Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-14 / 112. szám

1978. május 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Olcsón — jót! SONKÁS BURGONYA Hozzávalók (három sze­mélyre): 1 kg burgonya (5,— Ft), 1 pohár tejföl (5,—Ft), 2 tojás, kevés vaj, só (3— 4,— Ft), 20 dkg sonka (18,— Ft). A burgonyát héjában meg­főzzük, és meghámozva ka­rikára vágjuk. A tejfölt a darált, füstölt sonkával si­mára keverjük, hozzáadunk egy evőkanál olvasztott va­jat, a tojások sárgáját és (ha a sonka nem túl sós) kevés sót. összekeverjük a karikára vágott burgonyá­val és a tojások kemény habbá vert fehérjével, mély jénai tálba öntve a sütőben kissé átsütjük. (Meghinthet­jük a tetejét kevés reszelt sajttal is.) Ebédre, vacsorára egy­aránt ajánlom, kiadós étel 32 forintból. Kovács Györgyné Szolnok SAPKÁK A kalap az elegáns klasszikus kabáthoz illő viselet, de a trencskó és egyéb sportos hosszú vagy rövid kabáthoz a puha sapka az elő­nyös, kényelmes és korhatár nélküli viselet. 1. Puha tweed anyagból készült magasított oldalrésszel, keskeny hosszúkás silddel. 2. Az üzletekben kapható színes svájci sapka bőségét féloldalra húzva csinos viselet. Keskeny körpántía is varrhatjuk. 3. Részekből szabott puha kalap, sűrűn tűzött karimával. Ké­szülhet szövetből, ballonból, esőkabátanyagból, sőt farmeranyagBől színes tűzéssel. 4. Aprómintás pepita a hagyományos slides sapka, hátul ma­gasított. az arc felé laposodik és patenttal vagy összevarrással rögzítjük a sildhez. 5. Több részből szabott bőrsapka, keskeny pántba fogva, vas­tag szálú tűzés díszítéssel. 6. Színes, kockás, slides sapka, dísze a homlokpántba fogott ferde kockás pánt, mely a fejtetőn gombolódik. Dohányzó gyerekek I Mi köze hozzá? Amíg az orvos megérkezik... Gyakran kérdezik a szülők az újszülött csecsemők láto­gatásakor: — Vajon észreveszem-e, ha gyermekem beteg lesz? — Egészen biztos —nyug­tatjuk meg az édesanyákat. Az anya az egész napot a gyermekkel tölti, eteti, ápol­ja, itehát megfigyeli lassan minden mozdulatát, minden rezzenését megismeri, tud­ja, hogy mi mit jelent, így természetesen észreveszi, há valami nincs rendben, ha étvágytalanabb, ha nyűgö­sebb. A gyermekek betegsé­gére nem egyformán rea­gálnak a szülők. Van, aki a legkisebb panasszal orvos­hoz rohan, mások későn je­lentkeznek, vagy ami a leg­rosszabb, a szomszédasz- szony tanácsát fogadják meg, s maguk kezdik el gyógyí­tani a csecsemőt, holott azt sem tudják, hogy mi baja van. Természetesen, amíg az orvos megérkezik, tehetünk mi is néhány dolgot gyer­mekünkkel, hogy legalább az állapota ne romolják. Ilyen például a lázcsillapí­tás. Ha melegebbnek érez­zük a gyermeket, ez még egyáltalán nem biztos, hogy lázat jelent, ezért minden­kor mérjük meg a hőmér­sékletét. A lázmérés cse­csemőnél nem veszélytelen dolog, a lábakat villafogás­sal rögzítjük, nehogy eltör­jön a hőmérő. Ha magas lázról van szó, akkor leg­helyesebb a langyos törzs­borogatás, amíg az orvos megérkezik, de ha van er­re a célra lázcsillapító kú­punk, adjunk a gyermek­nek. Láz esetén mindig < jó, ha gyakran teáztatunk, a lázas beteg ugyanis sok fo- lyodékot kíván. Vannak azonban olyan esetek, ami­kor a láz nem csillapítható kúppal, mert például has­menése van a gyermeknek. Ilyenkor mindig várjuk meg az orvosi utasítást, mert a tabletta mennyiségét az or­vos határozza meg. Ha többször hányt a cse­csemő, és sok folyadékot veszít, ezt feltétlenül pótol­nunk kell teáztatással. Elő­ször csak néhány kávéska­nállal adjiunk a csaknem hi­deg citromos teából. Tíz perc múlva ismételjük meg. Ha újabb hányás nem követ­kezik bel, akkor a mennyisé­get lassan emeljük. Soha ne akarjunk egyszerre sok fo­lyadékot megitatni, ez úgyis reménytelen marad. Termé­szetesen más az olyan há­nyás, ami azért van, mert a csecsemő túl sokat evett, de ezt az anya általában amúgy is látja. Ugyancsak szüksé­ges a folyadékpótlás has­menés esetén. Csak a legritkább esetben fordul elő, hogy az orvos rögtön tud menni a beteg gyermekhez. A szülő sokat segíthet azzal, hogy megfi­gyeli a gyereket, akiről az­tán referálhat az orvosnak. Mit figyeljünk meg ilyen­kor? A gyermek általános állapotát, milyen a kedélye, az étvágya. Hányszor mér­tünk lázat, milyen volt a hőmérséklete? Milyen gyógy­szerrel csillapítottuk, hasz­nált-e. Hasmenéses csecse­mőnél fontos, hogy egy ilyen pelenka kéznél legyen. A gondos megfigyelés az orvos munkáját megkönnyíti. S. L. A fájós lábú Bodri Veteményezzünk "Még nem késő elkezdeni a sárgadinnye vetését. A fészkeket gondosan előké­szítjük a vetéshez, 120x120 centiméter tő- és sortávol­ságban; A fészkek nagysága 30x30 centiméter legyen. Minden fészekbe rakjunk 1,5—2 kilogramm érett trá­gyát, amit a talajjal elkeve­rünk. Fészkenként négy-öt csíráztatott magot vessünk. Az előcsíráztatáshoz nedves fűrészporba tegyük a ma­gokat, és néhány napig szo­bahőmérsékleten tartsuk. Ha a talaj hőmérséklete elérte a 10—12 Celsius fo­kot, akkor vethető az ubor­ka is. A talajelőkészítés ez esetben is fontos féladat minden kiskerttulajdonos­nak. Négyzetméterenként négy-öt ’kiló érett trágyát 2 deka pétisót, 2 deka szu­perfoszfátot és 1 deka kén­savas káliumot szórjunk ki és dolgozzunk be gondosan a talaj felső rétegébe, kö­rülbelül 15—20 centiméter mélységbe. Az uborka veté­sekor fészkenként négy-öt magot kell kiszórni, kötött talajon két-három centimé­ter, homokon pedig négy centiméter mélységben. Vethetjük már a babot. Ügyeljünk azonban arra, hogy mély fekvésű, hideg talajba bab ne kerüljön, mert a várt terméseredmény el­marad. Nyári fogyasztásra 30 cen­timéteres sortávolságban, há­rom-négy centi mélyen vet­hetjük a céklát. Szalay Csilla Megsántult a Bodri lába, nem mehetett iskolába. Nem bicegett fűhöz-fához, elván- szorgott a macskához. — Cirmos mama, segíts rajtam, meglásd, hálás le­szek majdan: jogok kövér egereket, nem ígérek egye­beket. De a macska jejét rázta s a szavait sem cifrázta: — Jól ismerlek én már téged, ne várj tőlem segít- get. Te vagy az a híres le­gény, aki morog, ugat fel­lém, aki hajszol a kert alatt, pedig sosem bántottalak. Hallgatni ezt nem volt kedve, s Bodri elment res­telkedve, egyenest a patak­szélre,’ ott gágogott libanéne. — Fáj a lábam, kedves néne, orvosság vagy tanács kéne, hisz barátod voltam neked, tudod, mindig tisz­teltelek. Lépett a lúd egynéhányat, s azt felelte a kutyának: i— Rossz helyen jársz, Bodri, nálam, nékem is fáj a ballábam, te haraptál ab­ba bele, meg is látszik még a helye. Ej, de kínos — szedte- vette —, Bodri ezt már el­feledte! Nem is várta be a végét, otthagyta hát liba- nénét. Elbicegett sántikálva, az udvarig meg sem állva. Odaért a szemétdombra, s lám a kakas máris mondja: — Mi a bajod, Bodri ko­ma? Tán nem ízlett a la­koma? Hanem mindjárt for­dulj egyet, ha tyúkhúsra kaptál kedvét! Ámde, lá­tom, baj van nálad, emelge­ted egyik lábad, s a képed is csupa bánat, még tán bi­zony megsajnállak. Nagyon fájt a Bodri iába, s nem volt kedve a tréfára. Emelgette beteg lábát, és a csirkék megsajnálták. A ka­kas meg nézte, nézte, hát egy .tüskét vett rajt’ észre. S ha már látta, ott nem hagyta, a csőrével lám, ki­kapta. Nyüszített is erre Bodri, ámbár kár volt már morog­ni, mert a fájós, beteg lá­ba meg is gyógyult egy csa­pásra. Hálálkodva köszöngette, aztán útját tovább vet­te, s szaporán járt a négy lába, sie­tett az iskolába. Ám azóta so­sem bántott macs­kát, libát s más jószágot. Ügy gon­dolta, hogy: el­végre, rászorul­hat segítségre. L údgágogás, macskaének, ezzel vége a mesének. Zsombok Zoltán A parkban három 12 év körüli kisfiú ül a pádon. Ci­garettáznak. Zavartalanul fújják a füstöt, mit sem törődnek a körülöttük járó­kelő felnőttekkel. Egy idő­sebb férfi lép hozzájuk, s hivatkozva a dohányzás ár­talmaira, a gyerekek távol­levő szüleire, megpróbálja rávenni őket, hogy dobják el a cigarettát. A gyerekek nem szívlelik meg intelmeit, — Mi köze hozzá? — mondják, s nyugodtan to­vább fújják a füstöt. Szinte mindennapos do­log, hogy a gyerekek visz- szauítasítják a számukra is­meretlen felnőttek jóindula­tú figyelmeztetéseit. Majd Fotósarok Tavasszal érzi legjobban iaz ember, hogy szeretné nem­csak megismerni, hanem megörökíteni is a körülötte lévő .világot, rögzíteni az élményt az objektív segít­ségével. Ilyenkor fogéko­nyabbak vagyunk a szépre, észrevesszük az indulato­kat, a hangulatokat, a moz­gást, |a szüntelen változó életet. Persze ahhoz, hogy mindennek a lényegét ad­juk vissza képen, meg kell ismerkednünk | a fotózás titkaival. Ebben kíván se­gítséget nyújtani rovatunk rríost induló, tíz folytatás­ból álló sorozata, a Fotó­sarok. negyedszázaddal ezelőtti gyermekkoromra visszaemlé­kezve, csodálkozva mond­hatom, hogy számunkra minden felnőtt egy kicsit annak a társadalomnak a képviselője volt, amely pe- velt bennünket, amely szá- monkérte tetteinket. Nem­csak szüléink vagy az isme­rősök előtt nem mertünk rágyújtani vagy káromkod­ni, de általában egyetlen felnőtt előtt sem. Könnyű a változás okát kideríteni. Sok szülő szinte egyedül magának tartja fenn a jogot, hogy gyermekének bármit is megtiltson vagy bármire utasítsa, sőt figyel­meztesse. Ez lehet az oka a felnőt­tek közönyének is. Amiért nem figyelmeztetik a veszé­lyes játékot űző gyereket, nem lépnek közbe idejében, hogy balesetet vagy éppen tragédiát megakadályozza­nak. Sajnos, sok példaakad erre. Oly kevés időt tölthet az ember a gyerekeivel, s oly sok veszély leselkedik rá­juk. Én mindig arra taní­tom a fiaimalt, hogy min­den felnőtt jóindulatú intel­meit fogadják meg. Miért ne vigyázzon rájuk az egész felnőtt társadalom, ha már magam nem foghatom min­dig a kezüket? Különböző típusú fényképezőgépek FÉNYKÉPEZŐGÉPET VÁSÁROLUNK Magyarországon kétmilliónál is több fényképezőgép van forgalomban. A kidolgo­zó laboratóriumok felmérései szerint a fel­vételek ötven százaléka technikailag hibás. Ez a két adat máris bizonyítja, hogy mi­lyen népszerű a fényképezés, s azt is, hogy amatőrjeinknek van még mit tanulniuk. Fényképezőgépet általában az OFOTÉRT szaküzleteiben érdemes vásárolni, mivel itt a legnagyobb a választék, szakszerű felvi­lágosítással szolgálnak, s mód van a gépek szerkezeti kipróbálására. Természetesen mielőtt elindulunk, már otthon érdemes mérlegelni a különböző szempontokat. Első szempont a pénz. A kereskedelemben kap­ható fényképezőgép-típusokat áruk és hasz­nálhatóságuk szerint nagyjából három cso­portra lehet osztani. Az első csoport 100— 500 Ft közötti gépeket sorolhatjuk például az Etűd, a Ljubitel, a Szmena, a Beiretté és a Certó. Ezek szerény kivitelű gépek, elsősorban azoknak ajánlhatók, akik ritkán fényképeznek, s megelégszenek a gyenge­feloldó képességű lencse által rajzolt kis­méretű nagyításokkal. Második csoportba az 1500—2500 forint közötti áron kapható gépeket soroljuk. Ilyenek a szovjet gépek közül a Zorkij, a Zenit, a Fed és a Kijev típusai. Ezek a gépek rendkívül megbíz­hatók, s szinte elnyűhetetlenek. Az ama­tőröket sokszor évtizedeken át kiszolgál­ják. Az ilyen gépekkel készült felvételek már jól nagyíthatók, a beállítást távmérő, a helyes expozíciót pedig beépített fény­mérő segíti. A harmadik csoportba az NDK gyártmányú Practica család széles skálája tartozik. Ezek 4—7000 Ft között kaphatók. Előnyük, hogy a kitűnő tulajdonságokkal rendelkező alapgép a későbbiekben objek- tívekkel, keresőkkel, szűrőkkel, közgyűrűk­kel és még számtalan tartozékkal nagyér­tékű és komplett fotófelszereléssé fejleszt­hető. Természetesen a felsoroltakon kívül még számos géptípus kapható a kereskedelem­ben, ezek közül a megbízható, de kissé bor­sos árú japán gyártmányú gépek érdemel­nek említést. Ilyenek a Jashyca és az Olympus különböző típusai. Vásárlás előtt tehát figyelembe kell ven­nünk, hogy mennyi pénzt kívánunk erre fordítani, s milyen igényeket támasztunk a fényképezőgépekkel szemben. Aki évente két-három tekercs filmnél többet kíván el­fényképezni, annak érdemesebb a drágább, jobb tulajdonságokkal rendelkező típusok valamelyikét választania, mert ezekkel sok éven át fényképezhet. Mielőtt megvásárolnánk a fényképező­gépet, már az üzletben érdemes alaposan szemügyre venni. Feltétlenül vizsgáljuk meg az objektívet, hogy a gyártás során a lencsében nem maradt-e légbuborék. A zárszerkezet működéséről úgy győződhe­tünk meg, ha először B-re állítjuk az idő­skálát, ekkor a redőnyök, vagy a lamellák addig maradnak nyitva, míg az exponáló gombot lenyomva tartjuk. Ezután sorba egyre rövidebb időket állítunk be, s a zár­nak is szemmel láthatóan rövidebb idő alatt kell lefutnia. A vakuszinkront úgy próbáljuk ki, hogy a villanólámpáját az objektív felé fordítjuk, s exponáláskor egy, a hátlapra helyezett vékony papírlapon a teljes képméretnek ki kell rajzolódnia. A gép alapos átvizsgálásával későbbi kelle­metlenségeknek vehetjük elejét. Vida András

Next

/
Oldalképek
Tartalom