Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-22 / 171. szám
1978. július 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kicsengetéstől a becsengetésig A NYÁRI SZÜNETBEN Június végén, július elején a pedagógusok számára is valóban elkezdődik a vakáció. De vajon mit is csinálnak a nyári regenerálódás, pihenés időszakában? Hajnal Imre tiszaörsi magyar-orosz szakos tanárt az új telkén találom. Javában kubikol. — Én minden évben fizikai tevékenységgel pihenem ki a szellemi fáradtságot. Az idén duplán, mivel peda- góguskölcsönnel lakást építek ezen a 330 négyszögöles telken. Előzőleg azonban lebontottam egy rossz épületet, és jelenleg a törmelékei egyengetem, mivel augusztus elején már ássuk az alapot. — Nyaralás ... — Hosszabb lélegzetű se az idén, se jövőre nem lesz, hiszen az építkezés miatt szükség van minden forintra. Feleségem óvónő, neki kevesebb a szabad ideje, így a két fiunk nyári pallérozása is rám hárul. Azért hétvégeken sűrűn kiruccanunk az örsi strandra. Mellesleg néhány könyvön is át szeretném rágni magam, és augusztus végén pedig vár a járási cigány olvasótábor. Egy településsel arrébb, tiszaigari lakásán Mészáros Mihály címzetes iskolaigazgatót éppen délutáni szundikálásában zavarom. < — Pesten töltöttem egy hetet a lányoméknál, ezzel be is fejeztem a távolabbi nyári túrákat. Naponta bejárok az iskolába, mert egy fiatal pedagógus házaspárnak lakást alakíttatunk ki, és nem árt, ha olykor-olykor én is figyelem a munka menetét. Az unokák közül egyik rendszerint nálunk vendégeskedik, így nem ismerem az unalmat. Ha mégis akad üres órám, azt a bélyeggyűjteményem és a könyvek között osztom meg. Számomra ők jelentenek igazi felüdülést. És aki nem kertes, hanem emeletes házban lakik? Nemes Ibolyát, a tiszafüredi Zrínyi iskola fiatal tanítónőjét nagytakarítás közben érem. — Megrögzött táborozó vagyok, nekem ez jelenti a kikapcsolódást. Már részt vettem egyen, és készülök a másikra. Csapatvezető-helyettesi minőségemben lapozgatom a mozgalmi év programját, de ismerkedem az új tantervvel is. Mivel kertünk nincs, a takarítás jelenti a fizikai munkát. Strandra is járok, meg utazni is szeretek, így a hátralevő hetekben meglátogatom néhány volt évfolyamtársamat. Van, aki pihenésképpen is dolgozik. Szabó Eszter ti- szaroffi nevelő jelenleg a járási székhelyen él. — Az őrsvezetőképző-tá- bor vezetőjeként tevékenykedem. Nemrég fejeztem be főiskolai vizsgáimat, s a szerdai táborzárás után néhány napos pauza következik, majd újra Nagyvisnyó- ra utazom a gyerekek közé. Mindez kikapcsolódás is, munka is. A legérdekesebb megfigyelésem, hogy a táborban minden gyerek teljesen más, mint biológiavagy oroszórán. Kikapcsolódás, pihenés. Akadnak, akik a fizikai tevékenység jótékony hatására esküsznek, mások a táborban, bel- és külföldi túrákon, esetleg barátok vagy egy-egy jó könyv társaságában frissülnek fel. Bármely tevékenységi forma mellett tör lándzsát a nevelő, egy a fontos: a szeptemberi becsengetés után frissen, kipihenten álljon a katedrára. DSZM És most min dolgozik? Mííteremlátogatóban FILMJEGYZET Az 1974-es brightoni euró- víziós dalfesztivál számos „egyeduralomra” törő nyugati beat-együttes Waterlooja volt, amikor a svéd Abba együttes a Waterloo című számával üstökösként robbant be a popzene nemzetközi élvonalába, s mindent elsöprő sikert aratott. Hamar szárnyra kapta nevüket a világhír, úgy mondják ők az 1970-es évek Beatles-ei. Kétségtelen, hogy népszerűségüket a szigetországbeli csodabogarak legfényesebb napjaihoz lehet hasonlítani. Ámbár ez utóbbit sokak tagadják, a Beatles-ek javára, de Abbáék hímevét úgy tűnik, semmi sem homályosít- ja ma sem. Rajongóiknak tábora még John Lennon és társaiénál is szélesebb, mert konszolidált muzsikájukat a felnőtt generációk is jobban elfogadják, s élvezik, mint a Beatles együttesét. Ezt bizonyítja Lasse Hallström filmje is. Az ausztrál Abba-ra- jongók nyilatkozatai — amiket a filmbeli riporternek adtak — számunkra is érdekesek, sokatmondóak. Az utca embere, amikor az együttes iránti szeretetét indokolja, igen jól hangsúlyozza a négy svéd popművész különcmentességét. Abbáék tiszták, jól öltözöttek, teszik hozzá muzsikájuk dicséretéhez. S nemcsak a középnemzedékbeliek s a korosabbak mondják, a fiatalok is így vélekednek. Biztos így van nálunk is, persze a legnagyobb varázs mégiscsak a muzsikájuk. A svéd—ausztrál Abba- filmen a huszonöt legismertebb slágerüket muzsikálják, éneklik el a nézőknek. (Indokoltabb leime hallgatót írni, dehát mégis csak moziban vagyunk.) Az érdekesség kedvéért említjük: Abbáék jórészt nem is tudták, hogy filmezik őket. Lasse Hallström erről így nyilatkozott: „Azt akartam, hogy a film a lehető legélethűbb legyen. Amikor Ausztráliába értek, elmondtam nekik, hogy mi van a forgatókönyvben, de első koncertjük előtt olyan idegesek voltak, hogy azt hiszem, mindaz, amit akkor mondtam, az egyik fülükön bement, a másikon pedig kijött. Mindennél jobban titkoltam előttük azt, hogy kik lesznek a partnereik, a színészek. Két jelentősebb szerep van a filmben: az egyik a testőrük, a másik a disc-jockey, aki mindenáron interjút akar készíteni velük. Hagytam, hogy ez a két színész úgy mozogjon az együttes körül, mintha civilek lennének, így az együttesnek fogalma sem volt arról, legalábbis az első néhány napon, hogy kik is ők valójában”. A keretjáték banális, de ez nem lényeges. Kétségtelenül alkalmas arra, hogy némi fanyar humort, szolid feszültséget vigyen a filmbe, sőt a disc-jockey riporter szerepeltetése révén valami keveset megtudhatunk Anni- Frid Lyngstad, Agnetha Faltskog, Benny Andersson és Bjöm Ulvaens elő- és magánéletéről is. Sikerült visz- szaadni azt a légkört is, amely a világjáró együtteseket, művészeteket körülveszi. A film egészében nem más, mint tettenért muzsika. S ez a legnagyobb dicséret, amit Lasse Hallström képszerűségében is jól komponált kilencvenöt percéről mondhatunk. S éppen a riporter sztory révén válhat ennyire zeneközpontúvá, hiszen minden más, az alkalmazottnál hosszabb keretjáték az Abba- műsor bemutatásának rovására valósulhatott volna meg. Nem is szólva arról, hogy a karrier-filmek esetében mennyire kísért a soványka szentimentalista megoldások lehetősége. Az Abba- film mindezektől mentes, semmi sem vonja el figyelmünket a lényegtől, az együttes varázslatos, andalítóan szép, nemesen tüzes muzsikájától. És persze a négy Abba megnyerő egyéniségétől. Méltatnunk kell a két operatőr, Jach Churchill és Paul On ora to munkáját. A zene gondolatiságát, fantáziagazdagságát követő, sőt kiegészítő képsorokat komponáltak, ritkán látható operatőri bravúrok sorozatával. T. L. GYULÁN A budaiak A Gyulai Várszínházban — ha az időjárás engedi — ma este mutatják be Gob- by Fehér Gyula Jugoszláviában élő magyar író A bu-! daiak szabadsága című drámáját, amelyet Szabó István, a szabadkai színház rendezője állít színre neves, színművészek közreműködésével. A főhőst, Márton mestert Blaskó Péter alakítja — őt legutóbb a Puntila úr és szolgája, Matti című Brecht-komédiában, Matti szerepében láthatta a szolnoki közönség. Az előadás főbb szereplői még: Hámori Ildikó, Bárány Frigyes, Harsányi Frigyes, Fülöp Zsigmond, Tyll Attila, Bara- csi Ferenc és sokan mások. A budaiak szabadságát követően — augusztus 4_én nagyszabású folklórműsornak ad hajlékot a várszínház. Az ünnepre jöttünk című műsorral a Gyulán 1948- ban megrendezett I. Országos néptáncfesztiválra emlékeznek. Gecse Árpád: „A fény, árnyék játékát festem” Az alattyáni családi ház már elmúlt százéves, de nem látszik meg rajta az idő. A ház lakóján sem. Gecse Árpád festőművész örökifjú maradt. — Felfedeztem a kertemben néhány pipacsot. Ezeket festegettem. Mindig nagyon szerettem a természetet, most — úgy tűnik — a virágokban lelem örömömet. Csodálatosan szép a fény és az árnyék játéka ezeken a gyönyörű szál virágokon. — A nyár ezzel telik ...? — Dehogy ... Arról most nem beszélek, hogy a szőlőm is feladja a leckét: jászembernek ez is gond. Hanem: rendezni szeretném a régiségeimet, mert gyűjtöttem, aztán minden hegyén hátán. A műteremmel szemben egy utcai szoba teli „kincsekkel”. Alattyán néprajzának teljes keresztmetszetét adná, ha kiállítanák a régi használati tárgyakat. De a falu festő-polihisztora nemcsak a tárgyi néprajz emlékeit őrizte meg: — Itt van ez a füzetféle e. Ebben vannak a feljegyzéseim a község régmúltjáról. Kiegészíti az írást a fényképek sokasága. Birtokomban van néhány olyan felvétel, amely még vékony bádoglemezre készült — régen, régen. De itt van ez a Vágó Pál-festmény — mesteremnek is vallom — ezt is restaurálnom kellene ... Papi Lajos Kisújszálláson élő szobrászművészt egyenesen a „fészerben” kerestük. A „fészer” a nyári műterem a fák, bokrok árnyékában. Amikor elcsendesednek a böjti szelek, attól fogva Papi Lajos itt "birkózik a kővel, keményfával — lombhullásig. Feltéve, ha nem „csábítják” el valamerre, vendégművésznek. Néhány nyarat Csehszlovákiában, Lengyelországban dolgozott végig. — Szerencsénk van, hogy itthon találjuk. Papi Lajos: „Az utolsó számadó szobrát faragom” " I UK—....,y V tv 0, MT?* Chiovini Ferenc: „Holnapra minden új lesz" — Ha tegnap jöttek volna, akkor hiába... A balmazújvárosi nyári művésztelep jubileumi ünnepségén voltam. Különben nem megyek a nyáron sehová. Megfogadtam. — Mire ez a fogadkozás? — Mostanában elég nagyméretű szobrokon dolgozom, s nem bírom őket hazahozni. Itt a fészerben pedig kedvemre dolgozhatok. Muszáj, nemcsak belső kényszer ez, hanem a mecénások „szorítása” is. — Ez a diófa ...? — Pista komámat, az utolsó kisúji számadót faragtam belőle. Ez nem megrendelés, ez az enyém marad, magamnak csinálom. A gimnázium részére egy belső téri Móricz-portré készül — de lehet, hogy több is lesz ez: álló alak — Kölcsey szülőfaluja meg költőfia szobrát kérte tőlem. — Van mit csinálnia a nyáron... . — Van, hál’ istennek. Chiovini Ferenc, a szolnoki Művésztelep doyenje a szeszélyes időjárásra panaszkodik. — Nehéz nekem ez a párás levegő ... Nem, nem vagyok beteg, persze a természetes kopást nem bírja az ember elkerülni. De ez csak annyiban akadályoz, hogy kisebb helyen féstek... — Hogy érti ezt? — Valamelyi francia azt mondta, hogy aki egy négyzetkilométernyi területen nem válik jeles piktorrá, hagyja abba... Nem pontosan így értelmezem — a lényeg az, hogy a mikro felé haladok. Egész életemben gyűjtögettem a témáimat, a motivációkat, ezek itt vannak körülöttem a műteremben, ezeket festem. Ki-kiko- csikázunk, akkor is mindig újat találok. Mert minden változik, télre tavasz, nyár. őszre tél... Én is változom: a tegnapit nem látom már, csak a mait. S holnap? Az megint új lesz. — Amikor leteszi az ecsetet? — Marad a zene. A festészet és a muzsika elválaszthatatlanok. De maradjunk a festészetnél. Azt festem, amit ismerek. Mert csak azt tudja az ember szeretni, amit ismer. Én ezt a földet, a Tiszatáj népét... Az összegezés felé haladok. De nem a világ szűkült be számomra, csupán egyre kevesebbet kell lépnem, hogy közelebb kerüljek a megismeréshez. A régi vázlatok, emlékképek özöne mindent elém hoznak... Ez az én mikrovilágom. — ti — A Gyulai Várszínház Gyermekszínháza a Várfürdöben bemutatta Hegedűs Géza: Fehérlófia című mesejátékát. A képen: Ferencz Éva, Spindler Béla (jelenet) Kiadja a könyvtár L pedagógiai szakirodalom szemléje A közelmúltban jelent meg a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár Rövid úton című pedagógiai folyóiratszemléjének legújabb száma. A válogatást hat téma köré csoportosították a kiadvány szerkesztői, őri Zoltánná és Szurmay Ernő. Az első témakör a vezetés elmélete és gyakorlata olyan cikkeket tartalmas, mint például Orbán Sándor tavaly decemberben a Pártéletben megjelent „Az oktatási, tudományos és a kulturális intézmények pártszervezetei” című írása vagy az Országos Pedagógiai Intézetben lezajlott tudományos ülésen elhangzott az új iskolai dokumentumokról és a világnézeti nevelésről szóló előadások, hozzászólások. A második fejezetben az iskolai nevelés időszerű kérdéseiről szóló írások kaptak helyet, a harmadikban pedig olyan cikkek, amelyek módszertani segítséget nyújtanak á pedagógusoknak. Érdekes témát dolgoz fel Havas Péter „Az- oktatás és a humor” című, a Tanítóban megjelent írása. „A humor és az iskolai órák kapcsolatáról az emberek többsége különböző vidám történetekre, diáktréfákra, szellemes vagy csak szellemeskedő osztálytársaira, tanítóira gondol” — írja a bevezetőben a szerző. A cikkben azonban nem ilyen tréfás történeteket ad közre, hanem példákkal illusztrálva azt fejtegeti, milyen hatékony a humor az oktatás-nevelésben. A kiadvány negyedik fejezetében az ifjúsági szervezetek életével kapcsolatos írásokból válogattak a kötet szerzői. Az ötödik téma a továbbtanulás, a pályaválasztás kérdései köré csoportosítható, míg az utolsó fejezet az iskolai könyvtárakról szóló cikkeket tartalmaz.
