Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-13 / 137. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP / 1978. június 13. ENSZ rendkívüli ülésszak Nemzetközi szervezetek képviselőinek felszólalása Lehetőség az együttműködés fejlesztésére Dr. Szekér Gyula hazaérkezett Jugoszláviából Kommentárunk II luandai csúcs Még nem. tudni, vajon a Swapo, a dél-nyugat afrikai népi szevezet tárgyalási készsége nyo­mán folytatódnak-e az eszmecserék Namíbia jö­vőjéről, annyi azonban bizonyos, hogy az úgy­nevezett frontállamok luandai csúcstalálkozó­ja ennek a hajlandóság­nak a kinyilvánításával ért véget. S ez nem cse­kély eredmény. Annál is inkább, mert a Swapo angolai menekülttábo­rait ért dél-afrikai fegy­veres támadás miatt május 5-én félbeszakadj, megbeszélések mégis­csak némi reményt nyújtottak a kérdés bé­kés rendezésére. A luandai találkozón feltehetően ésszerű kompromisszum szüle­tett, amelyben talán Ka- unda zambiai elnöké az érdem, aki a közelmúlt­ban Washingtonban Carter elnökkel is ta­nácskozott a namíbiai helyzetről. A népi szer­vezet és a Biztonsági Tanács öt tagja: Kana­da, az NSZK, Nagy- Britannia, Franciaor­szág és az USA — úgy is, mint közvetítők — felújíthatja tehát a tár­gyalásokat, ha ugyan a nyugati hatalmak egy­általán még érvényes­nek tartják korábbi úgy­nevezett Namíbia-ter- vüket. A luandai csúcstalál­kozón Julius Nyerere tanzániai államfőt kér­ték föl: puhatolja ki az öt nyugati állam véle­ményét a két vitás kér­désről, amelyek már a korábbi tárgyalások si­kerét is veszélyeztették. Egyes források tudni vélik, hogy a közvetítők nyilvánvaló időhúzás céljából netán hajlandó­ak lennének elismerni a Walvis-öböl hovatarto­zását, mégpedig Namí­bia javára, de azzal a fenntartással, hogy tény. leges visszaadásáról csak az ország függetlenné válása után tárgyalhat­nak Dél-Afrikával. Figyelemreméltó, hogy a Swapo — a luandai közlemény szerint —to­vábbra is minden ren­delkezésre álló eszközt felhasznál arra, hogy Dél-Afrikát rákénysze­rítse Namíbia törvény­telen megszállásának megszüntetésére. Vagyis a csúcstalálkozón — bi­zonyos nyugati várako­zásokkal ellentétben — a Namíbia függetlensé­géért következetesen harcoló népi szervezetet nem sikerült eredeti céljától eltántorítani. BERLIN Erich Honecker, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának fő­titkára, a Német Demokra­tikus Köztársaság Államta­nácsának elnöke hétfőn bú­csúlátogatáson fogadta dr. Szűrös Mátyást, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagját, a Magyar Népköztársaság tá­vozó berlini nagykövetét. Erich Honecker a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság, az MSZMP és az NSZEP s a két testvémép kapcsola­tainak erősítése érdekében végzett munkássága elisme­réséül a Népek Barátsága Csillagának arany fokozatá­val tüntette ki a nagyköve­tet. KOPPENHÁGA Az Európai Gazdasági Kö­zösség külügyminiszterei teg­nap Koppenhágában egyna­pos tanácskozást tartottak. A “tanácskozáson megvitatták Görögország, Spanyolország és Portugália csatlakozásá­nak kérdéseit, valamint Tö­rökország és a közösség kap­Az ENSZ történetében a leszerelés „hozta be" elő­ször a nem kormányjelle- gű szervezeteket a New Yorki közgyűlési üléster­mébe. Hétfőn huszonöt or­szágos, regionális és nem­zetközi (világméretű) szer­vezet képviselői kaptak szót a rendkívüli leszerelé­si ülésszakon,-amely a hét végén fejezte be általános vitáját és hozzájárult az ülésszak záróokmányának kidolgozásához. „Eszmék forrásának'’ és „a közvélemény hiteles tá­jékoztatása eszközének” ne­vezte Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a nem kor- mányjellegű szervezeteket. „A népeket és a nemzeteket közvetlenül be kell vonni, hogy a világközvélemény hallathassa szavát a leszere­lés mellett” írta a „közvéle­mény napja” alkalmából adott nyilatkozatában. Tiltakozó ülősztrájk az amerikai ENSZ-képviselet épülete előtt, többezres fel­vonulások New York főbb útvonalain, sajtóértekezletek, röplapok, nyilatkozatok vol­Mára jelezte Izrael kato­náinak visszavonását a je­lenleg még megszállt dél­libanoni területekről. Lap­zártáig egyetlen hírügynök­ségi jelentés sem érkezett az ígért visszavonulás előkészü­leteiről. A nyugatnémet—szovjet kapcsolatok elsőrendű fon­tosságát az NSZK valameny- nyi politikai ereje elismeri, bár ez hosszú harc eredmé­nye, a háború utáni európai fejlődés, a politikai realitá­sok felismerésének követ­kezménye — írja Vlagyimir Lomejko, az APN szovjet sajtóügynökség szemleírója. Felvetődik a kérdés —• folytatódik a kommentár — hogy összeegyeztethető-e ez­zel a folyamattal az NSZK és a Kínai Népköztársaság kapcsolatainak alakulása. A kommentár a továbbiak­ban leszögezi, hogy a har­cias szovjetellenességet tanú­sító Pekinggel való összeját­szás nem lehet alapja a Moszkvához fűződő kapcso­latok javításának. Ennek csolatait. Szó esett a Közös Piac tagállamainak egysé­ges fellépéséről a közel-ke­leti kérdésben és az ENSZ fórumain. A tanácskozás legfontosabb kérdése azon­ban a „kilencek” közös afri­kai politikájának kialakítá­sa volt, különös tekintettel a zairei helyzetre és a kö­zösség tagállamai között eb­ben a kérdésben mutatkozó nézeteltérésekre. LONDON Nicolae Ceausescu román államfő ma négynapos hiva­talos látogatásra Londonba érkezik. Az elnök II. Erzsé­bet angol királynő vendége tak hivatva hétfőn érzékel­tetni az ENSZ-delegátusok- kal a leszerelés mellett sík- raszálló, korántsem „csen­des” többség követelését. A világ több mint száz országában háromszáz egy­házat egyesítő egyházak vi­lágtanácsának főtitkára, dr. Phillip Potter nagy rea­litásérzékkel jellemezte a „nemzeti” és nemzetközi monopóliumoknak a fegyver­kezésben betöltött szerepét. „A felgyorsult bizonytalan- sági folyamatban — mon­dotta — az egyházak nem maradhatnak passzív szem­lélők”. A késő esti órákban ke­rült sor a szocialista interna- cionálé, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség, a DÍVSZ, a Béke-világtanács és más nagy nemzetközi szervezetek képviselőinek felszólalásaira. Az ülésszak záróokmányá­hoz — a hétfő déli határ­időig — a vártnál kevesebb, de érdemi kiegészítés, módo­sító javaslat érkezett, ame­lyeknek megvitatása a két munkacsoportban és azok szövegezési szerveiben — zárt üléseken — nyomban megkezdődött. Az Asz Szafir című bej­rúti lap hétfőn arról szá­molt be, hogy az izraeliek nem az ENSZ-haderőknek, hanem a libanoni jobboldal­nak adták át dél-libanoni ál­lásaikat és egyidejűleg kato­nai járműveiket és fegyve­reiket is. nem a szovjetek növekvő félelme az oka, hanem az, hogy a II. világháború két legtöbbet szenvedett orszá­ga között csak a kölcsönös erőfeszítések őszintesége le­het a kapcsolatok alapja. Szükséges emlékeztetni rá, hogy Moszkva többször — legutóbb februárban — szor­galmazta a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálását, de a másik fél ezt mindig visszautasította. Peking nem képes a stra­tégiai erőegyensúly felborí­tására, de árthat a Kelet és Nyugat közötti bizalmi egyensúlynak. Ez azt is je­lenti, hogy aláássa a Bonn iránt a keleti szomszédok ré­széről megnyilvánuló bizal­mat — fejeződik be a kom­mentár. lesz a Buckingham palotá­ban. Tárgyal majd James Callaghan miniszterelnökkel és fogadja Margaret That­chert, a konzervatív ellen­zék vezérét, továbbá David Steelt, a liberálisok vezé­rét is. TRIPOLI Kadhafi líbiai elnök va­sárnap a Wheelus Fields amerikai légibázis bezárásá­nak nyolcadik évfordulója alkalmából mondott beszé­dében egyebek között han­goztatta: „A líbiai fegyveres erők a palesztin forrradalom rendelkezésére állnak teljes győzelméig.” Az Izraellel va­ló különalkudozás Szadat po­litikáját elutasító „szilárd­sági fronthoz” tartozó Líbia vezetője kijelentette: „Líbia az arab felszabadító harc bázisa és kiinduló pontja”. KAIRO Az egyiptomi Nemzeti Ha­ladó Párt alapító testületé vasárnap úgy határozott, hogy a párt a parlament által törvénybe iktatott rendkívü­li intézkedések ellenére sem oszlatja fel önmagát. Olasz népszavazás Az olaszországi népszava­záson tegnap estig beérke­zett adatok szerint vereséget szenvedett a szélsőbaloldal kezdeményezése: a választók a két törvény hatálytalanítá­sa ellen foglaltak állást. A pártok állami dotálásáról szóló törvény ellen azonban jóval többen szavaztak, mint a közbiztonságra vonatkozó Reale-törvény ellen. Hétfő estig 75 ezer vá­lasztókörzetből 63 ezerben számolták össze az első tör­vényre leadott voksokat. A pártok állami finanszírozá­sa ellen, vagyis a törvény hatálytalanítására a szavazók 42,9 százaléka adta voksát, több mint tízmillióan. Meg­tartására 57,1 százalékuk szavazott. A Keale-törvényre leadott szavazatokat később kezdték megszámlálni, estig 75 ezer szavazókörzet közül 43 ezerből érkeztek meg az eredmények. Ezek szerint a törvény hatálytalanítására, tehát „igennel” 22,3 száza­lékuk, „nemmel” pedig 77,7 százalékuk szavazott. A hivatalos végeredmény­re kedden virradóra lehet számítani. Honecker fogadta Günter Gaust Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke teg­nap Berlinben fogadta Gün­ter Gaust, az NSZK NDK- beli állandó képviseletének vezetőjét. A kiadott közle­mény szerint a találkozón mindkét felet érdeklő kérdé­seket vitattak meg. a kínai külügyminiszter Ankarában Huang Hua kínai kül­ügyminiszter hétfőn Ankará­ban megkezdte tárgyalásait Bülent Ecevit török minisz­terelnökkel és Gunduz Ok- cun külügyminiszterrel. Huang Hua, — a legma­gasabb rangú kínai vezető, aki hivatalosan valaha is Törökországba látogatott — kijelentette: máris megálla­pította, hogy a tárgyalófe­lek több kérdésben azonos vagy hasonló nézeteket val­lanak és keresik annak út- ját-módját, miképpen fej­leszthetnék tovább minden térségben országaik kétolda­lú kapcsolatait. Deszai-interjú Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök vasárnap Washingtonban interjút adott az NBC amerikai te­levíziótársaságnak. Kijelen­tette, hogy országa többé nem hajt végre nukleáris robbantásokat. Deszai megerősítette, hogy India nem kíván nukleáris fegyvert előállítani, s hozzá­fűzte, hogy még a békés cé­lú nukleáris robbantásokat sem tartja szükségesnek. A négy évvel ezelőtt végrehaj­tott, nagy nemzetközi vissz­hangot kiváltott nukleáris robbantásról szólva kijelen­tette, hogy a kísérlet békés célokat szolgált, s az ellensé­ges reakciókat a robban­tást övező titokzatosságnak tulajdonította. FSIdrengés lapánban Tegnap — helyi idő sze­rint az esti órákban — két hullámban pusztító erejű földrengés rázta meg Japán főszigete, Honsu északi és keleti részét. Az eddigi ösz- szesítés szerint a természeti csapás következtében 19 személy meghalt, 5 eltűnt, 101 pedig megsebesült. Va­lamennyi halálos áldozatot Mijagi megyéből jelentették, ahol a földlökések a hét fo­kozatú japán skálán ötös, a Richter-skálán 7,5-es erős­séget mutattak. Dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se Ivan Sztambolicsnak, a Szerb Szocialista Köztársa­ság és Petar Flekovicsnak, a Horváth Szocialista Köztár­saság kormányelnökeinek meghívására június 5. és 11. között hivatalos baráti láto­gatást tett Jugoszláviában. A kormány elnökhelyette­sét fogadta Veszelin Gyura- novics. a szövetségi kor­mány elnöke, Dusán Csekre- bics, a szerb köztársasági képviselőház elnöke és Ja- kov Blazsevics, a Horvát Szocialista Köztársaság el­nökségének elnöke. Találko­zott Braniszlav Ikoniccsal, a szövetségi kormány elnök- helyettesével is. Vendéglátóival dr. Szekér Gyula véleménycserét foly­tatott a magyar—jugoszláv, azon belül a magyar—szerb és a magyar—horvát kapcso­latokról. Kedvezően értékel­ték a két szomszédos szocia­lista ország politikai, társa­dalmi és kulturális együtt­működésének eredményeit. Az annapolisi részeti ' akadé­mián Carter amerikai elnök néhány napja meglehetősen hidegháborús hangvételű be­szédet mondott. Ez a beszéd az amerikai külpolitikának abba a vonalába illik bele, amelyet általános merevedés jellemez, s amely nem füg­getlen belpolitikai tényezők­től. Az 1978-as esztendő vá­lasztási év Amerikában. No­vemberben újra választják az egész képviselőházat és a sze­nátus egyharmadát. Carter elnök nyilván úgy véli: hasz­nos lehet „keménynek” lát­szani nemzetközi kérdések­ben. Hiszen a kormányt ál­talában a szélsőjobb, a „hé­ják” oldaláról érik a táma­dások és a rivális köztársa-, sági párt is ezen az alapon rohamoz, „engedékenységgel” vádolva a Carter-adminiszt- rációt. Persze meg kell jegyezni: magán az amerikai kormány­zaton belül is előtérbe kerül­tek a kemény vonal hívei. A józanabb, ésszerű megegye­zésre (hajló Vance külügymi­niszter és szakértői szerepe az utóbbi hetekben észreve­hetően csökkent és előtérbe került a rendkívül agresszív politikai fellépést tanúsító Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó. Az erőpolitika hívei, élükön Brzezinskivel a SALT egyezmény aláírása fe­jében a Szovjetuniótól olyan, a stratégiai fegyverekkel semmiféle kapcsolatban nem lévő katonai, politikai, sőt társadalmi engedményeket követelnek, amelyek egyolda­lú előnyöket biztosítanának az Egyesült Államok számá­ra. Ez az álláspont természe­tesen nyíltan nagyon nehezen magyarázható meg, fogadtat­ható el a közvéleménnyel. Maguk az amerikai hivatalos körök korábban már több íz­ben kijelentették, hogy az egyezmény csaknem .készen áll: Emellett azt sem titkol­ták, hogy a SALT az Egye­sült Államok számára is sok­kal fontosabb annál, semhogy aláírását függővé lehessen tenni végsősoron másodlagos fontosságú nemzetközi prob­lémáktól. Még a Carter-ad- minisztráció is érzi, hogy a stratégiai fegyverek korláto­zásáról szóló egyezmény, az úgynevezett SALT-tárgyalá- sok ügye csak nagy kockáza­tok árán kapcsolható ehhez a hidegháborús kurzushoz. A megbeszélések ugyanis a két legnagyobb hatalom, a Szov­jetunió és az EgyesültÁlla- mok elvileg közös érdekelt­ségét fejezik ki a tömegpusz­tító fegyverek számának, tí­pusainak és felhasználási módjának megfelelő szabá­lyozásában. Az egyébként meglehetősen A kétoldalú gazdasági kap­csolatok értékelése során megállapították, hogy az el­ért eredmények mellett to­vábbi lehetőség van az együttműködés fejlesztésé­re. elsősorban a kőolaj- és az alumíniumipari, a vasúti járműgyártás és a gépipar ágazataiban. Kifejezték ér­dekeltségüket a közlekedés területén megvalósított együttműködés továbbfej­lesztésében, valamint ab­ban. hogy erről hosszú távú megállapodást kössenek. Hangsúlyozták, hogy a két ország határmenti területei­nek együttműködését újabb formákkal kell gazdagítani. Egyetértettek a két ország közötti idegenforgalom fejl­esztésével, valamint azzal, hogv ennek érdekében szo­rosabbá kell tenni az idegen- forgalmi irodák kapcsolatát. A Minisztertanács elnök- helyettese magyarországi lá­togatásra hívta meg a szerb és a horvát kormány elnö­két. Dr. Szekér Gyula vasárnap visszautazott Budapestre. nyers hangvételű annapolisi beszédben maga Carter is bi­zonygatta, hogy a SALT-tár- gyalásokat nem teszik függő­vé más politikai viták alaku­lásától. Hasonlóképpen nyi­latkozott Paul Warnke a SALT-tárgyalásokon résztve­vő amerikai küldöttség veze­tője, aki kifejezetten közöl­te: a SALT-ot nem óhajtják összekapcsolni sem a Szovjet­unió afrikai politikájával, sem más kérdésekkel. Sajnálatos módon — bizo­nyos tények azonban ellent­mondanak e fogadkozásod­nak. Mindenekelőtt az, hogy a Szovjetunió május 27-én Washingtonban a Gromiko— Carter—Vance találkozón minden’kor'ábbinál messzebb­menő javaslatot tett a hadá­szati rakéták korlátozására, s ezt az indítványt az ameri­kaiak visszautasították. Má­sodszor: a találkozót alig 24 óra múltán Brzezinski hallat­lanul éles nyilatkozata kö­vette. Ebben szinte ultimá­tumszerűén fogalmazott: vagy most elfogadja a Szov­jetunió a SALT-ra vonatko­zó amerikai indítványokat, vagy pedig Washington „fog addig várni, ameddig javas­latait el nem fogadják”. Har­madszor: ehhez csatlakozott a rendszerint igen jól érte­sült Washington Ppst infor­mációja, amely szerint az amerikai kormány egyelőre (legalábbis őszig) be akarja fagyasztani a SALT-tárgyalá- sokat. A lap értesüléseit a kormány részéről heves tilta­kozás és — Carter részéről is — cáfolathullám követte. Ezek a cáfolatok azonban az események ismeretében nem látszanak különösebben meg­győzőnek ! Nem lehetetlen természete­sen, hogy az adminisztráció a már említett választási­belpolitikai okoknak rendeli alá a SALT egyezményt. Eb­ben az esetben elképzelhető, hogy a novemberi választá­sok után — feltehetően már csak 1979 elején — a tárgya­lások újabb lendületet kap­nak. _ . nem szol­Ez azonban gáihat mentségül arra, hogy Washington indo­kolatlanul halogatja a csak­nem teljesen elkészült, a mindkét nagyhatalom és az egész emberiség érdekeinek megfelelő SALT egyezmény aláírását. Nem is szólva ar­ról, hogy az utóbbi hetek ese­ményei alapján élni lehet a gyanúperrel: a washingtoni külpolitikai vonalvezetés „kemény szárnya” esetleg hosszabb időre is a hideghá­borús ihangulatkel'tés hulla­déka alá akarja temetni a SALT megállapodást. —i—e Oel-Libanon Ma visszavonulnak az izraeliek? Szovjet kommentár Nyugatnémet—kínai kapcsolatok Carter SALT-játszmája

Next

/
Oldalképek
Tartalom