Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-25 / 173. szám

1978. július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Átadták az építők házát Négy hónappal a határidő elOtt A Hűtőgépgyár, a Tisza- menti Vegyiművek, a Nagy- alföldi Kutató- és Feltáró Üzem után, — hogy csak néhány példát említsünk, — a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat is belé­pett azoknak a vállalatok­nak sorába, amelyek lakás­hoz juttatják dolgozóikat. Tegnap ugyanis ünnepélye­sen átadták Szolnokon a Szántó körúton az első „épí­tők házát”. Az ünnepségen, amelyen megjelent Brezvai István, a szolnoki pártbizottság titká­ra, dr. Soós István, a válla­lat igazgatója köszöntötte a ház lakóit, s a leendő lakás- tulajdonosokat. Elmondta, két évvel ezelőtt született meg a gondolat, ennek nyo­mán kötötte meg az ÁÉV a szerződést a városi tanács­csal, s a MESZÖV-vel. A tegnap átadott 42 lakásos épület összköltsége megha­ladja a 17 millió forintot. Csökkentette a beruházás­hoz szükséges anyagiak mennyiségét, hogy az építők kommunista szombattal, a leendő lakásutulajdonosok egy része pedig hétvégi mun­kájával gyorsította a ház ké­szítésének ütemét. így érték el, hogy négy hónappal a tervezett átadási határidő előtt már birtokukba vehe­tik a lakók otthonukat. (A kivitelezési idő 370 napot Szép György és felesége az új lakás fürdőszobájában vett igénybe!) Az épületben található három-, kettő és egyszobás lakás, a negyven- kettőből harmincnégyhez építő kapta meg a kulcsot. A vállalat kamatmentes kölcsönt adott nemcsak ne­kik, hanem más lakást vá­sárló, illetve építő dolgozó­jának. Jelenleg százötven­négyen élnek ezzel a lehető­séggel, — a kölcsön összege meghaladja az 5 millió fo­rintot. Jelentős terhet ró ez az ÁÉV-re, a kollektívája azonban tudja: legjobban így becsülheti meg a törzs- gárdatagokat, a munkaver­senyben élen járókat. Az igényeket azonban itt sem tudják teljes mértékben ki­elégíteni. A leendő lakásépí­tőik és vásárlók száma jelen­leg 162, nagy részük mun­kás. Az építkezők munkáját felszerelések, állványok köl­csönzésével, szanálásra ke­rülő épület bontási anyagá­val, csökkent értékű selejtes kellékek eladásával segíti a vállalat. A most átadott épü­let mellett pedig még száz- tizenkilenc lakást építenék fel 1980-ig. Ezeknek 70 szá­zalékát a Szolnok megyei ÁÉV dolgozói kapják meg. Főnökeik, beosztottak ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG Férjek, feleségek, rokonok Hiába keresőnk olyan ha­tározatot vagy törvényt, amely megtiltja bárkinek, hogy elvegye titkárnőjét, be­osztottját vagy saját főnökét feleségül, esetleg férjhez menjen hozzá. Annál többre lelnénk viszont a szabályo­zók között olyanokra, ame­lyek ennek következményei­vel foglalkoznak, összeférhe­tetlenség. Ezzel a szóval ma­gyarázzuk lényegüket. Hét­köznapi beszédünkben ritkán kerül elő, annál többet sze­repel akták lapjain, feljegy­zéseken, magyarázó, indokló iratokon. Mostanság sűrűn élnek vele a szövetkezetek­ben is — nem véletlenül. Menni máshová Az elmúlt esztendőben ugyanis az ipari, a mezőgaz­dasági és a kereskedelipi ágazatban szép számmal egyesültek szövetkezetek. Összeadták a javakat, hogy a kor szavának, s nem utolsó sorban igényeinek, követel­ményeinek hatására koncent­ráltabb erővel és anyagiakkal vegyék fel a versenyt egy­mással, s más ágazatok vál­lalataival. Nem kell bizony­gatni, ezeknek a kisebb lét­számot foglalkoztató szövet­kezeteknek nagy része vidé­ken, kisebb városokban, köz­ségekben, falvakban tevé­kenykedett, s az egyesült szövetkezetek körzetei, lera- katai, üzemei ott dolgoznak ma is. Az összeférhetetlenség többnyire ebből; származott. Ugyanis, amíg például egy vegyesipari és egy építőipari szövetkezet tanyázott a köz­ségben, — az egyikben a ve­zető a férj, a másikban be­osztott a feleség — problé­ma nem volt. Egyesülés után azonban ,— mivel a férj a ve­zetőségben maradt — a jogi kifejezés már tartalmat ka­pott. így történt ez például a tiszafüredi, a kunhegyesi vagy a karcagi áfésznél. Ve­gyünk a legelsőből néhány esetet. Kinevezték a kereske­delmi főosztály vezetőjét az egyesülés után. Felesége — egyébként az előd cég kiváló szakértelmű dolgozója — be­osztottja lett a férjének, így el kellett mennie más válla­lathoz. Vagy: új ember ke­rült a főkönyvelői székbe. Húga, aki szintén az áfésznél dolgozott, kénytelen volt munkakört változtatni, mint­hogy ott beosztottként tevé­kenykedett, — elment presz- szóba felszolgálónak. Rosszindulat állítani, hogy... Az OKISZ Értesítő tava­lyi 19. száma ír a szövetkeze­ti törvény 33. paragrafusáról. Idézzük ennek első pontját: „Házastársak, élettársak, to­vábbá egyenes ágon és test­vérként rokonok nem lehet­nek ugyanannak a szövetke­zetnek tisztségviselői...” Gondot okozott tehát a fele­lős posztóikra kerülő embe­rek kiválasztása. Sorra kel­lett venni mindenkit, aki szá­mításba jöhetett, s éppen az összeférhetetlenség miatt; nem is mindig azt választot­ták meg a tagok, akiket a je­lölők szívükből javasoltak volna. (A törvény néha pro­dukál úgynevezett szélsősé- ges_ eseteket is. Például a ti- szaszőlősi férfinak, akit be­választottak a szövetkezet ve­zetőségébe, le kellett monda­nia tisztségéből, mert fia el­végezte a szakmunkásképzőt, s felvették karbantartó laka­tosnak.) Sok problémát okoz az áfé- szeknek az is, hogy a Belke­reskedelmi Minisztérium igyekszik felszámolni a sza- badkasszás — jó magyarság­gal: gebines — üzleteket. Köztudomású, hogy ezek többségét családok — általá­ban férj, feleség — „kormá­nyozzák”. Egy ilyen tehát, ha átalakul, szoros elszámolású üzletté, már írhatják is az összeférhetetlenséget megál­lapító jegyzőkönyveket. A ti­szafüredi áfésznél például megszüntettek egy 6zabad- kasszás papír-, írószer-, sportboltot, ahol a vezető és nővére együtt dolgoztak. A bolt átkerült egy áruházba — itt a volt vezető lett az üzlet irányítója — nővére, aki szintén kiváló szakembere a szövetkezetnek, beosztottja, összeférhetetlenség — s te­gyük hozzá nem egyedi. A törvény azonban ad feloldási lehetőséget. A tanácsok — úgy nevezik — méltányosak lehetnek esetenként, s ha a szövetkezetek igénylik, enge­délyezhetik az összeférhetet­lenséget. így történt ez az imént említett esetben is. Az eddigiekben főként ke­reskedőkről esett szó. Azért róluk, mert az összeférhetet­lenségi esetek nagyobb része ebben az ágazatban fordul elő. Ebben az ágazatban ha­gyomány, hogy az üzleti kap­csolatok rokonok között öröklődnek — rosszindulat lenne állítani: ez együttjár jogtalan haszonszerzéssel. A szövetkezeti kereskede­lemben tehát — mivel a tör­vények se voltak szigorúak — már az egyesüléseket meg­előzően is kialakulhattak ösz- szeférhetetlenségi esetek. Az említett tiszafüredi áfésznál például a régi elnök két veje dolgozott jelentős vezetői poszton, s az elnökhelyettes­nek beosztottja volt a felesé­ge. Az utóbbiaknál teljes egészében fennáll az össze­férhetetlenség, de a munka­ügyi döntőbizottság határoza­ta alapján, tekintettel húsz­éves szövetkezeti múltjukra, nyugdíjas védett korukra, munkaviszonyuk változatlan maradt. Az előbbi esetben, minthogy új elnök került a szövetkezet élére tavaly, megszűnt még a halvány lát­szata is az összeférhetetlen­ségnek. Emberségesen Persze nem mindenhol 'ment zökkenőmentesen a ro­koni és a munkahelyi kap­csolatok elrendezése. Senki sem fogadja kitörő örömmel, ha munkahelyet, munkakört kell változtatnia, ha „mace- rálják”, netán pereskednek vele. Emberekről, sorsokról döntenek az illetékesek. (Nemegyszer magyarázkodni­uk kell a vezetőknek, a ki­adott engedélyek miatt: a „Ha ő megkapta, akkor én miért nem?” kérdésekre.) Az egyesülések az ágazatok nagy részénél — így az áfészeknél is — befejeződtek. Ugyanígy végéhez közeledik egy sor probléma megoldása is, bár összeférhetetlenségek, újak, ha ritkán is, de keletkeznek. Többségüket a szabályoknak megfelelően elrendezték, de még mindig vannak feltéte­lesen engedélyezett, esetleg el nem intézet!; s eldöntetlen rokoni kapcsolatok. A tör­vény ezekre is választ, meg­oldást kíván. Hajnal József fl népgazdaság egyensúlya fejlő­dése, műkö­dése akkor van összhangban a egyensúly-követelmények­kel, ha az előállított javakat a szükségleteknek megfelelő­en osztja el, használja fel, s a jövedelmek, a vásárlóerő képződése is ezzel összhang­ban van. Ez a tömör formu­la persze sok mindent felté­telez: példának okáért, hogy a termelés összetétele össz­hangban van a kereslettel, a valóságos szükséglettel, hogy a népgazdasági terv a terme­lés elosztását, felhasználását reálisan, az arányos és ki­egyensúlyozott fejlődés kö­vetelményei szerint irányoz­ta elő. Napjainkban az is követelmény, hogy a szabá­lyozó rendszer a fentieknek megfelelően befolyásolja mind a termelést, mind a felhasználást. A népgazdaságban a múlt­ban is — az ötvenes és a hatvanas években is — idő­ről-időre keletkeztek egyen­súlyzavarok. Leginkább ab­ban a formában, hogy több terméket és jövedelmet hasz­náltunk fel, mint amennyit az adott esztendőben előállí­tottunk. Az esetek többségé­ben a felhalmozás — a be­ruházások és a készletek túl­zott növekedése — volt a vétkes, s ennek következmé­nye az exportot meghaladó import volt, azaz a külgaz­dasági egyensúly megbomlá­sa. S bár néha és kivétele­sen a fogyasztás túlzott nö­vekedése is hozzájárult az egyensúlyzavarokhoz, azok nem okoztak tartós jellegű gondot. Éspedig azért nem, mert a népgazdaság fejlődé­sének nem kell folyamatos egyensúlyi helyzetben végbe mennie, elegendő, ha az utóbbi tendenciaszerű — több évet együttesen te­kintve — érvényesül. Konk­rétabban : egy-egv ötéves tervidőszakra igyekeztünk biztosítani az egyensúlyi kö­vetelmények érvényesülését kül és belgazdasági vonat­kozásban egyaránt. Gyakran hivatkozott meg­állapítás: fejlődésünk kül­gazdasági feltételei a világ­piaci árarány-változások és a cserearány-veszteség kö­vetkeztében alapvetően mó­dosultak, romlottak. Hadd egészítsük ki ezt azzal, hogy az egyensúlyi követelmények érvényesítésének feltételei is nehezebbek lettek. Ebbe a tervidőszakba már külgaz­dasági egyensúlyhiány kö­zepette léptünk, s csak an­nak enyhítését tűzhettük cé­lul. Az V. ötéves terv azzal számolt, ha az összes belföl­di felhasználás kisebb mér­tékben nő, mint a nemzeti jövedelem, s ha egyidejűleg a termelés hatékonyságának javulása, s az export szer­kezet változása is hozzájá­rul a cserearány-veszteség mérsékléséhez, folyamato­san javulni fog a külgazda­sági egyensúly helyzete. Nem mellékes kiegészítés­ként a tervezés azt is felté­telezte, hogy a népgazdasá­gon belül egyensúlyi helyzet alakul ki, azaz a beruházás és a fogyasztás a tervezett mederben halad. Egyensúlyi gondjaink azért súlyosbodtak, mert a középtávú tervidőszak dere­káig a külgazdasági egyen­súlyi helyzet nem javult, in­kább romlott. Mindenekelői ■ azért, mert a gazdaságon be­lül nem tudtuk a tervezett egyensúlyi helyzetet kialakí­tani. Ezúttal is a beruházá­sok futottak el: az 1976— 1978. évi beruházások várha­tóan mintegy 8—9 százalék­kal haladják meg a terv­időszak első három évére tervezett értéket. Ennek a többletkiadásnak nem volt sem nemzeti jövedelem, sem árufedezete, tehát csak több- letipmorttal lehetett fedez­ni. A külgazdasági egyensú­lyi helyzet romlásának. a külkereskedelmi mérleghi­ány növekedésének másik tényezője: a termelés haté­konysága nem javult az-el- várt mértékben, nem nőtt megfelelően a jó áron értéke­síthető termékek aránya. prob­lémák az álla­mi költségvetésben is tükrö­ződnek. S korántsem kizá­rólag a költségvetés hiányá­ban, passzívumában, sokkal inkább a vállalatoknak fo­lyósított kiadásaiban, a tá­mogatások mértékében. Ezekből ugyanis az állapít­ható meg, hogy a termelés hatékonysága nem kielégítő, másrészt az, hogy a vállalati jövedelmek, fejlesztési for­rások képzésében a költség- vetésből folyósított tízmilli- árdok is nagy szerepet ját­szanak. A költségvetés és a szabályozórendszer akarva- akaratlanul egyik tényezője a belső egyensúlyhiánynak, amelyet elsősorban a válla­lati beruházások túlmérete­zése, a tervezettnél nagyobb növekedése idézett elő. ■ ja egyensúly­it gazdaság zavarai ko­rábban mindig a gazdaságon belül keletkeztek — s csaknem mindig a beruházások kö­rében — s kiváltották a kül­gazdasági egyensúly hiányát — a külkereskedelmi passzí­vumot, — amely a zavarok átmeneti kiküszöbölésére adott lehetőséget. Most gyö­keresen más a helyzet: kül­kereskedelmi mérlegünk eszendők óta passzív, a cse­rearányok 1976 kivételével folyamatosan romlottak. Ez utóbbiból az következik, hogy a külgazdasági feltéte­lek szinte újratermelik az egyensúlyhiányt, amit a ter­vezettnél nagyobb beruházá­sok, a felhalmozás-fogyasztás arányának a felhalmozás fa- vára történő eltolódása is növelt. A magyar népgazda­ság helyzetét — sajnos — mindenképpen tartósnak ígérkező egyensúlyzavarok, egyensúlyhiány jellemzi. Á tartós jelző használatát nem­csak az elmúlt esztendők azo­nos problémája indokolja, ha­nem az is, hogy a lehetséges orvoslási módok — a fejleszté­si források, a beruházások megfelelő mederbe terelése, a gazdaságos exportszerke­zet kialakítása, a termelés hatékonyságának erőtelje­sebb javítása — még nem állnak rendelkezésünkre. Mindezek olyan teendők el­végzését követelik, amelyek hosszabb időt, több esztendőt vesznek igénybe. G. I. A népgazdaság Az egyensúlyi Három helyett egy hónap alatt Jobb munkaszervezés, több nyereség Eredményes félév a Baromfifeldolgozó Vállalatnál A törökszentmiklósi Ba­romfifeldolgozó Vállalat si- kéres félévet zárt le az idén: az elmúlt év hasonló idősza­kához képest növekedett ba­romfi-, tojás- és galambex­portjuk, emellett csaknem Öt­ezer mázsával több vágott baromfit adtak el a hazai fo­gyasztóknak. A jó eredmény elsősorban a módosított munka- és üzemszervezésnek, a techno­lógiai változtatásoknak kö­szönhető. A vállalat nyere­sége 30 százalékkal több mint a tavalyi első félévben volt. Vasgyűjtésbon Közös érdek, jé kapcsolat A mezőtúri üzemek és szövetkezetek fiataljai az elmúlt hónapokban gyakran felkeresték a városi MÉH- telepet. A vasgyűjtésnek jó hagyományai alakultak ki a városban, a fiatalok munka­helyükről összegyűjtik a fe­leslegessé vált, de a népgaz­daságnak igen hasznos hul­ladékvasat. Mivel a KISZ- esek többnyire csak hétvé­geken érnek rá, a MÉH-te- lep dolgozói vállalták, hogy előzetes értesítés alapján bármikor tartanak ügyeletet szombaton, vasárnap és jár­művet is kölcsönöznek a szállításhoz. A Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyárában megkezdődött a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, új kombinált acélműve részé­re az úgynevezett konvér- terpálya alagútelemeinek gyártása. A miskolci gyár szocialista brigádjai a hét­nyolc tonnás speciális ele­mekhez szükséges sablono ■ kát az eredeti három he­lyett egy hónap alatt készí­tették el. összesen 1200 speciális vasbetonelemet gyártanak a technológiai alagúthoz, amelyben a különböző veze­tékeket helyezik el. Az új kombinált acélmű a tervék szerint 1980 novemberében kezdi meg a termelést. UJ eljárássá! Az épülő Márkus-hegyi szénbánya építői - az eredeti határ­idő előtt kilenc hónappal - befejezték az ország leghosz- szabb ezerhatszáznegyven méteres lejtősaknájának mélyíté­sét. Háromszázhúsz méteres mélységben vízszintes irányban folytatják tovább a munkát. Az új bánya - elkészülte után - a Bicskei Hőerőművet fogja ellátni barnaszénnel. A ké­pen: Új eljárással, betonozással készül a támfal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom