Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-15 / 191. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 15. 4 Először az ősök szülőföldjén KOSSUTH SZVETLÁNA SZOLNOKON A grúziai Tbiliszi egyik otthonának falán a családi fényképek fő helyén Kossuth Lajos képe. Mellette Kossuth Eduárd, majd annak fia, Baltazár, unokája, Sztaniszláv. A neves ősök emlékét Kossuth Szvetlána, a ház asszonya ápolja. Egy szovjet turistacsoporttal — a Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására — a napokban hazánkba látogatott Szvetlána asszony férje társaságában. Pénteken érkezett Szolnokra a csoport, két városnéző séta közben kértük beszélgetésre Szvetlána asszonyt. — Járt már Magyarországon? — Életemben először járok itt, pedig Magyarországot második hazámnak tekintem. — Kérem, meséljen őseiről, a Kossuthokról... __ Kossuth Eduárd — dédapám — Kossuth Lajos egyik unokatestvére volt, aki az 1848—49-es magyar szabadságharcban küzdött, éppúgy, mint Ipolit, a másik unoka- testvér. A szabadságharc leverése után Eduárd Oroszországban, Ipolit lengyel földön talált menedéket. A mi családunkban a Kossuth név továbbvivője Baltazár nagyapám, majd édesapám — Sztaniszláv —volt. Sajnos, apám tavaly meghalt, vele gyakorlatilag ami férfi Kossuth-águnk kihalt. Huszonnégy éves fiam, akinek a közelmúltban jelent meg egy novelláskötete, az ősök iránti tiszteletből felvette apja családi neve mellé a Kossuth-nevet. Miha.il is rendkívül tiszteli a családi hagyományt. — J elent-e önnek egyéni életében, munkájában valamiféle többletet a Kossuth- dinasztiához való tartozás? — Feltétlenül. Gyermekkorom óta olyan légkörben éltem, ahol mindenki büszke volt a neves ősökre. Most — bármilyen kis „adalékot” hallok a Kossuthok- ról, gazdagnak, boldognak érzem magam. Néhány éve felkeresett Tbilisziben az Ország-Világ egyik újságírója, aki írt rólunk. Fantasztikus mennyiségű levelet kaptam a cikk megjelenése után, többek között írt Lengyelországból egy Szta- nyiszláv Kossuth nevű férfi — édesapámat is így hívták —, akivel több levelet váltottam. Megtudtam, hogy ő a másik unokatestvér, Ipolit leszármazottja. Nemrégiben tudtam meg, hogy Kossuth Lajos egyenesági leszármazottjai Amerikában élnek, szeretném velük is felvenni a kapcsolatot. — Mivel foglalkozik? — A grúz Történelemtudományi Intézet kandidátusa vagyok, orosz-grúz irodalomtörténész. Férjem a tbiliszi egyetem professzor-tanára, szintén irodalomtörténész. Sokat dolgozunk, éppen ezért a nagyon régen tervezett magyarországi látogatás is csak most valósulhatott meg. Most írom a doktori disszertációmat, amely hamarosan megjelenik könyv alakban. — Milyen élményeket szerzett eddig második hazájáról? — Három napot töltöttünk Budapesten az MSZBT vendégeként. Csodálatos programban, megkapó kedvességben volt részünk. Minden percben éreztük, hogy a magyar emberek mély tisztelettel ápolják Kossuth emlékét. Szolnok is kedves, szép város. Most sajnálom igazán, hogy nem jöttünk előbb ... Gondolom, augusztus 18-ig — addig maradunk Magyarországon — még több emlékkel, élménynyel gazdagodunk. Megyünk Szegedre, Székesfehérvárra, a Balatonhoz, Esztergomba és még több nevezetes helyre. — Szűkre szabott szabad idejét otthon mivel tölti? — Zeneiskolát is végeztem — zongoraszakon. Szeretek muzsikálni és festeni. A legjobban azonban a természetben, a folyók, a fák között érzem magam á családommal. Ez is érdekes tény: talán a „Kossuth-gé- nek” öröklődtek, valameny- nyien imádjuk a természetet, híres botanikusok voltak az ősök között is. Sajnos, ritkán hódolhatok e kedvtelésemnek. Két férfi ellátása, a kutatás mellett mennyi ideje marad egy gyakorló háziasszonynak?... — Elégedett embernek tartja magát? — Igen. Ügy érzem, teljes életet élek: büszke vagyok őseimre, leköt a munkám, boldog a családi életem. És végre eljutottam Magyarországra. ígérem, ha Grúziába érünk, nyomban elkezdek magyarul tanulni. — t. szűcs — Szolnok belvárosa a szálloda erkélyéről. Kossuth Szvetlána és férje, Gigolov Georgij Mihajlovics (Fotó: T. F.) Tiszafüreden Fazekasház — a fazekas házából Az utolsó neves tiszafüredi fazekas-dinasztia, a Nyúzó család Malom úti házát néhány évvel ezelőtt megvásárolta az országos műemléki felügyelőség azzal a szándék- kai, hogy eredeti eszközökkel 'berendezve fazekasmúzeummá alakítsák át. Az igen rossz álapotban lévő, műemlék értékű épület javítását, felújítását a közelmúltban befejezték, s együtt van a Kiss Pál múzeumban a berendezéshez szükséges néprajzi anyag is. A fazekas múzeum megnyitására — a működtetés körülményeinek jogi tisztázása után — előreláthatólag még ebben az évben sor kerül. Kubikosok * versenyezte Kulturális napok Csongrádon Végy egy darab avas szalonnát, süsd ki a bográcsban; tégy hozzá egy fej vöröshagymát, lebbencset, erős paprikát, egy kevés vizet, és addig főzd, míg meg nem tudod fordítani az edény. ben! Hogy miért éppen avas szalonnát? Mert az otthonuktól messze vándorolt szegény kubikosoknak rendszerint nem volt más. így aztán az egyszerű receptben megőrződött az avas szalonna — a kubikosok esküsznek rá, hogy ettől van jellegzetes íze a fordított lebbencsnek. A régi ételek illata szállt a levegőben, s a kubikosélet hagyományai elevenedtek fel szombaton Csongrádon, a Körös-toroknál a kubikostalálkozón és vetélkedőn. Három megye — Békés, Csongrád és Szolnok — tíz kubikosbrigádja mérte össze tudását. Alig két óra alatt „felépültek” a kunyhók, megfőtt az étel, elkészültek a földmunkák. A kátrány-papírral befedett, takaros kunyhóba Vígh Gyula, a KÖTIVIZIG karcagi szakaszmérnökségéneik kubikosa invitálja a nézelő- dőket. Hellyel kínál a subával letakart ágyon, s egy idegenvezető gyakorlottságával magyarázza mi mire szolgál: — Ebben az asszonyszőtte zsákban krumpli, a másikban hagyma van — mondja. — A szeredás most szolgálaton kívül ott lóg a szegen, ebben vitték az ennivalót; szalonnát, kenyeret ebédre. Pamutharisnyából készült dohányzacskó, házi főzésű szappan, korsó, kulacs, egy faragott fa borotvatartó 1903-ból, rongyszönyeg, asszonyszőtte törülköző, s a kubikoshóm fontos kelléke még a kunyhónak. — Honnan ezek a muzeális értékű tárgyak? — Nagyapámról, apámról maradtak rám, ők is kubikosok voltak. A szappant, még a harmincas években, a nagyanyám főzte, s a szőnyeg, a törülköző anyám kezét dicséri. A brigád csaknem minden kubikosa még apjától tanulta a mesterséget. — A mi munkánk persze összehasonlíthatatlanul köny- nyebb, mint apáinké volt. Nézze csak ezt a földmunkát — mutat a precízen kiásott gödörre Fekécs Gyula — ezt ma már gép végzi. A versenyen azonban kézi munkával csináltuk meg, ahogy régen is; csákánnyal, ásóval, lapáttal. Fekécs Gyulának az ásás, csákányozás mellett még vöt ideje a főzésre is. O készítette el az ízletes lebbencset. amit a szakemberekből álló zsűri is elégedetten kóstolgatott, s sok-sok ponttal jutalmazott. A karcagi Kossuth Lajos Szocialista Brigád a szoros versenyben a második helyen végzett. Az első díjat a hazaiak!, a harmadikat pedig a gyulai csapat a Körösi Vízgazdálkodási Vállalat kubikosai nyerték el. Hagyományosan a vetélkedővel vette kezdetét a tizenharmadik csongrádi napok rendezvénysorozata. A verseny szünetében a szolnoki Tisza és a lengyel Glusk néptáncegyüttes műsorában gyönyörködhettek az érdeklődők, s persze a vetélkedő kubikosok is. Az augusztus 20-án záruló csongrádi napok programjában több kiállítás, író-olvasó találkozó, műsoros est várja a látogatókat, A művelődési központ klubtermében a Kossuth-díjas Benedek Jenő festőművész alkotásait, az ének-zenei általános iskolában fotó- s rajzkiállítást nézhetnek meg az érdeklődők. Augusztus 14-én a szabadtéri színpadon a Szegedi kamarazene- kar ad hangversenyt. 15-én a Jalta szovjet esztrádegyüt- tes, 20-án pedig a csongrádi napok záróakkordjaként a KISZ Központi Művészegyüttese lép pódiumra. T. G. Fotó: N. Zs. A „szakácsnak" is ízlik a lebbencs Nagy tapssal jutalmazta a közönség a lubliniak táncát. A lengyel együttes megyénkben is vendégszerepeit; táncukat megcsodálhatták a kőtelki területi lovasbajnokságon A filozófus A felvilágosodás irodalma, nak első kiemelkedő egyéni sége volt Bessenyei György akinek A filozófus című drámáját pénteken mutatta be c Világszínház. Nehéz feladat ra vállalkozott a rádió, hiszen régi irodalmunk többnyire népszerűsítő, ismeret- terjesztő jellegű programra tűzése mellett most elsődlegesen művészi produkcióra törekedtek, s valljuk be, £ felvilágosodás korabeli és a: azt megelőző magyar iroda, lom alkotásai szokatlanabbak a mai olvasónak — hallgatónak, minit a világirodalom akár több évezredes remekei. E groteszk felé hajló vígjátékunk sok később' epikus alkotásunk őseként a tagbaszakadt nemes figurája és a finomabb mintákat követe környezeti különbözőségére épül. A bevallottan neveié célzatú mű hangja csupa elevenség, könnyedség, e mindezek az erények jellemzőek a rádióbeli bemutatóra is. A kétszázéves magyar nyelv friss fordulatai, csipkelődései elevenül hatnak, a konfliktushelyzetek tanító jellege nem hat riasztóan, idegenül, hiszen ma is nevetséges akár a maradisóg, akár a korlátlan külföldet maj- molás. A tanmesék buktatóit, sokszor túlságosan didaktikus voltát az eleven, hús-vér alakok megteremtésével sikerült elkerülni. Közülük 'S kiemelkedik Pontyi, akinek szerepében Kállai _ Ferenc nagyszerűt nyújtott. Egyszerre volt képes azonosulni a figurával és — ahol lehetett — kikacsintani a hallgatóra egy-egy szóval, hangsúllyal. A fiatalokat megszólaltató színészek jó csapatmunkával járultak hozzá a darab sikeréhez; s amikor lehetett jókedvűen színezték szerepeiket. Benkő Dániel zenéje kellemes atmoszférát teremtett, a Bakfark Consort muzsikája segített a múlt és jelen közti távolság leküzdésében. Kővári Katalin rendező remek ritmusú játékot irányított. Ahol lehetett, hagyta érvényesülni a poénokat, ahol kellett dinamikus szöveg- mondással segített a hiteles szituációk megteremtésében. S ha valaki meghallgatta a vasárnap éjszakai ismétlést is, lehetősege nyílt élvezni mindazokat az apró színészi és rendezői ötleteket, félszavas fricskákat, gúnyos gesztusokat, amelyek az írói üzenet hitelesítőiként igazán maivá tették a darabot. A Kabarészínház nyári szünetét tartja, de nem vagyunk híján a vidám műsoroknak. A Szerkeszti a kritikus című sorozatban korábbi kabarétréfákból állítanak össze egy-egy órás csokrot azok a kritikusok, akik év közben éppen ítészei voltak az egyes műsoroknak. Bevezető és össszekötő szöveggel igyekeznek frissíteni a már hallott számokat. Valljuk be. előnyös helyzetben vannak az alkalmi szerkesztők, hiszen a hallgatók s maguk által egyszer már „zsűrizett” anyagból gazdálkodhatnak. Lehetőségük van kiválasztani a csak formálisan, erőltetetten humoros írásokból a társadalmi kötődésük miatt is frappánsabbakat, találóbbakat. Az elmúlt héten Nyerges András és Barta András összeállítását hallhattuk. A kellemes szórakozás mellett nagy tanulsága volt e műsornak, hogy az igazán jól megírt és előadott kabarétréfa nem öregszik. sk — í
