Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-20 / 169. szám
1978. július 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 . Hogyan lesz a fűből kasikaval sajt? Az első pillanatra meghökkentő kérdésre egyszerű a válasz: a birka közbeiktatásával. Természetesen nem mindenütt erre a receptre tettek, a Nagykunsági Állami Gazdaságban viszont igen, s úgy tűnik, nagyon jó választás volt. A KGST-örszágokban elsőként Az üzem 1500 hektár ősgyeppel rendelkezik — sok válogatási lehetőség tehát nem nyílott. Kérődzőkkel kellett hasznosítani a rengeteg füvet. Itt azonban már több alternatíva adódott, s a juhtenyésztésen belül éppen a fejésre szavazni — ez semmiképpen se a hagyományos út. De menjünk sorjába. Az állami gazdaságban manapság 7 ezer juh van, ebből 3300 anya. A fejlesztési elképzelések szerint a VI. ötéves tervben duplázzák meg a létszámot, előbb viszont megteremtik a nagyobb termelés hátterét. — Rövidesen átadunk két ezres, a Mezőtúri Állami Gazdaság technológiája szeJuhsajtot rint épített hodályt —mondja Babai Károly igazgatóhelyettes. — Ezeket 1980- ban újabb 3 követi, majd 1985-ig még további négyet húzunk fel. Így a telep teljes törzsállománya és a szaporulat is gépesített technológiájú istállóban fog élni. Az ősgyep felújítása hasonló ütemet követ: mindig akkora területet javítanak meg, amennyi az állatállomány ellátásához szükséges. Az idén is teljes egészében a gyep tartotta el a birkákat, s az is mond valamit, hogy a fűhozam az utóbbi három évben megnégyszereződött. És itt érkeztünk el a fejéshez, amelynek létjogosultságát az igazgatóhelyettes így indokolja: — A juhsajtot a tőkés, főképp az arab országok nagyon jó pénzért vásárolják. A hagyományos eljárásnak itt azonban már nincs helye, ugyanis a kézi fejés fizikailag teljesen igénybe veszi az embereket, nagy szakértelmet igényel, s nem utolsó sorban a tisztasággal is baj van. Ezért esett a választás az Alfa Laval cégre, amely a KGST-országokban elsőiként nekünk szállított berendezéseket. Kuwaitba Még mielőtt tovább mennénk, nézzük meg a gazdaságossági számításokat. A Nagykunsági Állami Gazdaság szakemberei 120—130 százalékos bárányszaporulattal és évenkénti 50 literes tejtermelési átlaggal számoltak. A tej literéért 15 forintot kapnak, s ez azt jelenti, hogy az anyánkénti jövedelem eléri a 750 forintot. S ez a nem fejt állománnyal elérhető haszon duplája, hiszen ha 30 százalékkal több a bárány, — a hizlalásos technológiánál most ez a realitás — akkor az anyánkénti jövedelem 300 forint körül mozog. Új fejőház — Az első tapasztalatok nagyon kedvezőek, — összegzi az eltelt két hónap eredményét Babai Károly. — A birkák a vártnál gyorsabban megszokták az új eljárást, és a kézi fejés két decijével szemben máris fél liter tejet adnak naponta. Ráadásul a kézi fejésnél két meglett férfi is nehezen boldogul 300 birkával, itt pedig két asz- szony három és fél óra alatt 1000 állaton is túlad. Az irodai beszélgetés után, útban a fejőházhoz, megnéztük az épülő hodályokat is. A szemre is tetszetős épületeken az utolsó simításokat végzik a munkások, az Alfa Laval technológia pedig még a laikus lelkesedését is kiváltja. Az állatok te- relőúton jutnak az állásokba, ahol a csalogatótáp arra készteti őket, hogy beledugják a fejüket egy rácsba. Amikor az utolsó birka is elhelyezkedik a rácsot egyetlen mozdulattal olyan szorosra zárják, hogy az állat nem tudja kihúzni a kobakját. Ekkor egy mozgatható állvány segítségével az egész „társaságot” hátrahúzzák a földbe süllyesztett fejőállásig, és az ott dolgozó asz- szonyoknak csak annyi a munkájuk, hogy a kézmagasságban levő tőgyekre ráhelyezzék a fejőkelyheket. Amikor a művelet befejeződik, jöhet az újabb csapat. Követi a szülőket A birkákról az Oszlánczi család gondoskodik. Veronika a fejőállásban dolgozik. — Korábban a borjúnevelőben voltam, de nem bántam meg a változást. Szeretem ezt a munkát, mert könnyű és tiszta. No, és a kereset se rossz, mert a családfő bevallása szerint a múlt hónapban is 20 ezer forint fölötti keresetet vitt haza az öttagú família. Nem csoda, hogy a nyolcadikat most elhagyó ikerpár is a juhászat mellett teszi le a garast. — Apám húsz évig volt fejőgulyás, mégis a birkát választotta — érvel János. — Én is szeretek az állatokkal bíbelődni, követem a szüléimét. B. A. Borsó után az őszi búza Már termel a jászsági vetőmagtisztító Együttműködési szerződés Hét vállalat, illetve intézmény — a Magyar Szénbányászati Tröszt, a Tatabányai Szénbányák, az Alu- terv, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat, az Országos Báriya- gépgyártó Vállalat, a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat — együttműködési szerződést kötött az első nagyegyházi szén- és bauxitbánya építésének gyorsítására. A múlt évben kezdték meg a nagy teljesítményű akna mélyítését. A szerződő felek olyan ütemben kívánják folytatni a nagyszabású munkát, hogy 1982- ben megkezdhessék a szén, 1985-ben pedig a bauxit termelését. A beruházás teljes befejezésének időpontja 1987, ekkorra fejezik be — már termelés közben — a korszerű bánya teljes kiépítését. A próbaüzemelést az elmúlt év végén, a „csendes” átadást követő napokban megtartották. A tényleges próbatételre viszont csak most, a vetőmag borsó és búza, majd az ezt követő cukorrépa vetőmag betakarításának idején kerül sor. A Jászsági Állami Gazdaságban — ahol régi hagyományai vannak a vetőmag- termesztésnek — az elmúlt év elején kezdték el a vetőmagtisztító üzem építését. A három hajós, DVK 18 típusú üzem 3 ezer négyzetméter alapterületen 13 millió forint költséggel épül. Az NDK és NSZK gyártmányú tisztítói-osztályozó gépsorokkal felszerelt üzemben az első nyári műszakot a borsó vetőmag tisztításával kezdte. A 400 hektárról betakarított borsóból mintegy 100 vagon vetőmagot állítanak elő. A munka az 1100 hektárról betakarított 350 vagon őszi búza vetőmag, majd 30 vagon cukorrépamag tisztításával, osztályozásával folytatódik. A gazdaság a fémzárolásra előkészített Kitűnő minőségű vetőmagvak egy részét saját céljaira használja fel, másik részét a vetőmagtermeltető vállalatnak, illetve a Mátravideki Cukorgyárnak adja át. Építőanyag-ipar Bővitette termelését A tervezettnél nagyobb ütemben, hat helyett 8,8 százalékkal bővítette termelését az építőanyag-ipar az első félévben. így általában kiegyensúlyozott volt az ellátás az alapvető építőanyagokból. Cementből mintegy 160 ezer tonnával, továbbá csaknem 10 millió téglával, miptegy 10 ezer tonna égetett mésszel, 250 ezer négyzetméter padlóburkolólappal szállítottak többet az építőknek, mint mjúlt év első felében. A korábbinál 16,5 százalékkal többet gyártottak vasbetonvázas és paneles épületszerkezetekből, de a kereslet nagyobb volt a termelésnél. Bővítették a termelést azbeszt-cement nyomócsőből is, de az igények ezt a fejlődést is meghaladták. A második félévben nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy egészségügyi kerámiatermékekből is kőedényárukból is kielégítsék a keresletet. Az építőanyag-ipar helyzetében kedvező változást jelez, hogy hosszú idő óta először ebben a félévben nem csökkent a munkaerő száma, sőt a foglalkoztatottak állománya a korszerűtlen téglagyárak kivételével most már valamelyest meghaladja a tervezetet. Az Ózdi Kohászati Üzemekben 2,3 milliárd forintos költséggel korszerűsítették az acélgyártást. A beruházás legfontosabb létesítményei az új oxigéngyár és az elektrosztatikus porleválasztók. A képen: az oxigéngyár, mely óránként tízezer köbmféter oxigént termel az acélmű számára Oxigéngyár II házikertek baszna Egy kosár cseresznye, néhány kiló uborka, paradicsom vagy zöldborsó, bármely kiskertben megmaradhat feleslegként. Nem tud mit kezdeni vele a háziasz- szony: a család már jóllakott. télire is eltett bőségesen, felajánlja hát a jó szomszédnak, a rokonságnak. Érthető, hogy nem hagyja kárbaveszni, költött rá, dolgozott érte. Arra nincs ideje, hogy elvigye a piacra. Elajándékozza hát, amire a családnak nincs szüksége. S aztán, néhány nap múltán, amikor a szomszédnak vagy a rokonnak érett be a körtéje, esetleg a barackja,, ö Jelentőségét leginkább az bizonyítja, hogy az összes zöldség 30—32 százalékát, a gyümölcs felét a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelik. s a szőlőterület mintegy 50 százaléka a kistermelők kezelésében van. Szerencsés összhang alakult ki a nagyüzemek és a ház körül kertészkedők között: a tsz-ek- ben és' az állami gazdaságokban termelik azokat a termékeket, amelyek jelentős részben gépesíthetők, a kistermelők pedig a munka- igényes termékek előállításával foglalatoskodnak. Ez az utóbbi években a hajtatott, fólia alatt termelt primőrökön kívül, a friss, fogyasztásra kerülő korai zöldborsó, a zöldbab, az uborka és a zöldpaprika növekvő termelésében mutatkozott meg, ami azért is örvendetes, mert ezeknek a zöldségféléknek gépesítését még nem sikerült megoldani. Jellemző, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokból vásárolták fel az utóbbi években az igen sok kézi munkát igénylő meggy 70, A kertészkedők a megmondhatói : a legutóbbi két esztendőben valóban fordulat következett be termelésük segítésében. Mind a nagyüzemek, mind az áfészek többsége tényleg feladatának tekinti a kertészeti termékek termelésének szervezését. Elsősorban a vetőmag, a szaporítóanyag ellátásában van észrevehető javulás. Szolnok megyében tavaly 206 millió forint értékű eszközt, gépet biztosította^ a kistermelőknek. A legtöbb vidéken megoldódott a felvásárlás. Az áfészekre is voviszonozza a figyelmességet. Ki tudná megmondani, hány millió forint értékű kertészeti termék cserél így gazdát? Mint ahogy azt is nehéz kiszámítani, hogy milyen értéket képvisel az á burgonya, zöldség és gyümölcs, amelyet a szabadpiacon hoznak forgalomba a kertészkedők. (Magyarországon ugyanis több mint 1,7 millió család kertészkedik. Sokan közülük csak saját szükségletre termelnek, de nem lebecsülendő az a termékmennyiség sem, melyet közfogyasztásra adnak, a felvásárló és a feldolgozó vállalatoknak értékesítik. kajszi 50. szamóca 43 és a málna 50 százalékát. Az áfészek szervező munkáját is igénybe veszik ma már a konzervgyárak és a hűtőipar üzemei, hogy a kertészkedők tevékenységét ösz- szehangolják. Tavaly az áfészek 7,2 milliárd forint értékű mezőgazdasági terméket vásároltak fel a kistermelőktől. Szolnok megyében 413 millió értékűt. Ennek tekintélyes hányada zöldség és gyümölcs. Most már egyre inkább érezhetik a kertészkedők, hogy olyan értéket termelnek, amelyre nagy szüksége van az országnak. Ezért számol hosszú távon is a nép- gazdasági terv a ház körüli kertészked őkkel. Ezért is kap nagy jelentőséget az a döntés, hogy az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és az áfészek nyújtsanak megfelelő segítséget a háztáji és a kisegítő gazdaságoknak a termelés szervezésében, az eszközellátásban és a megtermelt áruk felvásárlásában. natkozik a felvásárlási kötelezettség. a kistermelőktől át kell venni azt az árut is, amelyre nem kötöttek szerződést. A zöldség és a gyümölcs felvásárlásának feltétele az, hogy az áru legyen fogyasztásra vagy feldolgozásra alkalmas. Ennek eredménye például, hogy csupán az áfész-üzletek tavaly 20 ezer tonna terméket közvetlenül vettek meg a termelőktől. Az idén is átvesznek a boltok minden, emberi fogyasztásra alkalmas árut. Helyes volna azonban, ha a kistermelők egy nappal előbb jeleznék a boltnak, milyen árut, milyen mennyiségben fognak szállítani, hogy a boltvezető idejében intézkedhessen az áru esetleges továbbításáról. Szolnok megyében a legtöbb felvásárló már idejében értesül a felhozatalról. Egyre több kistermelő ismeri fel azonban, hogy biztonságosabb, ha szerződést köt a felvásárlóval kertészeti termékeinek értékesítésére. s ennek eredménye, hogy szaporodik azoknak száma, akik már nem is egy esztendőre, hanem több évre kötnek értékesítési megállapodást az áfészekkel és más felvásárló vállalatokkal. Erről határozott a közelmúltban a KISZÖV küldöttközgyűlése is, burgonyára, zöldségre többéves szerződést kötnek ezentúl a kistermelőkkel az áfészek. Kicsi társul a naggyal Ugyancsak terjed az a módszer, hogy a termelő- szövetkezet köt szerződést a tagjaival és a kisegítő gazdaságokkal zöldség és gyümölcs termelésére. A szerződésben azt is rögzítik, hogy a termeléshez szükséges anyagokat), eszközöket a nagyüzem teremti elő és látja el velük a kistermelőket. Nagyon sok nagyüzem már előre nevelt palántával látja ei a kertészkedőket, s ezzel eléri, hogy egységes minőségű terméket kap a piacon a fogyasztó vagy a tartósítóipar. Gond azonban még most is akad. Elsősorban az eszközellátás nincs még megoldva. Pedig a házikertek munkáját is nagymértékben megkönnyítik a kisgépek, a motoros kapa, a kertitraktor, de ezek nagyon ritkán kaphatók és elég drágák. Ugyancsak probléma, hogy az ország egyes vidékeiről őszibarack, kajszibarack, meggy, cseresznye, valamint több csemege és minőségi szőlőoltványból hiányt jeleztek. Ezeket a gyümölcsöket elsősorban a házikertekben, a háztáji és kisegítő gazdaságokban termelik eredményesen és gazdaságosan. Helyes volna tehát, ha a szaporítóanyag-termelők levonnák ebből a következtetést, és a szükségletnek megfelelő csemetéket termelnének és kínálnának eladásra. Cs. F. Az áfészek közreműködésével Felvásárolni kőtelező
