Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

1978. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kényszerpályán az ingatlanforgalom Elindult a lavina úgy hat-hét éve. Riadtan kaptak a fejükhöz, kik jó befektetés reményében ingatlanba ölték pénzüket. Tudták, nincs az az üzlet, az a pénz, az az uzsora­kamat, amely annak a bizonyos szalmaszálnak a kereszt- betétele nélkül annyit hozna, mint egy jól időzitet'en vásá­rolt és eladott prima fekvésű telek. 1971-ben mint derült égből a villámcsapás, egymást ér­ték — legyünk precízek — az állampolgárok lakás- és telektulajdonának mértékét szabályozó (korlátozó) ren­deletek. Lényege: egy lakás­nál és egy üdülőnél (üres teleki, vagy ház áll rajta, egyre megy) több nem le­het. Ennyi agy családnak saját használatra untig elég. Na végre! Helyeselt a többség, akik a havi kerese­tükből kuporgatva éltek és számolgatták, mikor futja nekik egy kis hobbitelekre. „ZSEBSZERZŰDÉSEK” Elkezdődött a találgatás. Elveszek a többletingatlant? A személyi tulajdon is szent és sérthetetlen. Egyéb- kénit is ki tudja, hogy eb­ben az országban kinek hol van telke, háza üdülője? Hát ez az! A telekkönyvekben a rendelet megjelenése ide­jén akkora volt a káosz, hogy emberfia abban el nem iga­zodott. Ügyvéd volt a talpán, aki tisztázni tudta egy olyan ingatlannak a tulajdonviszo­nyait, amelyik mondjuk húsz év alatt öt gazdát cse­rélt, természetesen az ille­ték megspórolása miatt „zsebszerződéssel”, amely­nek nyoma sem volt a te­lekkönyvben, amelyről már megállapítani nehezen lehe­tett, hogy kinek van rajta haszonélvezete, özvegyi joga, adóssága (hetvenhét ehhez hasonló teher lehet). Ónként jelentkezűk A telekkönyvekben és a földhivataloknál nyilvántar­tott adatok legfeljebb kiin­dulópontul szolgálhattak. — Bízni kell az emberekben alapon indultak el. Közhír­ré tétetett, hogy mindenki, akinek a törvényben előírt­nál több ingatlana van, je­lentse be, és meghatározott időn belül adjon túl rajta. A törvénytisztelők úgy gondol­ták nincs mese és jelentkez­tek. Szolnokon például ki- lencszázhatvanöten. Csak ennyien lennének? Na néz­zük! Maradjunk a szolnoki példánál. A városi tanács il­letékesei leveleztek, kilin­cseitek, adatokat gyűjtöttek (több mint húszezret) és négyezernyolcszáz embert hallgajttak meg. Érzékelte­tésül ennyit arról a sziszi­fuszi munkáról, amellyel a város feltérképezése járt, s amely után kiderült, hogy több mint kétezer szolnoki lakosnak kellett volna ön­ként jelentkezni. Nem ki­rívó eset, sehol sem voltad lelkesebbek és öntudatosab- bak az emberek1. Végül egy listára kerültek a többlet­telkek. 1975-ben több mint 1860-at, tavaly már csak 530 többletet tartottak szá­mon tizenegy településen. És itt van az első kivétel. A többi helyen olyan elenyé­szőnek találtatott az ingat­lan iránti kereslet, hogy úgy vélték, puszta formalitás lenne az állami kénvszer. A megyei tanács döntése ér­telmében a hét város és négy nagyközség (Tiszafü­red, Martfű, Tfszaföldvár és Kunszentmárton) területén lévő többletingatlanoktól kell a tulajdonosaiknak megválni. Ha önként nem, hatóság' úton értékesítik. STRUCCPOLITIKA Voltak, akik nem hittek ebben. A struccpolitikát vá­lasztották, úgy tettek mint­ha semmiről semmit nem tudnának — vártak. Mások szétszortírozták a rokonok között a mértéken felüli in­gatlanjaikat (nem kis koc­kázat!), de akadtak szép számmái, akik beletörődve a megváltoztathatatlanba, túladtak a többleten. Per­sze a progresszív adó is erre a lépésre sarkallta őket. A többlettelek kétszeres adó­val jár. Vannak, — nem is kevesen — akik évente még húszezer forint körüli telekadót fizetnek. Mindad­dig, amíg ingatlanuk érté­kesítése nem kerül a ható­sági kényszerpályára, ami azért nem egy diadalmenet. Aligha hiszem, hogy azok a tanácsi dolgozók, akik eze­ket az ügyeket a kényszer útján terelgetik, áldanák az eljárást szabályozó paragra­fusok megalkotóinak ész­járását. A többletingatlan felkutatása, majd nyilván­tartása után még huszonegy „lépcsőfokot” kell végigjár­ni. Közben van hat állam- igazgatási eljárás, amely hat fellebbezés, hat felülvizsgá­lati kérőiem lehetőségét je­lenti. A megyei tanács igaz­gatási osztályának egyik fő­előadója kiszámolta, hogy egy olyan tulajdonos eseté­ben, akii egy tapodtat sem tesz azért, hogy túladjon a többleten és mindent meg­fellebbez, amit csak lehet, 618 nap mire a végállomásá­ra ér az akta. Ennyi idő kell mire mi­nősítik a telket, elvi meg­osztási engedélyt adnak rá, elkészül a műszaki megosz­tási rajz, pecsét kerül a végleges megosztási enge­délyre. Utána választhat a tulajdonos, hogy melyik in­gatlant tartja meg, ha nem nyilatkozik, a vb dönti el, meghatározza az árát, elren­deli a hatósági értékesítést, végül kijelöli a vevőt. Mi­előtt a 618. napon erre sor kerülne, kiderül, hogy a tulajdonos, aki eddig tilta­kozott, fellebbezett fűhöz- fához, eladta az ingatlant. Csak kivárta az utolsó pil­lanatot! És senkinek a sze­me sem rebbent, hogy az il­letőnek másfél éven át meg­annyi tanácsi ügyintéző munkája és testületi dönté­sek sorozata kellett ahhoz, hogy végre elhiggye, előbb- utóbb érvényt szereznek a rendeletnek. kicskiringAs eljóros Az Ingatlankezelő Vállalat — amely Szolnokon a több­letingatlanok hatósági érté­kesítését végzi — jogtaná­csosa egyetlenegy olyan esetre emlékezett, amikor a hivatalos útján végigkacska- ringózott az eljárás és végül a vevőt vb-határozattal je­lölték ki. Természetesen nem lehet egy kalap alá venni, egy­formán megítélni a többlete­ket. A rendelet is differen­ciál. Nemcsak településen­ként ad lehetőséget a kivé­telre. Pontosan felsorolja mi­lyen feltételek esetén adható felmentés, hosszabb türelmi idő. Az élet azonban gazl- dagabb, változatosabb va­riációkat produkál, megany- nyi olyan szituációt, amely­re a jogalkotók nem gondol­hattak. így fordulhat elő, hogy vannak kik joggal ér­zik, hogy a rendelet igazság­talanul sújtja őket. Egyet­len példa: szanálásra váró lakóépületben él egy család. Ügy tervezték, ha kisajátít­ják a házukat, a kártalanítás összegéből újat építenek. — Előrelátóak voltak, s vettek egy építési telket. El keil adni! Áthidaló megoldás egyetlenegy lehet. Ha a ké­relmük, a megyei tanács elnökének javaslatával el­jut az építési és városfejlesz­tési miniszterhez, aki ha méltányosnak ítéli meg a kérést és engedményt tesz ... HATÓSÁGI KONTROLL Az érem másik oldala. Ha valaki venni akar ingatlant. Ma minden ilyen adás-vé­telt, ajándékozást állami kontroll előz, meg. A vevő­nek nyilatkoznia kell bünte­tőjogi felelősségének tuda­tában, hogy van-e és ha igen, hol és milyen, mek­kora háza, telke. Kijelenté­sét a lakóhelye szerinti ta­nács ellenőrzi. Ha az új szerzéssel nem lesz többlet — sima ügy. Persze lehetnek és vannak is kivételek, ami­kor tulajdonképpen pecsét­tel szentesítik a mértéken felüli ingatlanhoz jutást, Feltételeit egyértelműen rög­zíti a rendelet. A lényege, hogy csak jogos igények ki­elégítése érdekében tesz ki­vételt. Miért ne vehetne la­kást az, akinek házát más használja? Vagy a tanyáról faluba akar költözni? Ha szoba-konyhát összkomfor­tos lakásra akarja cserélni? És így tovább. Elvileg tehát ellenőrizhe­tő, szemmel tartható, tör­vényszabta keretek közé szo­rítható, korlátozható az in­gatlanszerzés és -forgalom. Elvileg! Nem alaptalan az az aggály, hogy ez a gyakor­latban azért nem egészen ilyen kristálytiszta. Nem mindig érhető tetten, ha a becsületszóra tett nyilatko-, zatok enyhén szólva nem felelnek meg a valóságnak. Kialakult ugyan a kölcsönös információs kapcsolat a ta­nácsok között, de ez még nem száz százalékos garan­cia arra, hogy például a karcagi tanácsnál a karcagi lakos mátraszentimrei üdülő­jéről is tudnak. Mindaddig kivédhetetlen kibúvók lehet­nek, amíg ninc.s megbízható, naprakész, a valós helyzetet pontosan tükröző ingatlan­nyilvántartás az országban. Remény van rá, hogy lesz. A földhivatalok öt évvel ez­előtt láttak hozzá a telkek, házak, üdülők, földek fel- térképezéséhez. Szolnok me­gyében már hót város és negyvenhárom község több mint 230 ezer ingatlanának adatai várnak gépi feldol­gozásra. 1980-ra minden talpalatnyi föld nyilvántar­tásba kerül. Egy gombnyo­más és a gép „megmondja”, kinek, hol, hány és mekko­ra ingatlana van. Kovács Katalin A Gellert pezsgő­fürdő megfiatalod­va az átépítés után nfegnyilt a nagy- közönség előtt. A BUVATI tervei' alap­ján 170 millió fo­rintos költséggel a Fővárosi I. számú Építőipari Vállalat kivitelezésében ké­szült Ha már úgyis otthon vagy... Valaki a kisgyermekes anyáknak a gyermekgondo­zási szabadság idejére kifi­zetett összeget „semmivel össze nem hasonlítható, sajá­tosan egyedi nagy beruházás­ként” emlegette. Való, hogy e rendelkezés bevezetése óta eltelt mintegy tíz esztendő­ben 30 milliárd forintot fi­zetett ki az állam annak az egymillió nőnek, aki igénybe vette a kedvezményt, és há­rom évig otthon marad ki­csijét gondozni, nevelni. Az is igaz: ennyi pénzből már valóban felépíthető egy „egyedi nagyberuházás”, mondjuk egy gyáróriás. De ez az összeg így is nagysze­rű „befektetés”, mert ép, egészséges, jól fejlett generá­ciókban kamatozódik. Ha már a pénzről beszélünk, annyit azért még érdemes megjegyezni, hogy csupán a mi megyénkben tavaly, mint­egy tizenegyezer-ötszáz nő maradt otthon gyesen, és se­gélyként több mint 146 mil­lió forintot fizetett ki sza­mukra a Társadalombiztosí­tási Igazgatóság. o Mit jelent egy fiatal anyá­nak a gyes? Milyen életfor­mát? Milyen sajátos gondo­kat? Bezártságot, egyhangú szürke hétköznapokat, vagy lehetőséget egyúttal tanulás­ra, művelődésre? Egyáltalán: milyen Szolnok megyében a gyesen lévő nők helyzete? Ennek felderítésére vállalko­zott a Hazafias Népfront me­gyei nő. és rétegpolitikai bi­zottsága, amikor az elmúlt hetekben a megyében össze­sen 15 településen — váro­sokban, községekben — ösz- szehívták a gyermekgondozá­si szabadságon lévő nők fó­rumait, de volt amikor négy- szemközt beszélgettek el egy- eCT” fiatal mamával erről a témáról. Ilyenformán mint­egy kétszázharminc nővel váltottak szót sajátos hely­zetükről, gondjaikról. Elöljá­róban is meg kell jegyezni: helyes és jó ötlet volt ez a felmérés vagy véleménykuta­tás, — mindegy minek ne­vezzük — mert a népfront mozgalom valóban nagyon sokat tehetne e fiatalasszo­nyok érdekében. Mindenekelőtt enyhíthetné bezártságukat, hiszen az vi­lágosan kiderült a fórumo­kon: többségük a gyerek és a háztartás rabja a gyes ide­je alatt. Nagyszerű, hogy a nő sza­badon dönthet: maga akarja- e nevelni 3 éves koráig gyer­mekét vagy dolgozni megy és bölcsődében helyezi el nap­közben. Bár ez utóbbi nem korlátlan lehetőség, hisz csu­pán tavaly helyhiány miatt mintegy 700 kisgyermek fel­vételi kérelmét kellett a ta­nácsoknak elutasítaniok, eb­ből ötszáz jogos szolnoki igénylő volt. És bár, 1974 óta 12,7 százalékkal nőtt a me­gyében a bölcsődei helyek Homokra telepített akác, ezüstjuhar és nyírfaerdőben kígyózik a Tőtevény felé vezető kövesút. Jászberénytől 12 kilométerre átvág egy fenyvesen, hogy el­érje a tisztást, ahol a Délalföldi Pincegazdaság jászberényi célgazdasá­gának központi épüle­te, 100 méterrel odébb pedig a tanyai bolt áll. A környéket több mint száz család lakja, ahány család csaknem annyi tanya egymástól egy, vagy annál több kilométerre. Az egyik vég tőtevényinek. a másik pórtelekinek vallja magát, mégis szomszédokként kö­szöntik egymást, amikor a boltban találkoznak. A tanyai boltot három év­vel ezelőtt a célgazdaság építette több mint 80 ezer forint értékű társadalmi munkával. A tanyavilág la­kói 500 társadalmi munka­órával segítettek a tetőszer- kezet felrakását a Hűtőgép­Kismamák gyesen száma — jelenleg 2268 van — száz kisgyermekre nálunk még mindig kevesebb hely jut, mint amennyi az orszá­gos átlag. Vagyis van, aki kénytelen lilgénybe venni a gyest, nincs választási lehe­tősége. Am, hogy a gyermek testi, szellemi, érzelmi fejlő­dése szempontjából mit je­lent az, hogy hároméves ko­ráig anyai felügyelet, gon­doskodás mellett nevelked­het, az értékben szinte ki sem fejezhető. Orvosok, védőnők egyöntetű véleménye: az ilyen gyermek kiegyensúlyo­zottabb, erősebb. Ezt a kis­mamák is tudják, értik, ép­pen ezért nagyra is értékelik ezt a lehetőséget. Milyen gonddal kell még­is megbirkózniuk a fiatalok­nak a gyes idején? Minde­nekelőtt azzal, hogy kevesebb pénz jut a megélhetésre. A segély összegét általában el­költik a gyerekre és a fele­ség keresetének kiesését megérzik a fiatalok, főleg azok, akik nem számíthatnak szülői segítségre, de a drága albérletet, vagy — szerencsé­sebb esetben, ha saját laká­suk is van már — a lakás- vásárlás részleteit fizetniük kelt Ezért aztán szükség van arra, hogy leleményesek le­gyenek a fiatalasszonyok. En­nek is tulajdonítható, hogy sokan közülük beiratkoznak egy szabás-varrás tanfolyam­ra, így a gyereknek és ma­guknak meg tudnak varrni egy-egy ruhadarabot. Munkát? Főként bedolgo­zást vállalnának szívesen, de ezt sok minden gátolja, pél­dául az, hogy a munkaköny­vük a vállalatuknál vagy a szövetkezetüknél van, anél­kül pedig másutt bedolgozói munkát sem végezhetnek. A gépírónők szívesen vállalná­nak otthon abban a 2—4 órai szabad időben (körülbelül ennyit tudnak maguknak sza­kítani) gépírást, de megbízó nem nagyon akad. Elvállal­hatják más családok gyere­keinek gondozását, őrzését is. Ettől viszont a legtöbben ide­genkednek : nagy felelősség más gyerekének vigyázása. o Említettem a 2—4 órai sza­bad időt. Általában ennyi jut az egygyermekes mamának, de ahol már két kis apróság van, ott ennyi sem. Van csa­lád, ahol azért nem, mert a fiatalasszony nem tudja oko­san beosztani az idejét (ezt is meg kell tanulni), de na­gyon sok házasságban baj van a munkamegosztással is. Az értelmiségi és a városok­ban élő családoknál nem rit­ka az a vélemény, hogy a gyerek nem jelenthet lemon­dást egyik szülőnek sem, ez­gyár egyik szocialista bri­gádja vállalta. Az épületet — miután el­készült —a célgazdaság az akkor Jászberény és Vidéke ÁFÉSZ-nak adta át, aki Hé­ja Tibort bízta meg a ve­gyesbolt vezetésével. A fia­tal kereskedő a tanyai bolt megnyitásával egyidőben kezde el „vidéki” pályafu­tását. Ismeretlen környezetben, idegen emberek között ele­inte nehezen igazodott el. Most már mindenkit ismer, tudja kinek milyen kávé, konzerv, vagy sajtféle a ked­vence, a barnára sült, vagy a világos kenyeret szereti, hogy milyen mosószert hasz­nál. A vásárlókkal megbe­szélve alakítja ki árukész­letét, tavaszkor például ve­tőmagvakból, ősszel a befő­zéshez, savanyításhoz szük­séges fűszerekből tart töb­bet a raktáron. A bolt több mint 50 ezer forint értékű árukészletében minden megtalálható. Na­ponta érkezik a friss kenyér, péksütemény, hetenként két­szer a tejtermék, a töltelék­ért a feleség és a férj közö­sen végzi el a ház-, a gyer­mek körüli teendőket. Ám a családok többségénél az „úgy is otthon vagy, csináld magad” elv érvényesül, vagy­is a férjek leszoktak a segí­tésről, sőt nagyon sokan még az üzemi étkezést sem haj­landók igénybe venni. Otthon van az asszony, főz­zön! Így válik a háztartás, a gyerek, a férj rabjává a nő, akitől viszont elvárjuk, hogy „ha már otthon van” pótolja az elmaradott iskolai tanul­mányait, képezze magát po­litikailag, szerezzen szakmun­kásbizonyítványt. o Nos, amíg a gyerek alszik valóban tanulhatna a kisma­ma, de amikor órára kell menni az iskolába, ki vigyáz a gyerekre? Azt mondjuk jó a pótmama szolgálat: meg kell szervezni. De a fiatalok azt mondják: a társadalmi munkában gyermekőrzést vállalókat szívesen látnák, fizetni azonban nem tudnak érte. Ez is elősorban város­ban van így. Falvakban még él, az, mit mondanának, a szomszédok, hogy másra ha­gyom a gyereket?” De a ta­nulás ellen szól például az is, hogy nagyon sok munka­helyen a szalag mellett a be­tanított munkás ugyanannyit keres, mint a szakmunkás (nincs anyagi ösztönzés, ezért nem törik magukat a tanu­lásért), esetenként a munka­hely sem járul hozzá, hogy segítse a kismamát tanulásá­ban. Vannak, akik szívesen szereznének szakmunkásbizo­nyítványt, de a szakmai gya­korlatok megszerzését az üzem nem teszi lehetővé a gyes ideje alatt. Általában a munkahelyükkel való kap­csolatuk szálai is lazulnak a kismamáknak. Nagyon sok helyen az évi egyszeri, két­szeri kismama találkozóval, a gyermeknapi, vagy karácso­nyi ünneppel „letudják” a velük való törődést. > Mi volt a nőbizottság cél­ja a vizsgálattal? Tudatában van azzal, hogy egy ilyen helyzetfelméréssel még sem­mi sem változik meg. De újó­lag felhívja a figyelmet, úgy­mond’ a felszínen tartja a gyesen lévő nők gondjait, amelyek egy részénél előbb vagy utóbb, de mindenkép­pen megoldást kell találni. A népíirent sokat tehetne, ír­tam cikkem elején. Valóban a mozgalom sajátos eszközei­vel segíthetne a nőknek ab­ban, hogy jobban bekapcso­lódjanak a közéletbe, hogy tanuljanak, akár különféle tanfolyamokon is, hogy ha kis időre is, de kiszabadulja­nak a házimunka rabságá­ból. De a segítés nemcsak a népfront feladata; hanem az üzemé, a vállalaté, a tanácsé, (esetenként minisztériumoké is), — egyszóval az egész tár­sadalomé. Varga Viktória áru. Szükség is van a gaz­dag választékra, mert a vá­sárlók igényeit kielégíteni a tanyavilágban sem könnyű feladat. Gyakran keresik a külön­féle halkonzerveket, a kész­ételeket, a házi tésztákat, az édesipari termékeket. Igényt tartanak rá, hogy mosószer­ből, piperecikkekből a vá­roshoz hasonló választék le­gyen. Ilyen igények kielégí­tésével éri el a bolt a havi 100 ezer forintos forgalmat. Bevásárló idős asszonyok és emberek, munkából érke­ző célgazdasági, vagy ter­melőszövetkezeti dolgozók mondják el. milyen köny- nyebbséget jelent nekik a bolt. Azelőtt három napos kenyeret ettek, mert a leg­közelebbi üzlet a pórtelki _5, a tőtevényi 7 kilométerre volt tőlük. Ritkábban jártak vásárolni, fárasztó volt _a hosszú gyaloglás, sajnálták a félnapos munkaidőkiesést. Jó ez így, — mondták — amióta saját boltjuk van, már nem érzik magukat olyan távol a várostól. — illés — A tanyai boltos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom