Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-24 / 147. szám
1978. június 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILM JEGYZET Á javíthatatlan A kutyából nem lesz szalonna álbölcsességre komponálta filmjét Philippe de Broca. Szerencsére Jean Paul Belmondo a rendezővel együtt bőven gondoskodik arról, nehogy bármit is komolyan vegyünk ebben a vígjátékban. Csupán a játékot kell komolyan vennünk. Az arisztokratikus kézlegyintés bizonyára most sem marad majd el sok-sok nézőtől — „micsoda bytaság az egész” —, de a nevető izmaikat ők sem, és senki sem tudja fé- kentartani. És ez ennek a filmnek az értéke. A csillag mozikba keresve 6em lehetne jobb filmet találni, a nézőket felüdíti Belmondo Victor ja. Amikor a rokonszenves kalandor börtönőreitől búcsúzik, már sejtjük, minden eddiginél nagyobb vagányságá- nak lehetünk, tanúi. Nem is csalatkozunk, Belmondo eláraszt trükkjeivel bennünket, magához láncolja képzeletünket. Igaz, Geneviéve Bujold ágyába is bebújik, — ámbár akkor csalódást okoz a filmbéli Mariénak és a nézőnek egyaránt. Mert mindenki azf várná, hogy... s közben ellopják a hármasoltárt, a milliós műkincset. Ilyen ravasz ez a Belmondo... A mindenfajta csalafintaságokkal zsúfolt habkönnyű történetnek talán éppen ez a jelenet a csúcsa, a film ettől kezdve némi tanmeseszerűséget is felvesz, — pedig nyáron nem kell a nagykabát. De ha már mindenképpen eszmei mondanivalót keresünk — mindenkit emlékeztetünk ezt megelőzően az ahol nincs, ott ne keress igazára — maradjunk abban, hogy a pénzszerzés komédiájának bur- leszkbe hajló kritikája ez a film, vagy ha úgy tetszik a gátlástalan érvényesülés paródiája. De legjobb ha csupán arra gondolunk amit látunk. Belmondó színészi zsonglőrködése, Geneviéve Bujold szépsége megéri, hogy megnézzük filmjüket. T. L. Debreceni hívogató Kórusfesztivál, nyári tárlat, dzsessz napok Debrecenbe könnyen elutazhatnak a Szolnok megyeiek. Aki a közeljövőben vállalkozik egy-két napos debreceni kirándulásra : bizonyára nem bánja meg. A hagyományokhoz híven ezen a nyáron is gazdag, változatos kulturális program várja a Hajdúság „fővárosába” látogatókat és természetesen a város lakóit. A zenekedvelőknek különösen sok örömet szerezhet az idei nyár. A városi tanács udvarén neves kama-' raegyüttesek vendégszereplésével rendeznek szabadtéri hangversenyeket. Többek között fellép az Európá- hírű moszkvai vonósnégyes is. Július 10—15 között zajlik -le a nyolcadik alkalommal megrendezésre kerjilő Bartók Béla nemzetközi kő- rusverseny. A debreceni fesztiválon — amely rangos helyet foglal el az európai kórusversenyek sorában — az idén negyven hazai és húsz külföldi együttes mutatkozik be. A versenyprogramok bemutatóin kívül a városban. — és a megye más településein — több alkalommal adnak hangversenyeket, szerenádesteket az együttesek, Debrecen másik nagy — nemzetközileg is „jegyzett” — zenei eseményére szeptember 8—10 között kerül sor, ekkor rendezik a dzsessz- napokat, amelyen a legjobb hazai zenekarokon kívül több neves külföldi együttes is föllép. A dzsessznapok programját szakmai viták, filmvetítések, hanglemez- és hangszerbemutatók, kiállítások teszik teljessé. Az ifjúsági parkban — a fiatalok örömére — a nyár folyamán föllép a hazai popzene úgyszólván minden számottevő együttese, a nagyerdei szabadtéri színpadon ugyancsak több könnyűzenei hangverseny lesz. ' Itt szerepel július elsején a világhírű szovjet Joszif Kobzon és együttese. Gazdag a képzőművészeti program is. Július 16-án a VI. Országos Nyári Tárlatot nyitják meg a tudomány- egyetem díszudvarán, a népművészet kedvelői pedig a nádudvari fekete kerámia mesterének, Fazekas Lajosnak az alkotásait és a „Szolnok megye népművészete” című kiállítást láthatják július-augusztusban. Szeptember elején lublini grafikus- művészek alkotásaiból nyílik kiállítás. Tízezreket vonzanak évek óta a Hajdúság fővárosának augusztus 20-i rendezvényei, elsősorban a virágkarnevál. Az idei alkotmányünnepen a város különböző pontjain tizenöt kitűnő együttes — közte hét külföldi csoport — ad zenei és folklórműsort. sz. j. Bodonyi szőttes Alkotótábor Karcagon A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet részlegében népi hagyományok felhasználásával régi eszvátákon, azaz szövőszékeken készítik a palóc népművészeti szőtteseket Július 9. és 22. között harmadik alkalommal rendeznek Karcagon képzőművészeti alkotótábort amatőr festők, grafikusok, kerámi- kusok és szobrászok számára, akik szaktanárok irányításával dolgozhatnak. A programban képzőművészeti előadások, filmvetítések is szerepelnek. Az alkotótábor otthont ad a karcagi irodalmi kör tagjainak is. fl TIT rendezésében Országos vándorgyűlés A TIT egészségügyi választmánya és Szolnok megyei szervezete rendezésében tartják Szolnokon, kedden, szerdán és csütörtökön a XI. országos egészségügyi vándorgyűlést. A helyőrségi művelődési házban kedden délelőtt reprezentatív, a konferencia témaköreivel összefüggő kiállítást nyit meg dr. Somogyi Endre, a TIT egészségügyi választmányának elnöke, majd kora délután kezdődik az első ülésszak, amelynek a környezetvédelem egészségügyi kérdései a főbb témája. Szeptembertől magyar nyelv és irodalom, matematika, környezetismeret, énekzene, testnevelés és új tantárgyként rajz és technika szerepel majd az elsőosztá- lyosok órarendjében. Különösen jelentős, hogy a bevezetésre kerülő új tanterv megszüntette az anyartyelv tantárgyakra történő szét- parcellázását, és a nyelv- használat fejlesztését állítja előtérbe. Nem lesz tehát a jövőben az - órarendben olvasás és írás óra, ezeket magukban foglalják a magyar nyelv és irodalom órák. Gyakorlatilag anyanyelvi foglalkozást jelentenek, legföljebb egy- egy alkalommal többet írnak vagy olvasnak. Bár az órákon külön nem tanulnak nyelvtant, illetve irodalmat, a beszédgyakorlás és az írás közben a nyelvtani szabályokat alkalmazzák, az új ábécés könyv szövegeinek nagy része pedig értékes irodalmi alkotás. Más változást is tükröz az elsősök órarendje. Korábban az olvasás és az írás órák közé valamilyen más tantárgyat, számtant, esetleg környezetismeretet iktattak be a pedagógusok. A jü- vőben két egymást követő 45 perces anyanyelvi foglalkozás szervesen kapcsolódik egymáshoz. A közöttük levő szünet csupán pihenést jelent, majd a becsöngetés után ott folytatják, ahol abbahagyták. Iskoláinkban továbbra is az úgynevezett álló írást tanítják a pedagógusok, a tan- tervtervezetek társadalmi bírálóinak 99 százaléka ugyanis elvetette az enyhén dőlt írás bevezetését. Az új tantervek azonban lehetővé teszik, hogy a betűtanítás módszerét, a betűk kapcsolásának módját a nevelők legjobb meggyőződésüknek megfelelően maguk határozzák meg. Az új tantervek és a tankönyvek már az első osztályban tanító nevelők kezében vannak. Ismerkednek, barátkoznak velük, és a nyári vakációban is készülnek a szeptemberi tanévkezdésre. A megélhetés apró szigete „— körülötte körbe fordul e táj.” (József A.: Holt vidék) — Mi már csak itt boldogulunk. Ennyit szól csak. Térül-fordul. Kezében köcsög. A forró vizet hordja az üstből. A teknőbe. — Mondják a lányaim is váltig, miért nem adom oda a szennyest. Kimossák ők géppel. A teknő fölé hajol. Téglányi szappannal dörgöli a ruhát. Időnként kipillant az udvarra, a nyárikonyha felé, ég-e a tűz rendesen? Keze fejével meg-megigazítja a szemüveget az orrán. — A doktor úr is azt. mondja, jobb nekünk itt a tanyán. Ő vette észre azt is, hogy hályog van a szememen. A kutyák felmordulnak láncaik végén. Az öregasszony, vagy ahogy errefelé mondják: a néne már a konyhaajtóban áll. — Az egyik szomszéd. Hazafelé tart — mondja, inkább csak úgy önmagának. Áll az ajtóban. Nézi, amit már belülről is lát — hetven éve — a tanyát, A Nap megáll a tanya felett. — Mi már csak itt boldogulunk — folytatja a néne a teknő mellől. — Ugye az ember is túl van már a hetvenen. Itt dolgozott egészen tavalyig a téeszben. Most meg már nyugdíjas. Az ajtó mögül két kottás kotyog közbe. — Április utolján ültettem őket. Elég későn, de van már vagy hetven az egyhetes csirkéből is. Nekünk abból van ugye a megélhetésünk, ami a tanya körül megterem, eléldegél. Mi a városban éhen vesznénk. A néne szemüvege bepárásodik a telc- nőből felszálló gőztől. Leveszi, kötényéhez törölgeti. — Ruhát csak nagy ritkán veszünk. Az embernek is ez a rend ruhája volt eddig, gmit negyvenöt éve a szülei csináltattak az eskü- vőnkre. Tavalyelőtt a sógor temetésére vettünk újat. Annyi azért van. hogy tisztán járjunk. De a jószág mellé minek is volna a nagy cifraság. — Szomszédolni úgyse érünk rá. Amikor meg egyszer egy hónapban megvesszük a sót, cukrot, gyufát meg a lámpaolajat, ahhoz sem kell kihuzakodni. Meg azután nem is igen megyünk mi sehová. Az ember még el-eljár a téesz- be dolgozgatni ezt azt. Legtöbbet meg itthon vagyunk. így is alig győzzük: ugye itt van most is a mák, azt bekapálni, azután a két birka, meg a bárány, a baromfiak, a három malac, azt mind ellátni, nemsokára jön a kukorica. A kerítést meg múlt ünnepen reperáltuk. A kimosott ruhák csöpögő csomókban sorakoznak a lócán. A néne az udvarra dönti a szennyeslét. A föld mohón szívja be azt is. Felnéz az égre. — Eső kellene. Más baj nincs. Nem szorulunk mi senkire. Jut innen még a piacra is. És beszéljenek akármit, ha kétszer annyi jutna is. kevés lenne ezeknek a városiaknak. De marad a három családunknak is. Mert van ám hat unokánk, meg három dédunokánk. Csak hát... Sóhajt. — Üres marad utánunk a tanya. Nem kell egyiknek sem. Talán igazuk is van. Aki tanulhat valamit, könnyebben boldogul a városban. Mi is sokszor gondoltuk az emberrel: talán csak kellene egy házat venni a városban. De hát mit csinálhattunk volna mi ott? Csak ülni. mint a kotló a tojáson? Minden nélkül! — Hogy van mozi, meg tévé? Van hát. Én is voltam egyszer moziban. Még leánykoromban. Kell is az a fiataloknak. De mi jól megvagyunk már arra a pár évre a lámpa melr lett is. no meg a telepes rádióval. Mindig kifigyeljük, mikor van a nóta, azután a muzsikaszó mellett morzsolunk. Mondják, hogy talán idevezetik a villanyt. Ügy lehet, akkor még majd a város is erre nő tovább. Biztos, hogy jó lesz az is. Hiszen, ha fiatalok lennénk! Mélázva legyint átázott gyökérkezeivel. — De hát a fiataloknak is meg kell fogniuk manapság a pénzt. Aki dolgozik rendesen, aki tud rendesen dolgozni, azzal eddig se volt. ezután se lesz baj. De dolgozni, azt kell. A városban is, a falun is. meg itt. a tanyán is. A tanyán, ahol mi születtünk és éltünk. Mi itt boldogultunk. itt boldogulunk, itt is halunk majd meg ... Mert ez a tanya: a megélhetés apró szigete. Egy-két öreg épület. Közötte fák. Körötte holdnyi föld — a háztáji. Lábas jószágok. Néhány szerszám. Vetemény. Egy-egy élet. Kővári E. Péter Száz éve született Horváth János János iroda- Horváth lomtörfénész. egyetemi tanár szellemi jelenléte ma is eleven: irodalomtanárok és kutatók nemzedékeit nevelte fel az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemen, akik közül sokan tevékeny alkotói tudományos életünknek és oktatásunknak napjainkban is. Nemrég jelent meg a fél évszázada készült, de teljességében eddig még nem publikált összefoglaló munkája. A magyar irodalom fejlődéstörténete, és revelációként hatott ötven év után is. Mi a titka annak, hogy bár koncepcióját túlhaladta az idő, életműve mégsem csak részleteiben érdekes számunkra, nemcsak kultúrtörténeti értékként tartjuk számon? Nagy egyéniség volt, erkölcsi ereje ép tudós komolysága, következetessége folytán munkássága a legnagyobbakéhez mérhető életművé kerekedett, és mint alkotás hordoz érvényes tanulságokat, és hat az utókorra. Pályakezdésekor, századunk elején a pozitivizmus sivár adathalmozása uralkodott a magyar irodalom történetírásban. Horváth János társadalomfilozófiai felkészültséggel fogott hozzá tudományos módszere és irodalom-koncepciója kidolgozásához. Az elemző és a szintetizáló munkát egyaránt elengedhetetlennek, a mélyreható és teljességre törekvő filológiai elemzést minden szintézis elemi feltételének tartotta. „A gondolkodást nem szolgáló ismeretre, és nem ismereten alapuló szintézisekre nincsen szükségünk” — vallotta. Kivételes anyagismerettel és következetességgel törekedett a hét évszázados magyar irodalom „önelvű” rendszerének feltárására. Az irodalom önfejlődését azonban nem elszigetelten vizsgálta az élettől, a társadalmi valóságtól; az irodalmi tudatot írók és olvasók, alkotók és közönség sok évszázados közös munkájának fogta fej. Eszménye a nemzeti klasszicizmus volt, amely a nemzeti és az európai, a magyar és az általános emberi, a hagyományos és a korszerű szintézisét jelentette számára, s Arany János és Kemény Zsigmond életművében látta legmarkánsabban megvalósulni. Barta János Horváth János munkásságát is a nemzeti klasszicizmus maradandó teljesítményeként és lezáródásaként értékeli: „a magyarságnak mint nemzetnek az a kibontakozási vonala és lehetősége, amelyet a múlt században Széchenyi, Arany, Kemény Zsigmond... hordoz, a nagy elvi igényű önelemzés és önismeret szintjén benne érte el betetőzését es szankcionálását —, de egyúttal lezárását is. Ez volt az utolsó nagy revelálódás, amely után már csak az újrakezdés következhetett”. századik Születésének évforduiún. .elvkor az ő munkássága is hagyománnyá vált már, emlékeznünk kell Horváth János hagyománytiszteletére, a nemzeti művelődés történeti értékeinek a tudatosításáért folytatott kitartó tevékenységére. Egyik tanulmányában írta: „Mert jó tudnunk az igazat. Jó tudnunk, hogy a múlt megbecsülése s eredményeinek a jövő fejlődésbe való. átvitele nálunk késő keletű, s talán még ma sem eléggé általános. Pedig a hagyomány tisztelete nem kisebb tényezője a haladásnak, mint maga a haladás ösztöne. Hatása alól még legmerészebb támadói sem menekülhetnek. Az emberiség, úgymond egy bölcselkedő, kétféle emberekből áll: élőkből és holtakból: a holtak számosabbak”. • Ez utóbbiakhoz tartozik ő is, immár majdnem két évtizede. Fogadjuk meg intelmét, és munkásságát becsüljük meg irodalmunk eleven, ható' örökségeként. A. J, Szeptembertől Anyanyelvi foglalkozás az első osztályban
