Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 11. fel AZPASÁG1 FIGYELŐ Lélekharang a kisüzemeknek? Hatékonyság a cél Szolnok megye Tanácsa megtárgyalta és elfogadta a megye iparának hosz- szútávú fejlesztési prog­ramját. A programterve­zetet megtárgyalták a ta­nácsi bizottságok, véle­ményezték a tudományos egyesületek és vállalati szakemberek. A program — az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának területfejlesztési és iparfej­lesztési koncpeciójával össz­hangban — az intenzív és a szelektív iparfejlesztés köve­telményét írja elő. Az elő­irányzott növekedési ütem és a kialakítandó ágazati, szer­kezeti arányok megfelelnek a népgazdasági céloknak és a megye adottságainak. A ter­vek realitását mutatja az a tény, hogy az V. ötéves terv eddig eltelt időszakában is érvényre jutottak már a hosszútávú programban va­lószínűnek vélt irányzatok. Sok az ipartelep De nézzük meg közelebb­ről — a teljesség igénye nél­kül — milyen főbb elveket rögzít a hosszútávú terv? (Azért is, mert ennek egy-két pontja vitatott. A szerk.) ... Célként fogalmaztuk meg, hogy az ipartelepek számát csökkenteni kell, elsősorban a száz embernél kevesebb munkást foglalkoztató tele­pek csoportjában és azokat az egységeket figyelembe vé­ve, melyek nem korszerűsít- hetők. Sajnos á megyében a kis létszámú üzemek — bár a munkások 18,7 százalékát foglalkoztatják — gyengén felszereltek, következéskép­pen képtelenek a hatékony termelésre, a munkáskezek hasznos foglalkoztatására. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy 1990-ben — a hosszútávú tervidőszak vé­gén — Szolnok megyében már csak nagyüzemek lesz­nek. A programban ugyanis fő feladatként szerepel kor­szerű kis és középüzemek ki­alakítása is. Abból az elvből kiindulva, hogy a fejlődés csak intenzív (belterjes) úton mehet végbe, kevés számú, de a legkorszerűbb gépékkel és berendezésekkel felszerelt új üzemek telepítésével. És a lényeg itt a megfelelő méretű termelőegységek lét­rehozása. Ennek pedig egyik alapvető eszköze — a megye adottságait figyelembevéve — a tervben számításba vehető erők és eszközök célszerű összevonása. fi színvonal A megyei ipar jelenlegi helyzetének felmérésekor ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a fejlettségi színvonal és a koncentráció mértéke nem éri el az országos átla­got. A nyilvántartott 437 ipartelep, 4,4 százaléka az or­szág összes üzemének, ám az ezekben lévő gépek, beren­dezések és épületek értéke az országosnak csak 2,6 százalé­ka. A megyei ipartelepek 65 százaléka legfeljebb ötven munkást foglalkoztat. Az 1000 fős létszámnál többet foglalkoztató három nagyüze­münkben a megyei összmun- kásállománynak csak 23 szá­zaléka dolgozik. (Országosan ez az arány 38 százalék.) Az ipar fejlettsége, azaz a műszaki színvonala szintén alatta marad az országosnak. Jellemző adat ennek bizonyí­tására: az egy foglalkozta­tottra jutó állóeszközérték 70, a gépek és berendezések ér­téke pedig csak 80 százaléka az országos átlagnak. A „felzárkózás” — az elő­zőekből adódóan — csakis az iparfejlesztés intenzív ele­meinek túlsúlyba jutása ré­vén mehet végbe. A munká­sokat megfelelő eszközökkel ellátva hatékonyan kell fog­lalkoztatni. Ahol erre nincs mód ? ... Az ilyen üzemek megszünte­tése alapos, körültekintő munkát igényel. Elsősorban törekedni kell arra, hogy te­vékenységüket — a korszerű szervezési módszerek alkal­mazásával — kevésbé gazda­ságtalanná, esetleg jövedel­mezővé lehessen tenni. A korszerűtlen telephelyek kö­zül sem célunk „bezárni” azokat, melyek nélkülözhe­tetlen lakossági szolgáltatást végeznek, termékeikkel a he­lyi árualapot növelik vagy fontos nemzetközi szerződé­sek teljesítésében a nagyüze­mek partnerként vesznek részt. A bevezetőben már emlí­tett szelektív és intenzív iparfejlesztés — és az ettől várt hatékonyságjavulás — programja természetesen nem szűkíthető le a helyes üzemnagyságok kialakításá­ra. Része ennek a megye üze­mei által kibocsátott termé­kek összetételének javítása is. A hosszútávú iparfejleszté­si program célul tűzi ki, hogy a versenyképes, gazdaságos és minden piacon értékesíthető termékek termelésének rész­aránya növekedjék. Ez azon­ban csak akkor valósítható meg, ha a )°azdaáágtalanul gyártható, alacsony jövedel­met hozó, korszerűtlen áruk­ból kevesebb készül', végső soron ezek termelése meg­szűnik. Az ilyen irányú kiválasz­tás gyakorlatában is körülte­kintő gondossággal kell ha­tározni a gyártás visszafej­lesztéséről. A lakosság igé­nyeit közvetlenül kielégítő, a más üzemek termelését segí­tő tevékenységet továbbra is fenn kell tartani. Ráfizetésből megélni ? A termékszerkezetet kor­szerűsítő célok között hosszú időn keresztül az úgynevezett végtermékeknek minősülő áruk gyártásának mérlegelé­se volt túlsúlyban. Ugyanak­kor egyre növekvő feszültség alakult ki a félkész termékek és alkatrészek hiány^ miatt. Ez kooperációs zavarokat is okozott. Mindenképpen fi­gyelembe kell venni, hogy a versenyképesen exportálható termékek előállítását lehető­vé tevő magas színvonalú műszaki kultúra csak követ­kezetes, tartós fejlesztéssel érhető el. A termékkiválasztás is felté­telez időről időre kisebb vagy nagyobb beruházást, rend­szeres gyártási eljárást és gyártmányfejlesztést^ Enélkül általában nem lehet elérni, hogy az elavult gyártmányok helyett újat, korszerűbbet bocsásson ki az üzem. A fej­lesztés nélküli szelekció a vállalatok döntő többségénél — megítélésem szerint — nem lehet a gazdálkodás ja­vításának jellemző útja. Bálint Ferenc a megyei tanács vb^ ipari osztályának vezetője Ragasztott öltönyök Varrógép helyett “ragasztógépen készülnek az öltönyök mellrészei Szolnokon, a Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet­ben. A MAYER sikragasztógép használata a termelé­kenységet és a minőséget is javítja, és a bonyolult szakmunkát betanított munkává egyszerűsíti le Társulva könnyebb Kisajátították a közös darut A VILÁG MINDEN TÁJÁRA A tiszavasvári ALKA­LOIDA Vegyészeti Gyár több mint százharminc féle készítményt - gyógyszert, gyógyszeralapanyagot és növényvédöszert - gyárt. Termékeiket a világ csaknem valamennyi or­szágába exportálják. A ké­pen látható üzemben ál­lítják elő a Thimet 10 G növényvédöszert, mely egészségre ártalmas, ezért védööltözékkel óvják a dolgozókat. Nagyon nehéz egy kicsi, viszonylag kis sorozatú ter­melést folytató szövetkezet­nek megállnia a piacon. Rossz szokások és a szállí­tók, ma még természetesnek vett érdekei miatt apró meg­rendeléseik késnek. Jó né­hányszor hallottuk: „A nagy alapanyaggyártók szó­ba sem akarnak állni ve­lünk.” összefogva azonban kedvezőbb pozícióba kerül­hetnek „a kicsik”. Az anyagbeszerzési együttműkö­dés csökkenti a szövetkezeti készletek nagyságát, „kéz a kézben” műszaki segítséget is nyújthatnak egymásnak. Érthető hát. hogy a Szolnok megyei ipari szövetkezetek tizenhárom, különböző fel­adatok megoldására alakult társulásban vesznek részt. Mit tűznek ki célul a szö­vetkezetek Uletve a vállala­tok társulási szerződései ? Legtöbbjük az anyagellátás nehézségeit próbálja áthidal­ni és szinte mindegyik mű­ködésével elégedettek a ta­gok. A debreceni Anyagbe­szerző és Áruelhelyező Iro­da például a Karcag kör­nyéki szövetkezetek zavar­talan vas-, fa- és építőanyag­éi látását biztosítja. Sajnos az iroda kínálta lehetősége­ket kevés Szolnok megyei szövetkezet használja ki. A gépipari szövetkezetek fővá­rosban székelő egyesülése a kazánlemez- és kazáncső- ellátást teszi zökkenőmentes­sé a Szolnoki Vas- és Fa­ipari Szövetkezetnek. Talán csak az OKISZ és az AFIT gépkocsijavítási társulása küzd nagyobb gondokkal — az országos alkatrészhiány miatt. Van azonban a gépek, a beruházási eszközök jobb ki­használását célul kitűző tár­sulás is. Ezek közül azon­ban épp három Szolnok me­gyei szövetkezet kooperáció­ja a rossz példa: a túrke- veiek, a törökszentmiklósiak és a tiszaföldváriak építő­ipari géptársulása halódik. „Túrkevén kisajátították a közös pénzen vásárolt da­rut”. Nem a várt eredmé­nyeket produkálja a lakás­karbantartási szolgáltatások fellendítésére alakult megyei társulás sem. Igen jó lépés­nek tartják viszont a Kun­sági Bőr-, és Textilruházati Ipari Szövetkezet dolgozói, hogy beléptek a Főnix ne­vet viselő exportegyüttmű­ködésbe. A társulás azonban- csak egyik formája az együttmű­ködéseknek. Gyakoriak a gaz­dálkodás nem túl széles te­rületét átfogó, mégis kifize­tődő szerződéses kapcsolatok is. Így tizenhárom megyei ipari szövetkezet kooperál tizenöt vállalattal és két szö­vetkezettel. A több évre szó­ló kapcsolatok legfőbb hasz­na: a szövetkezetek értéke­sítési biztonságának növeke­dése, évenként visszatérő megrendelések, a gyártáshoz kapott technikai segítség. A partnerek között olyan nagy- vállalatokat találhatunk, mint a VBKM, az Aprító­gépgyár, a Hűtőgépgyár, az ELZETT, az ORION és az Egyesült Izzó. A szerződések eredményeként nem ritkán tíz—ötven millió forint árbe­vételt „tehetnék zsebre” a szövetkezetek egy évben — hosszú időn át. Persze a hosszútávú szer­ződésekkel alá nem támasz­tott kapcsolatok is eredmé­nyesek lehetnek. A karcagi KÁTISZ például már hosz- szú ideje évi 45 millióért szállít a Magyar Hajó- és Darugyárnak, az Egyesült Izzónak pedig 22 millió fo­rintért termel így évek óta. A szövetkezetek visszatérő partnereinek egy része azon­ban már több éves szerző­dés megkötésére gondol. Ehhez azonban mind a meg­rendelőnek, mind a gyártó­nak fel kell készülnie. V. Sz. J. NAPJAINK TÉMÁJA A legnagyobb kedvezmény elve . . versenyképesség kritéri. A Világpiaci urnái sokrétűek. Az egyes termékek — vég­ső soron a teljes kivitel — műszaki korsze­rűsége, a mindenkori kereslethez való illesz­kedése, az előállítás költsége külön-külön és együttesen is alapvető tényezői a termékek külpiaci értékesítésének, az export gazdasá­gosságának. Az export versenyképességét, s az abból származó valutabevételt az egyes or­szágokban érvényes kereskedelempolitikai fel­tételek is befolyásolják, alakítják. Az ilyen kereskedelempolitikai feltétel az úgynevezett legnagyobb kedvezményes elbá­nás, vagyis a legnagyobb kedvezmény elvé­nek alkalmazása. Magyarország és a fejlett tőkés országok kapcsolatában ez a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy partnereinknek —■ ki­vételes esetektől eltekintve — nincs jogúk a magyar árukra megkülönböztető tilalmakat és korlátozásokat fenntartani s hogy a magyar termékekre a kedvezményes vámtételeket al­kalmazzák. Ennek árakat és devizabevételeket is befo­lyásoló szerepét a közelmútlban aláírt ma­gyar—amerikai kereskedelmi megállapodással szemléltethetjük. Magyarország 1973 óta tagja — úgy mondják: szerződő fele — a GATT-nak, s ennek következtében automatikusan megil­leti a legnagyobb kedvezményes elbánás. Az USA mindeddig megtagadta a kedvezményes vámok alkalmazását a magyar árukra, ame­lyeket így átlag 15 százalékos vám terhelt. A magyar export az egyéb külföldi árukkal csak úgy versenyezhetett, ha a kedvezményes és a nem kedvezményes vámok különbségét az árban érvényesítette. Az árengedmény mér­tékére következtethetünk: ha az új megálla­podás életbelép — ennek feltétele a kölcsönös törvényhozási ratifikálás — a jelenlegi áru- összetétel mellett az átlagos vámszint 5 szá­zalék lesz. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb kedvezményes elbánás alacsonyabb vámtételei javítják a magyar export versenyhelyzetét, s lehetővé teszik azoknak az áruknak az érté­kesítését is, amelyeket eddig meg sem kísérel­hettünk. V Magyarország az elmúlt évtizedekben min­őén nemzetközi fórumon síkraszállt a modern kereskedelem alapelvének érvényesítéséért. GATT-tagságunk révén elértük, hogy ma már minden fejlett tőkés országgal — s egyébként minden GATT-tagállammal — a legnagyobb kedvezmény elvét tartalmazó és biztosító ke­reskedelmi megállapodásunk van. Ebből azon­ban korántsem következik, hogy a magyar ex­port versenyhelyzete a vámok szempontjából a fejlett tőkés országok mindegyikében azo­nos lenne a többi exportáló országéval. Az elmúlt egy-másfól évtizedben ugyanis a legnagyobb kedvezmény elve leértékelődött. A kilenc országot tömörítő Közös Piacon be­lül a tagállamok egymás közötti forgalma vámmentes. A múlt év dereka óta a Közös Piac és a hét EFTA-ország közötti ipari kész­termékforgalom is vámmentes. Vámmentes­ségben, de legalábbis különleges vámkedvez­ményiben részesülnek a fejlett tőkés országok piacain a harmadik világ ipari késztermékei, s hasonló módon bonyolítják le egymás kö­zötti kereskedelmüket a fejlődő országok is. A világkereskedelem egyre növekvő hányada — ma már mintegy 50 százaléka — vámmen­tes, illetve vámkedvezményes. A legnagyobb kedvezmény tartalmi értéke elsősorban Nyugat-Európában, éppen legfon­tosabb partnereinknél, a Közös Piachoz és az EFTA-hoz tartozó 16 országban csökkent, amelynek piacain mind a belföldi, mind a fej­lődő országokból származó árukkal szemben a termékeinkre kivetett vámok miatt hátrá­nyos helyzetben vagyunk. Ez a körülmény Uj megvilágításba helyezi a tengerentúli tőkés országokkal való kereskedelmet. Ha ugyanis azokra a piacokra — Kanadán kívül rövide­sen az USA-ban is — a többi exportőrrel azo­nos kereskedelempolitikai feltételekkel jutha­tunk be, a nem túl magas fuvarköltséget igénylő termékeink versenyhelyzete ott jobb lehet, mint Nyugát-Európában. Másrészt: a tengerentúli ipari termékek és technika na­gyobb aránya a magyar behozatalban a nyu­gat-európai országok számára teremtene kon- kurrenciát, azok versenyhelyzetét nehezítené. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy ezek az országok mindmáig nem szüntették meg teljesen a mennyiségi korlátozásokat, nem teljesítették ezzel kapcsolatos szerződéses kö­telezettségeiket. Valószínűsíthető, hogy a mó­dosuló versenyhelyzet eddigi korlátozásaik felülvizsgálatára késztetné ezeket a partne­reket. egybevetve: kivívtuk azo- Mindent kát a kereskedelempolitikai — ' -' pozíciókat, amelyek a GATT-tagság révén reálisan elérhetők voltak. A legnagyobb kedvezményes elbánás azonban csak néhány fejlett tőkés ország piacán biz­tosít számunkra a versenytársakéval egyenlő és azonos pozíciót, vámhelyzetet. Ez a hely­zet belátható időn belül aligha módosul. Kö­vetkezésképpen exportunk versenyképességét még inkább a termelésben kell megalapozni, fokozni. Garamvölgyi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom