Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

I <#• IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 30. G AZDASAGI FIGYELŐ Kapcsolataink a fejlődőkkel Nemrég egy bejrúti élelmiszerkereskedő kereste fel a budapesti Hilton szállót, és bejelentette: Magyarországon szeretné megünnepelni annak a kapcsolatnak a 25. évfordulóját, amely cégét magyar vállala­tokhoz fűzi. Az ünnepség, amelynek meg­hívottal között magyar és külföldi bankok képviselői egyaránt ott voltak — tulajdon­képpen jelképes volt. Példázta a fejlődő országok nyújtotta lehetőségeket, azt, hogy a korábban legfeljebb egy-egy eseti üzleti megállapodással szereplő közel-keleti vá­sárlók immár rendszeresen partnereink kö­zé tartoznak. Ha már a bejrúti kereskedőt említettem, érdemes elmondani: a libanoni magánvállalkozó nagyrészt a Magyaror­szágról importált baromfinak, sajtoknak és konzerveknek köszönheti gyarapodó for­galmát, üzleti sikereit. IÖ VEVŐINK De tágítsuk szélesebbre a kört. Többet mond a fejlődő országokhoz fűződő kap­csolatokról a Külkereskedelmi Minisztéri­umban nyilvántartott adat: a fejlődő or­szágokkal 1977-ben gyorsabban növekedett forgalmunk, mint a nem szocialista párt- nerekkel és külkereskedelmünk egésze, összforgalmúnkon belül a fejlődő orszá­gok részesedése importunkból az 1976. évi 5,6 százalékról 7,1 százalékra, exportunk­ból 8,2-ről 8,9 százalékra emelkedett. Ki­váltképpen figyelmet érdemel, hogy kivite­lünk leggyorsabban növekvő ágazata a me­zőgazdasági és élelmiszeripari; az élőállat és állati termékek exportjának értéke csaknem 2,5-szeresére, a növényi eredetű élelmiszeripari termékeké több mint 80 szá­zalékkal emelkedett; jó vevői termékeink­nek Líbia, Algéria, Kuvait és Szaud-Ará- bia. De nemcsak az élelmiszerek, hanem az ipari fogyasztási cikkek kivitele is gyor­san, hozzávetőleg 40—50 százalékkal nőtt. önként felmerül a kérdés: a mai nehéz világpiaci helyzetben mit érnek a javuló külkereskedelmi kapcsolatok Magyaror­szág számára? Milyen előnyök fűződnek akár a behozatal, akár a kivitel további gyarapításához; gazdaságunk mit nyerhet a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatok erősödésével? A kérdésekre azért is érdemes megfogal­mazni a pontos válaszokat, mert segítenek egy még ma is létező tévhit eloszlatásában. Nevezetesen abban, hogy gazdaságunknak a féjlődő országok csak amolyan tartalékot, kesudió-piacot jelentenek, illetve hogy ide úgyszólván mindent el lehet adni, esetleg azt is, amit az iparilag fejlett országokban már nem vásárolnak meg tőlünk. A kivitt termékek listájának tanulmá­nyozása csakúgy, mint a behozatal alaku­lása arról kell, hogy meggyőzze a szemlé- lődőt: a fejlődő országok Magyarország fontos külkereskedelmi, gazdasági partne­rei. Jelenlegi és távlati céljaink arra mu­tatnak, hogy az egyszerű kereskedelmi megállapodások helyett mindinkább a szo­rosabb együttműködés, a közös vállalkozás, a hosszútávú megállapodás lép. Ennek okai között szerepel az, hogy a fejlődő országok piacán is mind nagyobb konkurrenclával találja magát szemben a magyar vállalko­zó — tehát termékeinknek itt is a legna­gyobb mértékben versenyképeseknek kell lenniük — másrészt, hogy fejlődő orszá­gokból származó importtermékekkel elő­nyösen segíthetjük termelési szerkezetünk átalakítását, a hazai fogyasztók választé­kosabb, jobb ellátását. Csak néhány ismertebb példát ezekre. Napjainkban mind gyakoribb az olyan új­sághír, amely arról szól, hogy Irakban, Al­gériában) Kuvaitban stb. versenytárgya­láson nyert megrendelést az Egyesült Izzó, a Komplex vagy a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. Azaz, más — rendszerint tőke­erős, neves — világcégekkel kellett meg­mérkőzni árban, minőségben, szállítási ha­táridőben, hogy egy-egy százezres vagy több millió dolláros megrendelést elnyer­jen. Tény, ma már fogyasztási cikkek nagy részét (például televíziót) is csak nagyon szigorú próbák, kereskedelmi versenyezte­tés után lehet szállítani fejlődő országok­ba, élelmiszereink minőségét rendszeresen ellenőrzik, s a legkisebb minőségi kifogást is szóvá teszik a fejlődő országbeli vevő­ink. Tehát egyáltalán nem igaz az, hogy a fejlődő országok ma mindenféle termék előtt nyitva állnak. Éppen ellenkezőleg — a nemzetközi piacokon szokásos minőségi, megbízhatósági követelmények mellett — arra is szükség van, hogy egyedi igények­nek (időjárás, karbantartás) megfeleljenek a magyar árucikkek. Néhány sikeres vál­lalkozás alapján — Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinát rendszerexportja, az Egye­sült Izzó lámpagyártó üzemeinek eladása stb. — bebizonyosodott, hogy a sajátos, magas követelményeknek a jól felkészült hazai vállalatok képesek megfelelni. A fejlődő országok néhány — elsősor­ban könnyűipari — ágazatban az utóbbi 15 esztendőben korszerű termelő üzeme­ket létesítettek — jórészt a legkorszerűbb technika alapján. Iránban viszonylag ma­gas színvonalú cipőgyártás és bőrkonfekció­ipar, Indiában, Pakisztánban, Brazíliában, Uruguayban, Argentínában stb. ruházati termelés alakult ki. Közismert, hogy nagy multinacionális tőkés cégek helyezték ki ide, s más távol-keleti országokba egye­bek mellett olyan gyáraikat, ahol felső­ruházati cikkeket, farmeröltönyöket, tri­kókat készítenek. A világon mindenütt megtalálhatók már az üzletekben e gyárak termékei — így nálunk is megvásárolható egyebek mellett a Dél-Amerikából érke­zett farmernadrág éppen úgy, mint az in­diai női divat-ingruha, a kényelmes férfi­ing. TIÜLKOZÓ ÉRDEKEK A fejlődő országok mind észrevehetőb­ben törekszenek feldolgozott termékeik ex­portjára, mert ez számukra előnyösebb ki­vitelt jelent, nynt az alapanyag- vagy élel­miszer-export. A magyar gazdaság érde­kei ebben találkozhatnak a fejlődő orszá­gok vállalatainak szándékaival. Hiszen alapos gazdaságossági vizsgálatokkal meg lehet találni azokat a termékeket, amelye­ket hasznosabb lenne külföldről megvásá­rolni — a fejlődő országokból —, mint itthon gyártani. S ez nem csupán az üz­letekben gyors karriert befutott ruházati termékekre vonatkozik, hanem más olyan használati cikkekre, kisgépekre is, amelyek mutatóba már elkerültek hozzánk. Gon­doljunk csak azokra a szerszámokra, já­tékokra, táskarádiókra, amelyen ez a fel­irat olvasható: Made in India. iM. I. Új háló- és büfékocsik Budapest és Szolnok között mozgó sajtótájékoztatót tar­tott az Utasellátó Váltálat, amelyen bemutatta az új tí­pusú háló- és bisztrókocsi­kat. A sajtótájékoztatón részt vettek az NDK görlitzi va­gongyárának munkatársai is, mert tőlük vásárolja az Utas­ellátó Vállalat a hálókocsi­kat. A bisztrókocsi a MÁV Dunakeszi Járműjavító Vál­lalat üzemében készül. A ha­zai hálókocsipark túlnyomó- részt elhasználódott, felújí­tása szükségessé vált. Az NDK-beli vagongyárral kö­tött megállapodás értelmé­ben még az idén húsz háló­kocsit kap az Utasellátó’Vál­lalat, amiből három már megérkezett. Ezek forgalom­ba állítására augusztus első napjaiban kerül sor. Ezen­kívül a Dunakeszi Járműja­vító a 12 régi, olajfűtésű há­lókocsi műszaki felülvizsgá­lását, átalakítását is elvégzi. V áltozatlanul romlanak külkereskedelmi cse­rearányaink. Pasz- szívumunk a tőkés orszá­gokkal folytatott kereske­delmünkben az év eddig eltelt időszakában tovább nőtt. E kategorikus meg­fogalmazás gazdálkodá­sunk - jmmáron makacs - gondjaira utal. Jól tu­dom, e mondatok olvastán mindenkinek az jut eszé­be: a téma lassan-lassan örökzöld lesz, s ennélfogva unalmas. Ám mit tehet a hírlapíró, akinek fontos dolga a gazdaság állapo­tának, történéseinek bemu­tatása? unalmas té­ma az, ami­től végsőso­ron gazdasági helyzetünk közvetve pedig életszínvona­lunk alakulása is függ? A külgazdasági viszonyainkban lezajlódó események előbb- utóbb befolyásolják minden állampolgár életét. S ameny- nyiben a külkereskedelem útján nem sikerül hatéko­nyabban értékesíteni az ipar és a mezőgazdaság produk­tumát, nemzeti jövedel­münk a lehetségesnél és a szükségesnél kevesebb lesz. Tehát kevesebb telhet lakás­ra, útra, gépre, és kevesebb a fogyasztási cikkek széles választékára is. Ebben az összefüggésben szükséges vizsgálni és megfontolni mindazt, ami az időről-időre napvilágot látó tényekből kiolvasható. Nézzük tehát a mai hely­zetet. Mint ismeretes — a külgazdasági egyensúly javí­tása az idei terv egyik leg­fontosabb feladata. E köve­telményt úgy lehet teljesíte­ni, ha a behozatalét megha­ladja a kivitel értéke, ha nem szenvedünk el folyama­tosan árveszteséget. Nos, en­nek ellenkezőjie történt az el­ső negyedévben: miközben a dollár elszámolású behoza­tal 8,7 rubel elszámolásban 3,1 százalékkal emelkedett, a kivitel csupán megközelí­tette az egy évvel korábbit. Ha az okokat vizsgáljuk — szintén jólismert jelensé­gek sora tűnik elénk. Az egyik ilyen: a gépek és a Lehet-e MÉRLEGHIÁNY beruházási javak, illetve fo­gyasztási iparcikkek iránti igények rendkívül gyorsan nőnek. Azaz: a növekedési, beruházási kedv. a lehető­ségeinkkel nem számoló fej­lesztési láz így is érezteti hatását. És bizonyítja azt, hogy miközben túl sok beru­házásba kezdtünk, a befeje­zetlen állomány tovább nőtt — a termelésbe állt létesít­mények nem tudják ellensú­lyozni az importot. A másik ok számunkra: továbbra is kedvezőtlen a helyzet a világpiacon. A tő­kés világban változatlanul stagnálnak, illetve alig emel­kednek a beruházások, a ke­reslet ennélfogva alacsony, nyomottak az árak. Ilyen kö­rülmények között a nem élenjáró technikai, minőségi színvonalú termékeket nehéz eladni, illetve nehéz jó áron áruba bocsátani. Márpedig áruink — termékeink egy ré­szét kivéve — inkább a kö­zepes kategóriába tartoznak. Feldolgozó iparunk teljesít­ménye ezért olyan, amilyen. A külkereskedelmi hely­zetkép mindezek miatt foko­zott figyelmet és törődést igényel. Sőt, esetenként gyors beavatkozásra is szükség mutatkozik az export föllen­dítése érdekében. A megol­dás módjai ismertek, a KB 1977 októberi, valamint az 1978 tavaszi határozatai föl­vázolták teendőink irányát és kereteit. Ennek alapján megindult a munka szinte valamennyi arra illetékes szervnél, intézménynél. Sor­ra tartották, tartják a mi­nisztériumok azokat az ak­tívaértekezleteket, ahol az adott szakterület azonnali és hoszabb távú teendőit vették sorba. Készülnek azok a programok, amelyek a külke­reskedelem, a pénzügy, az ágazati irányítás szférájában rögzítik a gyakorlati teendő­ket, s megkezdődött az ár­rendszer korszerűsítésének előkészítése. Km kár lenne azt hinni, hogy ezek az----------------- intézkedések: a f eltétel-rendszerben végre­hajtandó változások előké­szítése önmagában elegendők a kedvezőtlen folyamatok megfordításához. Kétségbe­vonhatatlan mindezek hatá­sa és jelentősége. De az sem tagadható: ez idő szerint, különösen ami a pillanatnyi feladatokat illeti, a vállala­tokon múlik az, hogy milyen gyorsasággal képesek válta­ni. alkalmazkodni a szigorú világpiaci igényekhez. Erre utalnak azok a jó példák, amelyekkel a rosszak mel­lett találkozhatunk. A Tau­rus gyors ütemben kifejlesz­tett acélradiál abroncsai pia­cot nyertek, és kitűnő ár­szintet értek el az NSZK- ban is. A textiliparban tisz­teletreméltó színvonalat ér­tek el a STYL ruházati vál­lalat és a Fékon termékei. Érdekes, kész — termé­kekkel, mint az aerosol alumínium pa­lack — jó árat értünk el és előnyös megrendelésekhez jutottunk. Külkereskedelmi felmérések mutatják: expor­tunk árszintjét 60—70 száza­lékban az adott termék vi­lágpiaci helyzete határozza meg, további 20—30 száza­lékban a magyar minőségi színvonal, szállítási pontos­ság, szolgáltatási minőség, és mintegy 5—10 százalékban külkereskedelmi ármunka, a külkereskedelem „bonyolítá­sa” határozza meg. Igaz az tehát, hogy az ipar és ke­reskedelem együttes teljesít­ményén múlik az: végül mi­lyen összeg folyik be az ál­lamkasszába, s hogy lesz-e haszon az ipar — mezőgaz­daság termékén vagy sem? De mindebből az is nyilván­való, hogy mindkét terüle­ten van tennivaló bőven az exportteljesítmények javítá­sa érdekében. Jóllehet valamennyi rész­feladatot aligha lehet gyor­san elvégezni, máról-holnap­ra fordulatot elérni. Ám hogy hatásos intézkedésekre, a vállalati tevékenység meg­javítására sürgető szükség mutatkozik — a legutóbbi hónapok külkereskedelmi eredménye is figyelmeztet. Matkó István A vegyesvállalat Napjaink témája: Sokasodnak az olyan hírek, tudósítások, amelyek kül­földi érdekeltségeinkről, újabb és újabb közös vállalatok alapításáról szólnak. A múlt hónapban például a magyar Medimpex az NSZK-beli Thiemann és a holland Akzo Pharma céggel alapított közös vállalatot, amelynek! mű­ködése, üzleti tevékenysége kiterjed a Közös Piac egészére. A vegjjgsvállalatokról szó­ló híradáiijk — mi tagadás — szűkszavúak, s az olvasó töprenghet azon, miért lett „divat” — a tőkés cégekkel való kooperáláshoz hasonló­an — a külföldi gazdasági vállalkozás, olyan vegyesvál­lalatok létrehozása, működ­tetése, amelyben a külföldi partner is társtulajdonos. Az exportáruk — amikor tőkés-, illetve fejlődő orszá­gokban értékesítjük azokat — a földrajzi távolságtól függetlenül hosszú utat tesz­nek meg, amíg eljutnak a felhasználóig, a fogyasztóig. Ennek az útnak főbb állo­másai: a behozatallal foglal­kozó cég, a nagykereskedő' s végül a kiskereskedő. Ilyen esetekben a magyar külke­reskedelmi vállalat a keres­letről és az igényekről csak a termékeket átvevő impor­tőr „tolmácsolásában” érte­sül. Nem kevésbé lényeges az a körülmény és követ­kezmény, hogy a Magyaror­szágról származó termék ér­tékesítésében sokan működ­nek közre — az említette­ken kívül gyakran még köz­vetítő ügynökök, képviselők is — s mindegyikük keresni akar az üzleten. Minél töb­ben serénykednek a forgal­mazásban, annál alacsonyabb az az ár- és devizabevétel, amelyet az export révén el­érhetünk. Indokolt volt tehát alkalmaz­ni azt a megoldást, amely le­hetővé teszi az áru útjának rövidítését, az értékesítés fe­lesleges láncszemeinek, köz­reműködőinek kiiktatását. Erre való a piacon állandóan jelenlevő, kizárólag ott te­vékenykedő saját, vagy ve­gyes tulajdonú értékesítő vál­lalat. Elvétve ugyan akadnak olyan külföldi érdekeltsége­ink, vállalataink, amelyek­ben nincsenek cégtársak, a tipikus mégis az, hogy pia­ci szervezettel, anyagi esz­közökkel és üzleti kapcsola­tokkal rendelkező helyi cég­gel társulva alapítunk közös értékesítő vállalatot. A kedvezőbb ár_ és deviza- bevétel azonban nem az ég­ből pottyan az ölünkbe; itt is érvényes a valamit — va­lamiért! A vegyesvállalat alapításához töke is kell, mégpedig devizában s a kezdeti befektetést — a for­galom bővülése arányában — ugyancsak devizában a for­góeszköz-szükséglet növeke­dése kíséri. Az export ár­színvonalának ilyen módon való növelésére törekvő ma­gyar vállalatoknak azonban nemcsak azt kell mérlegelni­ük, lesz-e, van-e fedezetük a vegyesvállalat alapításához, működtetéséhez. A siker, az eredményes működés döntő és nélkülözhetetlen feltétele a jó minőségű áru, a maxi­mális szállítási fegyelem, a piaci igények szerinti terme­lés. A közös vállalat tehát nem csodaszer, csupán a modern piaci szervezet egyik alkotóeleme, amely megfele­lő volumenű és korszerű árualap birtokában közelebb hozza a magyar termelő és külkereskedelmi vállalatot a piachoz, a termék végső fel­használójához, lehetővé teszi az export erőteljes növelését, struktúrájának módosítását, árszínvonalának javítását. Nem csodaszer abban a vonatkozásban sem, hogy nem lehet bárhol és bármi­lyen áru értékesítésésére ala_ pítani, működtetni. Tőke­igényéből következik, hogy alapítása, működtetése csak az adott áru fő piacaiin ígér, garantál eredményt. S bár Ázsiában, Afrikában, sőt az amerikai kontinensen is vannak vegyesvállalataink, azok többsége a tőkés kivi­telben döntő szerepet betöl­tő nyugat-európai országok­ban — egyebek között az NSZK_ban, Olaszországban, Angliában, Ausztriában — működik. A külföldi közös érdekelt ségek szükséges és hasznos voltát tanúsítja, hogy az utóbbi években exportforgal­muk részesedése a tőkés ki­vitelben már meghaladta a 10 százalékot, egy-egy esz­tendőben mintegy 300~ mil­lió dollár értékű magyar árut adtak el. Egyes külkereske­delmi vállalatok — például a Hungarotex, a Tannimpex és az agrártermékeket ex­portáló vállalatok — tőkés kivitelük 40—50 százalékát a vevőkörhöz közelálló kül­földi érdekeltségeiken ke­resztül értékesítették. Általánosítható tapaszta­lat, hogy a magyar vállala­tok külföldi érdekeltségei, az értékesítő vegyesvállalatok mind a népgazdaság, mind az alapító válalat száma rá eredménnyel és haszonnal dolgoznak. A róluk szóló hír­adások végeredményben ar­ról tájékoztatnak, hogy a külkereskedelmi, a piaci és az ármunka korszerűsítésé­re vállalataink ezt a lehető­séget is mindinkább megra­gadják, hasznosítják. G. I, Az új hálókocsi egy fülkéje

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom