Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-20 / 169. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 20. Eredménytelenül ért véget a Kamel—Dajan találkozé AESZ-gsúcs Afrikának kell megoldania saját belső viszályait Az angliai Leeds-kastély- ban eredménytelenül vég-| ződtek Ibrahim Kamel egyip­tomi és Mose Dajan izraeli külügyminiszter megbeszélé­sei. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a kétnapos tanácskozás kudarca után szinte a semmiből igyeke­zett derűlátást meríteni, amikor így nyilatkozott a sajtónak: „A két fél között megmaradtak a komoly né­zeteltérések. Még sok ke­mény munka van hátra. Mindkét ország továbbra is igazi békét akar.” Hozzátet­te, hogy két hét múlva a Közel-Keletre látogat és folytatja a közvetítést. Khartoumban az Afrikai Egységszervezet 15. állam- és kormányfői közgyűlését a vendéglátó ország elnöke, Gaafar Nimeri nyitotta meg. Az AESZ leendő soros elnö­ki minőségében Nimeri egy­fajta „semlegesj” álláspont kifejtésére törekedett a kon­tinens problémáinak áttekin­tésekor. Beszédében felhívta a fi­gyelmet arra a veszélyre, amelyet a külföldi hatal­mak afrikai katonai jelen­léte képvisel. Nimeri nemcsak a konti­nens, hanem az egész világ legsúlyosabb problémájának nevezte a dél-afrikai fajül­döző rezsimet, amely — mint mondotta — állandó kihívás az emberiség ellen. Nimeri után a következő csúcsértekezlet házigazdája, Kommentárunk Lisszabon vendége A belépő tökéletes sikert aratott. Ügy látszik, Giscard d’Estaing francia elnöknek kitűnő érzéke van az időzítéshez és a témaválasztáshoz. Alig néhány nappal, tegnap megkezdett lisszaboni látogatása előtt az egyik vezető portugál lapnak ad,ott nyilatkozatá­ban síkraszállt Portugália közöspiaci felvétele mellett. Szemérmesen hallgatott viszont arról, vajon a francia mezőgazdák a „Kilencek” ádáz ár- és áruhar­cának ismeretében miként vélekednek, ha majd szem­betalálják magukat az ugyancsak jobbára mezőgazda- sági termékkel jelentkező Portugáliával az integráció keretében. Persze, a Lisszabon által hőn várt döntés még úgy is meglehetősen távoli, s most más, időszerűbb témák is kitöltik Giscard és vendéglátói háromnapos eszmecseiéit. Mindenekelőtt például az afrikai kontinens prob­lémái. A két egykori gyarmattartó sok tekintetben ellentétes optikájú szemüvegen át nézi a fekete kon­tinens sorsának alakulását. Lisszabon már fölocsudott az angolai sokkból, a hazatért telepesek javarésze el- helyezekedett, netán visszatért Angolába vagy tovább­áll Brazíliába. Párizs viszont mintha újabban ismét feltűnő nagy érdeklődést mutatna Afrika iránt: csádi jelenléte, shabai szereplése, a Polisario Front gerillái­val szembeni föllépése, több egykori gyarmatának hang­súlyos támogatása mindenesetre erre utal. Lisszabonban persze Mario Soares másfajta gon­dokról ad majd számot az elnöknek, aki végtére is kormányának sorsa felől nyugodt lehet. Annál kevés­bé a portugál szocialista politikus: éppen a közelmúlt­ban pattanásig feszült a légkör koalíciójában, miután partnere, a jobboldali Demokrata Szociális Centrum (CDS) ultimátumot terjesztett elő. Ebben a többi kö­zött a mezőgazdasági és halászati tárca szocialista párti miniszterének szemére veti, hogy a kisajátított földe­ket nem hajlandó visszajuttatni egykori tulajdonosai­nak, de háborog a fasiszta szervezetekkel szemben fo­ganatosított törvényes intézkedésekkel szemben is. Meglehet. Giscard anyagi támogatást is hajlandó nyújtani a még mindig súlyos gondokkal küszködő por­tugál gazdasági élet talpraállítására. Ez pedig egyik legfontosabb feltétele annak, hogy Lisszabon eséllyel pályázzon a Közös Piac tagságának elnyerésére, ami­hez a francia elnök már utazása előtt jóindulatú egyet­értését fölajánlotta. Gyapay Dénes Libéria elnöke: William Tol­bert szólalt fel. Kijelentette: Afrikának meg kell mutat­nia a világ előtt, hogy az afrikai szolidaritás jegyé­ben maga képes megoldani belső viszályait. Seyni Kountche nigeri el­nök után a felszabadító mozgalmak nevében Robert Mugabe, az Zimbabwe Ha­zafias Front társelnöke mon­dott bestédet. Felszólította a tagállamokat arra, hogy növeljék a felszabadító moz­galmak anyagi és különösen katonai támogatását. Mugabe után szólalt fel Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Megítélése szerint Namíbia kérdésében „döntő áttörés” következett be: si­került valamennyi érdekelt felet egyezségre bírni, vagyis arra késztetni, hogy tárgya­lások útjánl rendezzék az or­szág helyzetét. Ezzel — je­lentette ki Waldheim — a hosszú évek már hiábavaló­nak látszó erőfeszítései után az ENSZ-nek sikerült ki­mozdítania a holtpontról a namíbiai rendezés ügyét. Waldheim méltatta azt a szerepet, amelyet az Afrikai Carteri döntés a James Carter amerikai el­nök kedden arra való hi­vatkozással, hogy a Szovjet­unióban kémkedésért, haza­árulásért és más bűncselek­ményekért perbefogtak és el­ítéltek egyes személyeket, hatálytalanított egy szerző­dést, amelynek értelmében az Egyesült Államok több­millió dollár értékben kom­Egységszervezet és különö­sen az öt frontállam játszott a hosszú és kemény tárgya­lások során. Ezután Ahmed Sékou To- uré guineai és Anvar Szadat egyiptomi elnök szólt az AESZ legfelsőbb fórumának résztvevőihez. A tanácsko­zás zárt ajtók mögött, a nemzetközi sajtó kizárásával zajlott le. A sajtóhoz eljuttatott tá­jékoztatás szerint a guineai elnök felszólalásában többek között kijelentette: „azAESZ folytonos küzdelmekkel teli fennállásának 15 éve után most kifejezhetjük elége­dettségünket afelett, hogy a szervezet képes volt ellen­állni minden támadásnak, legyűrte azokat az akadá­lyokat, cselszövéseket, ame­lyek az AESZ alapjait, elveit és egyenjogúságra törekvését próbálták kétségbevonni. A guineai elnök leszögez­te: „távol vagyunk még az afrikai felszabadító mozga­lom befejeződésétől. Addig amíg kontinensünk akar egy talpalatnyi földje is idegen kézben van, folytatnunk kell a küzdelmet”. Szovjetunió ellen putereket adott volna el a TASZSZ szovjet hírügynök­ség számára — közölte az amerikai kereskedelmi mi­nisztérium egy tisztségvise­lője, aki szerint az amerikai elnök ezután kormányenge­délyhez köti mindennemű olajkutató berendezés eladá­sát is a Szovjetunió számá­ra. GENF Genfben tegnap újabb ülést tartott a hadászati tá­madó fegyverzetek korláto­zásával kapcsolatos tárgya­lásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. BECS Tegnap Bécsben a 178. plenáris üléssel befejeződött a közép-európai haderők és fegyverzetek kölcsönös csök­kentéséről folyó tárgyalás- sorozat 15. ülésszaka. A zá­róülés elnöke és egyik fel­szólalója Jonathan Dean amerikai megbízott küldött­ségvezető volt. A szerdai ülésen felszólalt Nyikolaj Taraszöv nagykövet, a szov­jet küldöttség vezetője is. TOKIÓ A Tokióban aláírt megál­lapodás értelmében 23 japán kereskedelmi bankból álló konzorcium 39,4 millió dol­lár összegű áruhitelt nyújt a Vietnami Szocialista Köz­társaságnak Japánból im­portált acél vásárlásának le­hetővé tételére. Hat japán acélgyártó vál­lalat ebben a hónapban meg­kezdi 100 000 tonna acélipa­ri termék hat hónapon át - Vietnamba történő szállítá­sát. LIMA A perui katonai kormány­zat amnesztiában részesítette az olyan személyeket, aki­ket „politikai bűncselekmé­Katonai tiszteletadással temették el F. Kulakovot A moszkvaiak tízezrei vet­tek végső búcsút tegnap a július 17-én életének 61. évében váratlanul elhunyt Fjodor Kulakovtól. az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjától, a Központi Bizott­ság titkárától. A katonai tiszteletadással rendezett gyászszertartás résztvevői a Szovjet Hadse­reg Központi Házától ha­ladtak hosszú sorokban a Vörös térre, a gyászünnep­ség helyszínére. — A gyász­menet élén az elhunyt port­réját vitték, s mögötte harc­kocsi vontatta ágyútalpon helyezték el azt az urnát, amely a vezető politikus hamvait tartalmazta. A gyászmenetben vitték az el­hunyt magas kitüntetéseit, az SZKP KB, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége, a Szov­jetunió Minisztertanácsa, a párt-, a társadalmi és tö­megszervezetek koszorúit. A gyászmenet egy óra előtt né­hány perccel ért a Vörös térre. Pontosan 13 órakor fog­lalták el helyüket a Lenin- mauzóleum mellvédjén az SZKP és a szovjet állam ve­zetői. A gyászünnepséget Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP KB titkára, a gyászszertartásra alakult kormánybizottság elnöke nyi­totta meg. íírtankolás a Az egyik legkényesebb, a földi irányító központ és az űrhajósok teljes összhangját igénylő feladatot, az üzem­anyag átszivattyúzását haj­tották végre a Progressz—2 nyékért ítéltek el vagy ilyen cselekedetek elkövetésével vádoltak”. Mint a kormány az amnesztia-rendeletről szó­ló nyilatkozatában hangsú­lyozta, döntésének célja az, hogy „az ország egész népe összefoghasson a gazdasági válság leküzdésére” és az „állampolgárok beleszólhas­sanak a politikai ügyek in­tézésébe” RÓMA Az OKP vezetősége teg­nap délelőtt Rómában ösz- szeült. A tanácskozás napi­rendjén a politikai helyzet és a Központi Bizottság jú­liusra tervezett összehívása szerepelt. SAN JÓSÉ Managuából érkezett je­lentések szerint „ismeretlen személyek” újabb támadást hajtottak végre az ellenzéki erők szócsöve, a Prensa cí­mű lap székháza ellen. — Pártunk, a szovjet nép mély megrendüléssel kíséri ma utolsó útjára Fjodor Ku­lakovot. Élete húszéves ko­rától a mezőgazdasággal, a népgazdaság egyik legfonto­sabb ágával fonódott össze. Fjodor Kulakov mindazokon a helyeken, ahová a párt ál­lította, állhatatosan, nagy energiával, odaadóan dolgo­zott. Kimagasló érdemeiért Fjodor Kulakovot a Szocia­lista Munka Hőse kitüntető címmel, három alkalommal Lenin-díjjal, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntet­ték ki — mondotta And­rej Kirilenko. Nija Nirijev, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnö­kének helyettese, majd a szovjet főváros dolgozói ne­vében Valentyin Makejev, a moszkvai városi pártbizott­ság titkára, s végül Mihail Gorbacsov, az SZKP sztav- ropoli határterületi bizottsá­gának első titkára búcsúzott az elhunyttól. A gyászünnepséget köve­tően a Kreml vörös téglafa­lánál Andrej Kirilenko a munkásgyászinduló hangjai mellett örök nyugalomra he­lyezte az elhunyt hamvait. A gyászszertartás a Szovjet­unió Állami Himnuszával, díszlövésékkel és a szovjet fegyveres erők alakulatainak díszmenetével ért véget. Szaljut—6-on teherűrhajó tartályaiból az űrállomáséiba tegnap a Szal­jut—6-on dolgozó szovjet űr­hajósok. Az űrtankolás bonyolult műveletét Kovaljonok és Ivancsenkov irányította, mi­közben a földi központ ate- lemetrikus berendezések se­gítségévei ellenőrizte a fo­lyamatot. A feltöltést napo­kig tartó előkészületek előz­ték meg. A tulajdonképpeni tankolással azért kellett na­pokig várni, mert a Szal­jut—6 tartályaiban felgyü­lemlett nitrogéngáz eltávolf- tása egy villanymotorral meghajtott szivattyúval vég­zett lassú művelet. A vil­lanymotor ugyanis az űrállo­más napelemeitől kapja az elektromos energiát. A februárihoz hasonlóan sikerrel végrehajtott űrtan­kolás egyenlő az űrállomás élettartamának megnövelé­sével. Hajtóanyag nélkül ugyanis a Szaljut lassan fé­keződne, pályája módosulna, végül a sűrűbb légréteg­be hatolva megsemmisülne. Az üzemanyag-utánpótlás vi­szont lehetővé teszi, hogy lé­nyegében változatlan pályán tartsák az űrállomást Merre tart a bolgár mezőgazdaság? Vissza a termelésbe Hogyan élnek a bolgár parasztok? Aki ezt a kérdést felteszi, azt megle­petés éri, ugyanis a válaszadóiknak első dolguk kifejteni, hogy Bulgáriában tulajdonképpen nincsenek! is parasztok. Vannak viszont falusi munkások, akik ugyanolyan jogokat élvez­nek, mintha a városban, va­lamelyik ipari üzemben dol­goznának. Ez együtt jár például a nyolcórás munka­idővel és még sok minden egyébbel, amelynek felsoro­lása nagyon hosszú lenne. Rz átlag és az elit Azt viszont érdemes megem­líteni, hogy mielőtt létrejöt­tek volna az agráripari komplexumok, az APK-k, addig a tsz-tag nyugdíja 25 leva volt havonta (1 leva csaknem 17 forint), az álla­mi gazdaság öregjei viszont 100—120 levát kaptak. Az 1970-es egyesülések óta ilyen különbség nincs, megtörtént a kiegyenlítődés, méghozzá az állami gazdasági szinten. A ' dolgozók átlagkeresete természetesen változó, s a szaktudással arányosan nő. Így a növénytermesztők évi átlaga országosan 1500, az állattenyésztőké 2200 leva. A vezetőket bele nem értve legjobban fizetik a gépekkel dolgozó embereket, az ő át­laguk évi 2500 leva. Az APK elnöke 340 levát visz haza havonta, a főagronó- mus fizetése 250 leva, az ag- ronómusok 200 levát keres­nek. Az APK-tagoknak ugyanúgy jár a háztáji, mint Magyarországon a tsz- ben, a terület nagysága vi­szont eltérő. Ahol öntözési lehetőség van. ott 0,3—0.4 hektárt kapnak az emberek, ahová nem jutott el a mes­terséges csapadék, ott 0,5 hektár a tag része. Ez alól a hegyes vidék a kivétel, ott egy hektár a háztáji. Ezen a földön egyébként legtöbben birkát tartanak, kevesebb a csirke és a ser­tés, legkevesebb a tehén. A háztáji körülbelül 20—25 százalékkal emeli meg az egy főre jutó átlagkeresetet, persze csak átlagos viszo­nyok között. Ezt azért kel­lett megjegyezni, mert példá­ul Pazardzsik és Plovdiv kör­nyékén, ahol rengeteg a pri­mőr zöldséget termelő, ezer négyzetméterről 5—6 ezer levát is zsebre tesznek a gazdák. Ez egyébként 6—8 tonna korai paradicsom ára. de termelnek itt paprikát, uborkát is. valamint az elő­szezonban salátát, retket, hagymát, az utószezonban pedig káposztát. Visszatérve a 2—3. ember keresetét összegyűjtőktől az átlagra elmondható, hogy Bulgáriában is a gépesítés­ben helyezkedik el a legtöbb fiatal. A letelepedést köl­csönnel és hitellel segítik. Az építkezést általában az APK saját brigádja végzi, és a 6 ezer leva, 25 éves törlesztés­re kapott kölcsönnel már minden további nélkül hozzá lehet kezdeni a munkához. Minden APK-ban van üze­mi konyha, az étkezési költ­ség 30 százalékát vállalja át az üzem. Sokhelyütt a gye­rekeknek is adnak reggelit, ez ugyanúgy a régi szokások átvétele, mint az, hogy a nyugdíjasok ma is kapnak kenyeret. (Korábban ezt a tsz-ekben honosították meg. R régi jogok megmaradtak A kombájnosoknak se kel­lett lemondani arról a joguk­ról, hogy aratáskor a jó munka jutalmául a fizetésen felül 300 kiló búzát is haza vihetnek, ugyanezért a gép­kocsivezetőknek 2 mázsa jár. Az úgynevezett munkacsú­csokban, mint amilyen pél­dául a zöldség-, gyümölcs­szüret, ugyanúgy megmozdul az ország, mint nálunk: dol­goznak a diákok, katonák, öregek. Abban viszont lénye­ges az eltérés, hogy náluk még van szabad munkaerő. Pontosabban szólva: a mező- gazdaságból az iparba terv­szerűen átirányítható mun­kaerő. Rossz nyelvek szerint nem kell azt irányítani, megy magától is, az viszont bizonyos, hogy 1970-től 1980- ig 400 ezer embernek kell átmenni az iparba, s így két év múlva 1 millió ember dolgozik a mezőgazdaságban. További koncentráciá S mit tesznek közben az APK-k? Gépesítenek, és további koncentrációra töre­kednek. Szilisztra mellett van egy kísérleti gazdaság, amely most 150 ezer hektá­ron dolgozik. Az eredeti 12 tsz-ből és 2 állami gazdaság­ból 6 APK keletkezett, majd ezek egyesülésével jött létre az óriási komplexum. A ré­gi APK-k most üzemegy­ségként működnek: önálló elszámolásuk és saját igazga­tójuk van, viszont mindent Szilisztrából irányítanak. Az együttműködés most már nemcsak horizontális, hanem vertikális is: tehát egy kéz­ben van a termelés, a feldol­gozás és az értékesítés. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a zöldség-, gyümölcs- termesztésre, konzervgyár épül, a borjú, sertés, juh­tenyésztést a húsfeldolgozó követi, a tehén és a juhtej a tejüzembe megy, és az egész­nek van egy kereskedelmi központja, valamint egy ta­karmánygyára. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumban elmondták; nem elképzelhe­tetlen, hogy néhány éven be­lül a mai 170 helyett 35—40 APK lesz az országban. Egy kicsit rosszmájú megjtegyzés szerint ha ennek a koncent­rációnak csak azt az előnyét nézzük, hogy fölöslegessé válnak a megyei mezőgazda- sági osztályok és a minisz­tériumban is felére, harma­dára csökkenthető a létszám, azaz egy csomó papírmun­kát végző embernek ki kell menni a termelésbe, tehát már ekkor megéri. Braun Ágoston (Következik: Ez a jövő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom