Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 23. H a a nyár nem, is az igazi, a mindenre elszánt turisták nekivágtak az utaknak, s ellepték a tavakat, tengerek partjait. Ebben a nagy nyá­ri népvándorlásban Szolnok megye lakóit is megtalál­ni — például Bulgáriában, Albenában, ahol képri­portunk készült. Ez a legújabb és legkorszerűbb Fe­kete-tengeri üdülőtelep, Albena, Várnától 30, az Aranyhomok üdülőteleptől 14 kilométerre északra ta­lálható. A festői tengeröbölben naponta 10 ezer turista fürdik, napozik. A nagy idegenforgalmat 45 korszerű szálloda, 25 étterem és szórakozóhely, több kemping szolgálja ki. Nem csoda, hogy a hat kilométer hosszú tágas strandon, a melegvizű tenger partján jól érzik magukat a magyar turisták, de szívesen töltik itt nyári szakmai gyakorlatukat a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola tanulói is. Egy kis kozmetika a tenger­parton Jászberényi kempingezők A kemping legfiatalabb vendége egy öthónapos szolnoki kis­gyermek Német turisták rögtönzött furul yahangversenye Druzsba: magyarok és bolgárok b aráti csoportja Molnár Györgyi, a szolnoki Délibáb és Botos Angéla a szolnoki Aranyiakat étterem ta­nulói terítenek a Horizont ét- teremben. Albenában Dubromir, a szófiai kisfiú Albena kedvence Nagy Zsolt képriportja Injekció, infúzió, transzfúzió nyolc óra. Vizit, egyben a főor­vosok konzíliuma. Dr. Sebestyén Mihálynak a „házigazdának” refe­rálnak. Vizsgálat, diag­nózis, terápia beállítás, túl van rajta a beteg. Egy napja, nyolc órája (itt . in­kább órákban, mint napok­ban beszélnek). Mi legyen vele? Hol a helye? Általá-' nos, baleseti sebészet, bel­gyógyászat, traumatológia, fertőző... ? Közösen dönte­nek. A nővérek füzetében gyűlnek a teendők. „A be­gipszelt, törött lábú futbal­lista hazamehet. A kisfiú arcán kicseréljük a kötést. A négyes ágyon az asszony­nak keserűsó, tea, görcsoldó. A nyolcvanöt éves János bácsinak infúzió.” Egy pil­lantás a csüpacsont, mély barázdákkal behálózott, moccanni is gyenge öreg lábfejére: almanagyságú vé­res, gennyes lyuk a csontig. Türelmes rábeszélés — am­putálni kell — gondolkod­jék. „A fiatalember gyomor­vérzéssel került be az éjjel, a vérzést megszüntettük, fe­kélygyanú ...” A sietős léptű orvosok, nő­vérek, asszisztensek, beteg­hordók között pizsamás, pon- gyolás betegek. A kezelő aj­taja előtt utcai ruhás embe­rek percről percre népesebb csoportja: bekötött lábú, pi­tyergő kislány, térdét tapo­gató farmemadrágos nő, to­lókocsiban türelmetlenkedő néni, felpüffedt hasát fájla­ló asszony, levegő után kap­kodó csont-bőr öregember, felkötött karú férfi, hőzön- gő, sérült karú részeg... Reggel Körmendi A kezelőben egy ideig egyedül állja a sarat. Sebes­tyén főorvos jókor jött. A részeg erősködik: „Doktor úr! Csak... Szóval... Jav... Javaslat kell, hogy írjanak ki.” Nincs javaslat. De van mentő, kijózanító, őrjöngő, kiborult feleség és egy útba­igazító megjegyzés az újság­írónak: minden héten itt köt ki. ö az ügyeletes sé­rült-részeg. — Vannak itt ennél kü­lönb jelenetek is. Egyébként csendes nap a mai, — mon­dogatták egymástól függetle­nül az orvosok, nővérek, asszisztensek. Munkája vá­logatja, kinek miért nyugod- tabb ez a szerda. — Hét be­teg, tizenhat felvétel. Sem­mi, — Szekeres Erzsébet és Hortinger Józsefné röntgen­asszisztensek az igazán for­galmas napokkal példálóz­nak. — Az elmúlt szombat és vasárnap, az igen! Negy­ven beteg, tolták, hozták őket. Volt, akinek a hordoz­ható röntgengéppel az ágyá­hoz kellett menni. Keze-lá- ba törve, moccannia sem le­hetett. Fejtől lábig nem volt olyan testrész, amelyről a két nap alatt ne készült vol­na röntgenfelvétel. Szóval az csendes nap, amikor az osztályon dolgo­zó harmadik orvos szabadsá­gon lévén az osztályvezető főorvos vizsgál, diagnoszti­zál, gipszet teker törött láb­ra, kézre, ügyintéz, telefo­nál: helyet keres a külön­böző osztályokon a kórházi ápolást, műtéti beavatkozást igénylő betegeknek. mert Ez csendes nap felocsúdni a két orvosnak: éhesek. És fél tizenkettőkor előkerül a reggelinek szánt szendvics. Néhány perc nyu­galom, egy csésze fekete. So­ha vissza nem térő alkalom arra, hogy a mindössze két esztendeje működő osztály­ról faggassam a főorvost. — Mitől más itt minden, mint a hagyományos osztá­lyon? — Teljes harckészültség­ben vagyunk. Nálunk a ria­dó nem borítja fel a rendet, mert nincs is előre megter­vezett napúnk. Minden fel­tétel adott a gyors beavat­kozáshoz. ' A gyermekgyó­gyászati, szülészeti és sze­mészeti eseteken kívül min­den. sürgős ellátást igénylő beteg ide kerül. Tavaly hu­szonnégyezer beteget gyó­gyítottak a kórházban, kö­zülük 10 ezer 300-an fordul­tak meg a sürgősségi osztá­lyon. Átlagban másfél napot töltöttek nálunk. Ritka ki­vétel ha tovább kell marad­niuk. Lehet, hogy furcsán hangzik: itt osztjuk el a be­tegeket. A szakorvosok he­lyükbe jönnek, döntenek a sorsukról. — A világon mindenütt keresik a megoldást, amely- lyel a minimálisra zsugorít­ható a kórházba szállítástól a végleges ellátásig terjedő idő. — A balesetek, a szív- és vérkeringési zavarok egyre gyakoribbá válása sürgeti a sürgősségi osztályok létreho­zását. Működése hibátlanul összehangolt munkát igényel a mentőszolgálattól, a kór­ház társosztályaival, ahon­nan kérésünkre azonnali konzíliumra hívható a szak­orvos. Mi kell még hozzá? Teherbíró, jól képzett egészségügyi gárda, labor- és röntgenháttér, korszerű műszerek. — Egy kis kórház a kór­házban. — Túlzás, de kifejező. Nincs még teljesen kiforrott mechanizmusa. Munka köz­ben formálódik, tökéletese­dik. " A belépő asszisztens vet véget a beszélgetésnek. — Főorvos úr! A szövettani vizsgálat eredménye. Aztán a főnővér kopogtat. — Jó, megyek már. — Főorvos úr. kérlek! Ho­vá gurítsam a „meggyma­gos” nénit? — kérdezte me­netközben a beteghordó. — Nem lehetett nem ész­revenni, hogy az osztály dolgozói a sokhelyütt elvárt tiszteletkörök nélkül beszél­nek az osztályvezető főor­vossal. — A fegyelmezett munka nem a funkciók hierarchiá­jának merev betartásán mú­lik. A főnővért tizenhat éve ismerem. A KISZ-bizottság tagja volt, amikor én még KISZ-titkár. Csősz Bandi ti­zenhét éve beteghordó... De nem példálózom tovább. Itt ilyen a hangnem. —• Sebes­tyén főorvos ezzel lezárta a témát. ■hm különös körülmé- ■ -Mj nyék között a für- dőszobában altat­ják a nyolcvanéves asz- szonyt, ki napokon át kiló- számra, magostól ette a meggyet. Edit nővér (csep­pet sem mellékesen, három egészségügyi szakképzettsége van) kezeli az altatógépet. Figyeli az oxigén-nitrogén áramlását, a vibráló úszót a gázáramlás mérőcsövében. A ballon mozgása, a szívve­rés ritmusa. Véna, pupilla, bőr színe — jól van, min­den rendben. Bírja. — Amit most csináltam, ez igazán messze van a klasz- szikus értelemben vett főor­vosi munkától, — Sebestyén doktor kibújik a gumikö­tényből, lecibálja a hosszú gumikesztyűt. Bemosako­dás, beöltözés, irány a mű­tő. Anyajegymetszés egy női lábon. Fájt. Lehet, haj­szálerek gomolyagja és sok minden még. Váltott szikék, finom vágás — kész. Mehet a szövettanra. — Körmendi doktornő csinálhatja a vé- napreparációt! — Dr. Kör­mendi Klára januárban kezdte a „pályafutását”. Mindenáron sebész akar len­ni. örül a lehetőségnek. Csi­nálta már, menni fog most is. — Jó, — bólint rá a fő­orvos és már rohan. Mentő jött. A beutalón vakbélgyul­ladás gyanúja. Vizsgálat. Az alhas túl kemény, fentebb nyomásra fájást érez az asz- szony. Félóra, talán három­negyed és a középkorú nő már egyenletesen, mélyen lélegzik a műtőasztalon. Gyomorátfúródás. Akut has- hártyagyulladás. Megmentet­ték. De a műtét után még nem múlt el az életveszély. Infúzió. A nővérek szeme rajta, A gipszelőben leforrá zott le bú, néhány nappal ezelől másodfokú égési sebek« szenvedett kislányt altatják A belgyógyászati vizsgáló ban a doktornő egy asztma betegét győzködi. Hiáb: Aláírta: saját felelősségér nem fekszik be a kórházb; Ebéd. Délután négy ón Ügyintézés az osztályor Naplóba kerülnek a műté tek. Vjzit. Váltás. Az él« megy tovább, csak a gyó gyító személyzet cserélődi! Felvételis a kórház. Így há az esti, éjszakai élete ali különbözik a nappalitó Talán többször vannak nyu godtabb órái, percei. — És tudja, hogy ez mi lyen fontos? Én tíz percr is lefekszem. Alszom addi is, míg elkészült a röntgen felvétel. — Dr. Kovác Lajos Mihály főorvosna azon a szerdán csak éj fél után voltak ilyen tíz húsz percei. Mert eg gyerek a vasvillába lépett, eg kilencéves fiút szinte egye nesen a műtőbe kellett vin ni (vakbél). Egy férfi a bo káját törte a biciklivel, eg nő levágta az ujjahegyét, eg; fiatalember Vezsenyen tő rött borosüvegbe lépett, eg; id,ős asszonynak bordája tö rótt, s volt aki éjszakai ka landjai nyomaival tántorgol be. „Leütöttek, megszúrtak’ Vizsgálat, röntgen, telefon rendőrségre, igazolás: nyol napon belül gyógyul. És íg tovább. Zajlik az élet a ke zelőben. A kórtermek csende sek. i pirc lámják tompa fényében va kíitanak a f ehérkampós rudak Fejetetejére állított üvegek lassan csepegnek az élete adó folyadék gyöngyszemei Az éjszakás nővérek. Gye nes Istvánné és Vígh Lászlón fehér pultjuk mögött mindéi neszre felfigyelnek. Gyenes né harminc, Víghné húszon három éve ápolónő, ők vá lasztották a sürgősségi ősz tályt. — Pedig voltak olyai hangok, hogy ide csak fia talt vesznek fel. Mi vagyuni a két legöregebb bútordarab — Nem bánták meg avá lasztást? — Nem. De az igaz, hog: más itt. Estéről estére ú arcokat látunk a kórtermek ben. Kevesebb örömünk vai a munkánkban. Akikér egész nap, egész éjijei dől goztunk, másnap már nin csenek itt. Elveszítjük őke szem elől. 1 — Ma este hány új arco láttak? — Tízet. Egyik-másik kór­terem betegei teljesen ki cserélődtek. Ma éjszaka kö zülük jó néhányra nagyor kell vigyázni. Súlyos, a has hártyagyulladással műtőt asszony, a két cukorbeteg« vakbeles, az újabb gyomor­vérzéses fiatalemberünk. De van itt olyan elhanyagolt, ki éhezett, kiszáradt idős ember is, akit azért hoztak be, mert nem törődött vele senki. Amúgy csendes az osz­tály ... Reméljük, nem vihar előtti csend, mint nem is olyan régen az egyik éj­jel. Nyugalom volt. Éjféltájt fel berregett a telefon: vas­úti szerencsétlenség. Megin­dult a mentőáradat. Ilyen­kor tudjuk csak igazán mit jelent, hogy a műtő, a mű­szerek azonnal bevetésre kész állapotban vannak. És készenlétben állnak az or­vosok, asszisztensek... Egy nap és egy éjszaka fényképéhez kép- ___ szövegként ta­lán még annyit: két esztendő kísérleti munkájának ered­ményeit nemcsak belföldön méltányolják és ismerik el. Külföldön is felfigyeltek er­re a sajátos kis kórházi egy­ségre. A KGST keretén be­lül, az egészségügy szerve­zeti, irányítási formáinak, módszerének korszerűsítésén d,olgozó kutatócsoport együtt­működésre kérte fel a kórhá­zat . Kovács Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom