Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

1978* Július 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csehszlovák pártfftiskolások a megyében Tegnap érkezett Szolnokra a csehszlovák pártfőiskola tizenöt tagú delegációja. A vendégeket Mohácsi Ottó, az MSZMP megyei bizottsá­gának titkára fogadta, és tájékoztatta a megye politi­kai, gazdasági és társadalmi helyzetéről. Majd a város­sal ismerkedtek, megtekin­tették a megye népművésze­tét bemutató kiállítást is a Galériában. Délután Karcag­ra utaztak, ahol a Május 1. Termelőszövetkezet gazdál­kodását tanulmányozták. Ma Kiskörére, a Tisza II. vízrendszer központjába lá­togatnak el a csehszlovák pártfőiskolások, ahol bemu­tatják nekik az erőművet, a tározóteret, tájékoztatják őket az öntözésről és a víz- gazdálkodásról, majd vissza­térnek Szolnokra. Hétfőn — a megyei tartózkodásuk utol­só napján — üzemlátogatás Martfűn, a Tisza Cipőgyár­ban. Gépgyártó Szövetkezet Eredményes félévet zártak A törökszentmiklósi Gép­gyártó és Javító Ipari Szö­vetkezet az idén is jó ütem­ben fejlődött, ezt bizonyít­ják az első félév termelési eredményei. 43,2 millió fo­rint termelési értéket értek el, s ez jelentősen megha­ladta az 1977 első félév ered­ményeit. Jól érzékelteti a haladást az a tény is, hogy a szövetkezet dolgozói az idén öt hónap alatt többet termel­tek, mint 1973-ban egész év­ben. Vonalok jönnek, ______ v onatok mennek Urbán Lajos, a MÁV ve­zérigazgatója a 25. vasutas­nap központi ünnepségén, Szolnokon mondta a fent idézett mondatokat. Akkor, 1975 júliusában ünnep volt Szolnoknak, az egész város­nak. Pedig „csak” a vasút­állomást avatták. A vasút­állomást, amelynek területén 1963-ban a rendezőpályaud­var építésével elkezdődött a nagy munka, s 1975 nya­rán a korszerű állomásépü­letet is átadhatták a for­galomnak, az utazóközön­ségnek. A vasutasok is, akik már emlékezni se sze­retnek a régire, amelyben minden ócska volt és szű­kös, ahová még a nap se sütött be szívesen. Három év telt el azóta. A tágas, kényelmes csarnokok­ban olyan otthonosan mo­zog mindenki, mintha min­dig igy lett volna. Még a csúcsidőkben se kell félórá­kat állni a pénztáraknál, nincs sín melletti, szabad, ég alatti várakozás többé. És a tisztaság, a rend három év­vel az avatás után is pél­dás. Jeléül annak: megbe­csüljük amink van, amit áhítottunk. — Pedig csak a minden­napos ingázó, bejáró dolgozó legalább 12 ezer embernap­jában — mondja Németh Mihály állomásfőnök. — Utasforgalmat. átutazókat még nem számláltunk, de azt hiszem sokat mond a személyszállító vonatok szá­ma. Mi úgy mondjuk, 24 óra alatt százötven személy- szállító vonat halad át Szol­nokon. Ebből így nyáridő­ben legalább harminc a nemzetközi járat. Hogy még sincs tumultus, és nagy tö­megek nem lepik el a csar­nokot, ez annak is betudha­tó. hogy a tervezők eleve azért ém'tették az utasalul- járót. mert tudták: a heti- vagv haviiegyes mindenna­pos utas nem megy a csar­nokba. hanem az aluljárón át rögtön a peronra. Ez így is van, az aluljáró nagy for­galmat bonyolít. — Az utazóközönség a vasútat a személyszállítás tapasztalatai alapján ítéli meg. — Igen. Hogy pontos-e a vonat, tiszta-e az állomás, gondoskodnak-e az utasok kényelméről és kis kedvte­léseiről. Az állomás legna­gyobb partnere az Utasellá­tó Vállalat, de dolgozik itt sok postás, újságárus, fod­rász. Most várom az enge­délyt Budapestről. Előkészí­tésben van egy szerződésünk a rákóczifalvi Rákóczi Tsz­szel. Virágot is árulnak rö­videsen az állomáson. Szép szekfűi vannak a szövetke­zetnek, gondolom, az érkező utasok örömmel veszik majd a friss, olcsó virágot. — És dolgozik itt vasutas, nem is kevés. — Az állomásnak ponto­san kilencszázötven dolgozó­ja van. Ebben a teherfon- galmisták, a kereskedelmiek is bent vannak, hiszen a 33 vágányos nagyállomás je­lentős teherforgalmat bonyo­lít. Nemcsak belföldit. Itt járnak keresztül Szolnokon a szovjet-nyugati és a szov­jet-déli teherszállítmányok, amelyek Záhonynál lépik át az országhatárt, s aztán Szolnokon át nyugati, déli államokba tartanak tovább. A személyforgalomban a mi vonatvezetőink és jegy­kezelőink utaznak minden Szolnok—Budapest Keleti­pályaudvar közötti helyi vo­naton. Csak kocsitisztító, ta­karító dolgozónk több mint hatvan van. Lehetne, kelle­ne több is. de hozzánk se jelentkeznek erre a munká­ra. Pedig a vonatok ablakait géppel mossuk, van* porszí­vónk és vízelvezetőnk is. Persze, ahol két hetenként legalább 200 személykocsi nagytakarítása, napjában pe­dig feleennyi rendberakása a munka, ott kell ám dol­gozni. — Most azért könnyebb kicsit a takarítás. A dohány­zás tilos a pályaudvaron. Az állomásfőnök először a környezet- és egészségvéde­lemről beszél. Aztán arról, hogy nem győzték az utaso­kat hamutartókkal. A szép nagycsarnok drága pálmái megsínylették a ládájukban elnyomott tengernyi cigaret­tavéget. És a sok okból ve­zettetve az új menetrend életbelépésével a dohányzási tilalmat is meghirdették a szolnoki vasútállomáson. Nem volt vele nagy gond­juk eddig, két-három fi­gyelmeztetésre volt mindösz- sze szükség. Azóta még na­gyobb a tisztaság, jobb a levegő. A hároméves állomás te­hát állja az idők próbáját A nagyközönségét is, de éber szemek vigyázzák, hozzáértő emberek óvják is. Talán vasutason és utazón is sokat segített a változó menetrend. Az, hogy már nincs éjszakai vonat,— leg­feljebb nyáridőben nemzet­közi járat néhány — a ma­gyar vasutakon. Kis ország vagyunk, nappal is elérhető minden távolság. Ráadásul úgy, hogy az utazó ne töltse idejét, órákat, félnapokat várakozással Akik sokat utaznak, bizonyára észrevet­ték már a jó változásokat. A szolnoki vasútállomás, együtt a csomópont dolgo­zóival a 28. vasutasnapon is csakúgy dolgozik, mint más­kor. A személy- és gyorsvo­natokból ezen a vasárnapon is 150 indul és érkezik. A teherforgalom se kevesebb, mint máskor. És az utasok közül ki is emlékezne a három év előt­ti nagy ünnepre? Azóta van korszerű, szép vasúti ..kikö­tőnk”, itt Szolnokon, az or­szág szívében. S. J. Fotó: P. L. Eszmecsere az üzemi demokráciáról Az üzemi, munkahelyi de­mokrácia továbbfejlesztése napjaink egyik legfontosabb társadalompolitikai kérdése. Lényege csakúgy, mint szük­ségessége ma már alapvető­en tisztázott; kialakultak az elgondolások a továbbfej­lesztés fő útjára, módjaira is. Ezek az elgondolások im­már széleskörűen érvénye­sülnek, hatnak az üzemi, vál­lalati élet mindennapi gya­korlatában. E gyakorlat ta­pasztalataiból eredő gondo­latok, meglátások összegyűj­tése, a további értékelésre, elemzésre váró kérdések megvitatása volt a célja an­Az üzemi demokrácia a munkahelyi kollektívák, a dolgozók — közvetlen vagy közvetett — részvételét je­lenti a vezetésben, a dönté­sekhez, a vállalati célok, el­határozások kialakításában. Igényli tehát a különböző vélemények felszínre jutását, adott esetben az eltérő állás­pontok közötti vitát, a né­zetek egyeztetését. A Társa­dalmi Szemlében folyó esz­mecsere ezt a felismerést tovább mélyítve felhívta a figyelmet, hogy ez esetben is szükség van a társadalmi folyamatok materialista meg­közelítésére, vagyis a véle­mények mögött észre kell venni az ezeket meghatározó érdekeket. Az üzemi demok­rácia fórumain tehát nem egyszerűen a dolgozók véle­ménye nyilvánul meg, ha­nem kifejeződnek az érintett személyek és csoportok köz­vetlen érdekei is. A szociológiai elemzések kimutatták, és a mindennapi tapasztalatok meggyőzően tanúsítják, hogy a közvet­len érdekek érvényesítésére A Társadalmi Szemle ol­dalain folyó vita résztvevői között éppúgy, mint társa­dalmunkban teljes az egyet­értés abban, hogy országunk társadalmi-politikai viszo­nyai kedvező feltételeket nyújtanak az üzemi demok­rácia továbbfejlődéséhez. De az eszmecsere szinte minden résztvevője rámutatott, hogy az általános feltételek mel­lett nem kevésbé fontosak a helyi körülmények. „Az, hogy egy demokratikus fó­rumnak, részvételi formának van-e tartalma, és milyen tartalma van, elválasztha­tatlan a vállalat, a munka­helyi konkrét viszonyainak összességéből” — hangsú­lyozta a vita egyik résztve­vője. A hozzászólók ebből kiindulva nagy figyelmet szenteltek annak a kérdés­nek, milyenné kell formál­ni a vállalati szervezetet, az irányítás, a döntés rendsze­rét, a termelés és a gazdál­kodás rendjét ahhoz, hogy a dolgozók ne csak formáli­san, hanem valóságosan ré­szesei lehessenek a vezetés­nek. nak az eszmecserének, amely a párt elméleti-politikai fo­lyóirata, a Társadalmi Szem­le oldalain folyt több mint háromnegyed esztendőn át, s amelynek folyamán huszonöt írás látott e témában nap­világot. Sók ismeretet adott ez az eszmecsere az olvasónak. Olyanokat, amelyek további gondolkodásra serkentenek, s egyúttal kedvezően fej­leszthetik, gazdagíthatják a gyakorlatot. A szerteágazó, sok témát érintő vitának ez alkalommal csupán néhány gondolatára hívhatjuk fel a figyelmet. irányuló törekvések egyezte­tése a munkahelyek életében mindig is „jelenlevő” folya­mat. Az üzemi demokrácia kibontakozása ebből a szem­pontból ezért jelentős, mert intézményes kereteket nyújt az érdekek kifejezésére, szükség esetén összecsapásra, s az egyeztetés a kollektíva nyilvánossága előtt az érin­tettek, illetve képviselőik részvételével történik. Ez jobb feltételeket teremt ah­hoz, hogy a célokat a való­ságos érdekviszonyok isme­retében, azok alapján hatá­rozzák meg. Idejében és si­keresen oldhatók fel olyan érdekellentétek, konfliktu­sok, amelyek különben a fo­lyamatok mélyén meghúzód­va megosztanák a kollektí­vát. Ha az üzemi demokrá­cia e lehetőségével tudato­san élnek, jóval kedvezőb­bek a feltételei egy-egy mun­kahelyi kollektíván bélül a cselekvés valóságos egységé­nek megteremtéséhez, az összvállalati és ezen keresz­tül a népgazdasági érdekeik tényleges érvényesítéséhez. Ennek a feladatnak sok eleme, tényezője van, ame­lyek a vállalat nagyságától, jellegétől, feladatkörétől füg­gően helyileg eltérőek. Álta­lános elvnek tekinthető a belső irányítási mechaniz­mus olyan meghatározása, amely az alsóbb vezetési szinteknek is megfelelő jog­kört és felelősséget biztosít. Nem kevésbé lényeges a dön­tési jogkör egyértelmű sza­bályozása, az egyes testüle­tek, fórumok szerepének, rendeltetésének világos meg­határozása, a tervezés, a bel­ső elszámolás, az ellenőrzés célravezető rednszerének ki­alakítása. Az eszmecsere egyik fontos következtetése volt, hogy mindenütt meg lehet találni azokat a formá­kat és kereteket, amelyek a helyi körülmények között op­timálisan biztosítják mind a hatékony gazdálkodást, mind pedig a dolgozóknak az irá­nyításban történő részvételét. Természetesen semmilyen irányítási rendszer sem kü­szöbölhet ki minden ellent­mondást, ezt irreális lenne elvárni. A cél olyan feltéte­lek és körülmények kialakí­tása, amelyek között ezek az ellentmondások a lehető leg­gyorsabban és legeredménye­sebben oldhatók meg. Az optimális feltételek és * körülmények kialakítása nél­külözhetetlen. Enélkül az üzemi demokrácia kibonta­koztatása jámbor óhaj vagy üres szólam maradna. Azon­ban csak az objektív ténye­zők nem elegendőek. Az esz­mecsere több résztvevője fi­gyelmeztetett: tévedés lenne azt gondolni, hogy az érintet­tek eleve örömmel fogadják az irányításban való részvé­tel lehetőségét, és azonnal élnek vele. Valójában ehhez fel kell kelteni az igényt, s ez nem olyan egyszerű. A beosztottak számára ugyanis ez — az egyik cikk szavaival élve — „munkát, többletfeladatokat, felelőssé­get hoz..., azaz felkészülést, tájékozódást, tanulást, tehát időt és energiát igényel”. Mi több: nemegyszer igényli konfliktusok, összeütközések vállalását is a vezetéssel vagy más dolgozókkal. R szubjektív tényezők Mindezeknek a vállalására csak az késztetheti tömege­sen a dolgozókat, ha úgy ítélik meg, hogy a részvétel az említettek ellenére „meg­éri”, vagyis szavuk meghall­gatásra talál, észrevételük­nek van foganatja. Ez pedig — a szervezeti feltételek mellett — nem kis részben a vezetők magatartásától, hozzáállásától függ. Ilyen értelemben a vezetők és be­osztottak szemlélete, maga­tartása kölcsönösen hat egy­másra, alakítja egymást. Mindkettő formálásában ugyanakkor lényeges szerepe van a politikai szervezetek­nek, mindenekelőtt a párt- szervezet tudatos nevelő, meggyőző munkájának. En­nek a politikai munkának a tartalma nem utolsó sorban annak bemutatása, érzékel­tetése, hogy mind a vezetők, mind a beosztottak közvet­lenül ériekeitek az üzemi demokrácia érvényesülésé­ben, mert az végső soron jobb feltételeket teremt mind saját feladataik ellátásához, mind pedig az egész munka­helyi kollektíva tevékenysé­géhez. Ez az érdekeltség ob­jektív tényező, de szükséges tudatosítani, az érintetteket erre ráébreszteni, s bennük olyan meggyőződéssé for­málni, amely a cselekvés közvetlen mozgatójává válik. A Társadalmi Szemlében lefolytatott vita ehhez a te­vékenységbe?; sok gondola­tot, jó „muníciót” adott. Egy­úttal az eddiginél sokrétűb­ben mutatta be azokat a kapcsolódásokat, amelyet egyfelől a szemlélet és ma­gatartás formálása, másfelől a gyakorlati-szervezeti in­tézkedések és lépések között fennállnak, s amelyek figye­lembe vétele elengedhetetlen az üzemi demokrácia továb­bi fejlesztésében. Gy. A. Hz érdekek egyeztetésének színtere fl feltételek kialakítisa Próbaüzemei az az új automata csomagoló gépsor» amelyet a Tiszamenti Vegyiművek mosószer üzemében szereltek fel. A 11 millió forint értékű, Svájcból származó gépsor percenként 20 db Maxi Tomi mosópor csomagolását végzi el, jelentős élő­munkát takarítva meg Fotó; Pusztai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom