Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-15 / 165. szám
1978. július 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILMJEGYZET A farkas nyomában Készülődés a nemzetközi gyermekévre A színes szovjet film értékelését — a jobb megértés kedvéért — a filmjegyzetek műfajában szokatlan emlékezéssel kell bevezetnem. Az a szerencse ért, hogy néhány évvel ezelőtt pár hetet Szovjet-Moldá- viában töltöttem. A Kisinyov Szállóban laktam, ablakom alatt egy jól tervezett és ápolt hatalmas téren, magas talapzaton egy igen mutatós, az erőt, a heroizmust, egyáltalán a dinamikus mozgást megkapóan kifejező férfialak monumentális szobra állt, Hamar megtudtam: a szobor A. Dubinovszkij Lenin-díjas szobrász alkotása, Szovjet- Moldávia polgárháborús hősét, Kotovszkijt ábrázolja. Hamarosan azt is megtudhattam, mennyire élő itt a Kotovszkij kultusz. A vége- hossza sincs szőlő- és gyümölcstáblák között, szerte a köztársaságban, mindenhol élt egy-egy történet a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő évek legendás katonájáról, csekistájá- ról, Kotovszkijról. A vendéget a táj világhírű bora, a Negru mellé Kotovszkij történetekkel is traktálják, nevét iskoláktól kolhozig számos intézmény, gazdaság, gyár őrzi. Mindezek A farkas nyomában című film után jutattak eszembe. A Moldova filmstúdióban készült film rendezője — egyáltalán „stábja” — az eleven húsvér emlékezetű nemzeti hős egyik, 1921-ben történt akciójából csapnivalóan rossz, Kotovszkij emlékéhez teljességében méltatlan kalandfilmet készített. S hangsúlyozzuk: nem a film műfaját kifogásoljuk, hiszen a legendás népvezér életének számos mozzanata szinte tálcán kínálja az ilyen jellegű művészi megjelenítést, hanem a megvalósítás színvonalát. Nem menti az író- rendezőt Valeriu Gazsiut az sem, hogy kusza filmjének nem a közvetlen hőse Kotovszkij, de a cselekmény — szituáció egyik pólusán mégis ő áll. Vele szemben az antonovista banditavezér, Matyuhin. Köztük Ektov, a volt antonovista törzstiszt, és Varvara a vörösökhöz pártoló leányzó, aki — mint a mesében — Kotovszkij táborában találja meg igazi boldogságát. A film témája tulajdonképpen két szálon futna, — de inkább botladozik. Ektov volt fehérgárdista lelkiismereti vívódása fonódik — sokszor gubancolódik — össze a Matyuhin elleni harccal. Végül *s valamiféle ösz- sze-vissza csetepatéban dől el minden, de ezek a harcjelenetek — ha azok egyáltalán, nem csupán félrecsúszott rohangálások — inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy a rendező nem igen tudhatta rnit is akar fényképeztetni az operatőrével, Vagyim Jakovlevvel, aki ennek a bizonytalanságnak megfelelően indiszponáltan mozgatta kameráit. Ebben az együttesben a színészek játékáról nincs mondanivalónk. Az író-rendező rosszul végiggindolt megoldásaihoz alkalmazkodtak, igen szürkén. Még valami ami A farkasok nyomában megnézése után eszünkbe jutott: a Bátor emberek és más, remek szovjet kalandfilmek egész sora ... Meg a nagy történelmi tablók tízezres tömegeit mozgató csatajelenetek nagyszerűsége. Ezek ismeretében nem esik nehezünkre elfelejtenünk a Moldova "stúdió sikertelen filmjét. Tiszai Lajos Megnyílt a gyermekszolidaritási alap számlája: az Állami Ifjúsági Bizottság kibocsátotta a 232—90179—0092 számú csekket. Lehetővé vált, hogy a föld különböző égtájain nehéz sorban élő gyermekekkel vállalt cselekvő szolidaritás jegyében a támogatásukat szolgáló alapot egyének és kollektívák is gyarapíthassák. Jóllehet, a nemzetközi gyermekév eseményeitől még csaknem fél esztendő választ el, a magyar nemzeti előkészítő bizottság megalakulását követően társadalmi és tömegszervezeteink hozzáláttak saját feladataik kimunkálásához. Az Üttörőszövetség országos mozgalmat indít jövőre „A mi világunk” címmel. Az ÁIB az Oktatási Minisztériummal olyan fórumok összehívását kezdeményezi, amelyeken az iskolák és a patronáló üzemek, intézmények szakembereinek alkalmuk nyílik a gyermekek nevelésével kapcsolatos közös feladataik megbeszélésére. Az „egy üzem — egy iskola” országos mozgalom kimagasló eredményei évről-évre példát szolgáltatnak arra. hogy nemcsak az oktatási intézmények, hanem a munkahelyek is sokat tesznek a gyermekek neveléséért. Sokat tesznek a tárgyi feltételek javításáért és a helyes pálya- választás megkönnyítéséért. Különböző állami, társadalmi és tömegszervezeteink pályázatokat hirdetnek felnőtteknek a nemzetközi gyermekév alkalmából. Hivatásos és amatőr művészek vehetnek részt a fotópályázaton, gyermekeknek szóló kórusművek, meseoperák alkotására hívják fel a zeneszerzőket, és újabb mesék, novellák, drámák írására ösztönzik az írókat. A jászberényi Koroknyai Andreát Sz. Nagy István karcagi fazekas tanítja a korongozás fortélyaira E zelőtt két évvel rendeztek először alkotótábort Karcagon amatőr képzőművészek számára. A táborozások olyan jól sikerültek, hogy az idén — a Népművelési Intézet támogatásával — országossá bővítették. Közel negyven amatőr alkotó jött Karcagra, hogy július 9-től két héten keresztül, szakavatott mesterek irányításával hódolhasson szenvedélyének, bővítse ismereteit, készségeit és — természetesen — kikapcsolódjon, pihenjen. A mezőgazdasági szakközépiskola parkja különleges látványt nyújt. Itt egy halom különböző színű, üveggyári melléktermék, amott egy pádon még nedves agyagplasztika, a park gyepén felállított „szersátor” előtt pedig néhány kőtömb, körülöttük szilánkok, jelezve, hogy a szobrászok már A kékfestő lánya — A főiskola elvégzése után — mint általában a friss diplomások — én is büszke voltam rá, ha úgy mutattak be: az új zenetanár. Ennél is jobban örültem viszont, ha azt is hozzátették: a kékfestő lánya. Jó érzéssel töltött el, mert édesapámra mindig büszke voltam. Tőle tanultam mindazt, ami széppé, tartalmassá teszi a munkát, a szorgalmat, a rendszeretetet. Édesapámtól, aki életbölcsességét így sűrítette mondatba: nem az a legfontosabb, mit csinál az ember, hanem, hogy hogyan csinálja. Hagyó Lászlóné zenei ismereteit a debreceni zenei, gimnáziumban, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán szerezte meg. Zenepedagógus a jászberényi Palotási János Kő, beton, üveg, agyag Amatőr képzőművészek országos tábora Karcagon megkezdték a kövek élet- rekeltését. Bézi László, karcagi gyógyszerész — különben amatőr festő — a bitumenes pályán focizik, láthatóan kitűnően érzi magát. — Fogyókúrának sem utolsó a foci — mondom, amikor befejezik. Szólni alig tud, bólint, s rohan a zuhanyzóba, hogy utána a könyvtárba menjen, ahol mindjárt megkezdődik Kövesi Péter esztétikai előadása. Tóth Istvánnal, a karcagi Déryné Művelődési Központ előadójával, a tábor egyik lelkes szervezőjével beszélgetünk.-2- Miből áll a táborlakók programja, azon kívül, hogy több órát munkával töltenek? — Minden nap egy-egy neves elméleti szakember vagy képzőművész látogat hozzánk, akik előadásokat, bemutatókat tartanak, vitát vezetnek. Az idei táborozás anyagát egy téma köré csoportosítottuk: a tér, a térZeneiskolában, ahol 7 éve tanít. Az elmúlt 7 esztendő alatt több mint 140 növendékkel szerettette meg a zenét, a zongoratanuláshoz nélkülözhetetlen szorgalmat, a kitartó munkát. Mindegyik tanítványára büszke. Azokra, akik a zenei műveltség alapjaival a tarsolyukban, val amelyik gimnáziumban, szakközépiskolában vagy a szakmunkás- képző intézetben tanulunk tovább és azokra is, akik Debrecenben, a Zeneművészeti Szakiskolában folytatják zenei tanulmányukat. Egyenrangúnak tartja és egyforma örömet jelent számára, a felkészülést a tanári és a növendék hangversenyekre, Bartók és Kodály, Liszt és Schubert, Vivaldi A szélmotor kínál témát a túrkevei Váraljai Lászlónak szervezés, s az ezzel kapcsolatos kérdések. — Láthatóan nagy kedvvel dolgoznak. Mi lesz az itt készülő alkotások sorsa? — Októberben Karcagon kiállításon mutatjuk be a tábor „eredményeit”. Ezen kívül kollektív munkával készül egy nagyméretű térplasztika betonból és üvegből, ez — és még néhány plasztika — itt marad a tábornak a szó igazi értelmében otthont adó mezőgazda- sági szakközépiskola parkjában. A karcagi táborban két héten át azonos érdeklődésű emberek alkotnak, tanulnak, pihennek. Baráti kapcsolatok alakulnak ki személyek és alkotókörök között, amelyek nem szűnnek meg a táborozás végeztével. Egyszóval a karcagi tábor pezsgést hoz az amatőr képzőművészeti mozgalomba, s ez — a mozgalom árnyoldalainak ismeretében — nem kis dolog. Sz. J. és Weiner zongoraműveinek gyakorlását, tolmácsolását! és a város szinte valamennyi iskolakórusánál a zongorakísérő szerepet. Eredményes pedagógiai munkáját, a tanári koncerteken a zongorairodalom művészi tolmácsolását, az iskolai kórusok fejlődésében és a város zenei életében betöltött szerepét az idén a Szocialista Kultúráért kitüntetés adományozásával ismerték el. — Otthon volt egy régi zongoránk, zenélni 5 éves koromban kezdtem. Először édesapámnak kedveskedtem egy-egy, a Kiskezek, nagymesterek füzetből megtanult zongoradarabbal. Később rájöttem, számomra minden a zene. Örülök, hogy „véletlenül” ezt a hivatást választottam. A zenében leli örömét Eredményhirdetés Debrecenben Űjabb két versenyágban hirdettek eredményt Debrecenben a döntők befejezése után a Bartók Béla nemzetközi kórusversenyen. A XX. századi versenyágban a férfi karok között a poznani férfikar (Lengyelország) szerezte meg az első helyet. Második lett a Munkásőrség központi férfikara, harmadik helyet szerzett a Weeter Mammenkoor (Hollandia). Ugyanebben a versenyágban a női karok döntőjében a zsűri két első díjat adott ki. A győztesek: a Ho Sí Minh egri Tanárképző Főiskola női kara és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának leánykara. A második díjat nem adták ki. Harmadik lett a székesfehérvári Volán 14. sz. Vállalat Vasvári kamarakórusa és a Silver Ring Choir of Bath (Anglia). GYERMENRAJZ-PáLYÁZIIT SZEPTEMBER 15. Ezen a héten az volt a legnagyobb esemény, hogy felvettek a Központi Pionírpalota tagjai közé. Maga a palota, amely a Lenin-hegyen, zöld park közepén épült üvegből és betonból, már kívülről is szép. 1961-ben avatták fel, de mindenki azt állítja, hogy azóta semmit sem öregedett. Alig akartam elhinni, hogy ebben a palotában 780-féle szakkör működik. Óriási szerencse, hogy a csapatvezetőségünk Kosztyát is javasolta a Központi Pionírpalota tagjai közé, így együtt szőttünk el, és együtt próbáltunk eligazodni a tömérdek lehetőség között. Az első tíz szakkört végigjárva, mindegyiknél úgy éreztük, hogy most találtuk meg az Részlet Farkas József Barátom, Szerjózsa c. készülő könyvéből. igazit, egy lépést sem érdemes tovább tenni. Nekem például szinte odaragadt a talpam, amikor a szakácsszakkör szobájába vagy inkább konyhájába értünk. Itt mindenki megtanulhat sütni- főzni, a gyerekek egymás készítményeit kóstolgatják, és kritizálják. Bánatos pillantást vethettem csupán a frissen elkészült lekváros fánkokra, ám Kosztya elvontatott onnan, mert őt meg az űrhajósszakkör érdekelte. Nem mondom, ha valaki a szakácsoknál telepakolta volna a bendőjét, itt azután egykettőre ledolgozhatná. A iegagyafurtabb tornaszerekkel gyötörhetik- magukat az ifjú űrhajósjelöltek. Még centrifuga is van, persze nem olyan, mint amivel a frissen mosott ruhát csavarjuk ki, otthon, csak hasonlóan működik; beül az arra vállalkozó egy székbe, amit egy forgóhintaszerű berendezéssel röpítenek körbe- körbe. A székben ülő közben mázsányi súlyokat érez magára nehezedni. Állítólag ugyanezt tapasztalja az igazi űrhajós is a fellövéskor, illetve a földre érkezéskor a fékezés közben,. Kosztya csak azért nem lépett be ide, mert nem vették fel. Hetedikes-nyolcadikos nagyfiúk (és lányok ist) léphetnek csak be a szakkörbe, mert ők már konyíta- nak a fizikához, a bonyolultabb matematikához és persze a csillagászathoz is. Most nekem kellett továbbvonszolnom elkeseredett barátomat. A végtelen folyosók egyik kanyarulata után ijedtünkben földbe gyökerezett a lábunk. Két krokodil nézett velünk farkasszemet. Nem voltak ugyan túl nagyok, de azért némi megkönnyebbüléssel fedeztük fel, hogy vastag üvegfai mögött üldögélnek. Szergej Obrazcov, aí híres bábművész ajándékozta őket a palota állatkertjének. ... Mind fáradtabban jártuk a palotát. Egyik teremből ének. másikból zeneszó szűrődött ki, a harmadikban csizmasarkok kopogták ki egy népi tánc ütemét... És mi egyre tanácstalanabbak lettünk. Még a bábosok sem tudtak felvidítani igazán, pedig Petruska, a mi paprikajancsink bolondozott a színpadon. Már úgy látszott, hogy nem tudunk dönteni, amikor apró vakkantásokat hallottunk. Beóvakodtunk a kutyaidomító szakkör ajtaján, és örömünkben majdnem elállt a szívverésünk. Jobboldalt német juhászkutyák, ismertebb nevükön farkaskutyák ültek fegyelmezetten, többjüknek kitüntetések csillogtak a nyakörvén. Az asztalon pedig — micsoda gyönyörű látvány! — egy nagy, bélelt faládában pár hetes kiskutyák hancúroztak. A kocka el volt vetve, egy szíwel-lélekkel jelentettük ki Kosztyával, hogy mindig is kutyaidomítónak készültünk. A csoport vezetője egy komszomolista lány — mint kiderült, biológiaszakos az egyetemen —, aki elmondta, hogy a kis jószágokat a szakköri tagok egy évig idomítják és határőr-, mentő-, továbbá vakvezető kutyákat képeznek ki belőlük. Natasa (így hívják a vezető lányt) adott néhány hasznos tanácsot az ebtartással kapcsolatban, majd választhattunk magunknak „tanulót”. Kosztygnak egy farkaskölyök jutott, én egy kis eszkimó kutyasüvölvényt öleltem magamhoz. Most itthon vagyunk, némi szorongással várom apáékat (mert arról nem volt szó, hogy kutyát hozok a házhoz), s míg a naplót írom, Lajka békésen szuszog a sarokban. Űj barátomnak ugyanis annak a kutyának a nevét adtam, „aki” elsőként járt a világűrben, és szintén eszkimó kutya volt. „A fenti szemelvényhez készített illusztrációkat július 22-ig küldjétek be a megyei könyvtár címére (Kossuth tér 4.). A pályázat részletes kiírását a Szolnok megyei Néplap június 2-án közölte, az újságot megtaláljátok a könyvtárakban.”
