Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-15 / 165. szám

1978. július 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mester és a lendület A mester még fiatal, har­mincötön túl, negyvenen in­nen. Ül az íróasztal mögött, papírjait rendezi. Kezén lát­szik, hogy nem is olyan ré­gen még gépen dolgozott. Ügyelt a hengerek sebessé­gére, „szétkapta” a berende­zést. ha kellett. Néhány nap­ja esett túl a próbán — bi­zonyítványt is kapott. — Szólíthatom mesternek? Csinger János rámnéz, ki­csit gondolkodik: — Itt, a Papírgyárban a fénymásolókat készítő üzem­ben nem használjuk ezt a titulust. Igaz, letettem a mester-szakmunkás vizsgát, de nem ragasztgatunk egy­másra címeket. Ez a próba más miatt volt, fontosabb. Vezetéselméletet tanultunk, társadalompolitikai kérdé­sekről oktattak bennünket, szakmai tudásunkat fejlesz­tettük. — A gép mellett szükség van ezekre? — Én már majd egy esz­tendeje megbízott művezető­ként dolgozom, a hármas fénymásoló papírgyártó gé­pet kezeltem, onnan kerültem föl ide. Szóval nekem min­denképpen kellett a tanulás, de ázt hiszem azoknak ugyancsak hasznos, — még ketten voltak az üzemből rajtam kívül — akik a cí­met most megkapták. Min­den közösségben, így van ez nálunk is, vannak vezér- egyéniségek. Jobb érzékű vagy érzésű, kiugró szaktu­dású emberek, akikre hall­gatnak a többiek. Ha ők megcsinálják, elvégzi a mű­hely. Mondanék egy példát: Sokan hiányoztak mostaná­ban, majdnem úszott a terv. Magyaráztuk a tekercselők­nek, hogy nem lesz norma­emelés, csak hajtsanak rá. Páran beleegyeztek, minden­ki ráállt, s így hoztuk az előírt minőséget és meny- nyiséget. Tanulni kell a kulcsembereknek, minél töb­bet tudni. Hogy ne csak a saját gépüket lássák, hanem a többiekét is. összefüggései­ben a gyártási folyamatot. Mi sokszor szajkózzuk, mű­velődjön a munkás, s hivat­kozunk a közművelődési tör­vényre. Hát az ilyen tanfo­lyam kellő alkalom arra. hogy képezzék magukat a dolgozók. — Mikor kezdődött? — Tavaly szeptemberben, s június 30-án fejeződött be. Hetenként egyszer a buda­pesti Láng Művelődési Ház­ba jártunk előadásokra, az­tán elvittek bennünket az ország minden papírgyárába. Bárhol is jártunk, összeha­sonlítottuk a szervezettséget és a munkakörülményeket a miénkkel. — Sikerült már hasznosí­tani valamit a látottakból, hallottakból? A kérdésre, mintha meg­rendezték volna, az újítási előadó jön be „írd alá Jani- kám” köszöntéssel. Csinger János pedig odakanyarítja nevét egy újításidíj-elszá- molásra. A 600 forintos öt­let : nem a tekercselő sze­mébe, hanem a papírra vi­lágítanak a neonok. — Ez az, ami első látásra megragad az emberben. Ké­sőbb rájön, a tanultak alap­ján, hogy a gépeket másképp helyezhették volna el, s azon gondolkodik, miként javul­hatna a minőség. Együttmű­ködési szerződést kötöttünk a nyers papírgyártókkal, s most már az ottani prémium- rendszer is azt szolgálja, hogy kevesebb legyen a rán­cos, a megengedettnél ned­vesebb papír, amit mi hasz­nálunk fel. Sajnos, nem mindig áll rendelkezésünkre az az alapanyag, amit elő­ír a szabvány. A rosszból jót csinálni pedig nem könnyű dolog. — Jó néhány társadalmi tisztség betöltője ön is, mint most vizsgázott munkatár­sai. Futja az időből a tanu­lásra? — Én lendületben vagyok, három éve érettségiztem, a közgazdasági szakközépisko­lában. Azt akkor azért csi­náltam meg, hogy tudjak a gyerekeimnek a tanulásban segíteni. Később beiratkoz­tam egy 150 órás szakmai továbbképző tanfolyamra, s ezután jöt a mester-szak­munkás iskola. Nemrégiben a feleségem mondta: „most már elég ...” Igaz, a „fejtá­gítás” áldozattal jár, nem­csak tőlem, a többiektől is, kevesebb idő jut például a családra, de megéri. — Már csak azért is, mert a mesteri cím anyagiakkal jár...- Aki megszerezte, egy kategóriával feljebb lép. Ez 6—10 százalék közötti óra­béremelést jelent, havonta mintegy 500 forinttal javul a fizetés. Szóval ennyit az anyagiakról. — Illenék szólni legalább ennyit a jövőről is. — Üj gépeket kapunk az üzembe, importberendezése­ket, azokon valószínűleg mester-szakmunkások dol­goznak majd. Aztán felépül a több milliárdos papírgyári beruházás Szolnokon, kelle­nek a hozzáértő emberek. Jövőre indul egy tanfolyam: művezetőképző. Hát oda be kell iratkozni, így van ez rendjén. Ha nem kerül szóba a vizsga, a sok-sok izgalom, a család, a tanfolyamot köve­tő tanfolyam, és csak azt tudnám, hogy Csinger János mesterszakmunkás, úgy tűn­ne az utolsó szavakból: mindez semmiség ... Pedig csak így van rend­jén ... H. J. Fotó: Pusztai 20 százalékos árengedmény Hétfőtől kedvezményes füzetvásár A PIÉRT és az ÁPISZ sajtótájékoztatója Hétfőtől augusztus 5-ig 20 százalékkal olcsóbban árusít­ják a füzeteket füzetcsoma­gokat az állami kiskereske­delmi vállalatok és a szö­vetkezetek — jelentették be a PIÉRT és az ÁPISZ ve­zetői tegnapi sajtótájékozta­tójukon. Így kívánják csök­kenteni a szeptemberi tan- évnyitást megelőző csúcsfor­galmat. Az árengedmény a vásár ideje alatt az ÁPISZ boltjaiban a budapesti álta­lános iskolák első osztályo­sai számára még kedvezőbb; 40 százalék engedményt kapnak. Az ÁPISZ több mint 220 iskolától kérte be névsorukat, s így kapták kézhez az elsősök, illetve szü­leik az utalványt, amelyre egy füzetcsomagot, egy író­szercsomagot és egy iskola­táskát vásárolhatnak ezzel a kedvezménnyel. Azoknak az iskoláknak az elsőosztályosai, ahonnan a névsor nem ér­kezett be, a vállalattól kér­hetik az utalványt. A PIÉRT és az ÁPISZ mennyiségben és minőségben egyaránt megfelelő iskola­szer-ellátást jelzett az ország 1,3 millió tanulója részére. A füzetek, könyvek bekö­téséhez 700 tonna kék papír­ról gondoskodtak, polietilén­ből 10 millió füzet- és 700 ezer intőkönyv-borító, to­vábbá nagyon sok és sokféle grafitiron, 1,4 millió pasz- tellkészlet áll a vevők ren­delkezésére. Nem lesz hiány a kisiskolások rostironjaiból, s radírgumiból sem. A hazai gyártmányú isko­laszerek ára változatlan. A legújabb fajta, divatos isko­latáskák ára is csak olyan mértékben nőtt, amennyit a termelési költségnövekedés megkövetelt. A tőkés orszá­gokból — nagyobb részt vá­lasztékbővítés céljából — beszerzett ecsetek, pasztellek, postaironok s a laposvonal­zók ára 7—15 százalékkal magasabb, mint a hazai ter­mékeké. Szolnok megyében egysé­gesen 20 százalékos enged­ménnyel rendezik meg július 17—augusztus 5 között a kedvezményes iskolafüzet-vá­sárt. összesen 1,2 millió fü­zetet hoznak a boltok forga­lomba. Saját hatáskörben más iskolaszerekre is kiter­jeszthetik a kedvezményt. A megyei tanács kereske­delmi osztálya megállapodott a kereskedelmi vállalatokkal, szövetkezetekkel, hogy ezidő alatt 8—10 féle iskolatáska várja az üzletekben a vásár­lókat, valamint négy és fél millió forint értékű egyéb iskolaszer. A vásárba a me- gyében 76 bolt és áruház kapcsolódik be. A legtöbb helyen egységcsomagokat ké­szítenek, hogy a különböző korosztályú gyerekeknek va­lóban a szükséges iskolasze­reket vásárolják meg a szü-> lök. Gondoskodtak az iskolaru­házati cikkekről is. Jónak ígérkezik a tarnacipő-ellátás, mintegy 32 ezer iskolaköpeny máris a boltokban vari. Hiány |egyelőre a fiú köpe­nyekből van csak, kiskamasz iskolaköpeny még egyálta­lán nem érkezett a me­gyébe. Mitől mozognak az árak? (2.) A jobb, korszerűbb ter­mék magasabb ára — mert jobb, értékesebb anyagból, magasabb értékű munkával előállított termék — legtöbb esetben indokolt és elkerül­hetetlen. Aki nem tartja szükségesnek, hogy egyre jobb, nraktikusabb, szebb termékek készüljenek, a tu­domány folyamatosan születő új eredményeit hasznosítóak, az akarva, nem akarva meg­kérdőjelezi a fejlődést. A magasabb termelési költségeknek az árban meg kell térülniök. Ha az anyag drágább, ha a munkabér emelkedik, ha a termelőesz­közök egyre értékesebbek, akkor, hogy a befektetések megtérüljenek — emelni kell az árakat. (A külföldi, im­portált nyersanyagok ár­emelkedése ellen sem lehet mit tenni.) Bőséges tartalékok Elképzelhető persze (na- gyonis!), hogy a termelési költségek növekedését a vál­lalatok ellensúlyozhatják például a termelékenység ja­vításával, a selejt csökken­tésével, az állásidők lefara­gásával. Ez azonban csak egy ideig jelenthet tartalé­kot, nevezetesen, amíg ezek­ben nagy megtakarítási le­hetőségek rejlenek. Ezek a tartalékok ma még sok he­lyen, s elég bőségesen ren­delkezésre állnak. Éppen ezért — e tartalé­kok feltárását sürgetve — rendelkezett úgy a kormány­zat, hogy például az 1978. január 1-vel hatályba lépett termelői áremelések jelentős részét a gyárak nem hárít­hatják át a fogyasztókra. Az emiatt esetleg bekövetkező eredménycsökkenést min­denütt jobb hatásfokú mun­kával kell ellensúlyozni, ha a vállalati nyereséget nem tudják (esetleg különféle törlesztési kötelezettségek miatt), vagy nem akarják csökkenteni. A szocialista társadalom­ban azonban lehetséges az a megoldás is, hogy az elkerül­hetetlenül növekvő termelési költségek miatt soványodó vállalati nyereséget a költ­ségvetés kiegészíti, kipótol­ja, hogy az áremelés elke­rülhető legyen. Ilyenkor mondjuk azt, hogy az állam dotálja a terméket. Többnyi­re alapvető fogyasztási cik­ket és közszükségleti cikket. Csakhogy minél többet költ az állam a különféle termé­kek dotációjára, annál keve­sebb marad például a köz­jóiét — tehát a közegészség- ügy, a közoktatás, a közszol­gáltatások (villany, csatorná­zás, víz, gáz, stb.), az utak, a közlekedés, a gyermekin­tézmények fejlesztésére, vagy a nyugdíjak és a közalkal­mazottak bérének emelésé­re. Nem beszélve arról, hogy ha a növekvő termelési költ­ségeket a dotációk részben vagy egészben állandóan el­lensúlyozzák, akkor emiatt, elég nagy valószínűségg'el kevésbé törekszenek majd a gyárak arra, hogy a növek­vő anyag- és gépárakat, az emelkedő bérek fedezetét jobb szervezéssel, a termé­kek jobb minőségével, kor­szerűbb v gyártmányokkal, jobb gazdálkodással előte­remtsék. Ráadásul az anyag és gép­árak számunkra, túlnyomó- részt nem is a hazai, hanem a világpiacon emelkednek. Hiszen nyersanyag és gép­szükségletünk lényegesen na­gyobb részét külföldről kell beszerezni. Ismeretes, hogy az utóbbi években a nyers­anyag és energiahordozó árak a korábbinak a több­szörösére emelkedtek. Több fogyasztási és élvezeti cikk ára ugyancsak növekedett. Végül is, a hazai fogyasztói árak színvonalának fenntar­tásához a költségvetésnek már óriási összegeket kelle­ne átcsoportosítania, vagy egy sor termék behozatalát mérsékelni kellene, vagy egyenesen megszüntetni. Ez viszont áruhiányt, az élet- színvonal visszaesését okoz­ná, romló társadalmi és egyé­ni közérzetet, s mindez gyen­gítené a munkateljesítmé­nyeket, ami tovább rontaná — önmagát gerjesztő nega­tív körforgásként — az ellá­tást és így tovább. Magasabb ár vagy áruhiány? Vegyünk egy egyszerű pél­dát, fiktív adatokkal. Mond­hatnánk tehát — hiszen az ilyesmi egy tervgazdaságban látszólag csak elhatározás kérdése —, hogy például ne emeljük a banán árát. Le­gyen az, mondjuk, 15 forint. A világpiaci ár viszont, te­gyük fel 25 forint lenne. Eh­hez jön még a szállítás, tá­rolás, a hazai nagy és kiske­reskedelem árrése, haszna, amikből ezeknek a vállala­toknak kell fenntartaniok magukat. Tehát végül is, az államnak (ebben a kitalált példában) minden egyes kiló banán' valóságosan 30 fo­rintba kerülne. Kilónként te­hát 15 forintot kellene a költségvetésből kifizetni, az állampolgárok 15 forintja mellé. Százezer kilós behozatal esetén a banán alacsony árá­nak támogatása másfélmil­lió forint kiadást jelentene a költségvetésnek évenként. Ha évközben, valami várat­lan kiadás éri a költségvetést (fagykár, árvíz, olajár eme­lés, stb.) könnyen megeshet, hogy ebből a másfélmillió­ból kellene kiszorítani, a váratlan többlet kiadás egy részét. Ez ugyanis elég köny- nyű, ha már szükséges. Csu­pán 100 ezer kiló helyett, 50 ezret kell importálni, s ez­zel a másfélmilliós ártámo­gatás máris felére csökken. A vásárlók fele pedig abban az évben igaz, hogy 15 fo­rintért, de hiába keresné a banánt. Lám: hát nem a közellá­tást, a közérdeket szolgálja — ilyen helyzetben az —, ha az import csökkentése he­lyett inkább emelkedett a banán ára és az állampolgár­nak ' 27 forintba kerül, amennyibe valóságosan is. Közgazdasági logika Ez a közgazdasági logika és indokoltság húzódik meg tehát az áremelések hátteré­ben, miként legutóbb is a déligyümölcsnél, kávénál, kakaónál. De ha nem import termékről’, hanem hazairól van szó, akkor is ez a logika tfjnik helyénvalónak, min­den olyan terméknél, amely­nek termelési költségei eset­leg „nem férnek” el az ár­ban. Ez a logika (a példa kedvéért itt most egyszerű­sítve vázoltuk fel) az ellátás zavartalanságát és a költség- vetés pénzügyi-egyensúly-ja- vítását egyaránt jól szolgálja. Az is igaz persze, hogy az indokoltan növekvő árakat, a bérek emelésével nyomon kell követni. De az áremel­kedés csak részben indokol­hatja a béremelést. A bérek növekedésének nagyobb részt és valóságosabb indoka az, ha a munka értéke, a telje­sítmények növekedése emeli a jövedelmeket. Így együtte­sen alakulhat ki a bér és ár­rendszer leghasznosabb har­móniája. E harmónia meg­teremtése hosszú időt igény­lő, bonyolult, nehéz és fele­lősségteljes tervezési és pénz­ügyi munkát igénylő feladat. Gerencsér Ferenc Minőségi gyártmányok készülnek újabban a KÁTIS2 karcagi gyárában. A Magyar Hajó- és Darugyár részére folyásmentes varrattal hegesztik a vontatócsörlők rendezőszekrényeit. Ebből a típusból közel harniinc darab készül az idén is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom