Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-22 / 171. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 22. Több műtrágya — nagyobb termés Az utóbbi években a műtrágyafelhasználás Magyar- országon is — a világszerte tapasztalható tendenciához hasonlóan — rohamosan emelkedett. Nyilvánvaló, hogy a műtrágyaigény gyors növekedése mellett a nagyobb mennyiségek tárolása, kezelése és kiszórása a mezőgazdasági üzemeknek egyre nagyobb problémát jelent. Vagonból a tárházba A műtrágya egy jelentős része — elsősorban a nitrogén műtrágyák — ma és az elkövetkezendő években is zsákolt formában kerül a felhasználókhoz. Márpedig egyre inkább át kell térni a műtrágyák ömlesztett kezelésére, ami jobban gépesíthető, mint a zsákos műtrágyakezelés (tudva azt, hogy a zsákos kiszerelés azért mégiscsak jobban védi a műtrágyát). Ám az is igaz, hogy a zsákos műtrágyáknak nagyobb a tárolási helyszükségletük, viszont tény, hogy a zsákban forgalomba hozott műtrágyák még zárt raktározás esetén is erősen összetapadnak. Az ömlesztett műtrágyák raktározására kétségtelenül a megfelelő méretű központi tárházak a legalkalmasabbak. „Megfelelő méret” alatt a legalább 22—24 méteres szélességet és az 1000—2000 m'-’-es hasznos alapterületet kell érteni. Ilyen tárházakban egyszerre 3000—6000 tonna műtrágya tárolható, ami évi 2,5-szeres forgással számolva 7500—15 000 tonna műtrágya-átfutásnak felel meg (ez 10—20 ezer hektárnyi földterület számára elegendő). Több országban jól beváltak a ragasztott faszerkezetű tárházak, amelyek a korróziós hatásokkal szemben fokozatosan ellenállók. Persze alumínium vagy vasvázas szerkezettel is felépíthetők a tárházak, ilyenkor azonban többszörös korrózióvédő „Bánásmód” a műtrágyával bevonattal kell ellátni az építményt. Felsővezetésű szállítóberendezést mind a fa-, mind a fémváltozatű tárházakba ajánlatos beépíteni. A műtrágyatárházat lehetőleg iparvágány mellé kell telepíteni. Természetesen közút mellé is építhető, de ilyenkor számolni kell az átrakások okozta nehézségekkel, ami rontja a gazdaságosságot és igen jó szervezést kíván. A vagonokban a helyszínre érkező műtrágyák kirakása homlokmarkolós rakodógéppel vagy folyamatos üzemű csigás rakodóval történhet. A zsákos műtrágyák kirakása és továbbítása rakodólapon, emelővillás targoncával végezhető. A tárháznak elengedhetetlen tartozéka többféle mobil szállító- szalag, amelyek a betárolásra, a tárházon belüli anyag- mozgatásra szolgálnak. Keverés tudományos alapon Kiszórás előtt a műtrágyákat — az igényeknek megfelelően — elő kell készíteni. Ez a művelet őrlésből, illetve a különféle műtrágyák mechanikus összekeveréséből áll. Ám figyelemmel kell lenni arra, hogy az ammóniumszulfát-tartal- mú műtrágyák szuperfoszfáttal és kálisóval nem keverhetők össze, és hogy a P- és K-műtrágyák csak az ammóniumszulfátot „tűrik el”. Azt sem árt tudni, hogy csak a szemcseeloszlás szempontjából hasonló, granulált műtrágyaféleségek keverhetők, azok ugyanis nem válnak szét a rakodás, a szállítás és a kiszórás során. A kiszórás fontos műveletéhez alkalmazandó gépet mindenkor a kijuttatandó műtrágya fajlagos mennyiségét — hektáronkénti kilogramm — és a műtrágyázás jellegét figyelembe véve kell megválasztani. A legnagyobb mennyiségű műtrágya a betakarítás utáni időszakban, ősszel, alaptrágyaként kerül kiszórásra. Ilyenkor a tehergépkocsival kombinált műtrágyaszóró gépek teszik a legjobb szolgálatot. Ezek a nagy raktérfogatú, általában négykerékhajtású szállító-szóró járművek a tábláig történő szállítást is elvégzik. Műtrágya a földeken A kis és közepes adagú műtrágyák talajfelszínre juttatása elsősorban kisebb fajlagos talajnyomású, vontatott gépek alkalmazásával célszerű. Ezek a műtrágyának a tábláig való szállításához nem vehetők igénybe, ezért a' táblaszéli gépesített feltöltésüket a szórás helyének közelében kell megoldani. A talajelőkészítéssel vagy vetéssel egyidejű műtrágyázás — elsősorban a kapásnövényeknél — a vető- és magágykészítő gépekkel kombinált műtrágyaszóró adapterekkel végezhető. Fejtrágyázás céljára viszont a légi úton való kiszórás a legmegfelelőbb (azért persze földi gépekkel is elvégezhető ez az egyre nagyobb jelentőségű kiszórási művelet). Aki egy kissé utánaszámol. könnyen rájöhet, hogy milyen jelentős gazdálkodási tartalékok rejlenek a műtrágya-kezelés helyesen kialakított technológiájában. A legalkalmasabb változatok kidolgozásával — a téma népgazdasági jelentőségét is figyelembe véve — szakemberek egész csoportja foglalkozik ~ a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben. Blahó István „Duzzadó” cserepek A nagyüzemi palántanevelés egyik új, szellemes módszere az úgynevezett „duzzadó” cserepek alkalmazása. Ennek egyik típusa száraz állapotban szinte csak egy nagyobb tablettának tűnik, mert mindössze 7 milliméter magas és 5 centiméter átmérőjű. De szaporítóládába, tálcába, vagy más alkalmas tartóedénybe kirakva és alaposan beöntözve 50 milliméter magasságúra és ugyanilyen átmérőjűre duzzad, ezért is nevezik duzzadó cserépnek. Enné) a tőzeganyagot kívülről olyan apró lyukú műanyag háló veszi körül, ami felül nyitott és ide lehet vetni vagy dugványoz- ni. Nemcsak önállóan állhatnak, hanem lyuggatott fóliaívekre is fel lehetnek ragasztva többesével, amelyekről leválaszthatók és a palánták terebélyesedésének megfelelő térállásba szétrakhatok. A burkolóháló a későbbiekben egyáltalán nem állja útját a gyökerek szétterjedésének. A „duzzadó” cserepeknek ismert egy másik típusa is, amely 70 milliméter magas, 25 milliméter széles és a vastagsága csak az 5 millimétert éri el. Ez is porózus műanyaghálóval végtelen szalag formájában egybetartott, megfelelő tápelemekkel átitatott rostos tőzeg, ami különböző nagyságú darabokra szabdalható. A felső oldal természetesen nyitott. Az így összepréselt anyag beöntözés után 70 milliméter magas, 25x25 milliméter alapú, erős tőzegcseréppé válik. amelyekbe lehet vetni vagy dugványozni. Több országban csupán rostos tőzegből sajtolt kockákat is kezdenek már használni a tömegszaporítással foglalkozó üzemek, elsősorban a dugványok gyökerez- tetéséhez. Méretük a felhasználás évszaka szerint 4, 5 vagy 6 centiméter élhosszúságú lehet és műtrágyákkal egészülhetnek ki. Közepükbe gyökeresedést serkentő kezelésen átesett hajtás vagy levéldugványok közvetlenül eldugvánvozhatók. „Duzzadó” cserepek egymásra rakva (balra) és az egyikből már duzzadt állapotúvá vált cserép, felületén egy nem drazsírozott virágmaggal (jobbra) A növénynemesítés jövő útjai A technikai fejlődés következményei természetesen a mezőgazdasági termelésben is érvényesülnek. A technikai haladás ugyanis a legtöbb esetben gyorsabb, mint amilyen ütemben a biológia képes a nagyobb technikai lehetőségek kihasználásához optimális termőképességű növényt előállítani. A mezőgazdaságban alkalmazott biológia egyik fontos ága a növénynemesítés, amelynek alapvető feladata, hogy elősegítse a termelésbe vont élő szervezetek legkedvezőbb hasznosítását. Nyilvánvaló, hogy az elkövetkező évtizedekben nagyobb termőképességű fajtákra van szükség, amelyek a gépesítés és a kémiai talajerőpót- Lás folytán megjavult lehetőségeket jobban ki tudják aknázni. A mezőgazdasági kutatás egyik világszintű célkitűzése, egyszersmind rejtett tartaléka a napenergia hatékonyabb felhasználása. Gazdasági növényeink jelenleg a napfény elvileg korlátlanul rendelkezésre álló energiatömegének mindössze 2 százalékát hasznosítják. Ha ezt a bűvösnek látszó 2 százalékot csak néhányszoro&ára Genetikai kísérlet a csehszlovák Gabonakutató Intézetben tudnánk növelni, növényi termékeink ugyanilyen arányban lennének megsokszorozhatok, amely az emberiség ellátásának a megoldásában jelentős tényező lenne. Az agrotechnikai fejlesztés alapja részben a genetika. A javuló talajművelés és talajerőpótlás gazdaságosan csak akkor hasznosul, ha a növény a tetemes költségekkel megteremtett lehetőségeket a terméstöbbletben téríti meg. A termőképesség növelésének további jelentős tényezője a szelekció. A szelekciós munkát a nemesítésben napjainkban is olyan felkészültséggel és körültekintéssel végzik, hogy alapot nyújt több évtized múltán jelentkező nagyobb igények kielégítésére is. Alapvető gazdaságossági törekvés a növény nemesítésben az egységnyi területről nyerhető hgzam növelése. Ennek egyik útja lenne, hogy a növény szaporító, generatív részeit igyekezzünk szaporítani a vegetatív részekhez viszonyítva. Ugyanakkor a nemesítőnek tekintettel kell lennie a gazdaságossági célokon belül bizonyos technikai igényekre, a gabonatermesztés például akkor hatékony, ha szilárd ászár, és így az állomány jól betakarítható. A napenergia nagyobb arányú hasznosítása mellett fontos nemesítési cél a víz- hasznosítás, illetve ahol nincs víz, a szárazságtűrés tulajdonságának a felerősítése. Kevesebb maggal eredményesebben A magról szaporítható növények termesztése a felnevelésük módjához, technológiájához igazodó magvetéssel kezdődik. Így a legelső problémák a magvetéssel kapcsolatosak. Mindenekelőtt az okoz gondot, főképpen az állandó helyre vetendő növényeknél, hogy a gyakorlatban sokszor 20—30 magot is elvetnek egyetlen növény felneveléséhez. Ez nemcsak a vetőmagköltséget emeli meg tetemesen. különösen a kiváló terméseredményekre képes, de csak magas áron beszerezhető újabb fajták termesztésénél, hanem a kikelt felesleges növények eltávolítása sok többletmunkát okoz, miközben még károk is keletkezhetnek a visz- szamaradó növényekben. Ezért egyre fontosabb a növénytermesztés minden ágában a legkedvezőbb számú mag kivetését. a kívánatos vetéssürűséget leginkább biztosító szemenkénti vetés. A szemenkénti vetéshez alkalmas gépeknél, ha hagyományos módon működő vetőszerkezetekkel látják el, annál pontosabban kell illeszkednie a vetőszerkezet elemeinek. minél apróbb magvak szemenként! verésére kívánják alkalmazni. Mivel ez nemcsak a kialakításukat nehezíti, drágítja meg, hanem a meghibásodásuk lehetőségét is fokozza, törekednek a szemenkénti vetéshez alkalmasabbnak bizonyuló, sürített aevegővel működő, pneumatikus yetőszerkezetű gépek kialakítására és tökéletesítésére. Gyártanak már olyan pneumatikus vetőszerkezeteket, amelyekkel közvetlenül vethetők különböző méretű agyag-, műanyag. vagy tőzegcserepekbe, de akár ugyancsak gépekkel sorozatban gvártott tápkockákba is. A pontos vetéshez, hogy közel egyenletes távolságba kerüljenek egymástól a magvak, minden esetben fontos az alakjukban, fajsúlyúkban, méreteikben közel megegyező szemekből álló. kalibrált vetőmag. Ehhez a magvakat derék-, hosszméret és fajsúly szerint is kell válogatni, osztályozni, erre a célra kialakított génekkel. Törekedni kell az életképtelen magvak minél tökéletesebb eltávolítására is. mert pontosan a szükséges számú magot kijuttató vetésit követően hiányozni fognak azok a magvak. amelyek nem kelnek ki. és ez már gátolhatja a legkedvezőbb terméseredmény elérését. A szemenkénti vetésnél megoldható az Is, hogy megközelítőleg azonos mélységbe kerüljenek a magvak. Ez azért fontos. mert ha különböző mélységbe kerülnek a magvak, hogy az apró magvaknál különösen könnyen bekövetkezhet, a kikelő növények mérete és be- érési foka egy időpontot tekintve eltérő lehet egymástól. ami hátráltatja, de lehetetlenné is teheti az egy menetben végzet szedést, értékesítést. A szemenkénti vetés azonban csak részben oldja meg a problémákat. Az elvetett és kelő magvakra ható. szinte magonként eltérő környezeti tényezők szemenkénti vetésnél is befolyásolhatják a növénykék fejlődését. A magvak azonos környezeti körülmények közötti kelését igyekeznek biztosítani többek között a különböző magbevonatokkal. Kezdetben agyagból majd tőzegből készített pépből, újabban pedig habosítható műanyagból képeznek burkolatot a magvak körül, amely a termesztéshez szükséges összes táD- anyagokat. sőt növényvédő- szert és serkentőanvagokat is tartalmazhat. Trágyalével, vagy más növényre nem mérgező ragasztó hatású anyag segítségével. például forgó dobban képezhetnek a magvak körül többé-kevésbé egyenletes vastagságú burkolatot. . l Maghamisítás tudatlanságból Szinte napról-napra újabb növényfajták tűnnek fel, amelyek legalább egy, de méginkább egyszerre több tulajdonságukban is kedvezőbbek a már meglevőknél és ezért alkalmasabbak lennének a továbbtermesztésre. A jobb termőképességen kívül ma már a minőség javulását, ellenállóságot a legfontosabb betegségekkel szemben, a koraibb és egyszerre érést, valamint még egyéb termesztési vagy fogyasztási szempontból fontos tulajdonság meglétét is elvárják az újabb fajtáktól. A paprikánál például a húsos, nagy C-vitamin tartalmú, a hü- velytenméseiket csokorban, közel egyidőben kifejlesztő fajták az értékesek A zöldbabfajtáknál a bő terméshozam mellett a szálkamentességet és az egyszerre érést is megkívánják ma már. Vigyázat! Fajtaleromlás Ehhez az egyes kedvező tulajdonságokat át kell vinni egyik növényfajtából, esetleg fajból a másikba, sőt esetenként több fajta egy- egy kedvező tulajdonságát egyetlen fajtában kell egyesíteni. Ezt úgy érhetik el, hogy azokat a fajtákat, illetve fajokat, amelyektől a kedvező tulajdonságok kialakulását várják, keresztezik egymással. A keresztezés nyomán sok új forma keletkezhet, amelyek közül ismételt kiválogatással emelhetők ki a továbbtermesztésre legmegfelelőbbek. így sikerült előállítani sok bőtermő fajtát, jó termőképességű fajta és keveset termő, de kiváló termésminőségű fajta keresztezésével. Több betegségellenálló fajtát is kaptak betegségre érzékeny, de egyébként kedvező tulajdonságú termesztett fajta és ellenálló, rendszerint vad fajok vagy betegségre kevésbé érzékeny fajták keresztezésével. Az ellenállóképességet általában jelzik is az így kapott új fajta mellett az ellenállóképesség — rezisztencia-rövidítéseként feltüntetett „R” betűjellel. Ha viszont a továbbiakban elmarad, vagy elhanyagolják az új fajta megtermesztésével megbízott szakemberek a rendszeres, gondos kiválogatást, és nem mindig a fajtajellegnek leginkább megfelelő növényekről fognak magot, hosszabb, de inkább rövidebb idő alatt bekövetkezhet a „fajtaleromlásnak” nevezett jelenség. A nem megfelelő kiválogatással termesztett magból fejlődő növények kisebb-nagyobb arányban már nem mutatják a fajtára egyébként jellemző kedvező tulajdonságokat, hanem többé-kevésbé a szülőnövények, és azok szülőnö- vényeinek a tulajdonságai is megjelenhetnek náluk, amelyek pedig rendszerint éppen nem előnyösek. Ha tehát az tapasztalható, hogy egy nagyon jónak bizonyult új fajta rövid idő alatt értéktelennek minősül, sajnos többnyire nem a fajtában, hanem a mag termesztőinél keresendő a baj gyökere és oldható meg az orvoslása, gondosabb magtermesztéssel. Heterőzis fölény Még fokozottabban szükséges a gondos magtermesztés az újabban mind gyakoribb és különleges értékeik miatt egyre keresettebb hibrideknél, az F, jelzésű he- terózis fajtáiknál. Ugyanis azok a kedvező tulajdonságok. hogy a .hibridek bővebben teremhetitek, szebben színeződhetnek, egyöntetűb-, ben, korábban beérhetnek és így tovább, — amit hete- rózis-fölénvnek, vagy másr néven hibrid túlfejlődésnek neveznek — nem öröklődik, azaz a hibrid növényeken termő megból nevelt növényeknél már eltűnik, de legalábbis erősen csökken. Valóban értékes hibrid vetőmagot tehát csak a megfelelő szülők rendszeresen megismételt keresztezésével, ellenőrzött körülmények között lehet előállítani. Ehhez pedig nemcsak a megfelelő szülőnövények szükségesek, hanem a kombinációlehetőségek közül a legmegfelelőbb ismerete is, azonkívül, hogy nagyon gondos, folyamatos nyilvántartással, végzett elő- nevelési, megtermesztési és magkezelési munka kell. Ez a nagy szakértelem, sokoldalúság, pontosság, és esetenként még jelentős kézimunka igényessége annak az oka, hogy gondot okoz a különösen kiváló heterőzis fajták magjának megfelelő mennyiségben és minőségben való előállítása, illetve beszerzése. Semmiképpen sem pótolható azonban a hete- rózis fajták magja egyszerű utántermesztésből, saját magfogásból származó- maggal, mert akkor a várt hete- rózisfölény elmaradása miatt csak magunkat, nempedig a fajtát, illetve előállítóját okolhatjuk. Komiszár Lajos
