Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

1978. július 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Új út a Balatonhoz Veszprém határá­ban a 8-as számú fő közlekedési út 42-es kilométerénél felüljáró épül. A várost megkerülő észak-déli körúton az autósok gyor­sabban közelíthetik meg a Balatont. A képen: a Hídépítő Vállalat szakembe­rei készítik, a felül, járót A boldogító mégsem HOGYAN ÉLÜNK — HOGYAN ÉLJÜNK Lakás és életmód-Nehéz lenne kideríteni, hogy miért olyan sok Ma­gyarországon a válóper, de azt hiszem, nem járunk messze az igazságtól, ha az okok között az első helyek valamelyikére soroljuk a rö­vid, felületes ismeretségeket. Volt idő, amikor nem kellett más a házassághoz, mint a személyi igazolvány és két tanú. Aztán jöhetett az „ásó, kapa. nagyharang .. Az elhamarkodott házas­ságok számának csökkentése érdekében született három és fél évvel ezelőtt a rendelet, amely az esküvő előtt har­mincegy napos várakozási idő letöltésére kötelezi az ifjú párokat. Ha közben bármelyikük meggondolja magát, minden­féle hátrányos következmény nélkül visszaléphet szándé­kától. Az anyakönyvi hiva­taloknak emiatt nagyon meg­nőtt az adminisztrációjuk, a válások száma azonban csökkent. A rendelet tehát kiállta ja próbát. A szolnoki Városi Tanács anyakönyvvezetője természe­tesen nem mondhatott neve­ket. — Évről évre nő a „ví- szakozt” fújok száma. — Önök persze nem fir­tatják az okokat. — Semmi közünk hozzá. Egyszerűen sztornírozunk. — Egyszerűen bejön a nő vagy a férfi, és kijelenti, hogy nem kell virág, nem kell pezsgő, nem lesz es­küvő...? — Ha bejön. Nemrégiben például vártunk fél egyre egy egyetemista párt. a kó­rus már hangolt, a pezsgő bontásra készen állt, válla­mon a szalag... Az ifjú há­zasulandók azonban sehol. Mit tehettünk? Bezártuk a házasságkötő termet, a kó­rus visszament skálázni, a pezsgőt újra betettük a hű­tőbe. És dühöngtünk. o Gy. CS-né harmadikos gimnazista volt, amikor úgy döntött, hogy férjhez megy. — A fiú miatt otthagytam az iskolát, nem láttam a szerelemtől. A házasságban Véltem felfedezni az egyet­len kivezető utat. amelyen elindulhatok, minél mesz- szebb a szülői háztól. Úgy óvtak otthon, mint a hímes tojást. Pali —I nem ez az igazi neve — büntetett elő­életű, iszákos, munkakerülő ember volt. Bíztam magam­ban, hogy nekem sikierül megváltoztatnom. Nagyon szerettem, ő volt az első férfi az életemben... Há­rom napig jártunk együtt. Egyik este közölte, hogy fe­leségül vesz. Másnap beje­lentkeztünk. — Mikor jött rá a téve­désre? — Alig egy héttel a be­jelentkezésünk után névna­pom volt. amit családi kör­nyezetben ünnepeltünk a szüleimmel. Pali nem is tudta, mikor van a névna­pom ... Feljött hozzánk két is­merős fiú, virágot hoztak, fel- köszöntöttek. Palinak ezt el­mondtam. Üvöltözni kezdett, három napig részeg volt, szidott, hogy ha a félesége akarok lenni, ne álljak szó­ba más fiúkkal. — És még aznap bement a tanácshoz visszamondani az esküvőt. — Csak pár nap múlva. Az unokabátyámmal beszél­gettünk. mondta, hogy nem lesz nekem jó az a házas­ság... — Hagyta magát lebeszél­ni? — Akkor már ép is tud­tam, milyen hülyeség lenne olyan emberhez kötni az életem, aki részeges, vere- kedős, és nem feleségnek kellek neki, hanem cseléd­nek, rabszolgának. — Aztán férjhez ment Gy. Cs.-hez. — Cs.-t alig egy héttel a Palival történt szakításom után ismertem meg. Félévig jártunk együtt, és úgy ér­zem. sikerült elfelejtenem ezt a „majdnem ballépést”. o — „Majdnem” ballépés. Tehát ha nem lett volna a rendelet, amely szerint az esküvő előtt harmincegy na­pig várniuk kell, most el­vált asszonynak számítana. — Ez biztos. Jól jött ez az egy hónap gondolkodási idő. — Én a rutinos házasodok közé tartozom — nevetett teleszájjal B. F., amikor el­mondtam. miről szeretnék t vele beszélgetni. — Harminckilenc éves va­gyok, jelenlegi feleségem a harmadik. Eredetileg azon­ban nem vele jelentkeztem be a tanácsnál. A harminc­egy napos várakozási idő ne­gyedik napján ismertem meg mostani oldalbordámat. Be­mentünk az anyakönyvi hi­vatalba, és bejelentkeztünk. Nagyot néztek, hogy milyen gyorsan meggondoltam ma­gam. Mondtam, az előző be­jelentkezés érvénytelen, ja­vítsák át a hölgy nevét. Képzelje el, ha nincs ez a türelemre intő rendelet, most nem azzal élnék, akit az igazinak tekintek. — Ö már a harmadik „igazi”... — Az utolsó. Látja, kopa­szodom, ideje megkomolyod­ni. Különben is egy csomó pénzem ráment a válóperek­re, elég volt. Minden eset­re a korombéliek érdekében szóvá teszem, hogy a har­mincöt éven felülieket fel­menthetnék az egyhónapos várakozási kötelezettség alól... Ha nem is mind- annyiunknak. de legtöbbünk­nek igencsak benőtt már a fejelágya. — Csak nagyon indokolt esetben tekintünk el a beje­lentés és esküvő közötti har­mincegy nap kivárásától — mondta az anyakönyvvezető. — Ilyen felmentő ok, ha például a feleségj elölt nyolc- hónapos terhes. Vagy ha külföldre utaznak, ha szak- szervezeti beutalójuk van ... Egyébként ez utóbbival so­kan ravaszkodnak. Nem ér­tik meg, hogy maguk lát­ják kárát az elkapkodott há­zasságnak. — A rendelet életbe lépé­se óta alaposan felduzzadt az adminisztrációjuk. — Nem lenne az olyan sok. Mostanában viszont egy érthetetlen szokás dívik: mindenki a megyeszékhelyen akar esküdni. Nem tudom, miért lesz jobb az a házasság, amit Szolnokon kötnek... o Ebben az évben Szolno­kon tízen mondták ki a „boldogító mégsem”-et. A logika szerint ennyivel keve­sebb lesz a rossz házasság. Bendó János A lakást azért tartják oly fontosnak az életmóddal fog­lalkozó szociológusok, mivel a lakás az emberek életvite­lének közvetlen környezete, amely elsőrendű szerepet játszik éppen az elemi létfel­tételek megteremtésében és kialakításában. Elmondhat­juk, hogy a lakásmód szer­ves része az életstílusnak, amelynek konkrét formái or­szágonként, társadalmi réte­genként és nemzedékenként is különböznek egymástól. Imponáló adatok, ám... Kezdjük a dolgot az ellá­tottság mennyiségi oldalával. Vitathatatlan tény a lakás­építés nagyarányú növeke­dése. Az 1945 utáni első év­tizedben éves átlagban 28 ezer lakás épült; a hatvanas években 60 ezer, a IV. ötéves tervidőszakban pedig 87 ezer. Ha már a számoknál tartunk, azt is megemlítjük, hogy a mennyiségi növekedés mel­lett lakásállományunk mi­nősége is javult. 1960-ban a lakások 13 százaléka volt teljes komfortos, jelenleg va­lamivel több mint 35 száza­léka. Sőt a felsorolást tovább folytathatjuk azzal, hogy a lakások átlagos szobaszáma is emelkedett: a száz lakásra jutó népesség az 1960-as 361 főről 1975-re 302-re és a száz szobára jutó népesség 250-ről 162-re csökkent. Amennyiben a lakásállo­mány fejlődési ütemét a szá­mok tükrében vizsgáljuk, ta­gadhatatlanul imponáló képet kapunk. Ez tehát lakáshely­zetünk realitásának egyik tényszerű oldala. Még min­dig a dolog mennyiségi olda­lánál maradva, nem szabad azonban egy pillanatra sem megfeledkezni arról, hogy nagyon sok embernek jelen­leg nem megfelelő vagy nincs lakása. Hiszen napjainkban is közel 300 ezer család igény­lését tartják nyilván a taná­csoknál, és ezek közül több mint 180 ezernek egyáltalán nincs saját otthona, 20 ezer­nek pedig életveszélyes, vagy egészségtelen a lakása. Ha ehhez még azt is hozzávesz- szük, hogy sokan — elsősor­ban az egyedül élők — még nem is jelentkeztek lakáské­relemmel az illetékes szer­veknél, a lakáshiány még szélesebb. Az összképet bo­nyolítja az önálló otthonnal “nem inendeíkező ágyr&jlárók és albérlők elég magas szá­ma, mely a nyilvántartás sze­rint több mint 130 ezer, va­lamint a munkásszállások la­kói, akiknek száma csak a fővárosban meghaladja az 55 ezer főt. A felsorolt számokból is annyit megállapíthatunk, hogy az elmúlt 15 évben egy millió lakás épült és ennek következtében 3 millió em­ber költözött új otthonba, ami az esetek többségében az előzőhöz képest minőségi­leg is magasabb szintű, és az érintett népesség életmódjá­ban is változást jelentett. Az is világos azonban, hogy az önálló lakással nem rendel­kezőknek, az albérlőknek és az ágyrajáróknak, a munkás- szállások lakóinak helyzete — akik együttvéve még min­dig elég jelentős része lakos­ságunknak — nemcsak szo­ciális feszültségek forrása, hanem életmód befolyásoló tényező is. Nem lehet kétsé­ges ugyanis, hogy magasabb szintű, gazdagabb tartalmú, kulturáltabb életvitelt elvár­ni azoktól, akik az egyik legelemibb alapszükséglettel, vagyis az önálló otthonnal sem rendelkeznek — aligha reális. Éppen a szegényes la­kásviszonyok következtében ezekben a rétegekben na­gyobb igényű ambíciók nehe­zen bontakoznak ki, vagy ha jelentkeznek is, az esetek többségében nem tudnak megvalósulni. Térjünk vissza azokhoz, akiknek van ugyan önálló otthonuk, ám ez az otthon nem teszi lehetővé korsze­rűbb, magasabb értékű élet­mód kialakulását. A negatí­van ható tényezők közül el­sőnek kell említeni a lakások komfort fokozatát. Még ma is az a helyzet, hogy a laká­sok több mint az 50 százalé­ka komfort nélküli. Kezdjük talán a komfortszint egyik alapvető mutatójával, a fo­lyóvíz ellátással. Jelentősége abból is kitűnik, hogy ott fejlődtek ki magas kultúrák, ahol vízkultúra volt, csator­názás és vízvezeték-rendszer. Helyesen állapítja meg Lo- sonczi Ágnes — a kiváló ha­zai életmódkutató —: úgy tűnik, hogy a mai Magyaror­szág kulturális szintkülönb­ségeinek jellemzőbb mutató­ja lehet a folyóvíz, mint a könyvtárak, színházak vagy az olvasók száma. Vízveze­tékhálózatba az ország összes lakásának 44 százaléka van bekapcsolva, ezen belül azonban egyes megyék még a 20 százalékot sem érik el, nem is beszélve a települési szintek további aránytalan­ságairól, a falusi viszonyok­ról. Ezek után már nem meg­lepő, ha eláruljuk: átlagosan a lakások kb. 36 százaléká­ban van fürdőszoba és WC. Sajnos elég magas azoknak a rétegeknek a száma, akik nem rendelkeznek fürdőszo­bával és WC-vei. Ugyanak­kor vitathatatlan tény, hogy a kulturális szint egyik lé­nyeges mutatója a testi hi­giénia, aminek elterjedtségi fokát a fürdőszoba és a WC jelzi. Lakáskomfort, lakásnagyság Témánk szempontjából nem lehet eltekinteni a lakások nagyságától sem. Hiszen a lakás nagysága is erősen be­folyásolja a benne élők te­vékenységének körét és mi­nőségét is, azaz bizonyos dif­ferenciáltabb igények kiala­kulását ez előmozdítja, vagy ellenkező esetben akadályoz­hatja. Általában igaz az, hogy a nagyobb, tágasabb lakás többirányú tevékeny­ségnek kedvez, vagyis nő a benne élők választási lehető­sége. Míg a kis térfogatú és alapterületű lakások csupán az elemi igények kielégítésé­re szolgálnak. A lakások nagysága, az egy szobára jutó személyek száma nagymértékben befo­lyásolja az emberek műve­lődési, tanulási, szórakozási, pihenési lehetőségeit. Nem is beszélve a társasági élet igé­nyeinek kielégítéséről, amely­nek csökkenő tendenciája napjainkban valószínűleg kapcsolatban van a szűkre zsugorodott lakótérrel. A lakások nagyságáról szólva szembetűnő, hogy a magyar lakásállomány zöme eleve kis, 1 és 2 szobás la­kás, a 3 szobás, vagy annál nagyobb lakások aránya ala­csony, mindössze 19 száza­lék. Ebből az következik, hogy bár 1960-as évről 1975- re a száz szobára jutó népes­ség 250-ről 162-re csökkent, ez még mindig túl magasnak mondható. Nem is beszélve arról, hogy a szobák alapte­rülete — mint a lakások át­lagos alapterületéből kitűnik — nagyon alacsony, a külön­böző társadalmi rétegeknél az egy szobára jutó sűrűség meglehetősen eltérő, amit leginkább a segédmunkások lakásainak túlzsúfoltsága je­lez. De menjünk tovább. Az előzőekben azt állítottuk, hogy minél jobbak a lakás- körülmények, annál alkal­masabbak arra, hogy az em­berek különböző igényeit és funkcióit differenciált mó­don elégítsék ki. A lakás ál­tal kínált funkciók differen­ciálása szempontjából talán az egyik legérdekesebb mu­tató a konyha. Ugyanis fi­gyelemre méltó összefüggé­sekre bukkanunk, ha arra keressük a választ, hogy hol, milyen társadalmi közeg­ben, milyen és hányféle funkciót lát el ez a helyiség, valamint, hogy miképpen változnak, alakulnak ezek a funkciók, hogyan tömörül egy térre a család. R konyha szerepe Tény az, hogy a családok számottevő részében manap­ság is kiemelkedő szerepe van a konyhának, ahol mind­azok mellett, hogy főznek, esznek, mosnak, mosaksza- nak, társalognak, esetleg al­szanak is, a gyerek tanul is. összefoglalásként elmond­hatjuk, hogy a lakás az élet- lehetőségnek nemcsak skálá­ját szabja meg, hanem meg­szabja az együttélés minősé­gét, a mindennapi életvitel menetét, szintjét, tartalmát, sőt hangulatát is. Minél ki­sebb a lakás, vagy egy he­lyiségre szűkül le a lakás több irányú funkciója, azaz minél szűkebb az élettér és egysíkúbb a belső berende­zés, annál kevésbé differen­ciálhat a mindennapi életvi- vitel és ennek következté­ben szegényebb lesz az élet­tevékenység tere, az ott élő emberek fejlődési lehetősége. Ez egyben azt is jelenti, hogy minél szűkebb a min­dennapi élet belső környeze­tének kerete, annál nagyobb az együttélőknél a konflik­tus kialakulásának lehetősé­ge, és számos más negatív hatás, amelyeket a szocioló­gia és a pszichológia már tényszerűen bizonyított. Módra László Miskolcról, a 34-es számú általános iskolából érkeztek Tiszafüredre ezek az iskolások. Tizenhét, egyenként négyszemélyes sátruk azonban péntektől német vendégeket fogad; az NDK-ból csereüdülésre érkező általános iskolásokat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom