Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-15 / 139. szám
1978. június 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 VÍZIUTAK EURÓPÁBAN Előretör a hajózás Az 1300 tonnás, korszerű „Kőszeg” motoroshajó Menet közben fillérek, utólag százezrek Az elmúlt tíz évben megvalósult beruházások, rekonstrukciók nyomán Szolnok megyében alapvetően javultak a dolgozók munka- körülményei. Ez a fejlődés azonban nem mentes az ellentmondásoktól. A szak- szervezetek tapasztalatai szerint az építtetők sok esetben figyelmen kívül hagyják a munkavédelmi és szociális Közös felelősség Mi tehát a közös érdek? Elsősorban — együttes felelősséggel — már a tervezőasztalon úgy „megálmodni” a leendő üzem, létesítmény tervét, hogy az korszerű, veszélytelen, biztonságos legyen — és a beruházó „zsebének” megfeleljen. Hangsúlyozni kell az együttes felelősséget, hiszen olyan folyamatról van szó, amelynek minden fázisában az érdekéiteknek a felsorolt követelményekhez kell igazod- niok. A beruházásokkal kapcsolatos munkavédelmi tevékenység a szakszervezeti testületek és a munkavédelmi apparátus munkájának fonTervező, kivitelező, beruházó A megyében több jelentős üzem, létesítmény építésén dolgoznak. Ilyen a martfűi Növényolajgyár, a karcagi Phylaxia, a Tiszamenti Vegyiművek tripolit-foszfátüzeme, a több mint negyvenmilliós szociális beruházás a Tisza Cipőgyárban, az A-gyári öltözőkomplexum. Az építkezések rendszeres látogatói a munkavédelmi felügyelők. T. Szűcs Etelka Primőrtermelés hőenergiával szempontokat, más esetben gazdasági és pénzügyi okok miatt marad el az eredetileg tervezett létesítmények, berendezések megvalósítása. Mindez — nem egy esetben — a használatbavétel akadályává válik. A hibák, a hiányosságok elhárítása sokszor újabb beruházásokat igényel, tetemes költséggel jár, jelentős népgazdasági kárt okoz. tos része. Az elmúlt tíz évben jelentősen módosult a szakszervezet ilyen irányú munkája: az addigi gyakorlattal ellentétben már nem kell jóváhagyniok a kiviteli terveket. Ésszerű változtatás, hiszen a pontos tervelemzéshez sem idejük, sem megfelelő szaktudásuk nem volt a munkavédelmi felügyelőknek. A jóváhagyás eltörlésével egyidejűleg módosult ellenőrző, véleményező szerepük: a nagy beruházásoknál menet közben tartanak bejárásokat. Tanácsukkal, figyelmeztetésükkel így idejében, különösebb anyagi ráfordítás nélkül segítenek kiküszöbölni a hiányosságokat. Ugyancsak jó kapcsolat alakult ki a tervező vállalattal, minden nagyobb munkát egyeztetnek, az időközben kért változásokat is beleértve. Ám — és ebben a tervezőknek is igazat kell adni — egy-egy esetben túl hosszú az átfutási idő, mire az építkezés megkezdődik „lecsíp” a beruházó a költségekből. Miért most vált időszerűvé az európai csatornarendszer ügye? A válasz egyszerű: gazdasági szükségességből. A túlzsúfolt országutak, a túlterhelt vasutak szinte elke- rülheteitlenné teszik a víziszállítás bővítését, nem is szólva arról, hogy a szállítandó áruk mennyisége is egyre nő. Számítások szerint a gazdasági növekedés minden százaléka 1,3 százalékkal növeli az áruforgalmat. Becslések szerint 2000-ben legalább 30 százalékkal lesz nagyobb Európa áruforgalma, mint jelenleg. Olcsó szállítás Milyen előnyei vannak a belvízi hajózásnak? 1. Nagy teljesítőképesség. Csupán egyetlen 1500 tonnás uszály rakományához nem kevesebb mint 62 huszonnégy tonnás teherautóra lenne szükség. Ez a teherautósor több mint három kilométer hosszú lenne. 2. Alacsony személyzeti költségek. Az imént említett 1500 tonnás uszályhoz 1,7 személyre van szükség (egy négy uszályos egységhez ösz- szesen 7 főnyi legénység szükséges). A 62 teherautóhoz ugyanakkor 62 gépkocsi- vezető és ugyanannyi kocsikísérő. összesen 124 személy tartozik. 3j|Energiatakarékosság. Statisztikusok kiszámították, milyen távolságra lehet szállítani egy liter üzemanyaggal egy tonna fuvart. Az eredmény: olajvezetéken 127 kilométer, belvízi hajón 106 kilométer, vasúton 84 kilométer, országúton 24,5 kilométer és repülőgépen mindössze 1,6 kilométer távolságra. Az olajvezeték után tehát a fehérhajók igénylik a legkevesebb üzemanyagot. 4. Az uszályhajók különösen alkalmasak az úgynevezett ömlesztett- és tömegáru, mint a szén, ércek és egyéb ásványok, vegyi alapanyagok, műtrágyák, kő, homok, kavics, gabona, takarmány, fa, cellulóz és más hasonló áruk szállítására. A jelenlegi hajózás összmennyiségéből majdnem 98 százalékot tesznek ki ezek az áruk. 5. Az uszályok különösen alkalmasak nagyméretű szállítmányok, például nehéz gépek és ipari berendezések szállítására.' Linzből nemrégen egy reaktortartályt szállítottak az NSZK-ba. A tar4 tály külső átmérője hét méter, magassága 15 méter, súlya pedig 280 tonna volt. Ezt az óriást sem vasúton, sem országúton nem lehetett volna elszállítani. A reaktortartályt a Dunán juttatták el a Fekete-tengerig, onnan Rotterdamba, majd a Rajnán keresztül az NSZK-ba. 42 vízlépcső Mindezekkel az előnyökkel szemben csupán egyetlen hátránya van a belvízi hajózásnak: a hosszú időtartam. Egy teherautó a Fekete-tengertől Rotterdamig négy nap alatt teszi meg az utat. Ez hajón •— b Rajna—Majna—Duna- csatoma elkészülte után — 30—35 napot igényel majd. Hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy csupán a 133 kilométeres Európa-csatornán a Dunától a Rajnáig 16, a csatorna teljes hosszán 42 vízlépcső lesz majd. Nem lehet megjósolni, hogy a belvízi hajózás az ezredfordulón hány százalékát teszi ki a teljes áruszállításnak. A 70-es évek közepén Hollandiában mindenesetre 57 százalék, volt, az NSZK- ban 23, Jugoszláviában 11, Ausztriában, Franciaországban és a Szovjetunióban 5— 7, s Magyarországon csupán 4 százalék. A szakértők egyetértenek abban, hogy a belvízi hajózás aránya nőni fog. Ahogy az utóbbi két évtizedben a teherautó a vasútnak vált jelentős versenytársává, úgy a következő évtizedekben a hajózás tör majd előre. A csatornaépítés technikai feltételei többé kevésbé kezdenek kialakulni. Az ECE— IV. kategóriájú európai vízi- út méreteit jól tükrözik az 1959-ben megkezdett Rajna— Majna—Duna-csatorna adatai. Minimális szélessége 55 méter, átlagos mélysége négy méter, s 3300 tonnás szállítmányok továbbítására képes. Új ipari centrumok A csatornaépítés persze óriási összegekbe kerül. A Rajna—Majna—Duna-csatorna kilométerenként 16 millió márkát emészt föl. Nem csekély pénz ez, mégis valamivel olcsóbb, mint'egy ugyanilyen méretű autópálya. Ahol például természetesen folyóágy áll rendelkezésre, ott a csatornaépítés az autópálya költségeinek csupán 25—35 százalékába kerül. Nem Ts szólva arról, hogy a karbantartási költségek is lényegesen alacsonyabbak. Problémát jelent a környezetvédelem is. Még nem állapították meg egyértelműen, hogy a csatornaépítés miképpen hat a környezetre. Szakemberek egyetértenek abban, hogy a belvízi hajózás nem szennyezi a vizeket és a levegő elgázosításában messze az országúti forgalom alatt marad. Az aggodalom inkább amiatt van, hogy a csatornázás árt a talaj vízháztartásának. Attól is tartanak, hogy a csatornázott folyó öntisztító tevékenysége elmarad majd a szabad vizekétől. Az optimisták viszont azt hangoztatják, hogy a csatorna- építés jótékonyan hat a talaj vízellátására és kedvezően befolyásolja a klimatikus viszonyokat. A víziutakhoz természetesen kikötőkre van szükség, a kikötőkhöz vasúti és országúti összeköttetésre. Ezek pedig kedvező feltételeket jelentenek az iparnak. Nem véletlen, hogy a már korábban megépült Majna-csatorna 1937 és 1976 között megnégyszerezte a folyó áruforgalmát. Aschaffenburg és Nürnberg között ebben az időszakban több mint 290 jelentős ipari üzem létesült. Csupán az NSZK-ban általában a vízi- utak mentén háromszor akkora az ipari tevékenység, mint a távoleső vidékeken. Gáti István (Következik: III. Egészen Záhonyig) Jobb alkatrészellátás Nehéz aratásra számítanak a mezőgazdák; a szinte állandó esőzések nyomán erőteljesen fejlődik a növény- állomány, viszont, az érésben egyhetes késés mutatkozik. Emiatt valószínűleg később kezdődik az aratási főszezon, és ha a betakarítás idején is esős lesz az időjárás, akkor ugyancsak igyekez- niök kell majd a kombáj- nosoknak. Sok múlik azon, milyen a gépellátás és van-e, illetve az aratási főszezonban lesz-e elegendő alkatrész. A kereskedelem tájékoztatása szerint a termelők minden eddiginél jobb ellátásra számíthatnak. Az SZK—6- os kombájnokból jelenleg is tart a kedvezményes vásárlási akciói A mezőgazdaság kertészeti ágazatában évente 300— 400 ezer tonna tüzelőolaj vagy ezzel egyenértékű földgáz takarítható meg a föld mélyéből feltörő hévízforrások, vagyis a geotermikus energia szélesebb körű hasznosításával — állapítja meg a távlati fejlesztési program, amelyet a közelmúltban dolgoztak ki. Hazánkban több mint egy évtizede kezdődött meg az értékes természeti kincs szélesebb körű feltárása és hasznosítása. A Szentesen kialakult, s meleg- vizű forrásokra alapozott kertészeti gazdálkodás az utóbbi években az Alföld számos területén elterjedt, s ma már Magyarországon van világviszonylatban a emelkedik valamelyik építőanyag ára, a kivitelező már nem kapja meg az eredeti elemet, drágábbat, módosítottat tud csak beépíteni, tehát a munkavédelmiekkel összehangolt terv részben vagy egészben módosul. És a legtöbb esetben a szociális létesítmény, a védelmi berendezés látja kárát. Az is igaz, hogy nem minden hiányosság lesz akadálya az üzemeltetésnek, de hiány marad, amelyet valamikor valakinek pótolni kell. Sokszor nagy költséggel, esetenként termeléskieséssel. Gyakori hiányosság Van azonban — és elég gyakori — olyan hiányosság is, amely meghiúsítja^ a munka megkezdését. Legtöbbször az érintésvédelmi jegyzőkönyvek hiánya, a kazánok nyomástartó berendezéseinek kipróbálása marad el. Sok gondot okoznak az úgynevezett billenős ablakok, a padlóburkolatok minősége, a szabványtól eltérő elemek felszerelése, beépítése. A munkavédelmi felügyelők munkája, esetenként népszerűtlennek tűnő feljegyzései, kifogásai a biztonságos munkakörülmények megteremtését szolgálják. Munkájuk még eredményesebb lehet, ha együtt az érdekeltekkel, rendszeresen figyelemmel kísérik a mégoly kis „eseteket” is. Több szem többet lát. legnagyobb olyan kertészeti telep, amelyet termálvízzel fűtenek. A természet ajándékával 900 ezer négyzetméternyi növényház és összesen ugyanilyen alapte- Tületű fóliasátrak alatt biztosítják a primőrök fejlődéséhez szükséges hőmérsékletet. A távlati fejlesztési terv a geotermikus energia széles körű mezőgazdasági felhasználásával számol. 1990-ig 440 hektár fóliatelep és 280 hektár kertészeti növényház fűtését tervezik a hőforrások 100 Celsius-fok körüli vizével. A jelenlegi olajárak mellett a hévízzel történő fűtés évi másfél— kétmilliárd forint körüli összeg megtakarítását eredményezi majd a népgazdaságnak. A tervek szerint a 100 Celsius-fok körüli melegvizek hasznosítását a. mezőgazdaság más ágazatában is fokozzák. Kitűnő lehetőséget kínál például a baromfi- és sertésnevelő telepek fűtésére, szemes- és szálastakarmányok, gabonafélék, fű- szerpaprika, vetőmag szárítására és hőkezelésére. Ez szükségszerű, mert a mező- gazdaság jelenleg a szárításhoz használja fel a legtöbb energiát. A szárításra jelenleg alkalmazott geotermikus energiahasznosító berendezések alapvető hátránya azonban, hogy csak alacsony hőmérsékletű szárító levegőt tudnak biztosítani, amely lényegében csak előszárításokra használható. A műszaki-fejlesztési program nagyobb teljesítményű szárítóberendezések kifejlesztését is előirányozza. A kitűzött tervek, célok távlati megvalósítását hatékonyan előmozdítja, hogy a hazánkban eddig elért eredmények elismeréseképpen a KGST-n belül, Magyarországot bízták meg a 100 Celsius- fok alatti hőmérsékletű termálvizekkel foglalkozó kutatómunka összefogásával. A kutatóbázishoz a többi KGST-ország szakintézményei és szakemberei csatlakoznak, közösen végzik a kutatói-fejlesztési munkát, s az eredményeket minden évben nemzetközi geotermikus konferencián értékelik. Ez az új szabászgép a posztócipők felsőrészeit vágja ki Kunszentmártonban, a Tisza Cipőgyár gyáregységében. Az NSZK-ból vásárolt gépet három műszakban üzemeltetik, igy naponta 1400 pár cipő felsőrésze készül el. A gépkezelőt fotocellasor védi az esetleges balesettől a korszerű berendezésen
