen az ország minden részéből mintegy 900 ifjúgárdista vesz részt. A házigazdák, Békés megye ifjúkommunistái nevében a szemle résztvevőit és közönségét Szabó Miklós, a KISZ Békés megyei Bizottságának első titkára köszöntötte, majd Fejti György, a KISZ KB titkára mondott megnyitót. Beszédében a többi között hangsúlyozta, hogy az Ifjú Gárda kiképzési éve alatt végrehajtotta mindazokat a célokat, amelyeket eléje tűztek. A megnyitót követően került sor a Békés megyei •honvédelmi bap programjára. Az MHSZ műrepülői, ejtőernyősei és a néphadsereg helikopterei, sugárhajtású repülőgépei tartottak egyéni és kötelékben végrehajtott bemutatókat. A bé. késcsabai MHSZ repülőterén ugyanakkor megnyílt a néphadsereg technikáját, a polgári védelem felkészültségét bemutató kiállítás, Orenburgról néhány évvel ezelőtt, még csak nagyon kevesen tudták, melyik részén fekszik a Szovjetuniónak, azt pedig talán még kevesebben, hogy ott, az Ural lábainál található a világ legnagyobb kiaknázatlan földgázkészlete. Ma, ha neve elhangzik, mindenki az épülő gázvezetékre gondol. Hét szocialista ország közös vállalkozására, amelyről 1974-ben született megállapodás Szófiában, s amely karnyújtásnyira van a megvalósulástól. A másik dolog, amire óhatatlanul felfigyel, s amit természeténél fogva — mi tagadás — kissé kétkedve is fogad az ember, az a sok-sok felsőfokú jelző, amellyel ezt a beruházást, az építkezéseken dolgozók munkáját illetik — nemcsak a KGST tagállamaiban, hanem szerte a világon. S végül, ami számunkra külön is érdekes: ha az építők munkáját értékelik, a magyarokat mindig az első helyen, vagy az elsők között említik — dicsérik. 1. A nárciszok völgyében Husztra ebédidőben érkeztünk, Bendák Károly telepvezetőt mégsem az étteremben, hanem az irodájában találtuk meg: — Az építkezésen résztvevő hazai vállalatok vezetői éppen most járják be az egész magyar szakaszt, Huszt- ról ma mentek tovább. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, elégedetten távoztak és mindent megígértek, ami további munkánkhoz szükséges. Tervünk, hogy a kompresszor- állomást határidő előtt, az év végére üzembe helyezzük. Ez azonban nemcsak, és — három esztendő tapasztalatai alapján nyugodtan mondhatom — nem is elsősorban az itt dolgozókon múlik, hanem mindenkin, aki ennél a beruházásnál valamilyen formában érdekelt. A kompresszor- állomáson kívül 140 lakást, ezer adagos önkiszolgáló éttermet, iskolát, orvosi rendelőt és más létesítményeket is építettünk Huszton, s a 200 ágyas kórház november 7-re szintén elkészül. De nehigy- gyék, hogy itt mindig minden ilyen szép volt, mint most! Amikor három éve kijöttem és belekezdtem ebbe a munkába, a számomra teljesen idegen körülmények, a feladatok nagysága miatt igen sok álmatlan éjszakám volt. Olyan problémákkal találtam szemben magam, amilyenekkel addig odahaza nem találkoztam. De így voltak munkatársaim is. Ma viszont már büszkén — és talán egy kicsit nosztalgiával is — gondolunk a kezdetre, arra, hogy meg tudtunk birkózni a gondokkal. A munkálatokkal jól állunk: a kompresszorállomás épületei már készek s a szerelés több mint hatvan százalékát is elvégeztük. Huszttól nyolc kilométerre Iza község határában a kompresszorállomáson a munkások csak megerősítették a telepvezető — maguk között így hívják: Karcsi bá’ — szavait. A hét pasztellkék kompresszorház árnyékában — gumicsizmában, legalább bokáig süllyedve a sárban — csak röivid ideig beszélgethettünk, hiszen mindenkinek dolga volt. Mindenesetre megállapodtunk, hogy este majd találkozunk a klubban. Addig is — mondták —, ha már mindent megnéztünk a kompresszorállomáson, menjünk el a nárciszok völgyébe, ahová hazautazás előtt szinte minden magyar ellátogat, hogy ezzel a szép, Huszt környékén vadon termő virággal kedveskedjék az otthoniaknak. A nárciszok völgye valóban gyönyörű volt. Ahogy a szemerkélő esőben a teljes szépségükben pompázó virágokat szedtem, egyre csak az motoszkált a fejemben, vajon a kint dolgozók és otthon maradt családtagjaik hogyan tudják elviselni azt a hosz- szú időt, amit egymástól távol kell eltölteniük. Este a klubban Í6 ez volt a fő beszédtéma: — Aki nem volt tartósan távol a családjától, az meg sem tudja érteni, milyen lelki megterhelést jelent számunkra ez a hosszú távoliét — mondta Nagy István karbantartó, aki Alsózsolcáról két esztendeje érkezett Husztra. — Az emberek döntő többsége évente kétszer szabadsága alatt találkozik családjával. Nekem szerencsém volt, hiszen a feleségem egy év múlva szintén kijött dolgozni, de a gyerekek változatlanul otthon vannak. A munka maga, bármilyen nehéz, óriási vonzerőt jelentett szinte valamennyiünk számára. Nemcsak az anyagiak miatt, hanem mert olyan feladatot kaptunk, amilyet otthon csak ritkán lehet kifogni: dolgozni egy olyan nemzetközi beA műszaki fejlesztés azánkban dolgozik H olyan lámpagyártó gépsor, amelyről percenként nyolcvan- három normál égő kerül le, azaz óránként ötezer darab. Nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket ezek a berendezések. valóban a korszerű technikát testesítik meg. Mindazt, amit a tudományos kutatás, s gyakorlata, a műszaki fejlesztés friss eredményeként létrehozott. Mit sem érne azonban e boszorkányos gyorsasággal dolgozó eszköz, ha alkalmazói elfeledték volna megteremte, ni a folyamatos kiszolgálás feltételeit; emberben anyagban, alkatrészben, energiában, szerszámban s így tovább. Példánk érzékelteti: amikor a termelésben egy valami változik, akkor sok minden másnak is módosulnia kelli, máskülönben ugyanis elvész a remélt haszon egy része vagy egésze, a kiadás nem térül meg. A műszaki fejlesztés költséges tevékeny, ség; tavalyi munkájuk alapján a vállalatoknál és szövetkezeteknél. azaz a népgazdaság termelő szektorában 44,3 milliárd forint értékű fejlesztési alapot képezhettek. S ehhez! még "Jó- néhány más forrás társul! Költeni azonban elkerülhetetlen, mert máskülönben az kerül veszélybe, ami a holnapi fejlesztéshez teremti meg az alapokat, a haszonnal történő értékesítés. A korszerűsítésnek persze nem mindenkor célja a közvetlenül kimutatható nyereség. Az ötödik ötéves tervben a klímaviszonyok javítására összesen 480 millió forintot adnak! ki a textilipari vállalatok. Ez elsősorban embert óvó beruházás, ámde ki állíthatná, hogy ezeknek a forintoknak nincs szerepe a termelékenységben, a termékminőség jobbá tételében?! Nehéz, s minden bizonynyal fölösleges is merev választóvonalat húzni, meddig terjed a közvetlen, s mikor kezdődik a közvetett fejlesztési tevékenység. Valójában a szakemberek — a pénzügyi szabályok természetesen most is figyelmen kívül hagythatók — a műszaki fejlesztés körébe az új termékeket és technológiákat éppúgy beleértik,1, mint a friss technikai eszközöket, a korszerűbb szervezési eljárásokat, s nem utolsó sorban a kutatásokat, a kísérleteket. Laikus módra fogalmazhatunk úgy is, hogy a termelésben végrehajtott mindenféle lépés fejlesztése lehet, de csak akkor, ha valamiben magasabb szintet teremt a korábbinál, ha a ráfordításokat közvetve vagy közvetlenül megtéríti, s a fejlesztés kapocsként működik, azaz előzményeivel és következményeivel zavartalanul összeilleszthető. Ennek ismeretében már leírhatjuk, hogy a műszaki fejlesztés csak abban az esetben jár eredménnyel, ha alaposan megfontolt, mérlegelt célja van. azaz ha tervszerű. Ez a cél ugyan lehet a gyártás- és gyártmányfejlesztésen belül új állóeszközök megvásárlása, kutatás korszerűbb technológiák, termékek megalkotására, tipizálás, szabványosítás. licenc_ vásárlás stb., s a cél elérésének forrása a vállalati fejlesztési alap, hitel, állami támogatás, a hangsúly mindenkor a társadalmilag hasznos eredményen van. Megint a példa lámpásáért nyúlva: a gépiparban tavaly a gyorsan fejlesztendő termékcsoportoknál összesen 187 licencet vezettek be, illetve alkalmaztak. Ez még nem bizonyíték a haladásra. Az azonban igen, hogy — sok más eredmény mellett, így például az igényes technológiák térhódítása —ezeknél az áruknál sikerült megkétszerezni a tőkés kivitelt 1977-ben, 1976-hoz képest! Gazdag tárházból válogathatunk annak igazolására, miként bővíti teljesítményeinket a műszaki fejlesztés folyamata. Tíz esztendő alatt 20,5 százalékkal csökkent például — kalóriában számolva —■ az egy kilowattóra villamosenergia előállításához szükséges fűtőanyag az erőművekben s az egyetlen adat mögött a fejlesztési lépések sora áll, a jobb hatásfokú kazánok használatától az automatizálásig. Egy tonna nyersvas termeléséhez napjainkban 36 százalékkal kevesebb kohókoksz kell, mint a hatvanas évek elején, arról pedig a szövőnők tudnának tanúskodni, miként változott feladatuk s fizikai igénybevételük az automaták mellett, akik ma a teljes gépállománynak már a felét teszik ki. itémi a műszaki K fejlesztés követelménye elől annyi, mint föladni a holnapot azaz egyetlen termelőhely sem engedheti meg ezt a luxust, sem szemléletben, sem gyakorlatában. Ilyenre nem is bukkanunk. Valami mindenütt történik, de e valamiki olykor nehezen alakulnak tervszerű tevékenységgé, zökkenőktől megóvott — mert előzetesen átgondolt — folyamattá. Ezért a műszaki fejlesztés mennyiségi jellemzői, mutatói mellett egyre fontosabb szerephez jutnak az irányok s a célok, meghatározások hogyanja, azaz a tervezés és szervezés. Ha ez hibátlan, ha a legkisebbre szorítja a tévedések lehetőségét, akkor a gyakorlatban is testet öltenek a kívánt eredmények. M. O. ORENBURG ’78 Kompresszorállomások,
