Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
1978. június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Levelek. kilószám Egy pályázat története Kezdődött 1977-ben - Végződik? „A lakásépítő kapacitás bővítését és korszerűsítését elősegítő PEVA rendszerű térzsalus építési technológia bevezetésével egyetértünk. Szolnokon a tömeges lakásépítés házgyári és üzemi panelos technológiával valósul meg. Kisebb nagyságrendben egyéb — blokkos, vázas, hagyományos — építési technológia is alkalmazásra kerül, elsősorban a magánépítkezéseknél, belvárosi rekonstrukció és íoghíj beépítések során. Az e területen jelentkező igények kielégítése a magas élőmunka-szükséglet miatt korlátozott. Indokolt tehát egy olyan technológia bevezetése, amely bővíti a választékot, a térségben működő építőipari szervezetek által alkalmazott technológiákat kiegészíti és lehetővé teszi az építési igények kielégítését. A korszerű technológiával épült épületek esztétikai hatása a városkép szempontjából is kedvező”. A levelet 1977. február 28- án keltezték. A címzett a Szolnok és Környéke Egyesült Építő- és Szakipari Szövetkezet, a feladó a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya volt. A szövetkezet az ötödik ötéves tervben vállalt lakás- építési feladatának szeretne eleget tenni. A hagyományos módszer helyett ezért kértek szakvéleményt új technológia bevezetésére. Azóta sok levelet írtak ebben az ügyben. 1. Részlet egy négyoldalas együttműködési megállapodásból, ugyancsak 1977. februárjából: „Jelen szerződésben felek kötelezik magukat, hogy az első 8 lakásos épület kivitelezésére és az ehhez szükséges feltételek rögzítésére 1978. II. negyedévéig tervezési, bonyolítási és vállalkozási szerződésekben állapodnak meg, továbbá, hogy az azt követő időszakra vonatkozóan 5 évre szóló kapacitásfoglalási szerződést kötnek mintegy 400 lakásnak a technológiával történő megvalósítására ...” A megállapodást az építőipari szövetkezet mellett aláírta a MÉSZÖV, a SZOL- NOKTERV, és a SZÖVTERV. „Takarékpénztári beruházású társasház-építkezések- nél a technológia alkalmazásával egyetértünk és a kivitelezői kapacitás függvényében mintegy 100—200 lakás megvalósítására tudunk megrendelést adni, ameny- nyiben a városi tanács építési területet tud biztosítani az építkezéshez, megfelelő közműellátottsággal”. Ezt a levelet 1977. június 2-án írták a szövetkezetnek az OTP megyei igazgatóságáról. 2. „Értesítem, hogy az Építésügyi Állami Támogatási Bizottság 1977. december 13-i ülésén jóváhagyta a szövetkezet 5,9 millió forintos beruházási költségirányzatú PEVA alagútzsalus építési mód bevezetésére vonatkozó pályázatát. — Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium. „Hitelkategória: hosszúlejáratú -és középlejáratú beruházási kölcsön, valamint forgóeszközkölcsön. összege: 8 580 000 forint”. — Az értesítést a Magyar Nemzeti Bank küldte a szövetkezetnek, 1978. január 11-én. Közben a szövetkezet többször levelet váltott a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalatával. A levélváltás . eredményeként a vállalat tájékoztatást adott a náluk már sikerrel alkalmazott technológiáról, valamint azt is megígérte, hogy nemcsak tapasztalatait, hanem az első munkákhoz szakembereit is kölcsönadja, illetve megtanítja a szolnokiakat a technológia alkalmazására. A pályázat és az állami, valamint OKISZ-támogatás elnyerése után a szövetkezetnek jó reményei voltak. „Jegyzőkönyv. Készült 1978. február 24-én a Szolnok városi Tanács V. B. mű' szaki osztály hivatalos helyiségében ... A városi tanács az ötödik ötéves terv során az alábbi területeket tudja biztosítani a PEVA-technológia alkalmazásához: Gerle utca 40 lakás, Bercsényi utca 33 lakás, Bartók Béla úton 50 lakás”. „1981-ben változatlan fizikai létszámmal, 340 fővel, termelési értékünket 38 millió többlettermeléssel tervezzük”. — Tóth Albert szövetkezeti elnök leveléből, amelyet az OKISZ-ba küldött 1978. március 8-án. Jegyzőkönyv arról, hogy a tanács által kijelölt helyekre a SZOLNOKTERV a munkát megkezdte. — 1978. március 3. 3. Április 12-én Molnár János, a KISZÖV elnöke levelet írt a városi tanács elnökének. Előző napon az elnökség ugyanis éppen az új technológia bevezetésére készülődő szolnoki szövetkezetről tárgyalt. Részlet a levélből: „... a szövetkezet vezetősége az új technológia alkalmazásához szükséges irányító szervezetet kialakította. A dolgozók betanítására a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalatával a szerződést megkötötte. E képzés is elindult, mivel évek óta Egerben jól alkalmazzák ezt az építési módot. A szükséges gépek, berendezések megrendelése megtörtént, folyamatosan érkeznek a gépek, a berendezések. .. . nem látjuk biztosítottnak a folyamatos munkának lehetőségét, a terület rendelkezésre bocsátásának üteme jelenlegi ismereteink szerint nem rendezett teljes egészében ... Nem akarunk mást, mint új módszerekkel, gyorsabban, több lakást építeni Szolnok város lakosságának ...” A válaszlevél április 24-én érkezett: 4> „Kérem, az új technológia alkalmazásának a lehetősé- . gét az érdekelt beruházó szervekkel, az OTP és a MÉSZÖV vezetésével egyeztessék ...” 4. Segélykérő levél a KI- SZÖV-ből, május 11-én: „Az új technológia bevezetése csak akkor gazdaságos, ha a szövetkezet évenként minimum 150 lakást tud építeni. A jelentős költséggel bevezetésre kerülő technológia feltételezi a folyamatos termelést, melyhez a terület nincs biztosítva.” Részlet a városi tanácsnál készült emlékeztetőből, május végén: „Jelenleg a szövetkezet PE- VA-technológiával épitendő lakásokra egy megbízatással, illetve szerződéssel rendelkezik.” Nem azért hagyjuk abba a levelek és az akták idézetét, mert csak ennyi van. A szövetkezet külön kapcsos irattartót nyitott nekik. Elég vaskos már az iratcsomó, de minél vastagabb, annál inkább kétségesebb, hogy a szövetkezet idejében hozzákezd a megvalósításhoz. Márpedig nem a levelek súlya és száma, hanem a lakások szaporodása érdekel mindenkit. A PEVA-techno- lógiával kényelmes, szép és nagy lakások építhetők, gyorsan, jó minőségben. Ha még kezdeni is lehetne gyorsan, határidőben, az lenne csak a nyereség! A lakásra váróknak a legnagyobb. Sóskúti Júlia Hangszóródobozok Ikarushoz Új termékként készülnek az Ikarus autóbuszok részére a műanyag hangszóródobozok Kenderesen, a Mát- raplast Műanyagfeldolgozó Szövetkezetben. Egyelőre harmincezer dobozra kaptak megrendelést, a próbagyártás sikere után. " \ | MfÁ _sjár- %-, v Mg Wj A Csavaripari Vállalat 1. sz. Gyárában az idén több mint egymilliárd darab kötőelemet - csavarokat, csavaranyákat, szegecseket stb. - gyártanak. A terv teljesítésének, illetve túlteljesítésének, egyik biztositéka, a gyár 48 szocialista és két munkabrigádjának versenyvállalása. Képünkön: részlet az üzemből. HAZAI, NAGYBAN Emlékek, izek idéződnek föl bennünk a szó hallatán, hiszen vélten vagy valóságosan mekkora örömet okozott a hazulról, a szülői házból érkezett csomag fölbontása, milyen utánozhatatlannak éreztük, már látogatóként betoppanva, anyánk főztjét, s az sem röstellendő élvezetek közül való, hogy távolból megtérve, rríélyen beszippantjuk a hazai föld illatát, a nekünk mindenütt hiányzó itthoni levegőt. Érdekes, de talán nem véletlen módon, a nagyban mért, s használt hazai már nem ennyire fontos, kedves. Meglehet, azért, mert érzelmileg nem kötődünk annyira hozzá, mint egyéni életünk sok más alkotóeleméhez. Értéke nagyobb lett Érzelmeirfk síkjáról az értelmére átlépve: gyorsan növekszik a hazai nyersanyagok minél ésszerűbb hasznosításának jelentősége. Gazdasági szükségszerűség megfogalmazója az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozata — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről —, amikor kimondja: „Törekedni kell a hazailag megtermelt, illetve importált alapanyag és nyersanyag egyre komplexebb felhasználására, a hazai munka által lehetséges maximális értéknövelés elérésére.” Ismeretes világgazdasági változások következményeként az importált energia- hordozók, nyersanyagok egyre drágábbak. Ezért azután hazai forrásaink értéke is nagyobb lett, s ami korábban nem tűnt kifizetődőnek — így a szénbányászat fejlesztése —, az gazdaságossá válik. Nem vagyunk könnyű helyzetben. Adottságainkhoz képest, túlságosan energia- és anyagigényes ipari termelésünk. A célszerű változások csak fokozatosan mehetnek végbe, s persze nem úgy, hogy lemondunk a szükséges importról. Ezt a termelés fejlesztése elengedhetetlenné teszi — gondoljunk csak az energiahordozókra, a nemzetközi munka- megosztásból következő behozatalra stb. —, de korántsem közömbös, mekkora az importnövekedés mértéke, s azzal párhuzamosan milyen fokú hazai nyersanyagaink hasznosítása. Inkább forintért Legtöbbször csak szakemberek szűk köre ismeri tövi- ről-hegyire egy-egy fejlesztési elhatározás indokait. A magunkfajta laikusok előtt csak nagyvonalakban ismertek az olyan tények, mint az például, hogy a négymil- liárd forint fejében létrehozott dunaújvárosi hullámpapírgyárban más célra nem alkalmas lombosfát. szalmát, hulladékpapírt dolgoznak fel. Másfajta eset. A gyulai húskombinát 1,3 milliárdba -kerül, s természetes, hazai nyersanyagokat használ. Ám úgy, hogy a fehérjében gazdag hulladékot húsliszt-üze- me várja, s nem — mint sok más vágóhídon, húsüzemben — a szeméttelep! Mert ez volt e melléktermékek sorsa, miközben tőkés valutáért nagy mennyiségben kényszerültünk húslisztet vásárolni a takarmányozáshoz! Hosszú időbe telt, míg minden érintett helyen belátták: célszerűbb kialakítani a hazai húsliszt- üzemek hálózatát, mintsem évről-évre több millió dollárt adni ezért a termékért. Külföldről vásároltuk, ezután majd a Borsod 'megyei Erdőbényéről kerül a növényvédőszer-iparba az a gyöngykovaföld, melyet ún. vivőanyagként használnak. Nemcsak hazai szükségleteinket fedezhetjük, hanem kivitelre is jut az építőiparban nélkülözhetetlen per_ litből, ha a gyakorlatba ültetik át a napjainkban készülő beruházási terveket. Folytathatjuk a sorolást a bauxitbányászattal, a Bitó II. és a deáki munkahelyek építésével, azután az idén kitermelendő 2.15 millió tonna kőolajjal, 6,9 milliárd köbméter földgázzal, mindazokkal a tervekkel, tényekkel. amelyek azt bizonyítják, nem vagyunk annyira szegények nyers- és alapanyagokban, mint azt sokan vélik, gondolják. Több utat járva Viszont a szükségesnél szegényebbek vagyunk ötletekben, rugalmasságban, makacs célratörésben, már ami a rendelkezésre álló javak minél teljesebb haszhosítá- sát illeti. Változatos utak kínálkoznak pedig ahhoz, hogy célba érkezhessünk! Sáfárkodhatunk jobban a hazaival például úgy, hogy a kivitelben mérsékeljük az anyagok, a félkésztermékek arányát, s növeljük az olyan termékét, amikben minél több nagy értékű fizikai, szellemi munkát adhatunk el. Ilyenek egyebek között a hírközlést szolgáló átviteltechnikai berendezések; viszonylag kis anyagérték, nagy munkaérték. Nem véletlen, hogy ezeknek az eszközöknek mind a termelése, mind a kivitele az ötödik ötéves tervben megkétszereződik. Járhatunk azon az úton is, ahol a műszaki fejlesztés kamatait zsebeljük be. Így például megfelelő technológiai változásokkal öt esztendő alatt tízezer kilométerrel növelhető a tehergépkocsi- abroncsok átlagos futásteljesítménye. A fajlagos acélfelhasználást pedig azzal is mérsékelhetjük, ha előnyt kap a süllyesztékes kovácsolás. E technológia nemcsak nagyobb méretpontosságot tesz lehetővé, hanem tekintélyes anyagmegtakarítást szintén, az ún. szabadon alakított hasonló rendeltetésű termékekkel összevetve körülbelül egyharmadnyit. Valamit, valamiért Természetesnek tarthatjuk, a süllyesztékes kovácsolás drágább, mint a hagyományos, de korántsem annyival, hogy ne érné meg a befektetést. Ahogy jól kamatoznak azok a többletköltségek is, amelyeket a már kimerült vagy kimerülőfélben levő olajmezők újbóli termelésbe foglalása — a széndioxid besajtolásos má- sodlagos-harmadlagos művelés — követel. Még . így is olcsóbb ez az olaj, mint az importból származó. Kifizetődő a7. a ráfordítás is, aminek fejében 1970 és 1980 között egyharmadával csökkent a klinker előállításához szükséges energia, s a példatárból még seregnyi más illusztráció emelhető ki. de talán ennyi is elég, hoav bizonyítsuk: mód van a birtokunkban levő javak jobb. célszerűbb hasznosítására. Ne feledjük: az ipari termelési költségek hetven százaléka az energia- és az anyaga^ ellenértéke! Egy százalékos mérséklése e kiadásnak, évente -l',5—4,fi milliárd forinttal egyenlő! Nagyonis kifizetődő tehát fölkutatni, számontartani, terveinkbe-, beilleszteni mindenfajta olyan lehetőséget, ami növeli a nagybani hazaiak kamatoztatását, legyen az bauxit, kőolaj, fa. szalma, rézérc, vagy akár alma, nyers hús, mészkő. Igaza van a szakembereknek, amikor azt mondják: értéktelen anyag nincs, csak célszerűtlen hasznosítás. M. O.