Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-13 / 111. szám

■ ü SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. májul 13. A városok gyorsforgalma A városrendezők tapaszta­latai szerint az azonos szint­beli útkereszteződések for­galmának közlekedési lám­pákkal való szabályozása óhatatlanul magával hozza a forgalom lassulását. A váro­sok fő forgalmi útvonalain a gyors haladás csak úgy biz­tosítható, ha megszüntetik az azonos szintbeli keresztező­déseket, vagy egyirányúsítják a forgalmat, s a keresztezést megtiltják. Szovjet szakem­berek az előbbi megoldást választották, amikor a máso­dik moszkvai gyorsforgalmi körgyűrű egyik forgalmas csomópontján, a Leningrad- szkij proszpekt és a. Novaja BasUovka utca találkozásánál más-más szintre helyezték a kétszer három sávos utakat. Bármilyen csábító megol­dás is az elkülönített szintű keresztezés, az utak egymás alá-fölé bújtatása, a városok belsejében nem mindig való­sítható meg. Rendkívül sok­ba kerül, mivel a közműve­ket, a víz-, gáz-, villany- és telefonvezetékeket nem min­dig lehet oldalra telepíteni, ott már a házak alapfalai, pincéi vannak, következés­képp nagyon mélyre kell le­menni, ha egyáltalán lehet. Így a már beépült város­részekben mindinkább teret hódít a keresztező utak egyi­kének felemelése, a főbb utak lábakra helyezése, hídszerű vezetése. Sok példát említ­hetnénk erre a i világ nagy­városaiból, köztük Budapest­ről is (ilyen felemelt út ke­resztezi például- a Rákóczi utat a Baross tér torkolatá­nál.) Ez a megoldás nem ke­rül többe, mint a lesüllyesz­tés, azzal a nem megvetendő előnnyel, hogy parkírozó he­lyek, alárendelt forgalmú mellékutak is létesíthetők a magasan vezetett út alatt. Különösen előnyösek a meg­emelt szintű városi főutak a betorkolló városközi autó­pályák forgalmának a város- központba való bevezetésé­re. Moszkva egyik sugárútja, a Leningradszkij proszpekt. fl troli múltja és jövője Nincs még egy közlekedési eszköz, amelynek olyan hányatott múltja volna, mint a trolibusznak: a megjelenése óta eltelt csaknem 50 év során hol diadal­maskodott, hol meg aláhanyatlott. Legvál­ságosabb éveit a hatvanas évek végén él­te: tizenöt ország 69 városában szüntették meg üzemeltetését. Mi lehet az oka a trolibusz sikerekkel és vereségekkel vegyes sorsának? A leg­nagyobb része ebben bizonyára végletes tulajdonságainak, kiemelkedő erényeinek és nem kis gyengéinek van. Megalkotói az autóbusz és a villamos több fontos előnyét egyesítették benne: az autóbusztól örököl­te az alsó pályától való függetlenségét, mozgékonyságát és a gumikerekeket, a villamostól meg egyszerű és környezetkí­mélő hajtóművét, valamint az egyenletes gyorsításnak és lassulásnak a képességét. A trolibusz küzdelmes pályafutásának az is oka lehet, hogy már a bevezetése­kor is csak átmeneti megoldásnak tekin­tették. Már akkor is tudták, hogy az esz­ményi városi közlekedési eszköz a pályá­hoz nem kötött, csendes járású, nem szennyező akkumulátoros autóbusz volna. Ez azonban még ma sincs meg sehol! A trolibusz használatára és mellőzésére a világgazdasági események is hatással voltak. A negyvenes évek elején Európá­ban a háborús benzinhiány járult hozzá a troli akkori terjedéséhez. A hatvanas évek végén pedig a nyersolaj kedvező ára miatt adta át helyét oly sok városban az autóbusznak. Legújabban az olajárak szá­mottevő emelkedése és a környezet védel­mének egyre hangosabb követelése új táv­latokat nyitott a troli előtt. A troli legújabb sikereit az utóbbi évek eredményes műszaki fejlesztésének is kö­szönheti. Ilyen például az automatikus gyorsító, amellyel a gyorsítás és a fékezés folyamatossá válik, ezzel egyébként 15—20 százalékos energiamegtakarítást is elér­hetünk. A legújabb gyártású trolibuszok — bár kisebb sebességgel és korlátozott időtar­tammal — felső vezeték nélkül is közle­kedhetnek. A legmodernebb trolikon olyan akkumulátorokat helyeznek el. amelyeket nem kell cserélni, amíg a kocsi a felső ve­zetékről szedi az áramot, folyamatosan töltődnek. Gyakori megoldás az is, hoev a trolibusz egyik ki nem használt térrészé­be úgynevezett villamos erőközpontot, 1500—1700 köbcentiméteres személygépko­csi-motorral hajtott villamos generátort szerelnek. A legújabb ZIU-9-VI típusú szovjet trolibusz. Óránként 85 kilométeres sebességgel halad, és vezeték nélkül is tudja a helyét változtatni Túlzsúfolt világváros Az új Tokiói Nemzetközi Repülőtér 4000 miteres kifutópályája és fogadóépületei A világ leggyorsabban nö­vekvő metropolisa Tokió, amelyet az a veszély fenye­get, hogy belefullad a növe­kedés zűrzavarába. 12,5 mil­lió lakosa van, de már tel­jesen összenőtt a szomszédos nagyváros dkWal, és velük együtt a világ legnagyobb települését alkotja. Tokió körzetében a vasút, a földalatti és az autóbusz 32 millió embert szállít na­ponta. A Sinjuku pályaud­varon, amely csak egy a szá­mos óriási, többszintes pá­lyaudvara közül, naponta 7—8 millió utas fordul meg. A földalatti 4,7 millió em­bert szállít naponta. Csúcs­időben a fő vonalakon a szerelvényekbe 2,5-szer any- nyi utas zsúfolódik, mint ahány férőhelyre tervezték őket. Ez 250 százalékos zsú­foltságot jelent. 300 száza­léknál már léghiányra és fulladásra kell számítani. A futurológusok minden jóslata: az elviselhetetlen lárma, légszennyeződés, zsú­foltság — Tokióban már va­lóság. A közlekedési csomó­pontokon nagy elektronikus berendezések mérik és mu­tatják a légszennyeződés fo­kát és a zajszintet. Igaz, van némi remény: 1974 óta 60 százalékkal csőikként a „szmogriadós” napok száma. Tlafvaly már több mint 140 napra látható volt Tokió belvárosából a Fudzsijáma. Három évvel korábban még 40 napon sem. Tokiót minden más túl­növekedett városnál — ami­lyen London, Párizs vagy New York — jobban sújt­ják a növekedés gondjai. Szédületes gyorsasággal vált ilyen óriás várossá. A város gyors fejlődését két súlyos katasztrófa törte meg. Az 1923-as földrengés csaknem az egész várost elpusztította. Húsz évvel kéáőbb az ame­rikai szőnyegbombázások is­mételték meg a pusztítást. A háború végén a lakások 56 százaléka romokban he­vert, az akkori nyolcmilliós lakosság 3 millióra csökkent. Komor képet fest a jövő is. Az előrejelzések szerint 1985-re 36 millió lakosa lesz Tokiónak, 1990-re pedig a Tokiótól Oszakáig terjedő 550 kilométer hosszú Tokai­dó-gyűrű megalopolisszá fog összenőni, és ebben a szuper­városban él az akkori 113 milliós japán lakosság 75 százaléka. Súlyos gondokat okoznak a városnak a repülőterek is. A régiek kicsik, elavultak, nem felelnek meg a mai igé­nyeknek. Már 1972-ben el­készült az új központi repü­lőtér a várostól 60 kilomé­terre, azonban mindmáig nem adhatták át a forga­lomnak. A környék lakói ugyanis tüntettek a meg­nyitása ellen, félye a zaj- és egyéb környezeti árta­lomtól. A hírek szerint már­ciusban mégis megnyílik a világ egyik legkorszerűbb új repülőtere. Füstbe ment milliók R forgalomirányító komputer A szakértők szerint az USA- ban csupán a levegőszennyező­dés — főleg a kéndioxid — évente 13.5 milliárd dollár kor­róziós kárt okoz. A vasból ké­szült tárgyak rozsdásodása a vá­rosokban háromszor gyorsabb, mint vidéken, de a légkör tisz­taságának a megőrzése csupán az erőművektől 1,68 milliárd dollárt igényelne. A tisztítóbe­rendezések az erőművek beru­házási értékének 5—8 százaléká­ba kerülnek, és energiaigénvük is jelentős. A gépkocsik káros anyag kibocsátásának csökken­tése még költségesebb. A „szmog” az utóbbi években 60 százalékkal csökkentette Ka­lifornia szőlőtermelését. Angliában a levegőszennyező­dés okozta korróziós kár évente 600 millió fontra rúg. de egyéb ártalmak 250 millió fontba ke­rülnek Igaz. Anglia nagy költ­séggel megoldotta London prob­lémáját: óriási összeggel meg­szüntették a lakások szfcnfűt*- sét. Londonban a téli naosüté- ses órák száma 50 százalékkal nőtt. Az elektronikus. mini- komputer-vezérlésű benzinbe­fecskendező szivattyú alkalma­zása a kipufogógázok szénmo- noxid-tartalmát egvharmadára csökkentette. Ez a 70 tranzisz­tort és diódát használó berende­zés. az optimálisát megközelítő benzin-levegő keveréket állít elő. Barcelona nagy, három­szög alakú központját je­lenleg egy angol cég kom­puteres forgalomvezérlö rendszere irányítja. Mint­egy 115 utcakereszteződés tartozik a számítógép fel­ügyelete alá. A berendezés a forgalomban fellépő vá­ratlan változásokat is azon­nal észleli és a forgalmat ennek megfelelően irányít­ja. A berendezés programja minden forgalmi helyzet­ben a legkedvezőbb meg­oldást biztosítja. A kom­puterbe kétfajta informá­ció fut be: az egyik infor­mációs sorozatot — amely az állandóan változó for­galmi helyzetet írja le —a legfontosabb forgalmi pon­tokon elhelyezett 142 ész­lelőszerv szolgáltatja. Ezek fél másodpercenként jel­zik jármű jelenlétét, illet­ve hiányát. A második jel­csoport alapvető forgalmi tényezőkre vonatkozik. Az irányítás három szin­ten történik: a legfelső hely a számítógépé, utána következik 10 alállomás, s ezek kapcsolódnák a 115 utcakereszteződés helyi irá­nyító berendezéséhez. Ha a komputer nem jelez, az al- állomások lépnek műkö­désbe. Ha ezek sem továb­bítanak jelet a helyi irá­nyítók függetlenül rendel­keznek. A rendszer gyorsította a város forgalmát, könnyí­tette a forgalomáramlást, és csökkentette az utazási időket a járművek számá­nak növekedése ellenére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom