Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-25 / 173. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 25. Fecske Caaba: Arcok holdudvara „MINDEN MEGJELENT könyv (s nemcsak az első) arra való, hogy az ember megszabaduljon terhétől, és tovább léphessen” — írja Károlyi Amy az első kötetes Ács Margitról. Bízvást megás elfogadhatja ezt Fecske Csaba is. Mert nem tűnik talán gorombaságnak, ha kimondjuk: az első kötet, az „íróvá avatás” sokszor fontosabb a szerzőnek, mint az olvasónak. Bizonyítás már ez is: arra, hogy rendelkezik irodalmi-költői eszközökkel, de oz még nem az a saját hang. amely összetéveszthetetlenül csak az övé. Az első kötet témái: a gyermekkor, a felnőtté válás kínjai, azoké a sebeké, amelyek a dalt felfakasztották a költőből. Fecske Csaba kötetét lapozgatva az az olvasó érzése, hogy ez a gyermekkor szorongásokkal teli volt, s ezek az élmények még ma sem eresztik el a szerzőt. Fiatalemberről lévén szó, elgondolkodtató, hogy a leggyakoribb szava: a csen3, az ősz, a mese és a csont. Idézünk is néhány példát, mert érdekesek, jellemzőek azok a szövegösszefüggések, amelyben azok a — szerintünk — kulcsszavak előfordulnak, „csöndőz jajszavas iramlik a széttört száj völgyeiből” (A Te árva ablakod). Néhai Bercely Mária, csöpp öregasszony a / lelked / mint puha hópehely ül, csöndben a tárgyakon itt.” (Zsoltár): .,A föld alatt valaki árva kongatja az ákác gyökeret / s temetkezik csöndhalálba. (Arany). Nem szaporítjuk a példákat. A csönd szimbólum is, állapot is. Jelentheti a megszólalás előtti állapotot, de az elhallgatásáét is. Ez, utóbbi azért meghökkentő, mert — mint mondtuk — fiatal költőről van szó, akitől ezután várjuk; hogy a saját hangján szólaljon meg. Mert ez — hisszük — még nem az. Ilyenkor illik kimutatni a filológus hajlamú kritikusnak, hogy milyen hatások érték a szerzőt. Nem csupán a tapintat miatt hallgatjuk el most ezeket a neveket. Inkább arra biztatnánk Fecske Csabát, hoev több mestert válasszon, többféle kifejezőeszközt sajátítson el. Verseinek az ereje a kép. Valóban, enélkül nehezen képzelhető el XX. századi vers, s egyáltalán költészet, de ezzel az eszközzel vissza is lehet élni! Nem e sorok írója figyelt fel először erre a veszedelemre, modorosságra, amely a Nagy László, Juhász Ferenc, Kormos István stb. után induló nemzedék költészetében jelentkezik. A kép ugyanis nem pótohlatja magát a gondolatot, a vers gondos megmunkálását, a szerkezet fegyelmét. Pozitív példaként egészében idézzük a Négysoros című versét: Ez a nyár már félig ősz Ez a szerelem félig árva , Ha unsz engem, ne időzz: Az életem sarkig kitárva. NEHÉZ DOLOG egy költő világképével vitatkozni. Mindenkinek szíve joga úgy látni és ábrázolni a világot, ahogy megélte. Mégis, azt hisszük, Ha Fecske Csaba tágítaná élményeinek a körét, ezáltal a költészete is gazdagabbá és színesebbé válnék. (Magvető 1978.) Horpácsi Sándor Katona József Bánk bánja Szegeden Vasárnap zsúfolt nézőtér előtt játszódott le a Szegedi Szabadtéri Játékok idei második bemutató előadása. A játékok történetében először került színre a Dóm téren Katona József Bánk bán című drámája, Illyés Gyula át- igazításában. Az előadást Lengyel György rendezte. KÉT KIÁLLÍTÁS MEZŐTÚRON Népi díszítőművészek, fafaragók, fazekas kisiparosok A mezőtúri kiállítási csarnokban vasárnap nyitották meg az amatőr fafaragók és népi díszitőművészek X. kiállítását és a városban dolgozó fazekas kisiparosok tárlatát. A csarnok hajójában kilencvenegy fafaragó, népi díszítőművész 463 pályamunkáját, a galérián pedig nyolc fazekas kisiparos több mint 400 munkáját állították ki. A tü művészete A fafaragók és népi díszítőművészek kiállításán a legnagyobb elismerés lányainké, asszonyainké. Ha nem lennének a különböző népi díszítő- művészetet bemutató kiállítások — de jó, hogy vannak! — el sem tudnánk képzelni, hogy a mindig legfrissebb divat szerint öltöző — városi és falusi — nőkben ilyen mélyen és elevenen éj nagyanyáink, dédanyáink mindennapi művészete, a textíliák díszítése. A legkülönböző tájak népi díszítő művészete a „technológiák” sokféleségében jelenik meg a mezőtúri kiállításon, ahol a rétek, mezők tavaszi, nyári virágainak színpompáját adja. Az összhatást legfeljebb a zsúfoltság rontja, — de ez is a gazdag „termést” bizonyítja, örvendetes, hogy újabb és újabb, már csaknem feledésbe ment hímző, varró eljárások — saját motivációjukkal — kelnek életre, s művelőik a „Csak tiszta forrásból” nemes gondolatával ápolják hagyományokat/.. Kitűnő munkák sokasága vall erről ezen a kiállításon is, s úgy véljük megérettek arra, hogy legjobb népi díszítőművészeink kilépjenek a megye belterjességéből. Mihamarabb gondoskodni kellene arról, hogy az évek során alkotott legszebb népművészeti varrottasok, hímzések szélesebb körű publikációt kapjanak. A kiállítás kiegyenlítetten magas színvonalát jellemzi, hogy a zsűri három, fölemelt első díjat adott ki, megosztva a kunszentmártoni, a mezőtúri és a túrkevei népi díszítőművészeti szakkör között. A fafaragók hagyományos megyei seregszemléje — ösz- szességében — csalódást keltett. Néhány, már népművészi hírnévvel bíró fafaragó — nem tudjuk miért — távol maradt erről a tárlatról, helyettük eddig jórészt ismeretlen, saját kifejezési formájukat keresők jelentek meg a tárlaton. Kétségtelenül jó dolog, hogy bővül a fafaragók köre, de az is tény — egyelőre, legalábbis — hogy ennek ma még a kiállítás színvonala látja kárát. Megítélésünk szerint a zsűrinek szigorúbb szelekciót kellett volna alkalmaznia, s néhány, a giccs határát súroló fa használati tárgyat ki kellett volna szűrnie a kiállítás anyagából. A tárlat második díját iS megosztották. Borbély Sándor törökszentmiklósi és Katona József kunszentmártoni fafaragó között. Gazdag múltú túri kerámia A mezőtúri ifjú fazekasok közül Kozák Éva a megyei tanács különdíját, Chul- meczky Ildikó, Derecskéi Magdolna, Berecz Julianna, Sándor Gabriella, D. Angyal Kornélia Mezőtúr város Tanácsának különdíját kapták. A kiállítási csarnok galériáján Csibi Ferenc; Szabó Lajos, Cs. Kiss Imre, Szabó József!, Badár Júlia) Stein- bach Sándor, Kliment Mihály és Veres Lajos mezőtúri fazekas kisiparosok munkáit állították ki.. Elöljáróban: merjük remélni, í hogy ez a kiállítás megerősíti a hagyományt, a túri fazekas kisiparosok időszaki kiállítása periodikusan ismétlődik. A kisiparos mes^ terek munkássága ugyanis része a gazdag múltú és egyre gazdagabbá váló túri kerámiának. Még akkor is, ha némely mester nem a hagyományos mezőtúri forma- és motivációkinccsel dolgozik, — pontosabban: nem csak azzal! Kevesebb több lett volna Mostani tárlatuk is — már a, cím megjelölésben is — csak arra szorítkozik, hogy Mezőtúron dolgozó fazekasmesterek állítanak ki. Tehát nem ígérték a túri cserép stílusjegyeit. Ez a megkülönböztetés nagyon fontos, annak ellenére, hogy a mesterek mindegyike munkáinak többségében — így, vagy úgy — jól felismerhető a túri hagyomány. Amiben egységes a kiállítás: a művekkel jelentkező kisiparosok szinte kivétel nélkül magasszintű szakmai tudással bizonyítják fazekas művészetüket, A piac igénye azonban — sajnálatos, de természetes —- olykor rossz' befolyással van a mesterekre. Ez alól sokszor még a szövetkezeti vagy állami ipar sem tudja magát kivonni. De a kiállító fazekas kisiparosok alapvető érdeke mégis az lett volna, hogy a pártatlan zsűri által is legjobbnak minősített munkáikat állítsák ki. Megítélésünk szerint kevesebb, több lett volna. Nem a kiállított művek száma a döntő, hanem azok színvonala. A jó néhány, sikerületlenebb kiállított tárgy rontja az összképet, ráadásul túlzsúfolttá, áttekinthetetlenné teszi az anyagot. Úgy hisszük, a túri fazekas kisiparosok legközelebbi rangos kiállítását nagyobb önszelekció és szigorúbb zsűrizés előzi majd meg, s a most is fellelhető csodálatos szépségű egyedi darabok a mesterművek szintjén képviselik majd a „céhet”. Tiszai Lajos Vaszy Viktor, a 75 éves karmester A műnk asm üvelőd és műhelyei Klub a tanácsteremben Papíron számos lehetőség kínálkozik az önálló vállalati, üzemi, szövetkezeti kulturális élet megteremtésére. A valóság aztán alaposan leszűkíti a lehetőségek körét, különösen a kisebb gazdasági egységek esetében. Nincs függetlenített népművelő, nincs népművelési célokat szolgáló helyiség, kicsi a kulturális alap, váltott műszakban dolgoznak az emberek, sok a bejáró, ingázó - és így tovább, folytathatnánk a nehézségek okait. — Persze lehetőség így is akad — mondták Mezőtúron, a Ruházati Szövetkezetben. — Igaz, nehezebb egy kis lehetőséget találni, mint több, nagy mentséget. A szövetkezet dolgozóinak mintegy fele — összesen százhetvenötén — harminc éven aluli. Volt tehát kikre számítani négy esztendővel ezelőtt, amikor a KISZ-esek, egyetértésben a gazdaságive. zetőkkel elhatározták, hogy ifjúsági klubot hoznak létre a szövetkezetben. A „hol” kérdését igen egyszerű — s egyúttal követésre méltó — módon oldották meg. Az irodák fölött levő tanácsterem esténként üresen állt, ez lett a fiatalok otthona. A „Móda” ifjúsági klub azóta is működik. Tündökletes, kiemelkedő pályázati sikerekkel ugyan nem dicsekedhetnek a klubtagok, de emlékeznek számos, remek hangulatú estre, kirándulásra, sportdélutánra, a szó igazi értelmében vett közösségi eseményre. A „Móda” nem tartozik a legjobban támogatott klubok közé sem. Ebben az évben összesen 3 ezer 900 forinttal gazdálkodhatnak a klubtagok, amit teljes egészében programjaik fedezésére fordítanak. (Mi sem jellemzőbb a klubmozgalom differenciáltságára. mint az, hogy van olyan klub, amelyik egy hónapban többet költhet, mint a „Moda” egy évben.) Figyelemre méltó a klub működési rendje. Hetente három este van nyitva, egy alkalommal rendeznek irányított programot, amit a következő héten megismételnek, hogy a másik műszakban dolgozó klubtagok is részesei lehessenek. A klub- foglalkozásokat természetesen nemcsak a szövetkezet fiataljai látogathatják, hanem ki-ki barátját, ismerősét is viheti az estekre. Az ifjúsági klubok tevékenységét jellemzik az időközönkénti stagnálások, visz. szaesések. A mezőtúri szövetkezet klubjának tagszáma erre az évre csökkent, többen férjhez mentek, elköltöztek a régi törzsgárdából. Leleményes módszert találtak ki az új tagok toborzására. A klub benevezett az „Egy az utunk” című ifjúsági klubpályázatra. amelynek keretében egy évre szóló olvasási programot hirdettek meg a klubtagok és a szövetkezet szocialista brigádjai számára. A feladat nem könnyű: öt-öt huszadik századi író és költő munkásságát kell megismerniük a program résztvevőinek. Az ötlet jónak bizonyult, van érdeklődés az olvasványok — és a program — iránt, s ami különösképpen bíztató; öt szocialista brigád készül, a fiatal brigádtagok klubtagok lesznek. Ha egy klubba új fiatalok kerülnek, ott megpezsdül az élet — ez önmagában is jelentős tény. Mezőtúron mindezt a szocialista brigádok bevonásával érik el. Sz. J. A szép Tisza-parti városnak zenész vendégei vannak. Vaszyval együtt sétálnak Szeged belvárosában. Frissen, lendületesen, széles karmozdulatokkal — igazi muzsikusként — magyaráz. Nyugdíjba vonulása korántsem jelent tétlenséget. Nem is szereti, ha emlegetik. — Nem érzem magam nyugdíjban. Éppen úgy dolgozom, mint eddig — kivéve persze színházi elfoglaltságomat. Vaszy Viktor elnöke a Zeneművészeti Szövetség Délmagyarországi —, úgyszintén a Kórusok Országos Tanács Csongrád megyei Csoportjának, tanít a főiskolán, vezeti a Szegedi Zenebarátok Kórusát, koncertezik és komponál. És oktat: egy igen jelentős Bartók-szemináriu- mot vezetett 1977 nyarán Szombathelyen. 1903. július 25-én született. Mindig muzsikus akart lenni. Hegedülni tanul. 1919- ben már Molnár Antal növendéke, aki Kodály Zoltán osztályába ajánlja. Itt tanul Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán. Hivatásos koncertet 1925-ben vezényel először. Hamarosan kapcsolatba kerül a kórusdirigálással, — a fővárosi pékek énekkarának vezetője. Követi ezt a Budapesti Egyetemi Énekkar, amelynek zászlójára Vaszy a karmester Kodály és Bartók nevét tűzi. Előadta az akkor szárnyait bontogató Szabó Ferenc, Farkas Ferenc műveit. Az egyetemi kórussal bejárta a fél világot... — Hadd emlékezzem: Amerikában járva 19 városban 25 koncertet adtunk és a turné bevételéből a New York-i magyar kórháznak 16 000 dollárt juttattunk! — A barátokról szó esett, — néhány nevet, akikkel pályafutása során kapcsolatba került? — Még egyszer Kodályt említem, akivel egész életén át barátságban voltam. Bartókkal 1936-ban kerültem szorosabb kapcsolatba. A „Divertimento” és a „Hegedűverseny” első magyarországi előadását én dirigáltam. A „Cantátá”-t kórusommal 53-szor próbáltuk, amikor Dohnányi a bemutató karmesteri pálcáját átvette tőlem, ennek a műnek igazi bemutatóját, amelyen Bartók Béla is jelen volt — én dirigáltam. Karmesterek? Weingartnertől sokat tanultam. Jó viszonyban voltam Mengelberggel, Furtwänglerrel, Kleiberrel. Énekesek? Vezényeltem de Lucát, Müller Máriát, An- day Piroskát, Rossi-Lemenit, Simionátót, Glossopot, Gju- zelevet. Pataki Kálmánt, Svéd Sándort, Székely Mihályt. — Évtizedeken át tanúja a zenei életnek. Észlelt változásokat az előadóművészetben? — Nagyon sokat változott az előadóművészet, — különösen sokat az utóbbi 25— 30 évben. A II. világháború előtt még a romantika uralta. Ebből ki kellett hámo- zódnia és meg kellett találnia azt a hangot, ami a mai emberhez közelebb áll. Egyszer Müller Máriával beszélgettem erről. Azt mondta: ötévenként valamennyi szerepét „áttanulja”, mert a fejlődés állandó. Én is vallom: minden repertoárt időnként elő kell venni, újra elemezni. Ma már nem romantikus korszakban élünk. Az idő sűrűsödik, koncentrálódik. — Ez igaz, de ... — ... persze: azért ott a líra is, a szellem is, a lélek is! Ezért jó, ha Bartók művészetével foglalkozunk. Bartók a részletekbe soha sem veszett bele. Az interpretáló sem veszhet el a részletekben, mindig a mű vezérvonalát kell látnia, és arra kell tekintettel lennie. — Tehát nincs egyetemes mai zenekultúra a bartóki mű ismerete és a bartóki tanítás nélkül? — Bartók is egyike azoknak a reprezentásoknak, akik utat mutatnak, nemcsak az előadóművésznek, a zeneszerzőnek is. — Apropó: a komponista? — Attól kezdve, hogy 1927-ben elnyertem a Ferenc József jubileumi díj- zeneszerzői díját, igen sok művet írtam. Alkotásaimban a dúr-moll, tehát a duális szisztémától törekedtem magam függetleníteni és stílusom Bartók és Kodály követőknek az iskolájára mutat. Az időközben divatba jött dodekafónia számomra idegen maradt. Én diatóni- kus vagyok alaptermészetemnél fogva. Azt azért be kell vallanom, hogy az utóbbi évtizedben szolidabb kromatikus gondolkodás kezd munkáimra jellemzővé válni. — Karmesteri működése befolyásolta-e a zeneszerzőt? — Sajnos — igen. Sok időt és energiát rabolt el a zeneszerzőtől. — Mit vezényel legközelebb? — Erkel Hunyadi Lászlóját a Szegedi Szabadtéri Játékokon. SzaJbó Endre B efejeződött Karcagon a III. Képző- művészeti Alkotótábor. A budapesti, illetve szövetkezeti fiatalok grafikáit, festményeit a zsűrizés után szeptemberben a Déryné Művelődési Házban állítják majd ki. A tér- plasztikák, a szobrok pedig a mezőgazdasági szakközépiskolában kapnak helyet.
