Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-24 / 147. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 24. MAz Interkozmosz program A Csehszlovák Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetének munkatársa az Interkozmosz műholdakról érkező adatokat feldolgozó számitógép magnetofonegységét szabályozza A madarak navigációja és az űrhajózás A Hold Meghódítása után az ember már a távolabbi bolygók felé tekint. Egyelőre még csak kutatószondákat küldenek a Marsra, a Vénuszra, de már megkezdődött az űrhajók felkészítése a távolabbi űrutakra. Az ember Marsrepülésére valószínűleg még ebben az évezredben sor kerül, és ma már a 21. század űrrepüléseire is készülődnek. Kilenc szocialista ország képviselői 1967-ben elfogadták az Interkozmosz-progra- mot. Ez a nemzetközi együttműködési megállapodás lehetőséget ad a kisebb országok tudósainak, hogy tudományos-technikai felkészültségüknek megfelelő feladatokat vállalhassanak a világűrben. Hazánk is kiveszi a részét ebben a tevékenységben. A kozmikus fizikában például a magyar szakemberek több érdekes kísérletet készítettek elő és hajtottak végre a kozmikus sugárzás úgynevezett kemény összetevőinek a kutatásában. Az első munkálatokat a Vertikal—1 és a Vertikal—2 geofizikai rakétákkal végezték el. Az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetének tudósai a Szovjet Tudományos Akadémia Ver- nadszikijról elnevezett Geokémiai és Analitikai Intézetének munkatársaival, valamint a Csehszlovák Tudományos Akadémia Csillagászati Intézetének munkatársaival közösen tanulmányozták a mikrometeorit-ré- szecskék térbeli sűrűségét és kémiai összetételét. A prágai A. S. Popov Telekommunikációs Kutató Intézetben a szocialista országok közös űrkutatási programja keretében eddig 18 berendezést fejlesztettek ki és készítettek el, majd 10 műholdba szerelték be az intézet munkatársai. A műszereket a Nap röntgensugárzásának, az optikai szféÜj, nagy jelentőségű ku- tatási eszközzel gyarapodik ebben az évben a Bolgár Népköztársaság, a Balkánfélsziget legnagyobb csillagvizsgáló obszervatóriumával.. Építésénél megvalósították mindazt az építészeti megoldást, amely mai ismereteink szerint a legjobb vizsgálati lehetőségeket biztosítja. Helyét a Roüope hegységben, zavartalan környezetben jelölték ki, amely szintén a legjobb megfigyelési lehetőségeket biztosítja. A kupola feltűnő magassága egyetlen célt szolgál: a lehető legnagyobb mérési érzékenység és mérési pontosság elérését. A kellő pontosság biztosításához a távcső környezetéből Jci kell küszöbölni a legkisebb rendkívüli légáramlásokat, a csillag leképezését rontó legparányibb légmozgásokat is. A légáramlások nagyon is megváltoztatják a levegő törésmutatóját. íg^, a csillagból a műszerbe érkező fény útja parányi méretekben módosul, s mivel a módosulás a változékony légáramlatok következtében egyre változik. a végkövetkezmény: az ellenőrizhetetlen kóbor légáramlatok a csillag fényében parányi vibrálásokat okoznak. A »zavaró légáramlások elkerülésére szolgál a kupola viszonylag nagy magassága. A talaj egyenetlen felmelegedései és az egyenetlen éjszakai lehűlés ra sugárzásának és a mik- rometeoritok sebességének és energiájának mérésére használták. Az intézetben tele- metrikus adók is készülnek, amelyek a Földre továbbítják az Interkozmosz-műholdak tudományos adatait. 1975-ben Prágában szovjet—magyar—csehszlovák következtében talajközelben mindig találkozunk kisebb-nagyobb légáramlatokkal. Ezért kellett a kupolát és benne a műszert a lehető legnagyobb talajszint feletti magasságba telepíteni. Nemcsak a külső légáramlásoktól keli azonban védeni a műszert: a kupolanyílás környéki légáramlások elkerülése végett a csillagászok még a leghidegebb télen is a szabad ég alatt dolgoznak. Sőt a tervezéskor tekintetbe kellett venni azt a szigorú előírást is. hogy a kupolatérben a napi hőmérséklet-ingadozás nem haladhatja meg az 5 C-fokot. Ez azt jelenti, hogy a kupolában az éjszakai hőmérsékletből még a legnagyobb nappali hőségben sem lehet 5 C-foknál nagyobb az eltérés. Ezért védik a kupolát napközben felmelegedéstől, ezért borítják kívülről fényes, fényvisszaverő felülettel. A kupolabelső nappali felmelegedésének megakadályozását szolgálja a kupolaborítás belső légcirkulációs rendszere ás: a levegőbe- szívó nyílásokon át állandóan a bent levőnél hűvösebb levegő áramlik a kupola két rétese közötti járatokba, ott felfelé halad, majd a kuoola csúcsán távozik. Ez az önműködő léghűtő berendezés szakadatlanul működik. A csillagvizsgálót csehszlovák építészek készítették, berendezései pedig az NDK-beli ..Karl- Zeiss” jénai gyárból származnak. Legnagyobb műszere egy kétméteres átmérőjű teleszkóp. egyezményt írtak alá egy „Anosz-ellipsz” nevű új mesterséges hold berendezéseinek és programjának az előkészítéséről. Az Interkoz- mosz-esaládba tartozó mesterséges hold főleg a Napból és a csillagokból származó kozmikus sugárzásokat vizsgálja. Mikroorganizmusok a kozmoszban Régóta ismert, hogy a baktériumok milyen jól tűrik a zord klímát, a 80—90 C fokos hideget, vagy a gejzírek forró vizét. Sarkvidéken és a sivatagokon egyaránt megélnek a mikrobák. Mondhatnánk, hogy — emberi mércével — a „lehetetlenség határán” is léteznek, A tetanusz kórokozója például oxigén nélkül is életképes. Az űrkutatás történetében számos példa bizonytíja a mikrobák túlélőképességét a világűrben. 1969 novemberében az Apollo—12 expedíció űrhajósai a Hold porsivatagjában földi eredetű mikrobát találtak: ezt két és félévvel korábban egy Surveyor—3 holdszonda vitte magával egyik műszerén a Hold felszínére. Ismerve egyes baktériumok hihetetlen mértékű alkalmazkodóképességét, a tudósok szerint érdemes a mikrobák után kutatni a világűrben, elsősorban talán a Mars bolygón. Az eddigi ismereteket alátámasztják a Frankfurti Egyetem kutatói is, akik szimulált és valódi űrkísérletekben tanulmányozták a világűr feltételeinek hatását a mikrobákra. A valódi kísérletek egyike az Apollo—16 fedélzetén történt. A kísérletek tapasztalatai szerint a baktériumspórák még az űr vákuumában is megőrizték életképességüket. A Nap ultraibolya sugárzása azonban allergiát váltott ki a mikroorganizmusokban. A vizsgálati eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a földi mikroorganizmusok a világűrben, ha a napsugárzás ellen védve vannak, túlélhetik a zord körülményeket. Azért szükséges, hogy az űrjárműveket, mesterséges holdakat, kutatószondákat csirátlanítsák, hogy más égitestek földi életanyaggal ne fertőződhessenek. A hosszú hónapokon, sőt éveken át tartó űrút során fantasztikus feladatok várnak az űrhajósokra. A legnehezebb ezek közül legyőzni az időt és a teret. Hogyan navigál az ember, amikor egy-egy űrutat már nem napokban, hanem hónapokban és években számolnak, és hogyan bírja ki a szervezete, biológiai órája a huzamos kizökkenést a földi élet időritmusából? A- NASA számára jelenleg zoológusok, biológusok és bionikái szakértők dolgoznak ennek felderítésén. Az egyik kutatócsoport a madarak hosszútávú repüléseivel, orientációjával, biológiai órájával foglalkozik. A kutatási eredményeket az űrhajózás számára szeretnék kamatoztatni. A természetben számos olyan állatfajt ismerünk, amely több ezer kilométeres vándorútja során kitűnően tájékozódik. Ilyenek a tengeri teknősök, egyes bálnafajok, több halfaj, a jegesmedve, stb. A pálmát ezen a téren mégis a madarak viszik el. Nemcsak a postagalambok, de számos más madárfaj is több ezer kilométeres ván- dorutat tesz meg nyílt óceánok felett, és halálos biztonsággal éri el úticélját. Hogyan tájékozódnak? A. második világháború befejezése óta igen sok kísérletet végeztek a madarak navigációs képességével kapcsolatban. Hogyan tájékozódik a madár repülése során? Amikor a madár a szárazföld felett repül rövidebb távolságokat szelve át, még csak mondhatjuk, hogy akár egy gép pilótája, „rááll egy folyóra”, vagy a terepviszonyokat használja fel orientációja során. Igen, de a vándormadarak sok ezer kilométeres utat tesznek megnyílt óceánok felett, amikor letekintve csak a végtelen, szűrFényképek a világűrből Húsz évvel ezelőtt csak a képzeletben élt Földünknek az űrből való szemlélése, rövid idő alatt azonban valósággá vált. A kozmoszból először rakétákkal fellőtt fényképezőgépek, majd mesterséges égitestekre szerelt fényképezőgépek készítettek felvételeket. A Földről a világűrből készült fényképek száma ma már sokmilliót tesz ki. Mire használhatók e fényképek? A meteorológia nagyon jól hasznosítja a világűrből készült fényképeket; eddig már sokezer hurrikánt, tájfunt fedeztek fel a fényképek segítségével. A meteorológiában az űrfelvételek további hasznosításának egyelőre az az akadálya, hogy nincs még meg az űrhajók magasságából látható felhőformák jegyzéke, illetve ábrakönyve. Az alkalmazás másik fontos területe a geodézia és a kartográfia. A geodézia óriási fejlődésen ment át a kozmikus geodézia segítségével, sikerült például eddig sohasem remélt pontossággal meghatározni Földünk alakját. A kartográfia ugyanakkor még kevéssé használta ki a mesterséges holdak által nyújtott lehetőségeket. Az űrfényképezésnek még sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy felhasználható lehessen egy-egy kisebb terület földrajzi tárgyainak a rögzítéséhez. Annál nagyobb és gyorsabb siker válható e felvételektől a geológia terüleke, egyhangú víztükröt láthatják. ' A legújabb kísérletek eredményei szerint a vándormadarak a földmágnesség változásaiból is információkat szereznek hosszútávú repülésük során. Ez lenne tehát titkos iránytűjük? A madarak mágnesség iránti érzékenységét -a német Wiltschko és az amerikai Keeton csaknem egy időben mutatta ki. Végül egyes tudósok arra esküsznek, hogy az uralkodó óceáni szélirányok adnak pontos tájékoztatást a madaraknak hosszútávú repülésük során. Iránytű és életkor Az elmúlt tíz évben a kutatók több ízben vizsgálták a madarak tájékozódóképessége és életkoruk közötti összefüggéseket. Egy Perdeck nevű amerikai biológus költözködés előtt álló seregélycsoportot gyűjtött össze. A csoportban fiatal é%.öreg egyedek is voltak. A öltözködés előtt néhány nappal a biológus az egész csoportot a megszokott starthelyzettől nyugati irányba helyezte át. (Természetesen a kísérletben résztvevő összes seregélyt meggyűrűzték.) Amikor elérkezett az indulás^ megfigyelték, hogy mind az öreg, mind a fiatal seregélyek az idegen starthely ellenére is azonnal a helyes déli irányba indultak el. A meglepetés azonban a landolásnál érte a Perdeck-féle kutatócsoportot. Az öregek a szokott helyükön szálltak le, míg a fiatalok ettől nyugatra. Az öregek tehát útközben korrigálták a szögeltérést, amely az áthelyezésből adódott, a fiatalok viszont erre nem voltak képesek. Ez azt látszik alátámasztani, hogy a madarak navigációs képessége nem veleszületett tulajdonság, hanem az életkorral együtt fejlődik ki. A NASA kutatóit, a katotén. A mesterséges holdak által készített felvételek ki tűnő áttekintést nyújtanak a földfelszín nagy formáiról, nagy területek geológiai alakulatairól és lenn a Földön meg nem állapítható összefüggéseiről. Jól hasznosíthatók az űrfényképek Földünk természeti kincseinek, kőolajlelőhelyeinek, érclelőhelyeinek a kutatásában is. Ezekhez természetesen jó támpontot adnak azok az ismeretek, amelyeket az adott területekről a hagyományos módszerekkel a tudomány összegyűjtött. A kozmikus fényképek révén pontosan megállapíthatók az áradások vagy másnál szakértőket, a bionikusokat leginkább talán az izgatja, tudnak-e a madarak a csillagok után tájékozódni. A haditechnikában csillagászati navigáción az irányított lövedékek programirányításának egyik rendszerét értjük. A gyakorlatban a lövedékeken két távcsövet helyeznek el, és mindegyiket egy-egy erős fényű csillagra irányítják. A távcsöveket fotocellával vezérelt szervoberende- zés állandóan az irányzott csillagon tartja. Indítás előtt a pályaadatokat memória- egységbe programozzák, tehát meghatározzák, hogy a pálya egyes pontjain a távcsöveknek a stabilizált síkkal milyen szöget kell bezárniuk. Az utóbbi évtizedekben különféle madarakkal igen sok planetáriumi kísérletet végeztek, ahol a madaraknak a csillagképeket a planetárium falára vetítették. Sokszor megtévesztő csillaghelyzetet formáltak a kísérleti madarak számára. Sajnos a kísérletekből nem lehet egybehangzó eredményeket levonni. Nem sikerült bizonyítani, hogy a madarak hosszú távú repülésük során kizárólag a csillagok állása után orientálódnak. Madarak és csillagok A most folyó NASA-kísér- letek során — amelyeknek valószínűleg nem fogják minden eredményét nyilvánosságra hozni — arra szeretnénk feleletet kapni, hogyan tájékozódik a madár repülésekor, hogyan tartja az irányt, és végzi a szöghelyesbítést, hogyan működik a biológiai órája, és hogyan repül „vakon”, tehát olyan időben amikor nem látja az eget, a földet és a tengert. Tekintve, hogy az eddigi kísérleti eredmények nem egybehangzóak, nincs tiszta képük a tudósoknak a madarak „iránytűjéről”. Az is lehet, hogy navigációjuk során többféle „belső műszerre”, támaszkodnak. Ha ez így van, a madarak irányítórendszere tökéletesebb, mint egy komplikált elektronikus rendszer. Érthető, hogy a szakértők, a bionikusok szeretnék ezt napjainkban lemásolni. fajta természeti katasztrófák területei. A mesterséges holdak segítségével készült színes fényképfelvételeken jól meg lehet majd különböztetni a különféle talajfajtákat és a talajfélék nedvesség- tartalmát. Számos fényképen jól érzékelhetők a szikese- dés folyamatai. Sok kísérlet történt az erdőterületeknek a felmérésére és az erdei fakészlet becslésére. E kísérletek meglepően jó eredményekkel jártak. A fényképek nagy segítséget nyújtanak az óceánoknak olyan halászatra alkalmas területeinek a felkutatására, amelyek jelenleg még ismeretlenek. Új csillagvizsgáló Elkészült a kupola H. J. Az Európai Űrkutatási Központ Meteosat-1 nevű holdja készítette ezt a felvételt a Guineai-öböl fölött a Földről
