Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-27 / 149. szám

1978. június 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Honnan vették, ami nincs? Nem állnak az eresz alá A Csepel Művek Vas- és Acélöntődéinek 1. sí. öntödéjében készítik a RÁBA-MAN teher­autók motorblokkjait. Az évi 13 ezer darab motorblokk gyártására létrehozott soron az idén már huszonnégyezer-ötszáz darabot fognak készíteni. A termelés felfutásában nagy szerepe van az üzemrészben dolgozó hét szocialista és egy munkabrigádnak. Képün­kön: Ontik a MAN motorblokkokat A cipők csomagolásakor használt kartondobozokat készí­tenek Tiszaföldváron, a termelőszövetkezet melléküzemében Itt készül a cipödoboz Alkatrészek, gépek az aratáshoz Teljesítették vállalásukat a MEZŐGÉP Vállalat cibakházi gyáregységének dolgozói: ha­táridőre elkészítették a nyári betakarítási munkákhoz szük­séges alkatrészeket, berende­zéseket. Időben legyártották — mintegy félmillió forint értékben — a vállalat szol- noiki központi gyára részére az ott készülő Claas Dominá- tor szecskázó berendezések alkatrészeit. Három és fél­millió forint értékben 200 Burján-féle, vontatható szal- malehúzót szállítottak az AGROKER-nek, amelyeket az aratás előtt idejében meg­vásárolhattak a mezőgazda- sági nagyüzemek. ÚJÍTÓKAT jutalmaztak Tegnap Jászberényben, a Vegyesipari Szolgáltató Vál­lalatnál értékelték a május 19 és június 20 között meg­rendezett újítási hónap ta­pasztalatait, és átadták a leg­jobb újításokért járó jutal­makat. Az akciót a vállalat azzal a céllal hirdette meg, hogy ösztönözze a dolgozóit, a szocialista brigádokat: ke­ressék azokat a lehetőségeket, amelyek kihasználásával munkaterületükön gazdasá­gosabbá tehetik a termelést, balesetmentessé a munkát. Az akció során előadások hangzottak el a szocialista munkaverseny, az újítómoz­galom időszerű feladatairól, a vállalat munkáját segítő ten­nivalókról . ötletbörzét ren­deztek, ahol a legjobb javas­latokat a helyszínen jutal­mazták. Az újítási hónap meghirde­tése óta a munkahelyi kollek­tívák 11 újítást nyújtottak be. A vállalat 7 újítást elfoga­dott, ezek közül hármat már hasznosítottak. Az ötletbör­zén öt hasznos javaslatot ju­talmaztak. Az újítási hónap eredmé­nyeit összegező tanácskozá­son hét újítónak adtak át 300-tól 1500 forintig terjedő pénzjutalmat és elismerő ok­levelet. sincsenek kerülne egy ilyen kis üzem. A magyar gyártmány —ak­kora, mint egy kamionkocsi — tíz-tizenkétmillió forintért lehet megvásárolni. Nincs ráírva a masinára, de az Aprítóban külön örültek an­nak, hogy ez is a „kintiek” terméke. Vállalati érdek Az Aprítógépgyárban 1976- ban 13, tavaly 8 százalékkal növekedtek a munkásjöve­delmek. A tavalyi 2,26-os át- lagműszakszám már 2,32. Tulajdonképpen azt jelenti ez, hogy minden nagy ér­tékű (800 ezer forintnál drá­gább) gépen, berendezésen három műszakban dolgoznak, A gyár ipari, építőipari ter­melése 103,3 százalékos volt, 8,8 százalékkal növekedett az árbevétel, s 4,6 százalékkal a vele arányos nyereség. A termelékenység is nőtt, bár szerényebb. Türelemmel kell kivárni, hogy az új munká­sok teljesítménye elérje a törzsgárdáét. Ezt a már em­lített műszaki-gazdasági in­tézkedésekkel együtt a kis lépések taktikájának nevez­hetjük. Csakúgy mint a szakmunkások növelésére irányuló belső-külső szerve­zést, intézkedést. — Most végződtek a to­vábbképző tanfolyamok — mondja Nagy József. — És miközben kétszeresére nőtt a munkaidőben továbbkép­zésre, szakmunkásképzőre járók száma, 0,1 százalékkal nőtt a munkaidő kihaszná­lása. — A továbbképzés, a kép­zés is a jövő. a fejlődés egyik forrása. — A fizikai létszám mint­egy egynegyede tanult eb­ben az oktatási évben — mondja Juhász Imre. — A szakmunkások köte­lező továbbképzése is fon­tos nekünk. Annyira komo­lyan vesszük mi is, az em­berek is, hogy megkérdezik: beírtuk-e a munkakönyvük­be, mert az fontos, annak nyoma legyen. — Ha valahol, nálunk vál­lalati érdek a továbbképzés. Az egyedi gépgyártás, az új meg új gyártmányok, a kor­szerű technológia megköve­teli a rendszeres elméleti és gyakorlati továbbképzést. Szép, napos a délelőtt. Az aprítógépgyári porta csendes. Bent az udvaron se látni csellengő embert, unalomból nézelődő munkást. A vezetők szerint sokat változott a munkások fegyelme, tartása. Ügy gondolják, van értelme a munkának és bizonyít­ják is. A munkaügyi osztályon a rengeteg felmérés, kimutatás között láttam egy kétsoros statisztikát is. Arról adott összegzést, hogy 1976-ban 3 ezer 126 munkaórát vittek el magánügy miatt a munka­idő-alapból a rövid eltávo­zások, de tavaly már csak 965 ói'át. Fokozatosan, türelmesen, a dolgozókkal szót értve, nem az eresz alatt ácsorogva, te­hát vállalkozószellemben munkálkodik az Aprítógép­gyár céljai, középtávú terve teljesítéséért. (Folytatjuk) Sóskúti Júlia Véletlenül ismerkedtek össze a Béke és Barát­ság ligetben. Egyszerre fedezték fel az üres asz­talt, és a két család tag­jai leültek ebédelni. A gyerekek a sült hurkát, felnőttek a birkapörköl­tet dicsérték, és ebéd után megállapították: jó lenne máskor is össze­futni. Felírták egymás címét, és kiderült, hogy több mint 6 hónapja szomszédok, ugyanabban az épületben laknak. Rá­juk és a többi „honfog­laló” fiatalra gondolva kopogtam be néhány la­kótelepi családhoz. Lakatos József Jászberény központjában, a Varjas Sán­dor úti-lakótelepen lakik csa­ládjával 1973 óta. A telep egyik épülete 44 családnak — fiatal házasoknak — ad ott­hont, a másik a 24 lakásos ház lakói idősek, nyugdíja­sok. A két üpéletnek egy szűk udvara van. — Hogy milyenek vagyunk mi, lakótelepiek? Érdeklődők és közömbösek, örökké moz­gók és otthonülők, barátko- zók és egymást marók. Az elmondottak azonban nem­csak a lakótelepeken élőkre jellemzők. Az utcában, ahol gyerekkoromban laktunk az egyik család 10 évig nem szólt közvetlen szomszédjá­hoz, mert összevesztek egy jérce miatt, ami átrepült a kerítésen. Voltak viszont olyan szomszédasszonyok is, akik éveken át küldtek kós­tolót egymásnak. —■ A lakótelepen? Itt sem köszön mindenki a másiknak, nem haragból, hanem mert siet, vagy nem tudja ki az, akivel a lépcsőházban talál­kozik. Az asszonyok, ha a konyháról esik szó, azt mond­ják el egymásnak, hogy a tí­pus-, vagy a kímélő kosztra érdemes előfizetni. Van olyan dolog is, amely egyformán bosszant minden lakót. Az udvaron, ami nem nagyobb mint egy kertes ház portája, hetven gyerek játszana — ha lenne hely — az idősebb la­kók viszont szívesen pihenné­nek néha egy csendes pádon. Ebből viták támadnak, egy­mást okolják, pedig az igazi ok, hogy kicsi az udvar. De van napos oldala is a lakó­telepi életnek. Én például két Mi, lakótelepiek Csodák az Apritógépgyárban — Ha egy fiatal hozzánk szerződig esztergályostanuló­nak, írásba adjuk: havi 300 forintos ösztöndíjat kap a gyártól. Ha pedig végez,- — erről is papírja van — nő­sülés után másfél, két éven belül lakást biztosít neki a vállalat. — Nagy József, az Aprítógépgyár munkaügyi osztályának vezetője a kimu­tatásait nézegeti. A gyárnak most harmincöt tanulója van, géplakatos, villanysze­relő, vasszerkezeti lakatos és esztergályos-forgácsoló szak­mákban. — Nagyon kevés. Ezt Vincze Árpád gazda­sági igazgató is elismeri. — Ki tudja miért, keve­sen akarnak esztergályosok lenni. Itt Jászberényben leg­alábbis nem. Beszélünk a szülőkkel, pedagógusokkal, mindhiába. A szülők hüm- mögnek. Hát már inkább mást tanuljon az a gyerek, ezt mondják. Most a festő, a vízvezeték, meg az autó­szerelő szakma a favorit. Még azt is hiába mondom, hogyha valaki, hát egy ki­váló forgácsoló szakmunkás hazaviszi innét a hat-hétezer forintját havonta. Erre is csak hümmögés a válasz. Pedig nekünk olyan szép fel­adataink vannak és olyan szépnek ígérkező jövőnk. A szakmunkások számának emelése az egyedi gépgyár­tásban a fejlődés egyik leg­fontosabb feltétele. Nem vál­tozott volna a tavalyi hely­zet? 1977 januárjában az Aprítógépgyár vezetői azt mondták, akár ötszáz szak­munkásnak is tudnának munkát adni. Azóta a szak­munkás-tanulók képzésén, a gyári munkások átképzésén túl, nem mentek többre? Juhász Imre szervezési osztályvezető, Vincze Árpád gazdasági igazgató azonban emlékeztet egy éppen egy esztendeje . történt ese­ményre. Kétszáz új szakmunkás — Többszörös cserékkel, könyvjóváírással átvettük a MEZŐGÉP Vállalat jászbe­rényi gyáregységét és a Vas­ipari Vállalat jászberényi te­lephelyét. Ez utóbbit meg­szüntettük, a munkásait pe­dig behoztuk a nagy gyárba. A MEZŐGÉP volt telepét vi­szont fejlesztjük. Fokozato­san felkészítjük a munkáso­kat a megváltozott felada­tokra, hogy meg tudjanak felelni az aprítógépgyári kö­vetelményeknek. Kétszáz szakmunkást „nyertünk” így, s ők is jól jártak, hiszen ahogy átvettük őket egy, egy forint ötven fillérrel növeltük az órabérüket. — A követelmény is meg­nőtt — Vincze Árpád nem titkolja ezt sem. — Dehát az igényesebb, jobb mun­káért a megfelelő bér jár, nem? A Vasipari Vállalattól ér­kező emberek eleinte talán sokat berzenkedtek a nagy- vállalati rend, az üzemi szo­kások és a fegyelem miatt. Nem azért, mert nem akar­tak dolgozni, mert lógósok, fegyelmezetlenek voltak. Mást szoktak meg, kicsit sza­badabb életet, alacsonyabb kerítést. Már emléke is alig van a kezdés sok nehézsé­gének. — Türelem, kölcsönös bi­zalom és megértés, fokoza­tosság, ez vezérelt bennün­ket. A szervezési osztályve­zető annak örül, hogy eb­ben az időben sem volt kü­lönösebb bajuk a munkafe­gyelemmel. Nem, még ak­kor se, ha a statisztika sze­rint nő a fegyelmi vétségek száma. Ez azonbon azt is jelenti: szigorúbb a mérce, hamarabb észreveszik a hi­bát és mernek már számon kérni. Ennek ellenére nem panaszkodnak a fluktuáció miatt, ami szinte nullára csökkent. A JAMOMIX sikere Pintér Péla hatvani kertes házából költözött Jászberény­be, a Lehel Vezér téri 48 la­kásos telepre. A Hűtőgép­gyárban dolgozik, munkája — Folytassuk tovább, hi­szen a MEZŐGÉP-esetről is van mit mondanunk. Tudo­másul kellett vennünk, hogy ők más gyártmányok, más technológia, más igények sze­rint dolgoztak. Azonnal nem lehetett elérni, hogy export- megrendeléseket tudjanak teljesíteni. El kellett kezdeni lassan, kis lépésekkel. Be­csületükre mondom a me­zőgépes volt gárdának, hogy tavaly novemberben hozzá­kezdtek egy — a gyárban is — új termék, a Stetter-do_ bök gyártásához. Nem más ez, mint egy nyugatnémet építőipari gép keverődobja. Tőkés export, rangos fel­adat. Már havi harminc „fut” belőle, a bemutatkozás jól sikerült. Juhász Imre közbeszól: — Az elsőt követte a má­sodik, a markoló, a Magyar Hajó- és Darugyár úszóda­ruihoz. Az is rendben volt. És eljött az AGROMAS- EXPO, ahol díjat nyertek a JAMOMIX-szel, a jászberé­nyiek és a mosonmagyaróvá­riak járvadolgozó takar­mánykeverőjével. Tőkés im­portból mintegy 50 millióba mellett vállalta, hogy segít feleségének a házmesteri te­endők ellátásában. — Túlzásnak tartom, a kö­zömbösséget, az elzárkózást egyértelműen, csak a lakóte­lepiek számlájára írják. Igaz itt több olyan család van szem előtt, amelynek az „át­állás” konfliktusokkal jár. Könnyebb lenne viszont beil­leszkedésük, ha több segítsé­get kapnának a tanácstól, a társadalmi szervektől, a mun ­kahelyekről és egymástól. Közös feladat ugyanis, hogy a lakótelepen játszótér épüljön, az amúgyis szűk udvart ne foglalják el a lakók gépko­csijukkal, hogy berendezze­nek egy-egy szobányi helyi­séget — erre szinte minden lakótelepen lehetőség adódik — ahol a gyesen lévő édes­anyák találkozhatnának. A Lehel Vezér téri lakóte­lepet 17 évvel ezelőtt adták át rendeltetésének, az első „honfoglalók” egy része az­óta elköltözött innen, de gyakran visszalátogatnak és úgy köszöntik az itt lakókat, mint kedves, volt lakótársa­kat. T. A. Könnyebb lenne a beilleszkedés olyan családdal ismerkedtem meg itt, akikhez a közös ér­deklődésen alapuló barátság fűz. Több mint 5 éve, hogy össze járunk, amikor időnk és gyerekeink engedik, együtt megyünk szórakozni. Az a vé­leményem, hogy jóval több barátom akkor sem lenne, ha mondjuk a Szív, vagy a Lili­om utcában laknék. Kedvező kép Fülöp Tivadarné, a Hűtő­gépgyárban dolgozik, férje is ott dolgozik, 3 éves kisfiúk van, a Balaton utcából köl­töztek 3 hónappal ezelőtt a gyár melletti lakótelepre. A város „legifjabb” telepén 4 lakásos, OTP társasházakban, 24 család lakik. — Ahhoz, hogy megfogal­mazzam, milyen az élet a la­kótelepen, kevés a 3 hónap. Azt viszont máris elmondha­tom, hogy itt a valóságban is együtt él a 24 család. A min­den kényelmet biztosító össz­komfortra, a kommunális el­látásra, a barátságos környe­zetre gondolva, azt mondom, hogy a köztudatban a való­ságnál, sötétebb a lakótele­pekről festett kép. Lehet, hogy nekünk szerencsénk is van, hiszen cűyan helyen kaptunk otthont, amely ren­delkezik mindazokkal az adottságokkal, amik össze­hozzák az embereket. Tőlünk alig 100 méterre van a CSE­MEGE bolt, a zöldség-gyü­mölcs bolt, Jászberény leg­korszerűbb óvodája, a fedett sportcsarnok, a műjégpálya, a strandfürdő és a nemrég megnyitott ifjúsági klub. A Zagyva-parton rövidesen el­kezdik a hobbykertek kimé­rését, ez újabb lehetőség a barátkozásra, mert aki ma el­mondja szomszédjának, hogy milyen palántákat sikerült beszerezni, az holnap is ta­lál közös témát. Harag és kóstoló

Next

/
Oldalképek
Tartalom