Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-20 / 143. szám
1978. június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tárgyalások a testvérkapcsolatok felvételéről Andrikó Miklós hazaérkezett Craiováról Érik a búza Újszerű műanyag csőidomokat készítenek Kunhegyesen, az Alföldi Szilikátipari Vállalat üzemében. Az új konstrukció tíz atmoszféra túlnyomást is kibír, és így már nemcsak az acél, hanem a vasbeton vizvezetékcsöveknek is vetélytársa lett Érdekek és garancia Hazaérkezett Craiováról Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, aki Szabó Istvánnak, a ^megyei pártbizottság osztály- vezetőjének kíséretében az elmúlt napokban tárgyalásokat folytatott Petre Preotea- saval, a romániai Dőlj megye pártbizottságának első titkárával a testvérkapcsolatok felvételéről, a két megye együttműködésének tartalmi kérdéseiről. lAndrikó Miklós vendéglátóinak társaságában megAkármennyire is csöpö- rög vagy zuhog az eső, az aratás egyre közelebb van. Igaz, a búzakalászok még zöldek, de az árpa itt-ott már sárgán hajladozik. — Körülbelül kéthetes késésiben van a természet — mondja dr. Ohladek Kálmán, a tiszajenői Tiszaimenti Termelőszövetkezet elnöke. — S ez azt jelenti, — fűzi tovább a gondolatot —. hogy mindenképpen nehéz betakarításra kell készülnünk, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy mikor akasztja meg, az amúgy is Péter—Pál után kezdett munkát, egy-egy kiadós zápor. A Tisizanuenti Tsz dolgozóinak egyébként is bőven akad íéltenivalójuk, hiszen a gazdaság földjeinek több mint fele árterület. Tavaly is nagy nehézséget okozott a folyó, az üzem viszont ennék ellenére — az okos, átgondolt intézkedések nyomán — talpon maradt. — Méghozzá úgy, hogy nem ettük meg ezt az évet — húzza ki magát ültében Osé- pe Lajos termelési főmérnök. — Kiszórtuk az összes műtrágyát, nem spóroltunk a vegyszerekkel és magunkkal se — tehát a jó termés lehetőségét megteremtettük. — No, aratásig azért még a búza is jó sokat kint alszik — inti óvatosságra az elnök a látogatott több craiovai üzemet, köztük az elektromos gépgyárat, a vegyipari kombinátot és egy kétszázhektáros üvegházat. A megyei pártbizottság első titkára megismerkedett a város nevezetességeivel, találkozott az egyetem vezetőivel is. A vidéki körúton Andri- ,kó Mjklós látogatást tett a segarceai állami gazdaságban, a gtngiovai termelőszövetkezetben és a központi homoki talajjavító intézetben. főmérnököt. — Az viszont már megváltoztathatatlanul igaz, hogy a jelkészülésünkkel igyekszünk kivédeni minden meglepetést. Tudniillik az aratás az egész évet eldöntő erőpróba, főképp nálunk, ahol a szántó csaknem jelén kalászos növények vannak... Én mindig azt szoktam mondani: aki a nyári betakarítással és a közvetlen utána való munkákkal megkésik, az nem végez abban az évben. Hogy ez ne fordulhasson elő, az idén egyharmaddal megnövelték a kombájnparkot, s így most már tíz gép várja kijavítva a startot. A szállításról nyolc billenős gépkocsi, és két „MTZ-sze- relvény” gondoskodik, ha nedves lesz a gabona a szárító is üzembe lép. A tárolással sincs hiba, hiszen az utolsó szem is fedél alá kerül. — Talán csodálkozik, hogy most nem hallja tőlünk a gazdászok szokásos alkatrész-panaszait — kacsint Csé- pe Lajos. — Ez azért van így, mert nálunk nagyon élelmes, mozgékony az anyagbeszerzés, és ezért már februárban megkezdhettük a kombájnok kijavítását. A mozgékony anyagbeszerzés feje, Lukács Dénes, műszaki főágazatvezető magabiztosam nyilatkozik. Magyar-pakisztáni megállapodás Közös pamut-kötöttáru- gyártásra írt alá a napokban együttműködési szerződést az Intercooperation Kereskedelemfejlesztési RT. pakisztáni partnerével, az International Founadtion and Garments céggel. A megállapodás alapján a következő négy évben évi 500—600 ezer dollár értékben szállítunk a Magyaróvári Kötöttárugyár pamutszövetéből a pakisztáni cégnek. Ebből az alapanyagból magyar műszaki és technológiai közreműködéssel készülne^ majd a legdivatosabb termékek, amelyekből a belföldi választékbővítés érdekében a. Konsumex nagyobb tételeket vissza is vásárol. — Tőlünk akár már holnap is indulhatnánk... Akármilyen szomorkás is lesz az idő, most se maradunk le az élmezőnytől! Ez szépen hangzik, de mi a véleménye a dologról a kom- bájnosmiak? — Hát mi lenne? — tárja szót a kezét az olajos munkaruhába bújt Vandrovnik János. — Valamennyien szerelők vagyunk, saját gépünkről gondoskodunk. Ha elromlik a kombájn, akkor az ránk nézve is bizonyítvány. Ezért aztán igyekszik mindenki úgy „sarkantyúzni a paripáját”, hogy végig versenyben maradjon az első helyért. — Aztán ahhoz mit szólnának, hogy az idén ne az ebédet hordjuk ki a határba, hanem magukat be a Rezedába? — kérdi a főmérnök. — Nem rossz ötlet, — helyesel a szerelő — elvégre az összes vágnivaló itt van a környéken, egy óra alatt oda- vissza megjárnánk. Meg aztán így asztalhoz ülhet az ember, és evés előtt az arcát, kezét is könnyebben leöblítheti. Az elképzelés fölött az egyéb teendőket is megbeszélő brigádgyűlés dönt majd, az viszont bizonyos, hogy egy szavazat már van a Rezeda mellett. — braun — Bábolnáról Tetra-telepek a Szovjetuniónak Évente mintégy 150 millió bábolnai pecsenyecsibe kerül a szovjet fogyasztók asztalára azokról az iparszerű tetra broiler telepekről, amelyeket a kombinát szállít a Szovjetunióba. A komplett istállóktól kezdve a technológián át a naposcsibéig — mindenről Bábolna gondoskodik. Külkereskedelmi irodájának, az Agráriának szakemberei tegnap utaztak Moszkvába, hogy a Budapesten június elején aláírt magyar—szovjet államközi szerződésnek megfelelően megállapodjanak az eddigi legnagyobb szállításban a szovjet külkereskedelmi vállalatokkal. A Szovjetunió külkereskedelmi vállalataival most megkötendő szerződés minden eddigit meghaladó mértékű szállításokról intézkedik majd. A kombinát bekapcsolódik a Szovjetunió X. ötéves tervének húsprogramjába. A feladat nagyságát jól érzékelteti, hogy a kombinát ipari üzemeiből három év alatt több istállót szállítanak majd a Szovjetunióba. mint amennyi most Bábolnán működik. Bábolna garantálja, hogy technológiája pontos alkalmazásával a szovjet tetra- telepeiken elérik azokat a termelési és gazdaságossági mutatókat, amelyek Bábolnára jellemzők. Egy-egy nagyértékű gépet ma mintegy 70—80 százalékig használnak ki a mezőgazdasági üzemek. Ennek több oka is van, de közülük is kiemelkedik az alkatrészellátás hiányossága, valamint az, hogy az egész javító és szervizrendszerünket harminc évvel, ezelőtt hozták létre az akkori helyzetnek megfelelően. Sok-sok év múlt el azóta, most ott tartunk, hogy kisebb változtatásokkal próbáljuk szervizelni 'a technikailag kétségkívül magas szintet elért mezőgazdasági gépeket, berendezéseket. Azt, hogy nap, mint nap a gazdaságokban a gépek 20—30 százaléka áll munkanélkül, jelentős részben befolyásolják a garanciális szervizhálózatban jelenleg uralkodó állapotok. Beavatatlarvoknak szinte áttekinthetetlen az egész működési Mechanizmus. Alapvető gond, hogy sok a garanciális javítórészleg, mindamellett aprók és szétszórtak. Ahány típusú mezőgazdasági gép van, szinte ugyanennyi szervizállomás dolgozik. Ma a rendszerek javító- és szervizr szolgáltatásain kívül egy-egy gazdaságnak tíz-tizenkét különböző vállalattal kell kapcsolatot tartania. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ez ügyben még közös főhatóság sincs, mert például a garanciális javítást vállaló termelőszövetkezetek és az AGROKER, a MÉM, a MEZŐGÉP pedig a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alá tartozik. Előre kifizetik Még ennél is több problémát okoz az, hogy miként oldhatók meg a garanciális javítások. Ma egyetlen ilyen központ sem érdekelt abban, hogy a meghibásodott gépet az első órákban vagy a garanciában vállalt utolsó nemegyszer 7—8. napon menjen kijavítani. Átalányt kapnak a munkájukért s az is inkább csak szívesség, ha szerelőik megjelennek az üzemekben. Ügy gondolják, hogy ingyen végzik a javítást, pedig ezért a szervizt ellátó vállalat már megkapta a maga járandóságát. A gazdaságok ugyanis a gép vásárlásakor a gép értékének 5—7 százalékát ezért kifizették, azaz a várható munka díját megelőlegezik. Konfliktushelyzetet teremt az is, hogy a gépet használó üzem pénzére köt szerződést a forgalmazó és a javító vállalat. Az eladó az üzlet lebonyolítása után már nem foglalkozik az árujával, a szervizelő pedig a maga hasznát nézve dolgozik, udvariasan vagy csak tessék-lássék módra. (Valami feltétlenül idekívánkozik: a sokat szidott, de lelkesen dolgozó mezőtúri szerviz kollektívája egyike az ország legjobb szolgáltatóinak.) Jogilag rendben, de Jogilag úgy tűnik, minden tiszta és tökéletes, ám a mechanizmussal baj van, mért az üzletben résztvevő partnerek érdekeltsége végül is elválik. Ma a garancia jobbára csak fogalmat jelent, mert valójában csak arra biztosíték, hogy a munka elvégzése után nem kell fizetni! Azt már előbb megtették. A jelenlegi gyakorlat egy nagyon fontos dolgot, az időtényezőt figyelmen kívül hagyja. Pedig egy nagy gép meghibásodása az egész mező- gazdasági folyamatot felborítja vagy bizonyos részeit lehetetlenné teszi. (Gondoljunk csak arra, hogy például egyes vegyszerek csak meghatározott hőmérsékleten hatnak, s 5—10 nappal később mit sem érnek.) Korábban, ha negyven MTZ—50- esből egy vagy kettő állt, még nem jelentett tragédiát, munkaszervezéssel át lehetett hidalni a gépek kiesését. Jelenleg viszont ezek helyett 3—4 Rába Steiger vagy K— 700-as végzi el ugyanazt a munkát, amit korábban a kisebb gépekre bíztak. Ha pedig ezek közül lesz munka- képtelen napokra két nagy teljesítményű traktor, akkor már szervezéssel nem sokra mehetnek. Ezért kellene, hogy a garancia ne azt jelentse, hogy tíz hónapig kijavítják a meghibásodott gépet, hanem azt, hogy a tíz hónapig állandóan munkaképes. A minőségi változás tehát sürgető, de a kérdés az: hogyan javíthatnánk. Erre többféle a válasz, ám a sorokat is rendezni kellene mielőbb. Elfogadható lenne, ha nagy erős körzeti szervizközpontokat hoznának létre. Ezekben az általánosan elterjedt és használatos gépeket lehetne javítani. Természetesen úgy, hogy ezek a központok alkatrészekkel, berendezésekkel jól felszereltek legyenek, és kiváló szakemberek dolgozzanak bennük. Amíg ezekből a nagy gépeket javító központokból többre is szükség van, — gazdasági, szállítási- okokból — addig a speciális gépekhez elegendő lenne egy va“-r két javító központ is. (Kétszáz Herrian-hoz nem célszerű öt javítóműhely, mert csak az alkatrész osztódik vele.) Külön probléma az öntözőgépek javítása. Erre ma senki sem vállalkozik. Azaz ahány üzem, any- nyi helyen barkácsolnak, sze- relgetik, javítgatják a szivattyúkat. Az öntözött terület nagy hányada ugyan az Alföldön van, de itt egyetlen egy szervizközpont vagy javító vállalat sincs. Szolnok megyében, helyzeténél fogva is volna lehetőség egy ilyen bázis létesítésére, ami nem kerülne sokba, a TRWV is segítene, s a termelési rendszerek sem zárkóznak el előle. Az anyagi érdekeltséget ’ * érdemes volna megvizsgálni a szolgáltatásban. Elképzelhető, hogy a javító a tényleges munkáért kapjon bért. Progresszíven lehetne fizetni azért, ha az első napon már kijavítják a gépet, s fordítva, ha csak a garancia utolsó napján. Mert jelenleg gyakran megtörténik, hogy a meghibásodott traktorok napokig állnak, amikor éppen csúcsmunka van, s hozzá nem nyúlhat a tsz egyetlen szerelője sem, mert elvesztik a garanciát. Pedig a gazdaság szakemberei is ki tudnák javítani a hibák döntő többségét, csakhogy ebben az esetben az előbbi probléma vetődik fel. Mi lenne például, ha az első napon nem jön a szerviz embere, s az üzem annak ellenére sem veszti el a garanciát, ha hozzányúlt. Elvégre így kisebb a kár, s népgazdasági szinten is, mintha napokig ott vesztegel a Rába-Steiger. Ami a polcon van Kapcsolódik a témához a mezőgazdasági gépek alkatrészellátásának gondja is. Lehet rajta vitatkozni, hogy ténylegesen mi okozza. Az IFA teherautókhoz az NDK szakemberei precízen meghatározták a pótalkatrész igényt, s ennek megfelelően ki is elégítik. Ennél inkábba baj az, hogy ezeket a nélkülözhetetlen anyagokat szétszórtan raktározzák az ország különböző helyein. A MEG- ÉV számításai szerint, ha 150 gazdaság egy helyen tartaná a szükséges alkatrészeket, 40 százalékkal kevesebbre lenne szükség! Rendkívül előnyös lenne még azért is egy ilyen megoldás, mert nem köt le tartósan annyi forgóeszközt a gazdaság. (A GITR hasonló módon kívánja partnergaz- daságainak biztosítani az IFA-hoz az alkatrészt.) Másik jellemző gond, hogy nem igény szerint vásárolnak az anyagbeszerzők, hanem „ami a polcon van, hadd jöjjön” — alapon. Mindenképpen szőfc kell ejteni a meglevő gépek védelméről, gondozásáról is. Semmiképpen sem megnyugtató, hogy egyes, több milliót érő gépek állnak télen a szabad ég alatt, amikor az egyéni paraszt még a szekerét is színben tartotta egész évben. Avar László Darukülönlegesség Az Építőgépgyártó Vállalat Emelőgépgyárában elkészült, egy új típusú toronydarú első példánya. A gépújdonság egyik érdekessége, hogy önmagát szereli össze, Miközben a munkát a darukezelő harmadmagával a földről irányítja. Az elsőnek elkészült FT 40/50-es jelű toronydarut több hónapig tartó alapos vizsgálatnak vetik alá, jövőre pedig már öt darabot gyártanak belőle
