Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-15 / 165. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 15. Mesterséges szívbillentyűk megalvadt vér. A gyakorlatban ez az utóbbi, az ún. tromboembólia a leggyakoribb. Ha a vér útját a vérrög hirtelen és teljesen elzárja, nincs idő arra, hogy a keringés mellékútvonalakat keressen. Régebben gyakori volt, hogy az embóliák halálhoz vezettek. Ma sok esetben kis műtéttel eltávolítható az ereket elzáró vérrög. Ilyenkor a vér alvadóképességét alva- dást gátló szerekkel csökkentik. megakadályozzák, hogy az' elzárt verőérben mind nagyobb szakaszon alvadjon meg a vér, s a beteget sebészeti osztályra szállítják, ahol érműtétet végeznek. A műtétet elmés eszközzel végzik. A műszer egy hosszú és vékony — egy-két milliméteres átmérőjű — katéter, amelynek a végén felfújható ballon van. A műtét során a katétert kis nyíláson át az érbe dugják, s a ballonnal felszerelt végét átszúrják a vérrögön. Ezután a ballont felfújják és a katétert az érből lassan kifelé húzzák. Az embolust a ballon magával húzza, míg kijut az ejtett seben. Ezt követően az érmegnyitást néhány varrattal Érnnűtét egy csehszlovák kórházban elzárják. „Pótalkatrészek” az emberben 'Drinrr oJlk Számítógép a gyógyításért A fantasztikus regények írói nagy előszeretettel szerepeltetnek műveikben olyan embereket, akiket időnként a „pótalkatrészek” sokaságával újjávarázsolnak az orvosok. Nem is kell túlzottan elereszteni a fantáziájukat, hogy képetfessenek ß jövőről, hiszen az orvostudomány — az egyre fejlődő technika * segítségével — évről évre mind több szervünk, testrészünk pótlása terén figyelemre méltó eredményeket ér el. Mesterséges ízületek Régi vágya az ortopédiai sebészeknek, hogy a megmerevedett, működésképtelen ízületeket mesterséges ízületekkel pótolják. A beültetéssel kapcsolatos problémákat már korábban megoldották ugyan, de sokáig nem állt rendelkezésre olyan különleges anyag, amely tartósan pótolni tudta volna a műtéttel eltávolított ízületeket. A feltételek ugyanis igen szigorúak: az anyagnak köny- nyűnek, kellő szilárdságúnak, korrózióállónak, szövetbarát tulajdonságúnak kellett lennie. A ma rendelkezésre álló, kobaltot, krómot, molib- dént, nikkelt és titánt tartalmazó, azok ötvözeteként létrehozott ízületanyag már megfelel a kívánalmaknak. Az ízület „ellendarabjaként” szolgáló nagy sűrűségű polietilén is bevált a gyakorlatban. Mesterséges csípőízületet 1962-ben „építettek be” először (napjainkban évente mintegy 25 ezer hasonló műtétet végeznek el). Időközben a mesterséges ujjízületet is sikerült elkészíteni, és a váll-, térd-, könyök- és bokaízületek pótlása terén is jó úton járnak a kutatók. Ma már az emberi csontokat is egyre gyakrabban helyettesítik más anyagokkal. A titánból és polietilénből készült, méretre szabott mesterséges combcsont jól helyettesíti az eredetit. A csont velőüregébe becsavarozott, rozsdamentes acélból való „toldást” évtizedek múltán sem veti ki a szervezet. Az emberi „pótalkatrészek” többségének az elkészítése nem valósulhatott volna meg a különleges fémötvözetek és az ideális tulajdonságokkal bíró műanyagok nélkül. Sokoldalú műanyagok Egy amerikai sebésznek 1953-ban sikerült először műanyagcsövecskével helyettesítenie a combartériát. Később ugyanígy pótolta az aortát, az emberi test legnagyobb véredényét is. Ma dakron csöveket használnak az erek pótlására, s ezerszámra végzik az ilyen műtéteket. Beültetése után a szervezet valósággal „benövi” az érprotéziseket. Kitűnően beváltak a műanyagok a plasztikai sebészetben is. Kis szilikon párnácskákkal egyenesítik ki például az orrcsontot, hosszabbítják meg az állat, teszik teltebbé a női mellet, hozzák helyre a fül torzulását. Megfelelő műanyagok és fémötvözetek nélkül a szív- billentyű pótlását sem tudták volna megoldani. Erre akkor van szükség, ha különféle betegségek következtében, vagy veleszületett rendellenességként a szív billentyűi hegesedneki összenőnek, és emiatt nem nyitnak vagy zárnak tökéletesen. Ilyenkor a kivágott billentyű helyére egy speciálisan kialakított golyós „visz- szacsapószelepet” ültetnek be a sebészek. Szívügy a szív-ügy A létfontosságú szervek pótlása a sebészek legfőbb szívügye. A szívátültetések meglehetős sikertelensége arra ösztönzi az orvosokat, hogy a szívet részben vagy egészben mesterséges készülékkel helyettesítsék. Mint közbenső megoldás jó szolgálatot tesz a szívműködés fenntartását biztosító nagyszerű kis elektronikus készülék, a pacemaker, amely nélkül igen sok ember jóval korábban fejezné be földi pályafutását. Ez a bőr alá beépített apró műszer elektromos impulzusokkal serkenti folyamatos és egyenletes működésre a megfáradt szívet. A gépszív megalkotásának ma már csak bizonyos műszaki akadályok állják útját. Még nem lehet pontosan tudni,, hogy végül is pneumatikus, villamos vagy atomenergiával működő szivattyúrendszer lesz-e a műszív, de bizonyos, hogy az orvostudomány és a műszaki tudományok újabb nagy diadala lesz, ha gép doboghat majd az emberi szív helyén. A laboratóriumi művesét eredetileg azzal a céllal konstruálták, hogy átsegítse a beteget a veseműködés elégtelenségének krízisén. Jóllehet a testbe beépíthető művese megvalósulása még távoli ígéretnek tűnik, olyan kisméretű művesék kifejlesztése máris folyik, amelyet netán testére csatolva viselhet majd a beteg. B. I. Elzáródott erek Fogat kímélő cukor Svájci kutatók új „cukrot” állítottak elő, amelyet a fogszuvasodásban szerepet játszó baktériumok nem fogyasztanak. E cukorpótló kereskedelmi neve xilit; kémiai összetétele hasonló a xilóz nevű egyszerű cukoréhoz, amelyeket jelenleg nyírfából nyernek. A xilóz kis meny- nyiségben számos gyümölcsben, így a málnában és a szamócában is előfordul. A xilit előnye az is, hogy a szervezetben inzulin nélkül bontódik le, — tehát cukorbetegek is fogyaszthatják. — Fogyasztókúrára azonban nem alkalmas, mert körülbelül ugyanannyi kalóriát tartalmaz, mint a közönséges cukor. A gyógyulás lélektana A közvélemény és a betegek, de még az orvosok nagy része is egészen a legutóbbi időkig azt tartotta, hogy jobb egy akármilyen rossz, de saját végtag, mint az ide- den anyagból készült „póttestrész”. Ám mindenki tudta, hogy például érkárosodás esetén egy ilyen „saját”, de rossz láb egész életre szóló rokkantságot jelent. Igaz, az anSiputáció, a csődöt mondott végtag eltávolítása a legrégibb sebészeti műveletek közé tartozik, de a beteg ellenállása, a társadalmi előítélet, s a pótlás nehézségei miatt egészen a legutóbbi évekig a sebész csak végső, kétségbeesett helyzetben folyamodott az amputációhoz. A lengyel M. Weiss professzor megoldása hozott néhány évvel ezelőtt óriási szemléleti változást. Ö mondta ki először — és ezt azóta a gyakorlat is igazolja —, hogy ha megfelelő technikával végzik az amputációt, és megfelelő művégtaggal azonnal pótolják az eltávolított testrészt, ez a nagyon félelmetesnek tartott műtét nemhogy rokkantságot okoz, de sokszor épp azt szünteti meg. Sok esetben egyedül alkalmas arra, hogy visszavezesse a beteget a társadalom teljes értékű tagjai közé. Módszerét a helyszínen, egy Varsó melletti kórházban tanulmányozta Bonsay János dr., az Állami Fodor József Kórház igazgató főorvosa. Maga is végzett műtéteket az új módszerrel, szorosan együttműködve a Művégtaggyár kutatócsoportjával, elsősorban Bényi János dr. főorvossal. — Mi hozta a változást az amputációról vallott felfogásban? — Az új team, vagyis a csoportmunka. Sebész, művégtagkészítő, gyógytornász, ápolónő, műtős összefogása. Űj a rehabilitáció alapgondolata is, amelynek lényege, hogy az amputáló orvos felelős betegéért, .egészen munkába állásáig. Á beteg is a munkacsoport aktív tagja, hiszen ő a központi figura, s így megfelelő felkészítéssel ébredése pillanatától maga is egvütt működik gyógyítóival. — Magának a műtétnek a szükségességéről meggyőzni egy embert: már. ez sem lehet kis feladat. — Amputációra lehet szükség baleset, vérellátási zavarok, fejlődési rendellenesség, bizonyos gyulladások esetében. Nekünk, akiknek nem volt még hasonló nehéz élményünk, fogalmunk sincs, mit jelent egy kar vagy láb elvesztése. Az első reakció: a meglepetés, a hitetlenség. Tudjuk, hogy meg kellett válnunk tőle, mégsem hisszük el, mégis reménykedünk, hogy talán pótolható. Weiss professzor eljárása épp azért nagyon nagy hatású lélektanilag. Ő közvetlenül műtét után, míg a beteg alszik, elhelyezi az ideiglenes művégtagot a régi láb helyén. Ébredés után pár órával pedig — s ezt mi is így csináltuk az említett esetekben — már talpraállítja betegét, ha történetesen láb amputációról van szó. Ennek az eljárásnak, a végtag azonnali terhelésének a lélektani határon kívül a gyógyulás szempontjából is nagy a jelentősége. Ha a beteg ébredésétől kezdve naponta rendszeresen járni kezd, a csonk nem duzzad meg és nem deformálódik, mint a régi eljárások után. Ezenkívül a beteg nem veszti el izomérzését, egyensúlyérzékét, vagyis járási képességét, hogy azt később kemény munkával, erős akarattal kelljen visszaszereznie”, mint Mereszjev, s legendás „Egy igaz ember” példáján láthattuk. A korai járás nemcsak az izomműködést teszi folyamatossá, de jobb a csonkolt végtag vérellátása, s ez gyorsabb gyó- gvulást eredményez, összehasonlítható vizsgálatok igazolják, hogy az új végtaggal ébredő betegen elmaradnak a későbbi pszichikai zavarok. H. V. Az Egészségügyi Világszervezet statisztikai adataiból közismert, hogy évek óta a szív- és az érrendszeri betegségek okozzák a legtöbb megbetegedést és halálozást a világ országaiban. Ez kétségtelenül összefügg az életkor általános meghosszabbodásával, de sok érbeteg kerül ki a fiatalabb korosztályokból is. S ez arra mutat, hogy nemcsak az életkornak, hanem sok egyéb ártalomnak — köztük számos civilizációs ártalomnak — is szerepe lehet a betegségek létrejöttében. Gyakran betegszenek meg — különösen az idősebb_ko- rú emberekben és főleg a nőkben — a vénás rendszer erei. A vér pangása miatt a láb vénáin keletkező értá- gulatokat a mindennapi szó- használatban „Visszér”-nek nevezik. Az éreizáródásokat leggyakrabban az embólia okozza. Ilyenkor az egészséges, ép falú érben a véráramba kerüli/, abban tovasodródó idegen anyag (embolus) zárja el a vér útját, amely lehet levegő, zsírcsepp, olaj- csepp vagy az érpályában A Bolgár Tudományos Akadémia Kibernetikai Intézetében a „SZAMPO”-nak rövidített rendszer a lakosság szűrővizsgálatait ellenőrzi A korszerű gyógyászat egyre inkább törekszik olyan technikai segédeszközök fel- használására, amelyek segítségével az ápolószemélyzet mentesíthető a rutinszerű tevékenységektől. Természetesen az „elektronikus ápolónő” nem akarja kiszorítani az emberi betegápolást, csupán tehermentesíteni akarja az ápolószemélyzetet, hogy ezáltal több ideje legyen olyan feladatok számára, amelyek géppel nem oldhatók meg. Minden kórházban fekszenek súlyos betegek, ezeknek az ápolására megfelelő képzettségű ápolószemélyzetre és készülékekre van szükség. A betegek felügyelete nagyrészt a legfontosabb életfunkciók pontos és szakadatlan ellenőrzéséből áll. De szükség van az anyagcsereegyensúly gyógyszeres kezelésétől egészen a mesterséges légzéssel és szívmasszázzsal elért újrafelélesztésig. Egy kórteremben fekvő 15—20 súlyos beteget párhuzamosan és folyamatosan ellátni sok és több műszakban dolgozó ápolónő munkáját igényli. A technikai fejlődés lehetővé teszi az ellenőrző műszerek alkalmazását a személyek pótlására. Műszerek vehetik át a betegek élet- fontosságú adatainak a mérését és regisztrálását, és bizonyos határértékek túllépésekor a vészjelek leadását. Az orvosok munkáját könnyíti meg a számítógép segítségével végzett diagnózis. Az orvosi leletek adatait híradástechnikai eszközökkel feldolgozva, kiküszöböli az adatok áttanulmányozása és áttekintése miatti idő- veszteségeket. A számítóberendezés ebben az esetben tehát egyaránt szolgálja az orvos és a beteg érdekeit. A modern, elektronikus számítógépberendezések elvégezhetik az elemző diagnosztikai tevékenység orvos által előírt, programozott részét. Beolvasva a számítógépbe az egyes kóresetek jellemző adatait, a berendezés összehasonlíja ezeket a jellemző kórképek tárolt adataival. A számítógépet vissza lehet kérdezni és utasításokat lehet adni az esetleg járulékosan még szükséges vagy célszerű kutatások elvégzésére. Újabban a lakosság egészségügyi szűrővizsgálatainál az eredmények rögzítését 's számítógép végzi.
